Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-05 / 1. szám

Szabad f­nfo ___ HAZAI ÉLET Délceg termetű, szilaj vérű, címeres tulok A honfoglalással szinte egyidős szarvasmarhánk sorsa rá a bizonyíték: soha nem lehet tudni, mikor válik újra értékessé egy-egy feledésbe merülő fajta. A magyar szürke előtt új távlatokat nyithat egyedi húsminősége, a rettegett kergemarhakórtól való men­tessége. A belőle készített termékek piaci sikere azon­ban egyelőre odébb van, fajtája. Inkább kevés, de tehetős fogyasztó­nak készíthető belőle különleges, hungari­­kum jellegű élelmiszer. Ha kedvezőek lesz­nek hazánkban az egyhasznú húsmarhatar­tás közgazdasági feltételei, akkor - kiváló borjúnevelő képessége és húsminősége miatt - prosperálhat a magyar szürke is. A piacteremtéshez azonban kevés az egyesület saját ereje - fogalmazott a neves állatte­nyésztő-szakember. Érdeklődő hazai és nemzetközi cégek mutatkoznak ugyan a láthatáron, az ered­mények azonban egyelőre szerények. A Pick Szeged Rt. által magyar szürke marha és mangalica sertés húsából gyártott hortobá­gyi bioszalámi lehet erre példa: 1999-ben az év bioterméke címet, a 2000. évi Foodapest élelmiszer-ipari kiállításon pedig az újdon­ságdíjat nyerte el. - A hortobágyi bioszalámi egyelőre in­kább cégünk hírnevének kedvez, üzleti-gaz­dasági jelentősége azonban még csekély - fogalmazott érdeklődésemre Kövér Béla, a világhírű szegedi szalámigyár illetékese. - Az igényes, fizetőképes és egészségükre na­gyon kényes nyugati és hazai vevőknek leg­alább a fele ugyanis vegetáriánus. A hússal élők is meglehetősen ódzkodnak a bioszalámi negyvenszázalékos zsírtartalmától. Mindezek ellenére folyamatosan gyártjuk. Míg bioszalá­miból évente egy-két tonnát készítünk, addig téliszalámiból és más szárazáruinkból tízezer tonnányit forgalmazunk. Az utóbbi évtizedben s különösen az el­múlt hónapokban valóságos kergemarha­kór-válság söpört végig Európa néhány fej­lett nyugati államában. A hazai állományban nem fordult elő a szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása, a magyar szürke fajtát pedig a kórtól tökéletesen mentesnek tart­ják a szakértők. A piaci esélyeket ez a tény önmagában véve növeli ugyan, ám korláto­zott létszámából (a magyarországi négy­­százezres tehénállománynak elenyésző ré­sze) és más visszahúzó tényezőkből adó­dóan várni kell még a sikerre. SZABAD FÖLD-ILLUSZTRÁCIÓ Az egyesület ügyvezetője, Gera István szerint az országban jegyzett nyolcvanhá­rom tenyészet harmadában hobbiból, első­sorban méltóságteljes megjelenése, szemet gyönyörködtető látványa miatt tartják a ma­gyar szürkét. A többségnek viszont gazdasá­gi érdeke is fűződik tenyésztéséhez. Annál is inkább, mivel a gulyák jórészt műtrágyától és vegyszertől érintetlen, természetvédelmi legelőket hasznosítanak. Az üszőkért való­sággal versengenek a vevők. Az idén például egy hat hónapos választási borjú százhar­mincötezer forintos áron cserélt gazdát. A bikaborjakat viszont nem érdemes fölnevel­ni: más fajtákhoz képest később érnek az izomépítés csúcsára. A szakemberek véleménye szerint a ma­gyar szürkét különösen sújtja a vágómarhák értékelésében Európa-szerte honos mennyi­ségi szemlélet. Hiszen más a különleges mi­nőség és más a puszta súly, a divatos fajták telt húsformái is megtévesztik olykor a sze­met. E­lönleges látvány övezi egy főváros környéki, német csomagolóanyag­gyár hatalmas csarnokát: magyar szürke gulya legelészik a korsze­rű üzem körüli húszhektárnyi gyepen. Akár korunk jelképe is lehetne a látvány. Mintha a karámba zárt ősi magyar marhák iránti nosztalgiával ellensúlyoznák az épületben folyó gépies és szigorúan minőségbiztosított termelést. Fénykorában tízezrével hajtották az al­földi pusztákról Nyugat-Európába a világ­márkának számító - korabeli jellemzését idézve - „délceg termetű, szilaj vérű, edzett természetű, címeres tulkokat”. A második vi­lágháború utáni mélypontot követően, a hat­vanas években néhány szakember áldozatvál­lalására, némi anyagi támogatásra és az állami gazdaságoknak adott utasításra volt szükség a kihalás küszöbére jutott fajta megmentésé­hez. A géntartaléknak számító állomány gaz­dái utóbb megalapították a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületét, amelynek Bodó Imre professzor az elnöke. - A magyar szürke törvényesen védett, és az utóbbi évtizedben örvendetesen szapo­rodó fajtánk. A háború utáni ötvenezres ál­lományból a mélypont idején mindössze pár száz tehén volt az országban, számuk jelen­leg meghaladja a négyezret. A nemzetközi szakirodalom szerint ezer jószág elegendő a rokontenyésztés elkerüléséhez, egy-egy faj­ta biztonságos fenntartásához. A mi magyar szürkénk tehát már több egyszerű géntarta­léknál, de korántsem lehet a tömegtermelés T. DÖGEI IMRE A magyar szürke szarvasmarha populáció alakulása Magyarországon (1957-2000. december) Forrás: ÚTIK:­r Szikke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete db 1957 500 1958 450 1959 ralisadat 1950 ni rés adat 1961 wie» adat 1952 funes «kiat 1953 nincs *d*> 1954 «ne« adat 1935 one* adat 1936 12 1937 12 1939 12 1939 13 1970 19 1975 20 1930 25 1932 30 1934 35 1936 40 1988 50 1990 55 1992 «0 1893 70 1994 75 1995 79 1996 83 1997 98 19«) 114 1999 131 2000.dec. 167 4100 2100 2700 100o\^4'0_41Q 390 420.500 550 1600 2X0 3268 3000 <08! 1358*091960 Í6S1952 im 1954 196666# 1966 %8> 1970 ÜSS >980 tó» 1964 19e8«j» 1992ÜÉB 199« Ifóg 1996 2000 dcc A baj véget vethet az európai marhaháborúnak NÁNÁSI TAMÁS E­gy közkeletű mondás úgy tartja: aki a történelmet és a véres hurkát szereti, jobb, ha nem néz utána, e kettőt hogyan ké­szítik. E bölcselkedés a közelmúltig ráillett a brit marhahúsra is. A kergemarhakór négy esztendeje kirobbant botránya után azon­ban már betekinthetünk a színfalak mögé. Napvilágra kerültek azok a takar­mányozási és vágóhídi eljárások, melyek a haszonelvűség jegyében születtek, és nagy valószínűséggel emberek betegségét, halálát okozták. A kergemarhakór, melyet, úgy tűnt, végre sikerült visszaszorítani, nemrég új helye­ken ütötte fel a fejét. Az Európai Unió rendkí­vül szigorú intézkedéseket tervez, melyek ko­moly gazdasági kérdéseket is felvetnek. A kergemarhakór története tizennégy évvel ezelőttre nyúlik vissza. Hivatalosan 1986-ban azonosították először a szakem­berek Nagy-Britanniában ezt a betegséget. Egyes kutatók szerint korábban már két nagy fertőzési hullámon is átesett a sziget­­ország. A szinte mindennek ellenálló fehér­jemolekula prion elszaporodik a szarvas­­marhák agyvelejében, és ott szivacsos ürege­ket hoz létre. Végül elpusztítja a jószágot. A betegség oka a takarmányozásban keresen­dő. A világ egyes részein régóta gyakorlat, hogy más állatok elhullott tetemeiből ki­nyert fehérjeadalékkal etetik a szarvasmar­hákat, így vált e természetük szerint növény­evő haszonállatok táplálékává a surlókórral fertőzött birka is, melyből a kergemarhakór előidézője származik. 1988-ban a fehérjetartalmú tápanyago­kat betiltották Angliában. Későn, mert a jár­­vány elindult pusztító útjára. Csúcspontját 1992-ben érte el, ekkor közel harminchat­­ezer fertőzést jelentettek be. Eddig össze­sen 179 ezer esetre derült fény. Az igazi bot­rány 1996 márciusában robbant ki, amikor a brit egészségügyi miniszter a parlament nyilvánossága előtt bejelentette: elképzel­hető, hogy összefüggés van a kergemarhakór és az emberi szivacsos agylágyulás, a Creutzfeldt-Jakob-kór újfajta előfordulása között. Az egyébként időskorban pusztító, igen ritka betegség akkoriban jelentkezett először járványos formában, fiatalokon. Egyes számítások szerint 1995-ig hétszáz­ezer beteg jószág került kereskedelmi forga­lomba, s az igen hosszú lappangási idő mi­att nem tudni, hány emberen jelentkezhet még a betegség ezután. Öt nappal a drámai bejelentés után az Európai Unió máris megtiltotta a brit mar­hahústermékek behozatalát. Megkezdődött a nem titkoltan gazdasági érdekek által is mozgatott kereskedelmi háború. Angliában eközben mindent elkövettek a fertőzés meg­fékezéséért. Mintegy hárommillió állat kényszervágása vált elkerülhetetlenné, to­vábbi szigorító intézkedéseket vezettek be. A válság négy-hat milliárd fontnyi (azaz leg­alább 1500 milliárd forint értékű) vesztesé­get okozott a brit adófizetőknek. Munkahe­lyek ezrei kerültek veszélybe. Az uniós blo­kád végül 1998 novemberében ért véget. Né­metország és Franciaország azonban egy ide­ig ezután sem volt hajlandó feloldani a korlá­tozást. Az utóbbi államot Brüsszel ezért az EU luxemburgi bíróságán is beperelte. A világ talán már el is felejtette volna a kergemarhakórt, ha 2000 októberében nem tör ki újabb krízis, megtépázva a mentessé­gére ez idáig oly büszke Franciaország és Németország tekintélyét. Előbb három fran­cia áruházlánc jelentette be: üzleteikben fer­tőzött, egy hazai gazdától származó húst árusítottak. A készleteket azonnal felszá­molták. Azóta száznál több esetet derítet­tek fel, és egy ember haláláról is hírt adtak. November végén Németország került sorra, de előbb Spanyolország is felkerült a korban érintett államok egyre népesebb listájára. Az unió tagországaiban - a briteket nem számítva - eddig ezerháromszáz esetet írtak le, ami elenyésző része a szarvasmarha-állo­mánynak. Mégis, az Európai Unió vezetői rendkívül komolynak ítélik a helyzetet. A kereskedelmi háborúnak véget vethet, hogy a baj most már mindenkit egyformán érint. Az eddig meghozott döntések szerint 2001 márciusától az EU mindegyik vágóhídján kötelező lesz a levágott szarvasmarhák hú­sának tesztje. Azt vizsgálják majd, hogy a le­ölt állat megkapta-e a betegséget. A takar­mányba csak emberi fogyasztásra is alkal­mas fehérjeszármazék kerülhet. Egyre több tagállam tartaná helyénvaló megoldásnak azt, ha a húslisztek használatát teljes mér­tékben bejutanák az állattenyésztésben. Je­lenleg ezen az úton jár már Belgium, Auszt­ria, és nemrégiben Németország is tilalmat jelentett be. Jórészt olajos magvakkal pótol­hatnák a fehérjéket. Az ehhez szükséges be­ruházások viszont rengeteg pénzbe kerül­nek. Ráadásul az EU korábban a nemzetközi kereskedelmi egyezmények keretében megál­lapodott az USA-val abban, hogy nem növeli olajosmag-termelését. Elkerülhetetlenné vál­na tehát az Újvilágból származó növényi takar­­mányok uniós importja, ami újabb, a kergemarhakórhoz hasonló dilemmát vet fel. Az USA áruinak jó része ugyanis a genetikai­lag manipulált termékek körébe tartozik, ami­nek az emberi egészségre gyakorolt hatásán szintén vitatkoznak a szakemberek. 2001. JANUÁR 5. 3 Nadrágszíjmeghúzás Zebegényben Szigorú takarékossági intézkedésekre kény­szerül Zebegény önkormányzata. A település működési költségeit jelenleg csak hitelből képes fedezni. Az alapvető kiadásokhoz a 2000. évben száztíz-százhúsz millió forintra lett volna szükség, ám ennél tízmilió forint­tal kevesebb állt a község rendelkezésére. A falu vezetősége pályázott az önhibájukon kí­vül nehéz helyzetbe került településeket se­gítő állami alapnál. Kérelmüket azonban a túl magasnak ítélt működési kiadások miatt el­utasították. Zebegény a megtakarítások érde­kében egy intézménybe vonta össze az isko­lát, a napközis konyhát, a könyvtárat és az if­júsági házat. A hiány pótlására tizenkétmillió forint bankhitelt vett fel az önkormányzat. Honismereti bibliotéka Országos honismereti könyvtárat nyitottak a váci bibliotékában. Az ezerhétszáz kötetes gyűjtemény főként települési monográfiá­kat, helytörténeti kiadványokat tartalmaz. Mándli Gyula, a váci könyvtár igazgatója, a Helyismereti Könyvtárosok Szövetségének elnöke az általa vezetett intézményben előbb a város, majd a történelmi Hont vár­megye dokumentumainak adott helyet. Most a Honismereti Szövetség könyvtárát avatták fel. A helyismereti kiadványok mel­lett szívesen várnak családi gyűjteményeket, dokumentumokat is. A tervek szerint hama­rosan CD-n adják ki a könyvtár számítógé­pes katalógusát. Visszavont fizető­parkolás Megszüntette a bevezetése óta sokat vitatott városi fizetőparkolási rendszert Komárom önkormányzata. A különféle kedvezmények ellenére nem sikerült elfogadtatni a lakosság­gal az új szabályozást. A mindenki számára könnyen, rövid idő alatt megoldható jegyvá­sárlás feltételeit nem tudták megteremteni, a tervezett bevétel elmaradt. A város képviselő­testülete a fizető parkolás bevezetéséről szó­ló korábbi rendeleteit év végével visszavonta, s felbontották az üzemeltető Saxum Kft.-vel korábban kötött szerződést. Mérik a távfűtés hőjét A hőmennyiségmérés várható kötelezővé té­tele előtt már a mostani télen valamennyi kaposvári távfűtéses házban műszer méri a hőszolgáltatást, így átalánydíj helyett csak az elfogyasztott energia ellenértékét fizetik a lakók. A hőmennyiségmérők felszerelteté­­sét az önkormányzat több mint harminc­­millió forinttal támogatta, így a polgároknak csak a mérőeszköz-beszerelési költségek felét kellett kifizetniük. Háromszázhúsz lép­csőház húszezer lakója, azaz körülbelül hat­ezer család élt ezzel a lehetőséggel. Új autókkal Somogyban Kétezerötszáz új autót helyeztek forgalomba 2000-ben Somogyban. A legtöbben kismére­tű, takarékos gépkocsit vásároltak, az úgyne­vezett alsó-közép kategóriás járműveknél na­gyobb, drágább autót alig értékesítettek eb­ben a megyében a kereskedők. A megye sze­mélygépkocsi-állományának összetételén alig javítottak az új vásárlások, a somogyi au­tópark így is elöregedett, átlagéletkora tizen­egy év, sok még a régi keleti jármű az utakon. Horvát bevásárlók Naponta több mint nyolcezer horvát állam­polgár lépte át a határt Barcsnál a karácsony előtti napokban, sokan a szilveszteri bevá­sárlásra is átutaztak Horvátországból a dél­somogyi kisvárosba. A csúcsforgalom nagy terhet rótt mind a határátkelőn szolgálatot teljesítőkre, mind a kereskedőkre, az utób­biak ezt csöppet sem vették zokon. A bevá­sárlóturizmus haszna még így is kisebb év­ről évre. A horvátok régebben az igényesebb vevők közé tartoztak, az idén azonban már a kínai árukat forgalmazó üzletekben sem voltak ritka vendégek.

Next