Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1997-01-07 / 1. szám
2 Szabadföld Pénzükkel szavaztak a szövetkezetükre Az előszállásiak reménye Áll? És? Igen, megvan, annak ellenére, hogy egykor nagyon nehezen született meg elődje, a termelőszövetkezet. Valaki így mondja: ...Az, előszállásiak pénzükkel, forintjaikkal szavaztak a szövetkezetükre. Mindennapi kenyerükre. A mezőgazdasági szövetkezetben érdeklődöm erről a „forintos” szavazásról. ...A tagi kölcsön? Megvan, él, s olyan széleskörűen él, hogy az igazgatóságnak felső határt kellett szabnia. Korlátlanul el sem tudunk fogadni kölcsönt. Ha van kivét, annak helyébe léphet be újabb kölcsönbetevő. Molnár Miklóst, a mezőgazdasági szövetkezet elnökét hallgatom. Nemrég a Szabad Föld fórumán Nyúl Mihály, a szövetkezet ágazatvezetője tartotta föl a kezét, s mondta el a két évvel ezelőtti történetet. Az előszállásiak kölcsönéről hírt adott a Szabad Föld. Az akkori cikk nyomán a Békés megyei szövetség hívta meg az előszállási szövetkezet vezetőit, ismertessék tapasztalataikat. - Előadást tartottunk az elnökök, vezetők tanfolyamán. A főkönyvelő aszszony, Somorácz Márta szerződési mintákat is vitt magával. A tagság által nyújtott kölcsön története Előszálláson 1994 tavaszán kezdődött. - Akkor, kilencvennégy tavaszán? Nagy összegű tartozása volt a szövetkezetnek. Hitel... Ennek rendezésében nagy része volt a tagi kölcsönök megindulásának. Milyen volt akkor a helyzet? Vetni kellett volna, tőke kellett volna. Ehelyett... még a fölszámolás veszélye is fölrémlett. És ekkor fordultunk a tagokhoz: segítsenek. A segítségkérés fordulópontot jelentett a szövetkezetben. Mindenki megértette: legyen akármilyen a politikai környezet, legyen a szövetkezet akár kedves, akár ellenszenves a hivatalos köröknek - nekik, előszállásiaknak itt a kenyere, falujuk határában, földjében.Azóta annyira változott a helyzet, hogy például a szolgáltatás árbevétele körülbelül tízszerese az akkorinak. Mit jelent ez? Gépi munkákat végzünk - szántást, vetést, aratást magtári szolgáltatást. A községben és a környéken is. Bárkinek. Az ősszel százharminc magántulajdonos kukoricáját műveltük, takarítottuk be. Egy hektártól a nyolcvan hektárig. Ötezer tonna magánkukoricát tisztítottunk, szárítottunk, s átmenetileg tárolunk. Raktárakat építettünk, hétszáz vagon kukoricát tudunk tárolni. Most éppen gondot jelent, a szolgáltatást igénylők körében egyre többen vannak, akik nem készpénzzel fizetnek, hanem terményt hagynak itt. A tárolás, értékesítés külön gond. Az előbbi, biztató mondatok után fölírnám: siker. Ám ezt ki nem mondhatom. Éppen az a keserves dolog, hogy mindezek ellenére ezt kell érezniük Előszálláson: - A létünkért küzdünk. Hogy fizetést tudjunk adni a dolgozóknak... Nagy gond a szövetkezeti üzletrészek sorsának megoldatlansága. Most az üzletrészeknek mindössze húsz százaléka van a dolgozó tagok tulajdonában. A további nyolcvan százalékkal kívülállók rendelkeznek. Számuk - öröklések nyomán - sokszorozódik, egyre nehezebben „kezelhető” ez a tulajdonlási rendszer. Például a beruházások elgondolásánál, különösen az ingatlanberuházásoknál, óhatatlan fenntartások forrása. Beruházni csak az eredményekből lehet. Eredmény csak a dolgozó tagok munkája nyomán képződik. A beruházás viszont mindenkié... A kívülálló üzletrész-tulajdonos részének hozamát szeretné látni, osztalékot szeretne kapni, s úgy érzi, az ő vagyonán élnek (ha nem „élősködnek”) a dolgozó tagok. S a szövetkezet a maga erejéből nem tudja az üzletrészeket fölvásárolni, éppen elég hónapról hónapra a fizetések fedezetét előteremteni, a kirótt, alig elviselhető kötelezettségeknek eleget tenni. Biztatást várnak az itteni föld hűséges művelői. Érezniük kellene: a 138 dolgozó tag, a 186 nyugdíjas kenyerének biztonságát a politika magaslatain is fontosnak tartják. Itt, a faluban, az előszállási mezőkön, nap mint nap küzdenek megélhetésükért, munkájuk (és a föld) becsületéért. Megdolgozott forintjaikkal - a tagi kölcsönnel - a föld becsületére, mindennapi kenyerükre szavaztak, szavaznak. Biztatást várnak: érkezik tavaszi remény, a jövendőre. Vincze István BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE A falu lakói biztonságos megélhetést szeretnének t. A dolgozók eltemették munkahelyüket Földbe került az utolsó kilogramm hámozott krumpli. A chipsüzemből távozók nem veszítették el humorérzéküket. A gyár területén jelképesen sírgödröt ástak, és eltemették az eddig megélhetésüket jelentő termékek alapanyagát. A sírhalomra kereszt is került, a következő felirattal: 1992- 1996. Élt négy évet. Győrött nem készül több burgonyaszirom, végleg bezárta kapuit a 600 millió forintos beruházási költséggel épült chipsgyár. A világ egyik legnagyobb és legeredményesebb édesipari termékeket gyártó-forgalmazó vállalata, az angol United Biscuits, amely a magyar magánosítás történetében példaértékűen, a dolgozók érdekeit is szem előtt tartva vásárolta meg 1991-ben a Győri Keksz- és Ostyagyárat, gyors elemzést végzett, és visszalépett a piacról. Természetesen csupán a jó minőségű snacktermékei (burgonyából készült rágcsálnivalói) hiányoznak a jövőben a boltok polcairól, hiszen az ostya-, keksz- és keménycukorka-féleségek változatlanul népszerűek idehaza s külföldön. A Croky márkanévre keresztelt gyár nyitotta a sort a nagy reményekkel kialakított Győri Ipari Parkban. És elsőként is távozott! Mindössze négy évig működött. Mert a multik nem vacakolnak, a nosztalgiázás ismeretlen fogalom számukra. Ha egy termék értékesítése a tervezett mérték alatt marad a piacon, úgy nyomban félreállnak. Persze a dolgozók, akik ezúttal több mint negyvenen voltak, érthetően nosztalgiáznak. Ugyanis egy olyan munkahely szűnt meg, ahol egyetlen műszakban dolgoztak, ám a speciális prémiumnak köszönhetően húsz százalékkal több volt a jövedelmük, mint az anyavállalatnál alkalmazásban lévő társaiknak. Lengyel Gábor, az üzemi tanács vezetője villanyszerelőként került a chipsgyárba, és részt vett annak építésében is. Később a sütőgép kezelője, majd művezető lett. - Remek kollektíva jött össze, az itt dolgozók átlagéletkora 30-32 év volt - mondja a fiatalember a kihalt üzemben, ahol szomorú látványt nyújtanak a fóliával letakart értékes gépek. - Persze, hogy fáj a szívünk az üzemért... A vezetők elbeszélgettek minden dolgozóval. Az állandó munkásokat nem bocsátják el, valamennyiünknek munkát ajánlottak az anyagyárban. Hatan mégis tovább állnak. Egy biztos: rajtunk nem múlott, hogy erre a sorsra jutott a chipsüzem... -Családias légkör uralkodott nálunk, a munkások ragaszkodtak egymáshoz. Nem csoda, hogy néhányan elsírták magukat, amikor véglegessé vált a felszámolás - meséli Marcali Vilmos, a megszűnt chipsüzem vezetője. A Győri Keksz Kft. ügyvezető igazgatója, Halbritter Mátyás megalapozott döntésről beszél. A piaci értékelés e termékcsoportban nem mutatott lényeges javulást. Az eddiginél nagyobb mértékű marketing- és reklámmunkával ugyan elérhető némi forgalomnövekedés, de az e célra fordított pénz csak tovább növelné az üzem veszteségét. Sajnos nem valósultak meg azok az elképzelések, amelyek a cég vezetőit vezérelték a fejlesztés elhatározásakor. Az utóbbi években a reméltnél drámaibban csökkent a magyarországi életszínvonal. Ebben a gazdasági környezetben értelmetlennek tűnt versenyezni az egyre szűkülő piacért. A United Biscuits általános üzleti stratégiája az, hogy ahol a snackgyártás nem hoz kellő profitot, ott visszavonul a piacról. Más iparágakban is egyre A győri chipsgyár élt négy évet! A távozó munkások nem veszítették el humorérzéküket, jelképesen eltemették megszűnt munkahelyüket gyakoribb, hogy gazdasági megfontolásból visszavonulnak egy piacról, és eladnak vagy becsuknak termelőüzemeket. Nem haszonnal, de mi is megválunk a gépektől és az épülettől. A gazdaságban uralkodó farkastörvények erre kényszerítenek bennünket! Győrött humánusan jártak el a dolgozókkal, ami ugyancsak nem jellemző a multinacionális cégekre. E konkrét esetben azonban jóval többről van szó, mint negyven ember sorsáról. Az United Biscuits döntése mögött húzódó ok újabb komoly jelzés a társadalomra és a politika számára. Igazolni látszik azokat a közgazdászokat, politológusokat, akik évek óta hangoztatják: eltűnőben a középréteg Magyarországon! Az a vásárlóerő, amelyik Nyugaton - a győri példánál maradva a snacktermékek potenciális vevője is. Természetesen chipscsemegék nélkül is élet az élet. Ám az angol érdekeltségű cég nincs egyedül az előbbi megállapításával. Sajnos jóval alapvetőbb élelemre, használati cikkre sem jut már az egyre „vékonyodó” magyar középrétegnek. Bizony ily léptékű életszínvonalhanyatlással nem számoltak a körültekintő multik, külföldi befektetők. Tegyük hozzá gyorsan: e kis ország lakói sem! így érthető, hogy a további veszteségek elkerülése végett kivonul a piacról a tulajdonos, és bezárja a gyárkaput. Sőt, van, aki az országból is továbbáll! A végeredmény: munkahelyek szűnnek meg, és - a győri példával ellentétben - a legtöbb esetben állás nélkül marad a magyar munkavállaló. Pálfalvi Gábor MATUSZ KÁROLY FELVÉTELE 1997. JANUÁR 7. Még a csillagokat is megmutatja Jó bort, mértékkel Megboldogult Róza néném, egykori szőlőszomszédunk a Kopaszhegy alján, igen cifrát mondana nekem, ha olvashatná ezt a címet. Az ő nézete ugyanis merőben más a borról. Kezdődik a karózással, metszéssel, folytatódik a kötözéssel, kacsolással, kapálással, permetezéssel, legvégén a szüret, addig folyton a rengeteg munka. De mi a vége? Az emberem megissza a bort, és kipisili a pince hátuljánál. Hát érdemes ezért annyit vesződni? Jóseg kell adni, van némi igazság tVM Róza néném vélekedésében, ő viszont nem ismerhette Pasteur véleményét, aki szerint a világ legtisztább itala a bor. S mondta ezt a veszettség elleni szérum feltalálója abban a tudatban, hogy aki ebből a legtisztább italból jócskán bekortyol, könnyen „megvész” tőle, s azon a szérum sem segít. Idesorolhatnám, egy másik bölcselő vélekedését is, aki szerint: „Ki jó bort nyel, Istenre lel!’’ Ez is igaz! Mert sok nyelés után az ember már angyalszárnyakon repked a világi gondok, bajok fölött, valahol Isten közelében, s haszonként ez sem lebecsülendő a mai világban. Róza néném Petroniust sem ismerhette, aki úgy tartotta: „Bölcsnek a bor, balgának a sör, jószágnak a víz kell.” Egyszóval a bornak élvezeti értéke is van, de még ennél is fontosabb, hogy a jó nedűnek a béltartalma kifejezetten hasznos lehet az emberi szervezet számára, ha kellő mértékkel (s nem űrmértékkel!) veszi magához a borivó. Magam is azon a véleményen vagyok a hazai túlzott alkoholfogyasztást látván, hogy ha már iszik a magyar, bort igyon. A pálinka roncsol. A sör puffaszt, hizlal, sok leve megterheli a szívet. Maradjon tehát a bor. Igen, de ha már ajánlgatom, bizonyítanom is illenék a bor hasznosságát. Hát akkor lássuk! Régi írások tanúsítják, hogy a kínaiak, indusok, perzsák, örmények, görögök és latinok ősidők óta ismerték a bor jó hatását az egészségre. Egy 1650 körül íródott gyógyszerkönyv (megtalálható a tokaji múzeumban) közel kétezer emberi és állati gyógymódot tartalmaz, s ezek között minden harmadik alapanyaga a bor. Na igen, a tokajiról ez el is hihető, hiszen a világ legjobb bora. Ám ami a tokajira érvényes, más borokra is vonatkozhat, ha kisebb mértékben is. Kimutatták például a vegyelemzések, hogy a természetes (tehát nem csinált!) borban szénhidrátok, savak, nitrogéntartalmú vegyületek, ásványi anyagok, zsírok, vitaminok (A, B,, B2, C, H, P), továbbá enzimek, illat- és zamatanyagok találhatók, ezeken kívül még alkoholok, cukrok, szerves anyagok is. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a borban lévő különféle anyagok akadályozzák a zsírlerakódást az ember keringési rendszerében. Régi igazság: sokkal több az öreg borivó, mint az öreg orvos! Más kérdés - de nagyon fontos! -: mi az ivás mértéke? Mennyi nem árt a szervezetnek? Hát, kérem, embere és bora válogatja. Egyik tokaji barátom például naponta megiszik az ottani - 13 fokos, igen erős - borból másfél litert, s meg sem billen tőle. Az orvosok azt tartják, egészséges embernél - naponta s nem egyszerre - fél liter 11 fokosnál nem erősebb bor még nem okoz károsodást a szervezetben. Tokaji borból viszont négy cecs is elegendő naponta. A francia pezsgőkészítő barátok napi adagja három kupa bor volt, ami megfelel hét decinek. De van ez tovább is: mi a borivás törvénye? Éhgyomorra soha nem szabad bort inni. A bort nem szabad „letölteni”, hanem apró kortyokban kell inni, nem sietve, hogy az ember élvezhesse a jó bor ízét, zamatát, illatát, hiszen ez a borivás legfőbb élvezete, nem a lerészegedés. Szirmay Antal régi tudósunk az öregek tejének nevezte a bort, és azt állította, hogy a borivás elűzi az álomkórt, csillapítja a fejfájást, s „helyreállítja az embert, aki már a haldoklóhoz hasonlít”. A tokaji bor élénkítőleg hat a kis- és a nagyagyra, a gerincvelőre, serkenti az agyműködést. Voltaire azt írta, a tokaji bor valósággal meglovasítja az agysejteket. Mária Teréziának az orvosa minden napra tokaji bort írt elő, s a királynő ezt olyan hatásosnak találta, hogy még a papagájait is borral itatta. S folytathatnám a sort, a bizonyítékokat. De ennyi is elég. Bort igyatok hát, barátaim, jó bort, s mértékkel! Hát, többnyire a mértékkel van baj. Töredelmesen bevallom, nemrég Tokajban jártam, s meglátogattam öreg barátomat, Pap Miklóst, Tokaj-Hegyalja tudós polihisztorát, kiváló szőlőtermesztőjét, akinek olyan erős a bora, hogy fölér egy lórúgással. Nos, a jó százméteres - oldalszárnyas - pincéjében sorra kóstolgattuk az újborát, s tettük ezt olyan elmélyültséggel, sűrű próbatételekkel, hogy a végén már mi is angyalszárnyakon lebegtünk az öröm és a vidámság isteni magasságában. Amikor pedig kifelé menet belevágtam fejemet a pincelejárat szemöldökfájába, alkalmam volt még a csillagokat is látni... Taar Ferenc Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József Szerkesztőbizottság: BAJOR NAGY ERNŐ, GION NÁNDOR, MAJOR LAJOS (elnök), MÁRTON JÁNOS, TÓTH BENEDEK Szerkesztőség és kiadó: 1146 Budapest, Thököly út 127. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52. Telefon és fax: 220-57-90, -91, -92 Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.datanet.hu/szfold Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság igazgatóságának elnöke Apró- és keretes hirdetések felvétele: a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. hirdetési csoportjánál: 1146 Budapest, Thököly út 127. (Telefon: 220-57-90, -91, -92.) Primus Népszabadság (apró: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3.; keretes: a 250-1680/148-as telefonszámon). Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1300 Budapest, Pf. 143. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 67 Ft, előfizetőknek 62 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 267 Ft, negyed évre 801 Ft, fél évre 1602 Ft, egy évre 3204 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Műszaki vezető: Budai Horváth József Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133-0950