Szabad Föld, 2000. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-04 / 1. szám

2 Szabad Föld r­a Jaj, de aranyos vagy, egyem a zúzádat... úgy negyvenkét nap múlva­­ simogatom meg az egyik, a tojásból néhány órája ki­kelt csibe aranyló pihéit, és fél perc múlva már azt sem tudom, a sok közül melyik le­endő jércét kívántam ebédre. Olyan egy­formák és olyan sokan vannak ma is a na­poscsibék itt, a jánoshalmi Kelte Kft. tele­pén, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja őket kü­lönböztetni egymástól. Én­­ még a sokéves gyakorlattal rendel­kező, csibe válogató asszonyok sem képe­sek, pedig-jószerivel - ők a frissen világ­ra jött csibék „édesanyjai”. Képzeljünk el egy hatalmas, világos, páradús szobát, amelynek közepén mű­anyag dobozok magasodnak, s ezer és ezer apró csőröcskéből árad a szűnni nem aka­ró csipogás. Egy-egy dobozban nyolcvan, ma hajnalban kelt csibe tolong, hullámzik, azokat válogatják a kft. alkalmazottai. - Válogatják? Hiszen olyan egyfor­mák, mint két tojás - mondom Szabó Fe­rencnének, aki szemmel követhetetlen mozdulattal „átnézi” a doboz aranysárga világát. - Vannak első és másodosztályú csi­bék, persze a javából van a többség. Látja -emel ki egy remegő jószágot a dobozból -, ez a csibe gyengécske, de ha eléri a szabványnak megfelelő súlyt és méretet, megélheti élete negyvenkettedik napját. Akkor - több ezer sorstársával együtt - valamelyik vágóhídon véget ér földi pá­lyafutása. Egy másik gyors kezű asszony, Balázs Erzsébet megmutatja, melyik csibe a lány, s melyik a leendő kakas. - Ha a szárnytollak egyenletes hosszú­ak, akkor fiú a csibe... Az asszonyok reggeltől késő délutánig tartó munkáját Frendl Józsefné keltetőve­zető irányítja. Tőle tudom meg, hogy he­tente két alkalommal - kedden és pénte­ken - telnek meg csipogással a keltetőgé­pek, tehát a tojásültetéstől számított 21. napon világra jönnek a csibék. Vakciná­­zás után a kft. saját nevelőtelepére, illetve más cégek tenyészetébe szállítják a broj­lercsirkéket. - Évente mintegy három és fél millió naposcsibét keltetünk ki -tájékoztat Vass János ügyvezető igazgató. - A kelési arány, 80 százalék jónak mondható, s nem számottevő a későbbi elhullás sem. Hat évvel ezelőtt alakult meg a Kelte Kft., s a valamikori Petőfi szövetkezet tagjai közül nyolcan megvásárolták a baromfitelep technológiai berendezéseit. Az így létrejött cég kedvezményes bankhitellel átvállalta a téesz által felhalmozott banki tartozás esz­közarányos részét, s ezzel a „teherrel” foly­tattuk munkánkat. Az ügyvezető elmondta még, hogy a te­lepeken ötven ember dolgozik, s ebben az évben lesz annyi nyereségük, hogy letud­ják a banki adósságukat. Folyamatosan korszerűsítik és újítják fel a tojótelepet s a keltetőgépeket, és betartják a szigorú hi­giéniai és technológiai előírásokat. A csibe válogatás kezdetétől két óra sem telik el, s a vakcinával kezelt jószágok kö­zül 20 ezer Kisföldi Károly gépkocsiveze­tő légkondicionált autójára kerül, majd on­nan a nevelőtelepre. Negyvenkét nap múlva pedig... Besze Imre Millió sárga aranygolyó Vass János, a Kelte Kft. ügyvezető­ igazgatója BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELEI Fiú vagy lány? - megmutatják az apró tollacskák Levél Szentkeresztről se nem volt kapkodó, az autók fény­szórójának fényében sem vért, sem sérülést nem láttunk rajta, mégsem mozdult. Valószínűleg elkaphatta egy elszáguldó autó a hátsó lábát. Társai elszaladhattak, szülei bizonyára izga­tottan figyelnek a sötétből. Közben egyre több autó torlódott fel mindkét irányban. Türelmetlen hang szól a sötétből, ugyan álljunk már félre. Elállunk az útból, de lezár­juk azt a sávot, ahol az őz fekszik, előtte, mögötte is. Még egy kocsi megáll. Idősebb házaspár száll ki belőle, sajnálkozva vesszük körül a kis bakot. Most jön jól a rádiótelefon. Értesítem családomat otthonunkban, segítségükkel az illetékes vadőrt, ígéri, azonnal megérkezik. Körbefog­juk az apró áldozatot. Felfedezzük, hogy egyik kis agancsa tőből letört. Közelről látszik, nagyon fél. Dacos te­kintetét továbbra is fogva tartja a fény, ám mellkasának emelkedése, ideges rángatózása mutatja ijedtségét. - Az is öngyilkos, aki ezen a kör­nyéken száguldozik - mondja az egyik várakozó. - Itt csapatostul köz­lekednek a nagyvadak. - Inkább gyilkos! - replikázik a fe­lesége. Kiderül, dobogókőiek. A feleség aggodalommal teli mozdulattal simo­gatja a szerencsétlenül járt állat fejét. - Hallottam, hogy azt az állatot, akit ember érintett meg, már nem fogadják vissza a társai. Én hazavinném, meg­gyógyítanám, felnevelném...-suttog­Nem volt még késő este. Besötéte­dett már, de télen hamar befeketedik a táj. Igyekeztünk haza nagyobbik fi­ammal, hosszú volt a nap neki is, ne­kem is. Autónk magabiztosan fúrta át magát a bennünket körülvevő erdő árnyai alatt. Előttünk messzebb egy nagy kocsi haladt. A kanyarulatok­ban el-eltűnt, a hosszabb egyenes szakaszokon felvillantak féklámpái. Hirtelen megállapodott előttünk. Mi is lassultunk, amúgy sem halad­tunk gyorsan, bármennyire ismerős az út, hiszen a sötétedés előcsalo­gatja a vadakat. Nagyfiam ilyen esté­ken szinte rátapad a szélvédőre, úgy figyel, feltűnik-e szarvas, vaddisznó, róka, nyúl. Láttunk mi már tágra nyílt szemű nyulat ránk csodálkozni,"min­dent elsöprő lendületű vaddisznót elsuhanni, gyönyörű bundájú rókát tovatűnni. S láttunk tragédiát is. Jó pár hónapja már, hogy egy reggelen egy nagyobb autó egy szarvastehe­net ütött el. Akkor gyorsan elmentünk a helyszínről, egyrészt mert nem bír­tuk a szenvedés látványát, másrészt sietnünk kellett az iskolába. Autónk lassú gurulással érkezett a másik kocsi mögé, s ekkor tárult fel előttünk, miért állt meg. Előtte az úttest közepén fiatal őzbak kuporgott. Fejét magasra tartva, dacosan fúrta tekinte­tét az autó fényszórójába, ám nem állt lábra, nem futott el. Az álló autó mellé hajtottunk, eltorlaszolva ezáltal az egész úttestet. Kiszálltunk a kocsiból, közeledtünk a fekvő állathoz. Légzé­s a maga elé. Az őzike megnyugodni látszik kezei között. Elfelejti tán fájdal­mát a szeretettel teli hangra? Érkezik a vadász. - Puska nem kell! - kiáltja az asszony, mikor látja, hogy a terepjáróból kiszállva magá­hoz veszi fegyverét. A vadász meg­ragadja az őzbak megmaradt szar­vát, annál fogva emeli. Nagy nehe­zen lábra áll. Szakértő kézzel tapo­gatja végig lábait, sehol törés. Ahogy lábra áll, szédülten támolyog, való­ban alig vérzik. Már szaladna társai után. Az asszony a vadőrnél is próbál­kozik. Ő hazavinné, gondozná. Aggó­dik a kis teremtésért. Az őz azonban már fut. Eltűnik a sötétségben. Egyik jó barátomat karácsony előtt operálni kellett, kórházba került. Ün­nepek alatt is aggodalommal gon­doltunk rá. Hangos jókívánsággal köszöntöttük az új évet már a laká­sán. Vajon gyógyít a szeretet? Szeredi Pál V’!» Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője az »OBSERVER« BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budapest, Vill. ker. Auróra u. 11. Telefon: 303-4738, Fax: 303-4744 http://www.observer.hu . Sorozatunk első két részében a ban­ki folyószámlákról, valamint a látra szóló és a lekötött betétekről szóltunk. A bank szót hallva azonban rögtön fel­merül a kérdés: mennyire van bizton­ságban ott a pénzünk, miután kiadtuk a kezünkből? Különösképp felmerül, ha felidézzük az elmúlt évtized néhány botrányát. Az Ybl Bank, az Agro­bank, a Postabank vagy a Realbank nevét hallva bankfiókok előtt álló hosszú sorok, tömegjelenetek, pénzü­kért aggódó emberek jutnak az eszünkbe. Tegyük mindjárt hozzá, hogy - ta­lán az egyetlen, legkorábbi ügyet, az Ybl Bank ügyét leszámítva-egyik al­kalommal sem fordult elő, hogy a kis­betétesek elvesztették volna a pénzü­ket. Hangsúlyozzuk: ez a kijelentés ki­zárólag a hagyományos értelemben vett betétesekre érvényes. Nem vonat­kozik tehát azokra, akik más típusú pénzügyi konstrukciókba, valamilyen értékpapírügyletbe vagy másfajta, kü­lönféle kockázatokat is hordozó be­fektetési ügyletbe szálltak be. Ők való­ban szenvedtek el veszteségeket né­melyik esetben. Sorozatunk későbbi részeiben szándékunkban áll az ilyen kockázatosabb ügyekről is szólni, s ej­tünk majd néhány szót arról is, csök­­kenthető-e, s ha igen, hogyan, milyen eszközökkel a kockázat Visszatérve azonban az alapkérdés­re - biztonságban van-e a bankba tett pénz-, egyet biztosan állíthatunk. Jó­val nagyobb biztonságban, mintha ott­hon az asztalfiókban tartanánk vagy a párnacihában rejtegetnénk. Betörő, rabló ugyan a bankban is járhat, az így elrabolt pénz azonban a bank, nem pe­dig a betétesek kára. Nem kell tehát megijednünk és a saját pénzünkre gondolnunk, amikor a Whiskysről és társairól hallunk. No de mi a helyzet magával a bank­kal, kérdezheti valaki, s már sorolja is a fentebb idézett, sokat emlegetett lis­tát. Tudjuk ugyan, hogy a bankok gaz­dálkodására szigorú szabályok vonat­koznak, s rigorózusan vigyázniuk kell a betétesek pénzére, ez azonban - úgy tűnik- mégsem minden esetben aka­dályozta meg az egymást követő bank­botrányokat. Nem szándékozunk most az egyes konkrét esetek eltérő okainak boncolgatásával foglalkozni, mindössze annyit kell elismernünk, mint bármilyen más vállalkozás, egy bank is kerülhet bajba. Ilyen esetekben pedig még az is előfordulhat, hogy ve­zetői­­ igyekezvén kikerülni a csává­ból - olyan ügyekbe is belemennek, amelyektől biztos gazdálkodás esetén távol tartanák magukat, s ezzel azután néha csak még jobban elmérgesítik a helyzetet. Minket azonban megnyugtathat, hogy épp emiatt, a kisbetétesek védel­mében (s nem kisrészt az Ybl Bank összeomlásának tanulságai nyomán­ hozták létre pár évvel ezelőtt az Orszá­gos Betétbiztosítási Alapot (OBA). Ennek minden pénzintézet kötelező jelleggel a tagja. Az OBA feladata, hogy bankcsőd esetén a fizetésképte­lenné vált intézmény helyett helyt­álljon. Ez a biztosítás egymillió forint (tőke plusz kamat) erejéig érvényes, és minden magánszemély által elhelyezett névre szóló betétben, illetve folyó­számlán elhelyezett pénzre vonatko­zik. Nem érvényes tehát a jeligés és a névtelen bemutatóra szóló betétekre, és nem érvényes a bankoknál árusított értékpapírszerű konstrukciók mind­egyikére. Ha teljes biztonságot akarunk tehát, akkor figyelnünk kell arra, hogy olyan betétben helyezzük el a család pénzét, amely élvezi ezt a védelmet. A választott konstrukcióról a banktisztviselők kéré­sünkre tájékoztatást nyújtanak. Ameny­­nyiben pedig több mint egymillió forin­tot akarunk elhelyezni, érdemes azt több konstrukció, sőt akár több bank között megosztani úgy, hogy egyik se haladja meg ezt a határösszeget. Ha az OB­A ál­tal védett betétben áll a pénzünk, nyu­godtan alhatunk. Persze ebben az esetben sem meg­nyugtató dolog egy bankcsőd. Minden­esetre rossz hírek esetén sem kell pánik­ba esnünk, s esetleg órákat töltenünk sorban állással (a tömeges pánik okozta pénzkivonás emellett fokozza is a bajt, s még egy egészséges bankot is képes bajba sodorni). Amennyiben betétünk befagy valamelyik bankban, érdemes alaposan odafigyelnünk az OBA által közzé tett hirdetményekre. Ezeket meg­találhatjuk a bankfiókban (esetleg az aj­­tajára ragasztva), többnyire széles kör­ben ír róla a sajtó, de arra is volt példa, hogy maga a betétbiztosító értesítette ki az ügyfeleket, így megtudhatjuk, hol és milyen módon kell benyújtani a kártérí­tési igényt, valamint mikor és hol jutunk a pénzünkhöz. Érdemes tudni, hogy a törvény szerint az OBA-nak a betétek befagyását követő harminc napon belül meg kell kezdenie a kártalanítást, így baj esetén sem kell hosszú ideig nélkülöz­nünk a pénzünket. L.G. 2000. JANUÁR. Lubád Föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Horváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József A szerkesztőség címe: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116., II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 és 1384 Bp. 62., Pf. 771 Telefon: 359-0500. Telefon és fax: 465-8559. Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.szabadfold.hu/ Kiadja a P & B Média Pártfoliókezelő Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 359-0500 Felelős kiadó: Bányász Péter vezérigazgató Lapigazgató: Szeredi Pál Ügyfélszolgálati iroda (9-16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15€ (telefon: 239-5588,359-1943). Keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (tel.: 359-0355 és 359-0056; fax: 329-1240 és 329-1461). A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt.az NH Rt és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt Külföldről előfizethető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.-nél. 1117 Budapest, Budafoki út 70. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodában, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 99 Ft, előfizetőknek 92 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 398 Ft, negyed évre 1194 Ft, fél évre 2388 Ft, egy évre 4776 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda. e-mail: szikra@lang.hu ISSN 0133-0950

Next