Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-07 / 1. szám

2 Szabadföld Pénzükkel szavaztak a szövetkezetükre Az előszállásiak reménye Áll? És? Igen, megvan, annak ellené­re, hogy egykor nagyon nehezen szüle­tett meg elődje, a termelőszövetkezet. Valaki így mondja: ...Az, előszállásiak pénzükkel, forintjaikkal szavaztak a szö­vetkezetükre. Mindennapi kenyerükre. A mezőgazdasági szövetkezetben ér­deklődöm erről a „forintos” szavazásról.­­ ...A tagi kölcsön? Megvan, él, s olyan széleskörűen él, hogy az igazgató­ságnak felső határt kellett szabnia. Kor­látlanul el sem tudunk fogadni kölcsönt. Ha van kivét, annak helyébe léphet be újabb kölcsönbetevő. Molnár Miklóst, a mezőgazdasági szövetkezet elnökét hallgatom. Nemrég a Szabad Föld fórumán Nyúl Mihály, a szövetkezet ágazatvezetője tartotta föl a kezét, s mondta el a két évvel ezelőtti történetet. Az előszállásiak kölcsönéről hírt adott a Szabad Föld. Az akkori cikk nyomán a Békés megyei szövetség hívta meg az előszállási szövetkezet vezetőit, ismertessék tapasztalataikat. - Előadást tartottunk az elnökök, ve­zetők tanfolyamán. A főkönyvelő asz­­szony, Somorácz Márta szerződési min­tákat is vitt magával. A tagság által nyújtott kölcsön törté­nete Előszálláson 1994 tavaszán kezdő­dött. - Akkor, kilencvennégy tavaszán? Nagy összegű tartozása volt a szövetke­zetnek. Hitel... Ennek rendezésében nagy része volt a tagi kölcsönök megin­dulásának. Milyen volt akkor a helyzet? Vetni kellett volna, tőke kellett volna. Ehelyett... még a fölszámolás veszélye is fölrémlett. És ekkor fordultunk a ta­gokhoz: segítsenek. A segítségkérés fordulópontot jelen­tett a szövetkezetben. Mindenki megér­tette: legyen akármilyen a politikai kör­­­­nyezet, legyen a szövetkezet akár ked­ves, akár ellenszenves a hivatalos kö­röknek - nekik, előszállásiaknak itt a kenyere, falujuk határában, földjében.­­Azóta annyira változott a helyzet, hogy például a szolgáltatás árbevétele körülbelül tízszerese az akkorinak. Mit jelent ez? Gépi munkákat végzünk - szántást, vetést, aratást magtári szol­gáltatást. A községben és a környéken is. Bárkinek. Az ősszel százharminc magántulajdonos kukoricáját műveltük, takarítottuk be. Egy hektártól a nyolc­van hektárig. Ötezer tonna magánkuko­ricát tisztítottunk, szárítottunk, s átme­netileg tárolunk. Raktárakat építettünk, hétszáz vagon kukoricát tudunk tárolni. Most éppen gondot jelent, a szolgálta­tást igénylők körében egyre többen van­nak, akik nem készpénzzel fizetnek, ha­nem terményt hagynak itt. A tárolás, ér­tékesítés külön gond. Az előbbi, biztató mondatok után föl­írnám: siker. Ám ezt ki nem mondha­tom. Éppen az a keserves dolog, hogy mindezek ellenére ezt kell érezniük Elő­szálláson: - A létünkért küzdünk. Hogy fizetést tudjunk adni a dolgozóknak... Nagy gond a szövetkezeti üzletrészek sorsának megoldatlansága. Most az üz­letrészeknek mindössze húsz százaléka van a dolgozó tagok tulajdonában. A to­vábbi nyolcvan százalékkal kívülállók rendelkeznek. Számuk - öröklések nyomán - sokszorozódik, egyre nehe­zebben „kezelhető” ez a tulajdonlási rendszer. Például a beruházások elgon­dolásánál, különösen­ az ingatlanberu­házásoknál, óhatatlan fenntartások for­rása. Beruházni­­ csak az eredmények­ből lehet. Eredmény­­ csak a dolgozó tagok munkája nyomán képződik. A beruházás viszont mindenkié... A kí­vülálló üzletrész-tulajdonos­­ részének hozamát szeretné látni, osztalékot sze­retne kapni, s úgy érzi, az ő vagyonán élnek (ha nem „élősködnek”) a dolgozó tagok. S a szövetkezet a maga erejéből nem tudja az üzletrészeket fölvásárol­ni, éppen elég hónapról hónapra a fize­tések fedezetét előteremteni, a kirótt, alig elviselhető kötelezettségeknek ele­get tenni. Biztatást várnak az itteni föld hűsé­ges művelői. Érezniük kellene: a 138 dolgozó tag, a 186 nyugdíjas kenyeré­nek biztonságát a politika magaslatain is fontosnak tartják. Itt, a faluban, az előszállási mezőkön, nap mint nap küz­denek megélhetésükért, munkájuk (és a föld) becsületéért. Megdolgozott forint­jaikkal - a tagi kölcsönnel - a föld be­csületére, mindennapi kenyerükre sza­vaztak, szavaznak. Biztatást várnak: ér­kezik tavaszi remény, a jövendőre. Vincze István BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE A falu lakói biztonságos megélhetést szeretnének ­­t. A dolgozók eltemették munkahelyüket Földbe került az utolsó kilogramm hámozott krumpli. A chipsüzemből távozók nem veszítették el humorérzéküket. A gyár területén jelképesen sírgödröt ástak, és eltemették az eddig megélhetésüket jelentő termékek alapanyagát. A sírhalomra kereszt is került, a következő felirattal: 1992- 1996. Élt négy évet. Győrött nem készül több burgonyaszirom, végleg be­zárta kapuit a 600 millió forintos beruházási költséggel épült chipsgyár. A világ egyik legnagyobb és leg­eredményesebb édesipari terméke­ket gyártó-forgalmazó vállalata, az angol United Biscuits, amely a ma­gyar magánosítás történetében pél­daértékűen, a dolgozók érdekeit is szem előtt tartva vásárolta meg 1991-ben a Győri Keksz- és Ostya­gyárat, gyors elemzést végzett, és visszalépett a piacról. Természete­sen csupán a jó minőségű snackter­­mékei (burgonyából készült rágcsálni­valói) hiányoznak a jövőben a boltok polcairól, hiszen az ostya-, keksz- és keménycukorka-féleségek változatla­nul népszerűek idehaza s külföldön. A Croky márkanévre keresztelt gyár nyitotta a sort a nagy remé­nyekkel kialakított Győri Ipari Park­ban. És elsőként is távozott! Mind­össze négy évig működött. Mert a multik nem vacakolnak, a nosztalgiá­zás ismeretlen fogalom számukra. Ha egy termék értékesítése a terve­zett mérték alatt marad a piacon, úgy nyomban félreállnak. Persze a dolgozók, akik ezúttal több mint negyvenen voltak, érthető­en nosztalgiáznak. Ugyanis egy olyan munkahely szűnt meg, ahol egyetlen műszakban dolgoztak, ám a speciális prémiumnak köszönhető­en húsz százalékkal több volt a jöve­delmük, mint az anyavállalatnál al­kalmazásban lévő társaiknak. Lengyel Gábor, az üzemi tanács vezetője villanyszerelőként került a chipsgyárba, és részt vett annak épí­tésében is. Később a sütőgép keze­lője, majd művezető lett. - Remek kollektíva jött össze, az itt dolgozók átlagéletkora 30-32 év volt - mondja a fiatalember a kihalt üzemben, ahol szomorú látványt nyújtanak a fóliával letakart értékes gépek. - Persze, hogy fáj a szívünk az üzemért... A vezetők elbeszélget­tek minden dolgozóval. Az állandó munkásokat nem bocsátják el, vala­mennyiünknek munkát ajánlottak az anyagyárban. Hatan mégis tovább állnak. Egy biztos: rajtunk nem mú­lott, hogy erre a sorsra jutott a chips­­üzem... -Családias légkör uralkodott ná­lunk, a munkások ragaszkodtak egy­máshoz. Nem csoda, hogy néhá­­nyan elsírták magukat, amikor végle­gessé vált a felszámolás - meséli Marcali Vilmos, a megszűnt chips­­üzem vezetője. A Győri Keksz Kft. ügyvezető igazgatója, Halbritter Mátyás meg­alapozott döntésről beszél.­­ A piaci értékelés e termékcso­portban nem mutatott lényeges ja­vulást. Az eddiginél nagyobb mérté­kű marketing- és reklámmunkával ugyan elérhető némi forgalomnöve­kedés, de az e célra fordított pénz csak tovább növelné az üzem vesz­teségét. Sajnos nem valósultak meg azok az elképzelések, amelyek a cég vezetőit vezérelték a fejlesztés elhatározásakor. Az utóbbi években a reméltnél drámaibban csökkent a magyarországi életszínvonal. Eb­ben a gazdasági környezetben ér­telmetlennek tűnt versenyezni az egyre szűkülő piacért. A United Biscuits általános üzleti stratégiája az, hogy ahol a snackgyártás nem hoz kellő profitot, ott visszavonul a piacról. Más iparágakban is egyre A győri chipsgyár élt négy évet! A távozó munkások nem veszítették el humorérzéküket, jelképesen eltemették megszűnt munkahelyüket gyakoribb, hogy gazdasági megfon­tolásból visszavonulnak egy piacról, és eladnak vagy becsuknak terme­lőüzemeket. Nem haszonnal, de mi is megválunk a gépektől és az épü­lettől. A gazdaságban uralkodó farkastörvények erre kényszeríte­nek bennünket! Győrött humánusan jártak el a dol­gozókkal, ami ugyancsak nem jel­lemző a multinacionális cégekre. E konkrét esetben azonban jóval több­ről van szó, mint negyven ember sor­sáról. Az United Biscuits döntése mögött húzódó ok újabb komoly jel­zés a társadalomra és a politika szá­mára. Igazolni látszik azokat a közgaz­dászokat, politológusokat, akik évek óta hangoztatják: eltűnőben a kö­zépréteg Magyarországon! Az a vá­sárlóerő, amelyik Nyugaton - a győri példánál maradva­­ a snacktermé­­kek potenciális vevője is. Természetesen chipscsemegék nélkül is élet az élet. Ám az angol ér­dekeltségű cég nincs egyedül az előbbi megállapításával. Sajnos jóval alapvetőbb élelemre, használati cikkre sem jut már az egyre „véko­nyodó” magyar középrétegnek. Bizony ily léptékű életszínvonal­hanyatlással nem számoltak a körül­tekintő multik, külföldi befektetők. Tegyük hozzá gyorsan: e kis ország lakói sem! így érthető, hogy a továb­bi veszteségek elkerülése végett ki­vonul a piacról a tulajdonos, és be­zárja a gyárkaput. Sőt, van, aki az országból is továbbáll! A végered­mény: munkahelyek szűnnek meg, és - a győri példával ellentétben - a legtöbb esetben állás nélkül marad a magyar munkavállaló. Pálfalvi Gábor MATUSZ KÁROLY FELVÉTELE 1997. JANUÁR 7. Még a csillagokat is megmutatja Jó bort, mértékkel Megboldogult Róza néném, egy­kori szőlőszomszédunk a Kopasz­hegy alján, igen cifrát mondana ne­kem, ha olvashatná ezt a címet. Az ő nézete ugyanis merőben más a borról.­­ Kezdődik a karózással, met­széssel, folytatódik a kötözéssel, ka­csolással, kapálással, permetezés­sel, legvégén a szüret, addig folyton a rengeteg munka. De mi a vége? Az emberem megissza a bort, és kipisili a pince hátuljánál. Hát érdemes ezért annyit vesződni? Jós­eg kell adni, van némi igazság tVM Róza néném vélekedésé­ben, ő viszont nem ismerhette Pas­teur véleményét, aki szerint a világ legtisztább itala a bor. S mondta ezt a veszettség elleni szérum feltalálója abban a tudatban, hogy aki ebből a legtisztább italból jócskán bekortyol, könnyen „megvész” tőle, s azon a szérum sem segít. Idesorolhatnám, egy másik bölcselő vélekedését is, aki szerint: „Ki jó bort nyel, Istenre lel!’’ Ez is igaz! Mert sok nyelés után az ember már angyalszárnyakon repked a világi gondok, bajok fölött, valahol Isten közelében, s haszon­ként ez sem lebecsülendő a mai vi­lágban. Róza néném Petroniust sem is­merhette, aki úgy tartotta: „Bölcsnek a bor, balgának a sör, jószágnak a víz kell.” Egyszóval a bornak élvezeti értéke is van, de még ennél is fonto­sabb, hogy a jó nedűnek a béltartal­ma kifejezetten hasznos lehet az emberi szervezet számára, ha kellő mértékkel (s nem űrmértékkel!) ve­szi magához a borivó. Magam is azon a véleményen vagyok a hazai túlzott alkoholfogyasztást látván, hogy ha már iszik a magyar, bort igyon. A pálinka roncsol. A sör puf­faszt, hizlal, sok leve megterheli a szívet. Maradjon tehát a bor. Igen, de ha már ajánlgatom, bizonyítanom is illenék a bor hasznosságát. Hát akkor lássuk! Régi írások tanúsítják, hogy a kí­naiak, indusok, perzsák, örmények, görögök és latinok ősidők óta ismer­ték a bor jó hatását az egészségre. Egy 1650 körül íródott gyógyszer­könyv (megtalálható a tokaji múze­umban) közel kétezer emberi és álla­ti gyógymódot tartalmaz, s ezek kö­zött minden harmadik alapanyaga a bor. Na igen, a tokajiról ez el is hihe­tő, hiszen a világ legjobb bora. Ám ami a tokajira érvényes, más borokra is vonatkozhat, ha kisebb mértékben is. Kimutatták például a vegyelemzé­­sek, hogy a természetes (tehát nem csinált!) borban szénhidrátok, savak, nitrogéntartalmú vegyületek, ásványi anyagok, zsírok, vitaminok (A, B,, B2, C, H, P), továbbá enzimek, illat- és zamatanyagok találhatók, ezeken kívül még alkoholok, cukrok, szerves anyagok is. Tapasztalatok bizonyít­ják, hogy a borban lévő különféle anyagok akadályozzák a zsírlerakó­dást az ember keringési rendszeré­ben. Régi igazság: sokkal több az öreg borivó, mint az öreg orvos! Más kérdés - de nagyon fontos! -: mi az ivás mértéke? Mennyi nem árt a szervezetnek? Hát, kérem, embe­re és bora válogatja. Egyik tokaji ba­rátom például naponta megiszik az ottani - 13 fokos, igen erős - borból másfél litert, s meg sem billen tőle. Az orvosok azt tartják, egészséges embernél - naponta s nem egyszer­re - fél liter 11 fokosnál nem erősebb bor még nem okoz károsodást a szervezetben. Tokaji borból viszont négy c­ecs is elegendő naponta. A francia pezsgőkészítő barátok napi adagja három kupa bor volt, ami megfelel hét decinek. De van ez to­vább is: mi a borivás törvénye? Éh­gyomorra soha nem szabad bort in­ni. A bort nem szabad „letölteni”, ha­nem apró kortyokban kell inni, nem sietve, hogy az ember élvezhesse a jó bor ízét, zamatát, illatát, hiszen ez a borivás legfőbb élvezete, nem a le­­részegedés. Szirmay Antal régi tudósunk az öregek tejének nevezte a bort, és azt állította, hogy a borivás elűzi az álomkórt, csillapítja a fejfájást, s „helyreállítja az embert, aki már a haldoklóhoz hasonlít”. A tokaji bor élénkítőleg hat a kis- és a nagyagy­ra, a gerincvelőre, serkenti az agy­működést. Voltaire azt írta, a tokaji bor valósággal meglovasítja az agy­sejteket. Mária Teréziának az orvosa minden napra tokaji bort írt elő, s a királynő ezt olyan hatásosnak találta, hogy még a papagájait is borral itat­ta. S folytathatnám a sort, a bizonyí­tékokat. De ennyi is elég. Bort igya­tok hát, barátaim, jó bort, s mérték­kel! H­át, többnyire a mértékkel van baj. Töredelmesen bevallom, nemrég Tokajban jártam, s megláto­gattam öreg barátomat, Pap Miklóst, Tokaj-Hegyalja tudós polihisztorát, kiváló szőlőtermesztőjét, akinek olyan erős a bora, hogy fölér egy ló­rúgással. Nos, a jó százméteres - ol­dalszárnyas - pincéjében sorra kós­tolgattuk az újborát, s tettük ezt olyan elmélyültséggel, sűrű próbaté­telekkel, hogy a végén már mi is an­gyalszárnyakon lebegtünk az öröm és a vidámság isteni magasságá­ban. Amikor pedig kifelé menet bele­vágtam fejemet a pincelejárat szem­öldökfájába, alkalmam volt még a csillagokat is látni... Taar Ferenc Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József Szerkesztőbizottság: BAJOR NAGY ERNŐ, GION NÁNDOR, MAJOR LAJOS (elnök), MÁRTON JÁNOS, TÓTH BENEDEK Szerkesztőség és kiadó: 1146 Budapest, Thököly út 127. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52. Telefon és fax: 220-57-90, -91, -92 Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.datanet.hu/szfold Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság igazgatóságának elnöke Apró- és keretes hirdetések felvétele: a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. hirdetési csoportjánál: 1146 Budapest, Thököly út 127. (Telefon: 220-57-90, -91, -92.) Primus Népszabadság (apró: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3.; keretes: a 250-1680/148-as telefonszámon). Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1300 Budapest, Pf. 143. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 67 Ft, előfizetőknek 62 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 267 Ft, negyed évre 801 Ft, fél évre 1602 Ft, egy évre 3204 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Műszaki vezető: Budai Horváth József Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133-0950

Next