Szabad Föld, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-04 / 1. szám
Szabadföld HAZAI ÉLET2002. JANUÁR 4. 3 A bizalom zarándokai Budapesten Szeress, és mondd el az életeddel Szilveszter előtt hátizsákos, bakancsos fiatalok tízezrei lepték el a fővárost. Buszokon, vasúton érkeztek Európa szinte minden szegletéből. A szeretetteljesebb világért imádkozó taizéi közösség hívta egybe a hit forrásait kereső tizen- és huszonéves zarándokokat. _______NÁNÁSI TAMÁS_______ 1940-et írtunk, amikor egy protestáns vallasi francia fiatalember úgy döntött: nem nézi tétlenül a második világháború borzalmait, és azt, hogy keresztények gyilkolják egymást. Közösséget alapított, hogy segítse a Krisztust követők kiengesztelődését. Roger testvér egy kis burgundiai faluban, Taizében váltotta valóra terveit. Először egyedül volt, házában üldözötteket, főként zsidókat bújtatott. A háború után protestáns testvérek követték, akikkel együtt életre szóló fogadalmat tett a nőtlenség, a szegénység és az egyszerűség mellett. Később katolikusok is csatlakoztak a mozgalomhoz. Ma kilencven különböző felekezetből származó férfi él együtt a taizéi dombokon. A testvérek huszonöt nemzet fiai. Többen közülük messzi földrészek szegényei közé költöztek, ott támogatják a szenvedőket. Taizét az ötvenes évek végétől látogatják egyre nagyobb számban a fiatalok. Huszonnégy esztendeje indult útjára a bizalom zarándoklata. Az év utolsó napjaiban mindig valamelyik európai nagyváros nyitja meg kapuit a földrész ifjúsága előtt. Tíz esztendeje Budapest már megtette ezt, most tehát másodszor fogadtuk be a nagy kiszolgálást nem igénylő, két négyzetméternyi hellyel is megelégedő fiatalokat. A főváros környékén, Biatorbágyon is a vendéglátás izgalmával teltek el az óesztendő utolsó napjai. A faluba négyszáz zarándok érkezett. Többségük - mint ahogy országosan is - lengyel nemzetiségű volt. Emellett francia, litván és szerb, valamint a Vajdaságból és Erdélyből jött magyar fiatalok terítették le lathellüket, pokrócukat a vendéglátó családoknál, vagy az iskola tantermeinek padlóján. A csoportokat lelki vezetők kísérték. Az iskolában elhelyezett fiatalokat például Riben és Vincent, a két francia szerzetes. A falubeli hívek már október vége óta lázasan munkálkodtak a fiatalok fogadásán. A plébános a szószékről kérte a családok segítségét. Személyesen is megkerestük azokat, akikről úgy gondoltuk, szívesen adnának szállást néhány zarándoknak - foglalja össze a főbb tudnivalókat Hűlé Katalin, az egyik helybéli szervező. Sietve beszél, mert közben rengeteg a tennivaló. Dönteni kell: ki legyen az iskolában ügyeletben, ki szaladjon el cukorért, teafűért. Ki tartson angol nyelvű előadást a fiataloknak, van-e elég szappan a mosdókban. Mert a tornatermi bordásfal alatt tanyát verő ifjúság ellátása nem kis feladat. De a családok is vendégeikhez hangolták év végi napirendjüket. A polgármesternél kapott szállást Bojana Kovcsin, aki Szabadkáról érkezett. - A Vajdaságban kéthárom templom, és hozzá tartozó gyülekezet van mindegyik faluban. Eljárunk egymás ünnepeire, ismerjük a másik vallását - mondja a magyarul jól beszélő, görögkeleti vallású szerb leány. Mindezt az is bizonyítja, hogy II. Alekszij moszkvai pátriárka melegen üdvözölte a budapesti zarándoklatot, mert - mint ahogy a pátriárka is idézte - János apostol evangéliuma szerint: „Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben jár.” A taizéi találkozókon a közös imádság, az ének és a csendes elmélkedés a legfontosabb. A hetvenezer fiatal négy estén át a budapesti vásárváros csarnokaiban találkozott egymással. „Szeress, és mondd el az életeddel” - tanította őket Roger testvér, akinek szavait egyszerre huszonöt nyelvre fordították le a tolmácsok. A csarnok szürke oszlopai közt néma csendben ültek a földön a zarándokok. A keresztre feszített Krisztus előtt halovány fényű gyertyák pislákoltak. A fehér ruhás taizéi testvérek a feszülettel szemben foglaltak helyet. Könyörögtek azért, hogy az egybegyűlt ifjúság magával vihesse otthonába a bizalom és a béke reményét. Ám a hazautazás előtt még ott volt a szilveszter, amit mindenki vendéglátóinál ünnepelt. Mikor az óra éjfélt ütött, a biatorbágyi iskolában tetőfokára hágott a jó hangulat. A magyarok és a lengyelek népdalokat, a franciák régi körtáncokat mutattak be, a litvánok mókás gyermekjátékot tanítottak. Tapsoltak és énekeltek fiatalok, idősek, lányok és fiúk, apácák és szerzetesek. A taizéi találkozókon a közös imádság, az ének és a csendes elmélkedés a legfontosabb bohanek miklósfelvétele UTÁNAJÁRTUNK Úttalan utak Hevesben REMETE MARGIT Enyhe időben bokáig járnak a sárban - panaszolta poroszlói olvasónk, aki a helyi Széchenyi utcában lakik. Mit tesz az áldatlan állapot ellen a helyi polgármesteri hivatal? - érdeklődik levelében. Ugyancsak Heves megyében, mégpedig Egerszóláton ragadott tollat másik olvasónk. Ő arra kíváncsi, mikor újítják fel a Tarnaszentmáriára vezető öreg közutat, amely bekapcsolná a közlekedés vérkeringésébe a zsákfalut. - Jogos a Széchenyi utcában élők kérése, hiszen az utca egyik oldalát valóban nem sikerült rendbe hozni - ismerte el Bornemisza János, Poroszló polgármestere. Türelmet kért azonban a környékben élőktől, hiszen - érthető módon - azokat az utcákat részesítik előnyben, ahol többen élnek, s ahol nagyobb a járműforgalom. A Tisza-tónál fekvő községben nemrégiben fejezték be a csatornázást. Több mint százmillió forintot költhettek 2001-ben a „feltúrt” utak helyreállítására, harminöt utcát leaszfaltoztak. A település belterületi útjainak nyolcvan százaléka már szilárd burkolatú vagy legalább kőalapozású, de hat-nyolc utcában még földút kanyarog. Az évente alig több mint háromszázmillió forintból gazdálkodó s a szennyvízberuházás miatt hitelfelvételre kényszerült faluban 2002-ben 55 millió forintot szeretnének útépítésre költeni. De alighanem ennek az összegnek csupán felét-kétharmadát fordíthatják erre a célra. Ami miatt mégis optimista Poroszló első embere, az a Tisza-tavi idegenforgalom élénkülése. Ősszel kiváló szezont zártak, tavasszal pedig nagy építkezésbe foghatnak: a Gazdasági Minisztérium és a regionális idegenforgalmi bizottság támogatása jóvoltából félmilliárd forintos beruházással ökoközpont épül a községben. És ha az eddiginél több igényes turista keresi fel a Poroszlót, az önkormányzat is több pénzből gazdálkodhat. - Az idegenforgalom lehet a kitörési pont Egerszólát számára is - mondja Tuza Ferenc, az Egertől tíz kilométerre fekvő község polgármestere. A faluban évtizedek óta csak pár százezer forint jutott az utak karbantartására. Ráadásul a víz-, a gáz- és a csatornahálózat lefektetése után mindannyiszor sártengerré váltak a közlekedés helyi színterei. Ezért is számít jó hírnek, hogy a megye területfejlesztési tanácsa jóvoltából nyolcmillió forintot nyertek a forgalmas, ám siralmas állapotú Fő út, valamint a Zöld, a Rákóczi és a Ságvári utca aszfaltozására. Az olaszrizlingjéről híres Egerszólát boldogulásához az volna a legfontosabb, ha megszűnhetne zsákfalu jellege. Ahhoz, hogy kaput nyissanak a Mátrára, újra járhatóvá kell tenni a szomszédos Tarnaszentmáriára vezető, hat kilométeres utat, így jól megközelíthető volna a siroki vár, a szárazfürdőjéről híres Mátraderecske. A Mátrából érkező turisták pedig kényelmesen autózhatnának át a szalóki hőforráshoz. A három település - Egerszólát, Egerszalók és Tarnaszentmária - polgármestere nemrégiben levélben fordult a közlekedési miniszterhez, kérve a harminc éve elhanyagolt út felújítását. A tárca ígéretei szerint a több mint kétszázmillió forintos munkálatok terveit idén elkészítik, az új aszfaltcsík pedig legkorábban 2003-ban kanyaroghat a hegyek közt. A kátyús utak nem csupán az egerszólátiaknak okoznak gondot Hevesben. A megyében ezerkétszáz kilométer közút kígyózik, s az elöregedett burkolatok helyreállítására tízmilliárd forint sem lenne elég. A főutak kilencven százaléka régebbi tíz-tizenöt évesnél, az alsóbbrendű utak zömét már harminc-negyven éve koptatják. Recsk és Terpes közt ma is földút vezet. A kátyúk befoltozására is alig futja, s évente csak az úthálózat két százalékára terítenek új aszfaltszőnyeget. Az európai uniós csatlakozás újabb - immár országos - problémákat tartogat. A hazai utakat tíz tonna tengelyterhelés elviselésére tervezték, az unió azonban a 11,5 tonna tengelyterhelést tartja kívánatosnak, s ennek közútjaink csaknem fele nem felel majd meg... Jönnek a románok? GAJDICS OTTÓ Bár szerettük volna mindannyian, sajnos a múlt év utolsó napjai sem telhettek nyugalomban. A sárga sálas, vörös szegfűs különítmény ugyanis hisztérikus dúlást rendezett ismét, amikor megtudta, hogy Orbán Viktor és Adrian Nastase egyetértési memorandumának köszönhetően román elvtársaik mégsem gördítenek akadályt a státustörvény gyakorlati megvalósulása elé. Látszólag érthetetlen, hogy az, aminek örülni kellene, miért vált ki akkora páni félelmet, beteges riadalmat a baloldali ellenzékből, amit már képtelen magában tartani, és azonnal kénytelen teleordítani vele a nyilvánosságot. „Veszélybe került százezrek munkahelye! Huszonhárommillió román indul hamarosan Magyarország felé. Már szervezik a munkásbrigádokat a határ túloldalán.” Ilyen, és ezekhez hasonló, döbbenetes marhaságokkal kezdték riogatni a magyar munkavállalókat. A legédesebb az volt, amikor a szocialista képviselőjelöltté avanzsált búzaégető, aki köztudottan a legnagyobb „zsíros gazda” Battonya környékén, azonnal demonstráció szervezésébe fogott a megállapodás ellen, mert idénymunkásai félnek, hogy az olcsó román munkaerő megfosztja őket a betevő falattól. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a tüntetésen valaki elmagyarázza majd az aggódó hagymapucolóknak: Karsai Józsefet senki nem kötelezi román munkások alkalmazására. Ha ezt teszi a még zsírosabb haszon reményében, megfosztva ezzel a környékbelieket a lehetőségtől, azért kizárólag őt terheli a felelősség. Mindennek tükrében viszont jól láthatóvá válik az igazi szándék a nagy aggodalmaskodás mögött. Hiszen tudják nagyon jól a most acsarkodók, hogy a két miniszterelnök által aláírt egyetértési megállapodás csak elvi kereteket biztosít. A munkavállalás gyakorlati szabályainak, feltételeinek kidolgozása még ezután következik. És ahogyan fölösleges volt az osztrák állampolgárokat a magyar invázióval riogatni, úgy teljesen értelmetlen ugyanezt tenni idehaza a környező országok lakosaira mutogatva. Nem más munkál e mögött, mint egy olyan olcsó kampányfogás, alantas belpolitikai szándék, ami átlátszó szociális demagógiával próbálja meg szembefordítani a munkavállalókat a jelenlegi kormánnyal. Nem először nyúlnak a félelemkeltés eszközéhez, ugyanígy riogatnak a szélsőjobb előretörésével, a gazdaság várható összeomlásával, a jogbiztonság elvesztésével. Nincs más érvük, mint mindannak a szóbeli megsemmisítése, amit a polgári kormány sikerként könyvelhetne el. Most éppen a státustörvény van soron. Több, mint furcsa, hogy ezzel az érveléssel kísértetiesen hasonlatossá válnak balliberális nemzetmentőink ahhoz a Jörg Haiderhez, akit a külföldre vágyó magyar munkavállalók mumusaként mutattak fel nem is olyan rég. Ha olyan demagógok akarnánk lenni, mint egyes ellenzéki politikusok és médiatalpnyalóik, akkor egyenesen azt mondanánk, hogy a hazai baloldal határozottan szélsőjobbra tolódott. És egyébként is, hová tűnt a nemzetközi szolidaritás, a proletár internacionalizmus a tisztelt elvtársak szívéből, amikor román munkást tesznek meg magyar munkás ellenségévé? Nem gyanús ez egy kissé így a kampány kellős közepén? Adósságok kezelése KERESZTÉNY GABRIELLA T öbb mint kétmilliárd forintnyi tartozást halmozott föl Miskolcon mintegy huszonnégyezer család. A víz- és távfűtési díjakat, a bérlakások havi illetményeit nem fizették be. A város vezetése nemrég egy - a szociálisan hátrányos helyzetű családok adósságterheinek enyhítését vállalló - közhasznú társaság létrehozásáról döntött, amely 2002 februárjában kezdheti meg a működését. A lakossági adósságkezelő közhasznú társaság alapításának hárommillió forintos törzstőkéjét városi büdzséből fedezik. A kétmilliárdos tartozás kilenc év alatt halmozódott fel, jóllehet 1993-tól több alkalommal is szerveztek Miskolcon adósságkezelési programokat, amelyekkel csaknem százhetvenmillió forintot sikerült a családoknak törleszteniük. A mostanra felhalmozódott tartozások már nemcsak a szolgáltató cégek működőképességét veszélyeztetik, hanem az akciókat egyébként nemtetszéssel fogadó fizetőképes lakosság terheit is megnövelnék. Ezért vált szükségessé olyan adósságkezelési stratégia kidolgozása, amely a szociálpolitikai eszközök széles skáláját tartalmazza. Mindenekelőtt egy naprakész adatbázis létrehozását, ami a közüzemi tartozások mellett információval szolgál a családok életkörülményeiről is. A Szociálpolitikai Stratégiai Központ Kht. a köztartozások kezelésére kidolgozott program részeként különféle megoldásokat alkalmazhat a már valóban nem terhelhető vagy módszeresen nem fizető háztartásokra. Az adósságkezelési technikák között szerepelnek majd szervezett lakáscserék is alacsony nyugdíjú magányosoknak, közhasznú munka állástalan szülőknek vagy az adósság átütemezése átmeneti fizetésképtelenség, például betegség esetében. Kézjegy CD Megjelent a Tolna megyei költők, írók első CD-je. A korongra a Kézjegy klub első hat antológiájának anyaga került, Fél tucat Kézjegy címmel. A gyűjtemény 68 kortárs szerző munkáját tartalmazza, amelyeket videobejátszások tesznek színesebbé. A CD-n a könyvek illusztrációi, Szatmári Juhos László, Baky Péter, ifj. Koffán Károly, Könyv István János, Mözsi-Szabó István és Adorjáni Endre grafikái is helyet kaptak. Tetőtér a hivatalra A Heves megyei területfejlesztési tanács hétmillió forintos támogatásával újították fel Pétervására polgármesteri hivatalát. 12,5 millió forintos beruházással beépítették a 120 négyzetméteres tetőteret, így nagyobb alapterületen, kulturáltabb körülmények közt fogadhatják az ügyfeleket. Újabb tucat bérlakás A kilencvenes években tizenhat bérlakást építettek Karcagon, a napokban pedig tizenkét újabbat adtak át A nagykun város önkormányzata 2002-ben tizenöt ilyen létesítményt szeretne építeni. A tavaly átadott önkormányzati lakások felépítése 113 millió forintba került, a mostanra tervezett építkezés mintegy 150 millió forintos összköltségének nyolcvan százalékát pedig a Széchenyi terv segítségével, vissza nem térítendő támogatásból fedeznék. Szeméttelep helyén erdő Tiszaroff szélén helyreállították a korábban szeméttelepként használt területet és bányagödröt. A tizenhárom hektárnyi területen tavat alakítottak ki, a környezetet pedig befásították. A munkák elvégzéséhez a környezetvédelmi alap ötvenötmillió forinttal járult hozzá.