Szabad Föld, 2004. július-december (60. évfolyam, 27-53. szám)

2004-07-02 / 27. szám

2 2004. JÚLIUS 2. Egyezség született, de Hegyalján sokallják, a szlovákok keveslik a „tokaji” határon túli termőterületet. A bortermelők már a kormányfőnek írt levélben tiltakoztak a magyar-szlovák megállapodás tervezete ellen. KERESZTÉNY GABRIELLA Többéves vita végére kerülhet pont, ha ősszel aláírják azt a magyar-szlovák kormányközi megállapodást, amely - az ország első és egyetlen zárt, történelmi borvidékének egye­sítését célul tűzve - mennyiségben és minő­ségben egyaránt szabályozza majd a szlová­kiai „tokaji” szőlőtermesztést és borkészítést. Szanyi Tibor, az agrártárca politikai államtit­kára szerint a kormányközi megállapodás elő­feltétele, hogy a termelésről, a minőség-ellen­őrzésről és eredetvédelemről szóló szakmai egyezséget minél előbb a gyakorlatban is meg­valósítsák. Mindez azt jelenti, hogy a Szlová­kiához tartozó tokaji termőhelyeken - a meg­állapodás szerint 565,2 hektáron, ami mint­egy tizede a magyarországi termőtájnak - a tokaji bortermelésben a magyar szabályozást kell alkalmazni. A szlovák bortermelők hasz­­­­nálhatják a hazai bormegnevezések szlovák­­változatait, ám kizárólag a magyar jogi felté­telrendszert és borkészítési technológiát alkal­mazhatják, a kétputtonyos aszú forgalmazá­sát pedig beszüntetik. Szlovákiának, parla­menti jóváhagyással, augusztus 1 -jéig kell eh­hez a feltételrendszerhez igazítania a jogsza­bályát, hogy megköttessék a két ország közöt­ti, az előzetes szakmai megállapodást szente­sítő államközi egyezmény. Árvay János tokaji borász véleménye sze­rint, akit az idén az ország legjobb borászává választott a szakma, az eddigi megállapodás­sal a hegyaljai és szlovákiai termelők egyaránt elégedetlenek, több szempontból is. A szlová­kok keveslik a terület nagyságát, arra hivat­kozva, hogy az eredetileg 168 hektárnyi terüle­tüket máig kilencszáz hektárra „hizlalták”, te­hát ennyi illetné meg őket, már csak azért is, mert szerintük időközben a magyar oldalon is gyarapodott a termőterület.­­ Mi viszont még az 565 szlovákiai hektárt is sokalljuk - így Árvay. Nem is annyira az 1908-as bortörvény­ből kiindulva, amelyben az áll, hogy a törté­nelmi borvidéknek legfeljebb a négy százaléka tartozhat a szlovák borvidékhez, tehát a jelen­legi 5500 hektáros terület alapján 220 hektár. És ha el is tekintenénk ettől a majd’ száz évvel ezelőtti passzustól, Árvay szakmailag sem ért egyet azzal, hogy a határon túli Szőlőske, Kistoronya meg Sátoraljaújhely szlovákiai ré­sze mellett a tokaji borterület további négy, eredetileg a beregi borvidékhez tartozó tele­püléssel növekedjék szlovák oldalon. A tokaji csúcsminőség előállítására ugyanis a határon túli talaj- és klímaviszonyok még háromszáz hektárt sem tesznek alkalmassá az úgyneve­zett Hideg-völgyben, ahol az említett három község fekszik. - A másik aggodalmunk - mondta Árvay János -, hogy a papírforma szerinti, azonos el­vű „működést” ki és hogyan ellenőrzi? A meg­állapodásról is csak hírből hallottunk, azt vi­szont tudjuk, hogy sem nálunk, sem a határon túl senki nem elégedett, vagyis még az sem biztos, hogy a szlovák parlament megszavaz­za. Márpedig az eredet-és minőségvédelem a legérzékenyebb pontja Tokaj-Hegyaljának, egyetlen garanciája, hogy boraink megállják a helyüket a világ piacain. Tokaj-Hegyalján az elmúlt tizennégy év kemény erőfeszítései, fej­lesztésekbe, újratelepítésekbe fektetett mil­­liárdjai mostanság hoznák meg az eredmé­nyeiket. Éppen most, amikor a magyar tör­vénykezés egyszerűen átnyúl a fejünk felett, beleavatkozik egy borvidék működésébe anélkül, hogy az itteni termelőkkel előzetesen egyeztetett volna. Mert egy ilyen, a termelőket egzisztenciálisan is érintő, nagy horderejű döntéshez kevés a hegyközségi tanács véle­ménye. Ami egyébként nem sokban különbö­zik az itt élőkétől, hiszen nem véletlenül fogal­mazták meg Marcinkó Ferenc elnökkel az élen aggályaikat és kifogásaikat a miniszterel­nöknek. A márkanév védelmére rengeteg példát sorolhatnék: prágai sonka, francia ko­nyak és champagne, az ementáli sajt vagy a Jura név. Ha a svájci Jura községben termett borok palackjaira nem írhatják ez a szót, mert létezik egy ilyen nevű híres francia borvidék, akkor mi miért nem tudunk következeteseb­ben harcolni az érdekeinkért? A megállapo­dás, ezt nem vitatom, valóban szükséges, de véleményem szerint a borvidék eredet- és mi­nőségvédelmét az szolgálja, ha kizárólag a Tokaji Hegyközségi Tanács szakmai fennha­tóságával és legfeljebb kétszáz hektáron le­hetséges a szlovák „tokaji” szőlőtermesztés és borkészítés. Nincs másik lehetőség, mivel ez szakmai, és nem politikai kérdés! - szögezte le Az Év Borásza. Barátságos szlovák-magyar? Szigorodnak a szlovákiai tokaji minőségi előírásai vajda János felvétele Szabadföld HAZAI ÉLET ----------------------------------------------------------------------------------- HIRDETÉS Játsszon az alábbi napokon 8-18 óra között, hogy automatikus résztvevője lehessen az óránkénti küflönsorsolásoknak! Tengernyi nyeremény várja: • július 6-án, kedden a jokeren minden órában 2x2,5 millió PJ készpénz, • július 7-én, szerdán az ötöslottón (legalább 600 Ft értékű játék esetén) 10 darab Citroen Xsara, • július 8-án, csütörtökön az ötöslottón (legalább 600 Ft értékű játék esetén) 10 darab Toyota Corolla, • július 9-én, pénteken az ötöslottón (legalább 600 Ft értékű játék esetén) 10 darab Volkswagen Bora. Huszárok a pápánál Kiss János elhozta Kaposvárra a pápa ke­resztjét A SZERZŐ FELVÉTELE LOTHÁR PÉTER Lyonból Rómába lovagolt a közelmúltban Kiss János, a kaposvári Nádor Huszár Hagyo­mányőrző Egyesület elnöke tizedmagával: Es­terházy-, Nádor- és Sándor-huszárok járták be azt az utat, amelyet elődeik 190 évvel ezelőtt megtettek, mikor Napóleon fogságából haza­menekítették VII. Pius pápát. Van egy festmény a Vatikánban, a képen Horváth János huszár százados borítja rá men­tését VII. Piusra az Alpok fogcsikorgató hide­gében. A kor egyik legfontosabb eseménye volt a pápa hazavitele. Mai fogalmaink szerint­­ címlapsztori. Minap megismétlődött az eset. A késői utód, Kiss János társaival 2004. május elején kelt útnak. tavon és járműveken jutottak el - itt-ott megállva, díszelegve, más huszárokkal barátkozva - Lyonig. Franciaor­szágból napi negyven-hatvan kilométert lova­golva haladtak a Vatikán felé. Útjukat állta az Alpok, néha visszafordította őket a fagyos szél­vihar, de eljutottak Rómáig. És megtörtént az, amire egy mai huszár nemigen gondol, amikor fölcsap hagyomány­­őrzőnek. A pápai kihallgatáson Kiss János mentését II. János Pál vállához igazíthatta, megmutatván, ha szükség volna rá, a magya­rok ma is megóvnák a pápát a földi bajoktól Egy huszárszobrot és egy mentét vitt a csapat a szentatyának, aki külön köszöntötte és meg­áldotta a magyarokat. Kiss János hazaérkezett, s átadott egy pá­pai keresztet Juhász Tibor alpolgármesternek, aki jó két hónapja azzal az útravalóval bocsá­totta útjára: legyen Somogyország fővárosá­nak követe a pápai államban. A huszár teljesítette a szolgálatot. ÚA­dról szólva elmondta: - Egy életre elegendő mesél­ni való gyűlt össze, megtanultam, hogy elő­deink micsoda kemény próbatételeknek vol­tak kitéve. Talán valamicskével sikerült gyara­­­pítanunk Magyarország jó hírét, ahol megfor­dultunk, a helyi sajtó mindenütt írt rólunk.

Next