Szabad Föld, 2012. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-06 / 1. szám
A vidék családi hetilapja ♦ 2012. január 6. A kolumbiai Medellin az ország második legnépesebb, de egyesek szerint a leggazdagabb városa. Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzat éppen itt épített egy hat részből álló szupermodern mozgólépcsőrendszert, mégpedig az egymás oldalához tapasztott, zsúfolt viskókból álló Comuna 13 nyomornegyed népének. A domboldalakon ugyanis megoldhatatlan a tömegközlekedés, az itt élők naponta sok száz lépcsőt másztak meg. Most azonban, a mozgólépcsők segítségével, a 384 méter szintkülönbséget hat perc alatt teszik meg a helyiek, hogy bejussanak a belvárosba, illetve hogy kijussanak a gödörből... RÓLUNK BESZÉLNEK Aggódik értünk a világ! NEW YORKTÓL RÓMÁIG, Hillary Clintontól José Manuel Barrosóig, mindenki minket óv. Pedig 2012 nem a szolidaritás éve, és még csak nem is puszta emberbaráti jó érzésből teszik. Hanem mert baj van. A világ szerint mindenképpen. Az európai demokratikus értékrend szerint káromkodik a nyugati sajtó. Diktatúráról, alkotmányellenes alkotmányról, a sajtószabadság felbomlásáról, zsarnokságról beszélnek. Kemény szavak, súlyos vádak. Kiegyensúlyozott politikai nézetű, mértékadó napilapokban, szakfolyóiratokban, internetes oldalakon, több millió ember napi szellemi betevőjében főétel a magyar helyzet. A január 2-i budapesti tüntetés is utolérte lapzártáig a világsajtót. Kiemelt hírként kezelték az utcai megmozdulást. A New York Times európai internetes kiadása kiemelte, hogy bár korábban is szerveztek tüntetéseket a fővárosban, most első alkalommal fogott össze a teljes ellenzék, számtalan civil szervezettel kéz a kézben. A lap rávilágított a helyzet abszurditására, miszerint a több ezer utcán tolongó, nyomortól félő tüntető Pest legelegánsabb utcájában, az Andrássy úton kényszerült hangot adni elégedetlenségének, mert a kormány az Operaházban gálaműsorral ünnepelte felháborodásuk tárgyát, az új magyar alaptörvényt. Paul Krugman, korunk egyik legfigyelemreméltóbb, Nobel-díjas közgazdásza a New York Times hasábjain az alaptörvényt alkotmányellenes alkotmánynak nevezte. Véleménye szerint nem teljesül a tétel, ami az alkotmány lényegi feladata, hogy garantálja a politikai hatalom ellenőrzését és biztosítsa az állampolgárok alapjogait. A világ vezető hírügynöksége, a Reuters harmincezres tüntetésről ír. A kétharmados kormány aláássa a fékek és egyensúlyok rendszerét, meggyengítve ezzel a demokratikus intézményeket, fogalmazott a Reuters. A londoni Times sem mellőzte hazánkat, a véleményrovatában mással sem foglalkozott. Victor Sebestyén publicista félelmetesen okosnak írja le Orbán Viktort, aki a kommunizmus alkonyának közép-európai ellenzéki modellje volt. Értette, hogy működik a Nyugat. Most, ahogy ő fogalmazott, a „demokraták kedvence” az Európai Unió legzsarnokibb vezetője lett, aki egypárti állammá akarja formálni Magyarországot. Nyíltan beszél egy esetleges államcsőd lehetőségéről is, hiszen londoniként a számokban hisz. A GDP 82,6 százalékos adósságállománya nem ad okot a bizalomra, különösen akkor nem, amikor hosszú lejáratú kötvényei után már több mint tíz százalék kamatot kényszerül fizetni az ország. Az Economist kelet-európai blogrovata különös hangnemben kritizálja a fideszeseket. A „Fidesz-nyájként” becézett képviselői csoport véleményük szerint olyan engedelmes, hogy birkamód, még a képviselők létszámának a csökkentését is megszavazta, kiszavazva ezzel saját magukat a magyar országgyűlésből. Ha Európa egésze velünk foglalkozik, a német vezető hetilap, a Die Zeit sem maradhatott néma. Szerinte az uniós tagállamok másfél éven keresztül „tétlenül nézték” az ország ideológiai alapon történő átalakítását. Csöndben, hiszen a kormány támadhatatlannak tűnt, az Európában oly szokatlan kétharmados többség végett. Ám „a magyar problémák nemzetközivé váltak”, utalva ezzel az európai szintű leminősítésekre. Csordultig tele a sajtó Magyarországgal. Kritizálnak, pánikolnak, vádaskodnak, hibáztatnak. De nekünk tanácsra van szükségünk. Horváth Dorka Külvilág | Nagyot mondok? Amikor tavaly januárban az orosz duma végre elfogadta a - még 2010 áprilisában Medvegyev orosz és Obama amerikai elnök által aláírt - START III. szerződést, a világ múlásán aggódók fellélegezhettek: hihetőnek tűnt, hogy ezzel a lépéssel a nukleáris hadászati fegyverzetcsökkentés egy új korszaka kezdődött. E szerint a feleknek hét éven belül 1550-re kell csökkenteniük nukleáris robbanófejeik számát. A „lejárt szavatosságú raktárkészlet” felszámolása inkább az amerikaiaknak jelent komolyabb elfoglaltságot - egyes orosz szakértők szerint ugyanis Oroszországnak még az előírt menynyiségű robbanófej előállításához és modernizálásához sincs elegendő forrása. Ennek tükrében érthető volt Medvegyev akkori lelkesültsége: „nem lehet megállni, és tovább kell folytatni a stratégiai támadófegyverek számának csökkentését a jövőben”. S hogy a csökkentést mennyire nem sikerült komolyan vennie az orosz félnek, mi sem bizonyítja jobban, mint az orosz elnök múlt heti bejelentése: befejezték az új orosz hadászati atomrakéták tesztelését, és megkezdik a hadrendbe állításukat. A Bulava, Buzogány kifejlesztése a legdrágább orosz fegyverkezési program a Szovjetunió megszűnte óta. Moszkvában olyan fegyvernek tartják, amely képes áttörni bármilyen rakétaelhárító rendszert. Köztudott, a lényeg az apró betűs részben rejlik. Biztos, ami biztos, a START III. szerződés ratifikálásához mindkét fél különböző kikötéseket fűzött. Az amerikai szenátus a maga részéről egy globális Mindkét félnek kikötései vannak rakétavédelmi rendszer kialakítását tartotta szükségesnek, amelyet természetesen nem akadályozhat a START III., az orosz fél ezzel szemben fönntartotta magának a jogot, hogy amennyiben az amerikai rakétapajzs fenyegeti Oroszország nemzetbiztonságát, akkor visszaléphetnek a megállapodástól. Márpedig az amerikai rakétapajzs az oroszok szerint fenyeget. Az Egyesült Államok 2011-ben Romániával és Törökországgal megállapodott egy újabb rakétabázis kiépítéséről. Hiába bizonygatják, hogy csak Irán növekvő nukleáris erejének megfékezése a cél, s elsősorban védelmi funkciót töltenének be, az oroszoknak túl közeli e két ország. E „fenyegetés” hatására Medvegyev elnök tavaly november végén - két nappal a választási kampány hivatalos kezdete előtt - utasítást adott a kalinyingrádi régióban lévő, rakétatámadásokat előrejelző új radarrendszer üzembe helyezésére. 2012 az elnökválasztás éve Oroszországban és az Egyesült Államokban egyaránt. Elindult a kampány, ütős retorikát kerekíthetnek e történet köré mindkét nagyhatalom elnökaspiránsai. Az orosz elnök már korábban is az atomfegyverek korlátozására vonatkozó START III. egyezmény felbontásával fenyegetőzött, ha az Egyesült Államok nem áll el európai rakétatelepítési tervétől. „Ez a kijelentés korántsem taktikai természetű, s különösen nem a választásokkal összefüggő!” - fogalmazott az elnök. S ha az ilyen kijelentésekben kételkedhetünk, akkor még van esély arra, hogy 2012. március 4., az orosz választások után lecseng a „ki tud nagyobbat mondani” verseny. M. M. DIE® ZEIT