Szabad Föld, 2001. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

2001-07-06 / 27. szám

SÜSSE JÖL! HAZAI ÉLET Szilvi húzza a Szalajka-völgyi kocsikat A gyerekek fürtökben lógnak ki a kocsiablakon, és együtt sivítanak az állomáshoz közelítő mozdonnyal. Az erdőnek is kell reklám, s ez megéri az évi harminc­millió forintos veszteséget. A szilvásváradi kisvasúton tavaly kétszázezren utaztak. REMETE MARGIT H­a van irigylésre méltó foglalkozás, az erdei vasút kalauzának lenni bizonyosan az. Egész nap a Szalajka-völgy festői tájain utazni, viháncoló gyerekek örömét látni ritka jó dolog, így gondolja ezt a szilvásváradi Antal Zsolt is, aki éppen a kelemérilds diákok jegyeit vizsgálja a kis­­vonat kocsijában. Az ablakon szinte behajolnak a fák, egy pillanatra felcsillan a pisztrángos tó vize, amott felbukkan az erdei múzeum épülete. A keleméri nebulók a borsodi falucska osztatlan alsó tagozatába járnak, s tulajdon­képpen ők harmincan jelentik az iskola egész diákságát. Sokan nehéz körülmények közül jöttek, és számukra biztosan ez az év egyet­len kirándulása. A jegyek persze rendben van­nak, így a kalauz szakmája árnyoldalairól is mesélhet. Itt bizony csak a minimálbér jut a dolgozók egy részének, a szabadságot pedig télen illik kivenni, mert akkor nincs egyéb tennivaló, mint a járművek karbantartása. Antal Zsoltnak nem az a kikapcsolódás, ha csendes erdei ösvényeken bolyonghat, hanem az, ha évente feljut Budapestre, és belevethe­ti magát a főváros nyüzsgésébe. A Szalajka-völgyet minden évben hatszáz­ezer turista keresi fel, számukra elmaradhatat­lan látványosság a kisvonat. Hétvégente a Szil­vi névre hallgató gőzmozdony is munkába áll A Közlekedési Múzeum tulajdonában levő masi­nát két éve újíttatta fel az erdőgazdaság. A gő­zös után korabeli szalonkocsit akasztanak, s úgy gördülnek végig a század elején lefektetett síneken A mozdonyvezető, Bakos Zoltán tizen­öt éve a farkaslyuki bányát hagyta ott az erdei vasútért. Különösen akkor érzi úgy, hogy nem bánta meg a váltást, amikor a vidám füstkariká­kat eregető Szilvivel zakatol végig a Szalajkán. - Az erdőgazdaság szinte egyetlen „rek­lámhordozója” a kisvasút, ám egyre nehezeb­ben vállaljuk az évi harmincmillió forintos veszteséget - mondja Pallagi László, az Eger­­erdő Rt. vezérigazgató-helyettese. A jegyek árát azonban nem szeretnék emelni, hiszen sok családnak a mostani nyolcvan és százhat­van forint is gondot okoz. Szerencsére az is csak kósza ötlet, hogy belépőjegyet szedjenek a Szalajka-völgy bejáratánál, vagyis az erdei séta is pénzbe kerüljön a túrázóknak. A cég három erdei vasutat üzemeltet: a szilvásváradi mellett a felsőtárkányit és a mátrait is. Évente összesen 350 ezer kirán­duló vált jegyet rájuk, ami a keskeny nyomtá­vú vasutak hazai utaslétszámának fele. Az erdő kezelője köteles közcélú feladatokat is el­látni, s ennek részeként nemcsak a vasutat üzemelteti, de a Bükki Nemzeti Parkkal együttműködve felújítja a tanösvényeket, séta­­utakat is. A Mátrának számos értéke van, amely felfedezésre érdemes, ám nehezen közelíthe­tő meg, ilyen például a Parádfürdőhöz közeli Ilona-völgyi vízesés. Arra már rájöttek az er­dészek, hogy nem szabad megszüntetni a kis­­vasutakat. A Mátra jövőjére gondolva inkább a fejlesztésükről érdemes beszélni, hiszen az autós turizmust szeretnék kitessékelni a hegységből. A Gyöngyöstől Lajosházáig veze­tő vonalat a tervek szerint meghosszabbítják két és fél kilométerrel, és a kisvasút végállo­másától libegővel utazhatnak a kirándulók Mátraházáig, illetve Kékestetőig.­­ A kisvasútban az is remek, hogy teteje van - így nevetnek azok a kirándulók, akik bőrig ázva kapaszkodnak fel az egyik megál­lónál. A Szalajkán ugyanis hatalmas zápor sö­pört végig, és sokan a vagonokba menekülnek. Nosztalgia, romantika és főleg szabadság: ez jut eszébe az erdei vasútról Kun Ildikónak, aki védőnőkollégáival Budapestről érkezett.­­ Más ez, mint a villamos­­­ságnak össze, és még esőszagúan is élvezik az erdei levegőt. Az erdőnek is kell a reklám: tavaly kétszázezren utaztak a kisvasúton gályaborfelvétele A Széchenyi-hegy és a hűvösvölgyi végállomás között Úttörővasút volt, ma gyermekvasút. Budán szalad, s az ország legismertebb kisvasútja. Ide vágytak gyerekkorukban a mai felnőttek, s ez az érzés ugyanígy él a mostani gyerekekben is. SZIJJÁRTÓ GABRIELLA­A­z üveglap túloldalán a tízévesforma pénztárosfiú tájékoztatása kedvesen kimerítő. - A kisvonat húsz kilométer per óra se­bességgel halad, összesen nyolc megállót hagy maga mögött, és hivatalosan negyven­öt perc alatt teszi meg a több mint tizenegy kilométeres utat. Mégis akkor vesz le végleg a lábamról, amikor menettérti jegyet kérve bizalmasan figyelmeztet: - Ha vissza szeretne jönni, ügyeljen az időpontok megválasztásakor, mert valójá­ban egy-egy órába is beletelik a teljes út. Több mint ötven éve bizonyítják már a MÁV Széchenyi-hegyi gyermekvasútjának kiskorú dolgozói, hogy - némi segítséggel - képesek ellátni egy nagyon is felnőtt ember­nek való munkát, mégis csak a saját szemé­vel látva hiszi ezt el az eddig kételkedő, gyer­mektelen tollforgató. Most viszont be kell vallania: nagykorú pénzkereső társainál már csupán elvétve felfedezhető lelkesedést és felelősségérzetet tapasztalt a gyermekvas­­utasoknál. Az ország vezetői 1947-ben határozták el, hogy olyan vasutat létesítenek, ahol gye­rekek látják el a szolgálatot. A tervezés so­rán mint helyszín szóba került Gödöllő, a Margitsziget és a Népliget; mindhárom sík terepen könnyen építkezhettek volna. Párt­­politikai szempontokat is mérlegelve végül a Csillebércen épülő, akkor úttörőköztársa­ság nevű gyermektábort érintő, a budai he­gyekben futó vonal mellett döntöttek. A kö­vetkező négy évben mindig újabb és újabb szakasszal és a vontatási teleppel bővült az úttörővasút - így lehetséges az, hogy immár négy esztendeje folyamatosan fél évszáza­dos jubileumukat ünnepük. Ma az egyvá­gányú pálya a Széchenyi-hegytől a Virágvöl­gyön, a János- és a Hárs-hegyen keresztül Hűvösvölgyig fut. Téved az, aki csakis játéknak gondolja a gyermekvasutat. Szigorú jelentkezési felté­teleknek és vizsgálatoknak kell megfelelni, majd hathetes, nehéz tanfolyam után állhat­nak komoly szolgálatba a nebulók. És mind­ezt az iskola mellett! Mégis minden korszak­ban vágytak erre a gyerekek, és így a vezetők a legeslegjobbak közül választhattak. Nem­csak a fővárosból és környékéről, de Szerencs­ről és Dorogról is járnak ide kisvasutasok. B. Zájer Brigitta, nagy szívfájdalmára, annak idején kisdiákként a 4,8-as tanulmá­nyi átlagával nem kerülhetett ide, most vi­szont nevelőtanárként segítheti az egymást váltó, 25-30 fős gyerekcsoportok munkáját. A tizenöt csoport felváltva látja el a szol­gálatot, amely reggel héttől este hétig tart. Télen hétköznap tizenöt gyerek is elég, ám a nyári csúcsidőben hatvanan is sürögnek­­forognak. A gyerekek ugyanazt az ismeret­­anyagot sajátítják el, és lehetőleg minden al­kalommal más állomáson és más beosz­tásban tevékenykednek. Itt mindegyik, még a vállamig sem érő csemete tudja, hogy hol található változá­­­ras, reteszes, Siemens-blokkos, VES-rend­­szerű elektrodinamikus vagy Dominó-55 nyomógombos biztosítóberendezés. A műszaki analfabetizmusom miatti szégyenérzet kicsit oldódik, mikor a tízéves Major Bálint és osztálytársa, Katona Do­rottya beismeri: bizony a kemény tanfolyam idején ők is olykor majdnem feladták. - Hála istennek nem mentünk el - mondják, s tíz szolgálattal a hátuk mögött már könnyen mosolyognak. A hűvösvölgyi végállomásra befutó sze­relvény immáron rangidősnek számító zár­­fékezője és értékcikkese ezen az esős vasár­napon ráadásul pluszfeladatot kapott: az első szolgálatát töltő Nagy Andit kell beta­nítaniuk. - Nincs vele bajunk - súgja meg Bá­lint, aki azt is elárulja, hogy legszíveseb­ben pénztáros volna a Széchenyi-hegyen. Dehogyis ijed meg a pénztől, a nap végi el­számolástól - nyugtat meg -, éppen a nagy bevétel dobja fel, az, hogy számsze­rűsítve látja a munkájuk eredményét. Pe­dig a hierarchia szerint a legnagyobb te­kintélye a rendelkezőnek és a naplózónak van, általában minden gyerek arra a poszt­ra vágyik. És a tíz-tizennégy éves korból kinőve sokan ifivezetők szeretnének lenni. A gyer­mekvasutasok lapja, a Sihuhu vidám statisz­tikájából kiderül, a kicsik munkáját segítő negyvennyolc ifi átlagéletkora 16,369565 év. Horoszkópjukat tekintve az Oroszlánok vannak többségben, aztán következnek a Kosok, a Halak és a Szüzek. Naponta 1,857 órát foglalkoznak a vasúttal, azaz egy esz­tendő alatt huszonnyolc teljes napot. Az együtt töltött szolgálati időn kívül a csoportok évente többször kirándulnak, sá­toroznak. Nyaranta saját hűvösvölgyi tábo­rukban vakációznak: egyszerre három cso­port tölt itt két hetet, és vetésforgóban dol­goznak. A szállást-étkezést nyújtó vasu­tasotthon épületében nagy a felfordulás, ép­pen felújítási munkálatok folynak - látható­an nagyon ráfért már. Bálint nyugtalanul feszeng, az egyenru­ha gombjai megfeszülnek a mellkasán. - Mondtam én reggel a ruhatárban, hogy 13-as zubbony és 56-os sapka, de vagy fut, vagy nem. A lányok is meg-megborzongnak a pára­dús szélben, de nehezen ismerik el, hogy nadrágot kellett volna kérniük a szoknya he­lyett. -A szabályzat... - nevetnek össze cin­kosul. - Több osztálytársam mondta, hogy a következő tanévtől szeretne kisvasutas len­ni, milyen jó is lehet az - szól Bálint a kivált­ságosok büszkeségével, majd csöndesen hozzáteszi: - Azért nem olyan könnyű ám, mint ahogyan elképzelik... SS 3 Új szennyvíztisztító az Őrségben A környezet védelmét szolgálja a Zala folyó partján, Nagyrákos és Őriszentpéter között a minap üzembe helyezett szennyvíztisztító. A 200 millió forintos beruházás első lépése­ként e két őrségi település szennyvizét tisz­títják a telepen. A közeljövőben további kör­nyékbeli falvak bekapcsolását tervezik a há­lózatba. Megvédik az állomást Meg akarja védeni a somogyi Felsőmocsolád önkormányzata a falu vasútállomásának az épületét, amelyet a MÁV már elhagyott, s a jelenlegi tulajdonos, egy gazdasági társa­ság, le akar bontani. A község lakói nem szeretnék, ha volt állomásuk eltűnne a föld színéről, ezért a képviselő-testület a helyi védelem elrendelését tervezi, bízván ben­ne, hogy a falubelieknek így beleszólásuk lesz a századfordulón épített állomás sor­sába. Népdaléneklő verseny Július 6-án és 7-én népdaléneklő verseny, nemez- és borkiállítás, kismesterségek bemutatkozása és sok más program várja az érdeklődőket Karcagon. A millenniumi év tiszteletére meghirdetett népdalének­lő versennyel Török Erzsébet Kossuth­­díjas népdalénekes munkásságának állíta­nak emléket. Második alkalommal rende­zik meg a nagykun központban a mester­ségek művészete napot, melyen többek között fazekasok, csipkeverők, bőrdísz­művesek, kosárfonók, csuhéfonók, mézes­­kalácsosok, díszműkovácsok és fajáték­készítők munkáit csodálhatják meg az ér­­deklődők. Aratnak a Kisalföldön Az ország nyugati részén, Töltéstaván kezd­ték meg először az őszi árpa aratását. A helyi szövetkezetben e növényfajtából hektáron­ként 45, míg búzából 35-40 mázsás termés­re számítanak. Győr-Moson-Sopron megye területén a korábbinál szerényebb és rosszabb minőségű gabonatermés lesz: az őszi búzából hektáronként 38-40 mázsás, az árpából pedig hasonló átlaggal számolnak. Csúcs a Csaba Expón A békéscsabai sportcsarnokban és környé­kén a közelmúltban megrendezett hagyomá­nyos Csaba Expón minden eddiginél több lá­togatót fogadtak. A kilencedik expó a kiállító cégeken és a régió szakemberein kívül kül­földi partnercégek képviselőit is fogadta. A kiállítók elégedettek voltak a forgalommal és az üzletkötések számával, s bíznak abban, hogy az itt létrejött kapcsolatok a jövőben is kamatoznak majd. A vásár zárónapján átad­ták az expó közönségdíját, amelyet a Po­­literm-Plussz Kft. és a Körös Kazán Kft. kö­zös standja érdemelt ki. Pannon térségarculat A gyógy- és termálturizmusban érdekelt hu­szonhat szervezet részvételével regionális turizmusfejlesztési modellt hoztak létre Bükfürdőn. A Pannon Termál Klaszter a tér­ség termálvízkincsre települt szervezetei­nek polgárjogi szerződéses hálózata, mely a régió arculatának kialakítását és versenyké­pességének növelését hivatott szolgálni. A megállapodás elősegíti a nyugat-dunántúli és a balatoni turisztikai régió együttműkö­dését. Szent István-szobor Boldogan Millenniumi kegyeleti emlékparkot és Szent István-szobrot avattak a napokban Boldo­gon. A paprikájáról és folklórjáról híres, fél­ezer éves, kétezer lelkes településen fontos­nak tartják a nemzeti hagyományok ápolását, ezért is állították fel államalapító királyunk szobrát, Szpisják Pál helyi művész alkotását. Az avatással egy időben tartották a boldogi búcsút, melyre erdélyi vendégeket is vártak a boldogiak.

Next