Szabad Föld, 2001. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

2001-07-06 / 27. szám

4 2001. JÚLIUS 6. A Carmina Burana Aggteleken Az aggteleki Baradla-barlang hangverseny­­termében hangzott fel a napokban Carl Orff Carmina Burana című zeneműve. A különle­ges élményt a Miskolci Szimfonikus Zene­kar, a debreceni Kodály kórus és a miskolci Fazekas Általános és Zeneiskola gyermek­­kórusa szolgáltatta. Szólisták voltak: Óhegyi Filaretti, Albert Tamás és Káldy Kiss And­rás, vezényelt Szabó Sipos Máté. Erős falvak Berekfürdőn A Magyarország legerősebb faluja verseny területi döntőjén a házigazda berekfürdői csapat első lett az ezer és kétezer közötti la­kossal bíró települések vetélkedőjében. A kétezer és ötezer közötti lakost számláló községek csapatainak versenyében Szegvár diadalmaskodott. A tizennégy fős csapatok Berekfürdő központjában huszonegy felada­tot teljesítettek a nagyszámú közönség biz­tatása mellett. A jól sikerült versenyt színes műsor, utcabál és tűzijáték zárta. Munkások életveszélyben A munkavédelmi előírásokkal nem törődve, életveszélyes helyzetben dolgoztak azok az emberek, akiket az Országos Munkabizton­sági és Munkaügyi Felügyelőség szakembe­rei ellenőriztek a Mal Rt. százhalombattai olajfinomítójának területén. A kokszoló­üzemben folyó, külső cégek által végzett építkezésen a munkások egy része nem vi­selt semmiféle védőfelszerelést. Az ellen­őrök tizenhat embert tiltottak el a munká­tól, tizenöt esetben pedig helyszíni vagy munkavédelmi bírságot szabtak ki. Történelmi fantáziajáték A közelmúltban tartotta millenniumi ünnep­ségét a gyáli Ady Endre Általános Iskola. Gyimesi István országgyűlési képviselő, a vá­ros polgármestere felavatta Orosz László fes­tőművész Védett sziget című alkotását. Ezt követően a közösségi házban az iskola diákjai előadták az egyik pedagógus, Gál László törté­nelmi fantáziáját. A színvonalas produkció ze­nével, a szereplők táncával mutatta be kétezer év történetének fontosabb állomásait. Szentgyörgyön a szentgyörgyiek A mezőszentgyörgyiek kezdeményezésére évente találkoznak a Szentgyörgy nevű tele­pülések. Az idén Zalaszentgyörgy volt a ran­devú színhelye, ahol a tizennyolc meghívott­ból tíz falu képviselői voltak jelen és cserél­ték ki falufejlesztési tapasztalataikat. Hatá­ron túli vendégek is érkeztek az erdélyi Marosszentgyörgyről, amellyel testvérkap­csolatot létesítettek a zalaszentgyörgyiek. A találkozón döntés született, miszerint jövő­re Balatonszentgyörgyön gyűlnek össze. Bővül a szentendrei skanzen A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén az elkövetkezendő öt évben két új tájegységet készülnek felépíteni: a dél-dunán­túli házegyüttest és a felvidéki mezővárost. Mindkét vidék összetett társadalmat, számos feltáratlan jelenséget mutatott a huszadik szá­zadban, s ezek felkutatása előrelépést hoz majd a korszak megismerésében. A munká­ban a skanzen szakemberei mellett a pécsi és a debreceni egyetem kutatói is részt vesznek. Megszépült a fóti templom Tizenöt éves, kitartó munka után vissza­kapta régi fényét a fóti katolikus templom. A magyar romantika egyik legjelentősebb al­kotásának számító, Ybl Miklós tervezte, négytornyú műemlék felújításához 1986- ban kezdett hozzá Sebők Sándor plébános. Az atya több mint százmillió forintot gyűj­tött össze, melynek fele a város önkor­mányzatától, az ott élő emberektől és vállal­kozóktól származik. A templom rendbeté­telével a munka nem ért véget. Az egykori zárdaépület következik, amely múzeumnak adna otthont. A VIDÉK HÍREI Szabad f­öld HAZAI ÉLET Jövőre lesz hatályos a státustörvény PATAKY ISTVÁN M­ajdnem teljes parlamenti kon­szenzus Budapesten, heves bírálatok Bukarestből. Hatá­rokon átívelő nemzeti újra­egyesítés - így fogalmazta meg a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény célját egy külügyi bizottsági meghallgatáson Németh Zsolt államtitkár. Az Országgyűlés által nemrég elfogadott jogszabály a konkrét kedvezményeken túl, szimbolikus jelentősége miatt is fontos a ha­táron túli magyar közösségeknek. Az úgyne­vezett státustörvény jövő év január elsején lép életbe. A jogszabály hatálya a Horvátország­ban, Jugoszláviában, Romániában, Szlové­niában, Szlovákiában, illetve Ukrajnában la­kóhellyel rendelkező, nem magyar állampol­gárságú, magát magyar nemzetiségűnek val­ló személyekre terjed ki. A törvényben meg­határozott kedvezmények és támogatások igénybevételére szolgál majd az úgynevezett magyarigazolvány, amelyet saját kérelmükre kaphatnak meg a státustörvény érintettjei. Az igazolvánnyal rendelkező határon túliak évente három hónapon keresztül vállalhat­nak munkát Magyarországon. A munkavál­laláshoz szükséges engedély kiadásakor az il­letékes hatóság eltekint a munkaerő-piaci helyzettől, ami kiemelten kedvező helyzetbe hozza a szomszédos országokból érkező ma­gyar jelentkezőt. Miután a hazánkban mun­kát vállaló határon túliak kötelesek egészség­­biztosítási járulékot fizetni, meghatározott körű ellátásra lesznek jogosultak. Ugyanak­kor azoknak, akik nem tartoznak a munka­­vállalók körébe, megtéríthetik az egyes egész­ségügyi szolgáltatások költségeit, ha ez irá­nyú pályázatot nyújtanak be egy külön erre a célra létrehozandó közhasznú szervezethez. Úgynevezett nevelési-oktatási támoga­tást kérhet Budapesttől az a határon túli csa­lád, amelyben legalább két gyerek van, akik magyar tannyelvű oktatási intézményben ta­nulnak. A támogatás mértéke várhatóan húszezer forint lesz évente. Magyarországi egyetemi, főiskolai képzésekben is részt ve­hetnek az igazolvánnyal rendelkezők. Ked­vezményekben részesülnek a szomszédos országokban magyarul oktató pedagógusok. A hatévesnél fiatalabb, illetve a hatvanöt évesnél idősebb határon túliak ingyen utaz­hatnak Magyarország területén, s minden, magyarigazolvánnyal rendelkező évente négyszer kilencvenszázalékos utazási ked­vezményben részesül a helyközi járatokon. A jogszabály értelmében a magyar állampol­gárokéval azonos jogok illetik meg a törvény hatálya alá tartozó határon túliakat a kultúra területén. A státustörvényt majdnem teljes nemzeti konszenzus övezte, a parlament kilencvenkét százalékos többséggel fogadta el a törvényt. A Szabad Demokaraták Szövetsége volt az egyet­len párt, amelynek országgyűlési frakciója ne­met mondott a magyarországi és a határon túli magyar közvélemény által egyaránt támogatott jogszabályra. A szocialisták több módosító ja­vaslata is beépült a törvény végső formájába. Az MSZP frakciója memorandumot fogadott el a kedvezménytörvényről, melyben többek között az is megfogalmazódik, hogy a jogsza­bály végrehajtása csak a szomszédos országok kormányaival, a határon túli szervezetekkel é­s magyarországi parlamenti pártokkal együtt­működve lehet eredményes. A szomszédok részéről egyébként egy­mástól igencsak eltérő visszajelzések érkeztek a státustörvénnyel kapcsolatban. Bukarest­ sajtóüzengetések szintjén valóságos hadjára­tot indított Budapest ellen, a hivatalos kétol­dalú diplomáciában viszont már jóval vissza­fogottabb hangot ütött meg. Ion Iliescu állam­fő a magyar-román alapszerződés felfüggesz­tésének lehetőségéről nyilatkozott, Adrian Nastase miniszterelnök pedig több más kétol­dalú egyezmény felbontását emlegette válasz­lépésként a magyar jogszabály elfogadására Mircea Geoana külügyminiszter ezzel szemben további konzultációt szorgalmazott budapes­ti látogatása során, bírálatai visszafogottak voltak. Ugyancsak visszafogottan bírálta a stá­tustörvényt Mikulás Dzurinda szlovák kor­mányfő, aki a jogszabályt érintő kritikái mel­lett folyamatosan hangsúlyozta: az ügyet nem szabad túldramatizálni. Belgrád több alkalom­mal is úgy nyilatkozott, megérti a magyar kor­mány azon szándékát, hogy törvénnyel igyek­szik segíteni az ország határain kívül élő ma­gyarokat. A jugoszláv külügyminiszter, Goran Szvianovics ugyan megfogalmazott néhány kifogást a státustörvénnyel kapcsolatban, de ennél lényegesen fontosabb Vojiszlav Kos­tunica Budapesten is hangoztatott elfogadó ál­láspontja e kérdésben. Ukrajna, Horvátország és Szlovénia még sajtónyilatkozatok szintjén sem fogalmazott meg kifogást a határon túliakról szóló jogszabállyal kapcsolatban. Az Európai Unió egyedül Ausztria vonatkozásá­ban nehezményezte az új magyar törvényt, s Budapest el is fogadta Brüsszel észrevételét. FOTÓ: A MAGYAR NEMZET ARCHÍVUMA Kolozsvár. Mátyás király magyarokkal A Nemzeti Egységmozgalom történelmi fordulópontként üdvözli a Magyar Országgyűlés által elfogadott státustörvényt, amely Trianon megalázó homályából kiemeli az utódállamokban élő többmilliós magyarságot. Az elmúlt hetek eseményei bizonyították: egyetértés mutatkozik azzal kapcsolatban is, hogy az ország határain kívül rekedt magyarság a nemzet részét képezi. A kisebbségként élő magyarok támogatása - egyebek mellett a munkavállalás, oktatás és egészségügy területén - ezért nemcsak lehetősége, de erkölcsi kötelessége is az anyaországnak. Az együttérzés hiánya miatt súlyos morális felelősség terheli a Szabad De­mokraták Szövetségét, amely azzal, hogy elutasította a kerettörvényt, megtagadta a magyar sorsközösséget. A történelmet, az anyanyelvet, amelyet nem választunk, hanem kapunk, emberi méltóságunkat, amely nem emberektől, hanem a Terem­­tőtől való, világossá és védetté kell tennünk. Mozgásunk a Kárpát-medencében - akár szellemi, akár gazdasági mozgás - legyen kölcsönös és egyre szabadabb. A kerettörvény nem a szomszédos nemzetek ellen irányul, hanem a magyarság történeti és kulturális közösségének megóvását szolgálja. Éppen ezért e természetes emberi jog deklarálása történelmi jelentőségű esemény! Budapest, 2001. június 25. Balipap Ferenc, Balogh János, Beke Pál, Dippold Pál, Ferencz Csaba, Fodor Miklós, Gyurkovics Tibor, Lanczendorfer Erzsébet, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Papp Lajos, Schulek Ágoston A lélek betegsége a testet is tönkreteheti _______PETHES JÓZSEF_______ I­degosztály, 203-as kórterem. A nővér, már isten tudja, hányadszor, beteszi az ágy­tálat János alá, aki hetek óta fekszik bent. Tü­­relmesen vár, amíg az ötven év körüli, kisza­­kállasodott férfi túljut a műveleten.­­ Tegnap kacsapörköltet hozott neki a lánya. Biztosan elcsapta vele a hasát - jegyzi meg az egyik beteg. Esti gyógyszeradagjában János hashajtót is kap. Jó, ha hetente egyszer meglátogatja a lá­nya. A fia be sem jött hozzá. Egyik este, amikor megint a pohár fenekére nézett, János elfeküdt az utcán. Hajnalban találtak rá. Jóformán ki­hűlt. A kórházban megszédült, elesett. Comb­nyaktörés. Megműtötték, visszahozták. Ma­gatehetetlen, felülni sem tud. A nővérek etetik, mosdatják. Eléggé lelkiismeretesen. A gyógy­tornász próbálja felültetni, lábra állítani, siker­telenül. Mi lesz vele? Néhány nap múlva kien­gedik, hazaviszi a mentő az üres házba. Valamikor jól keresett, mondja a néni, aki nyolcvanéves nagybátyját látogatja. A csa­lád éppen templomba készülődött, amikor rosszul lett. Lecsúszott a székről, felakadt a szeme, habzott a szája. Nem tudja meg­emészteni, hogy mostohagyereke kisemmiz­­te a vagyonából. Kiüldözte pesti lakásából, amit ráíratott. Testvére lánya fogadta be egy Pest környéki faluban. Családtagnak számít, papának szólítják unokahúga gyerekei. Mégis úgy érzi, mások terhére van. Zoltán egész éjszaka nem tudott aludni. Feleségét elkergette, mert megcsalta. Két gyerekének anyjuk helyett ő az anyjuk. Főz, mos, takarít rájuk, leckét csinál velük. Köz­ben kijárkál a műhelybe, karosszérialakatos. Kivizsgálásra jött. Jó ideig még nem szabad­na megbetegednie. Jóvágású férfi. De nem ka­landokról mesél. Azt részletezi, milyen recept szerint teszi el a savanyúságot, a lekvárt. Amit csak tud, a kertjében termel meg. Hiába, negyven felett már előjönnek a ba­jok, mondja Sanyi. Koránál idősebbnek látszik. A kezelőorvos egyszerűen lebácsizza. Napon­ta elismétli, hogy súlyosan érszűkületes, és ha nem hagyja abba a dohányzást, le kell vágni a lábát. Nem fog rajta, éjszaka is kijár rágyújtani. Kiderült, hogy cukorbeteg. Nem tud megbarát­kozni a gondolattal, hogy ezentúl naponta két­szer inzulint kell beadnia magának. -Pusztul a korosztályunk-jegyzi meg Csa­ba. - Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy megszédülök az utcán. A szembejövő is­merősök azt hitték, részeg vagyok Pedig nem iszom alkoholt. Negyvenöt éves vagyok Most tudtam meg, hogy agysorvadásom van. Naponta négy órát ingázik, busszal. Egy vegyipari cégnél dolgozik. Megfészkelt ben­ne a gyanú, hogy a vegyszerek okozták a be­tegségét. Előző munkahelyén, a műtrágya­­gyárban tud ilyen megbetegedésekről. Pert fontolgat ellenük. De ki tudja bebizonyítani, hogy a betegséget a vegyszerektől kapta? Meddig kellene azért pereskedni? Kap néhány infúziót, gyógyszereket írat, saját felelőssé­gére eltávozik. Dolgoznia kell. Pihenni a legfontosabb. De pihenni ne­héz. Hajnali négykor jönnek az éjszakás nő­vérek, a magatehetetlen betegeket lefü­rdetik, elég zajosan. Aztán a takarítónő felmos, hu­zatot csinál, hogy a kő hamarabb felszárad­jon. Nagyvizit előtt háromszor is felnyalja a követ, mert a főorvos szerint rend a lelke mindennek. Ilyenkor ráripakodik a betegek­re, maradjanak veszteg. Aludni este kilenc után, az utolsó vizit vé­geztével lehetne. Ha a többiek nem hortyogná­­nak, nyögnének, ha az éjszakás nővér kétórán­­ként nem venne vért a cukorbetegektől, és ha valaki nem riasztaná az ügyeletét Vagy az éjsza­ka kellős közepén hoz be a mentő egy beteget. Az ablak melletti, középkorú férfi három hete jó, ha néhány órát aludt. Erős fájdalmai vannak, isiászos tünetekkel. Napjában több­ször is elviszik vizsgálatra tolókocsiban. Ke­zelőorvosa szerint lehet, hogy a tünetei lelki eredetűek, a gyógyuláshoz a kulcsot saját ma­gának kell megtalálnia. Vasárnap délben új beteget hoznak a mentősök. Riadt tekintetű, öreg bácsi öltö­nyösen fekszik a hordágyon. Belekapaszko­dik a szélébe, nem akar leszállni. A két men­tős birokra kel vele, úgy penderíti az ágyra. Ott ücsörög fejét lehorgasztva. Kérdezik, nem válaszol. Még a háborúban süketült meg. A nővérek pizsamanadrágba bújtatják. Az ügyeletes doktor kedvéért sóhajtani sem haj­landó. Nem akart ő idejönni... Nyolcvanhat éves. Egyszer csak elindul a fürdőszoba iránt, megszédül, nekiesik a szemközti ágynak. Makacskodására rács kerül az ágyára mindkét felől, beadnak neki egy nyugtató in­jekciót, bepelenkázzák. Arcán hatalmas könnycseppek gurulnak le a megaláztatástól. Felesége, gyerekei csak másnap jönnek be hozzá.­­ A papa sohasem volt beteg, orvosnál sejárt. A múlt héten még a szőlőt permetez­te. Nem akarta, hogy kihívjuk a mentőt. Biz­tosan otthon szeretett volna meghalni - mondja a menye. Az idős asszony élete párja kezét simogatja. A harmincegy éves román vendégmun­kás fél éve dolgozik nálunk, de csak néhány magyar szót ismer. A diagnózis: gerincsérv. Üvölt a fájdalomtól, amikor felhelyezik neki a katétert. Egy teljes napja nem volt már vize­lete. Mindennap bejön hozzá egy honfitársa. Fizet neki a tolmácsolásért a viziteken. Gheorghe alkalmi munkából tengődött. Reggelente a Moszkva térről szólították el, fő­leg építkezésekhez, nehéz fizikai munkára. Na­ponta két és fél, háromezer forint, ebből fizeti a szállást, éjszakánként ötszáz, saját magára keveset költ A maradék pénzt hazaküldi a csa­ládjának, ebből tartja fenn őket. A doktornő közli vele: soha többé nem végezhet nehéz fizikai munkát. Látogatók ülik körbe a szemközti ágyat, a férfihoz odadugja a fejét a kisfia, rövidre nyírt haját simogatja. Gheorghe már rég nem látta a gyerekeit,éppen hozzájuk készült, amikor rosszul lett. Előve­szi a családi képet. Arcára húzza sötétkék tö­rülközőjét, hogy könnyeit senki se lássa.

Next