Szabad Föld, 2012. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-06 / 1. szám

A vidék családi hetilapja ♦ 2012. január 6. A kolumbiai Medellin az ország második legnépesebb, de egyesek szerint a leggazdagabb városa. Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzat éppen itt épített egy hat részből álló szupermodern mozgólépcsőrendszert, mégpedig az egymás oldalához tapasztott, zsúfolt viskókból álló Comuna 13 nyomornegyed népének. A domboldalakon ugyanis megoldhatatlan a tömegközlekedés, az itt élők naponta sok száz lépcsőt másztak meg. Most azonban, a mozgólépcsők segítségével, a 384 méter szintkülönbséget hat perc alatt teszik meg a helyiek, hogy bejussanak a belvárosba, illetve hogy kijussanak a gödörből... RÓLUNK BESZÉLNEK Aggódik értünk a világ! NEW YORKTÓL RÓMÁIG, Hillary Clintontól José Manuel Barrosóig, mindenki minket óv. Pedig 2012 nem a szolidaritás éve, és még csak nem is puszta emberbaráti jó érzésből teszik. Hanem mert baj van. A világ szerint mindenképpen. Az európai demokratikus értékrend szerint káromkodik a nyugati sajtó. Diktatúráról, alkotmányellenes al­kotmányról, a sajtószabadság fel­bomlásáról, zsarnokságról beszél­nek. Kemény szavak, súlyos vádak. Kiegyensúlyozott politikai nézetű, mértékadó napilapokban, szakfo­lyóiratokban, internetes oldalakon, több millió ember napi szellemi be­tevőjében főétel a magyar helyzet. A január 2-i budapesti tüntetés is utolérte lapzártáig a világsajtót. Kiemelt hírként kezelték az utcai megmozdulást. A New York Times európai internetes kiadása kiemel­te, hogy bár korábban is szerveztek tüntetéseket a fővárosban, most első alkalommal fogott össze a tel­jes ellenzék, számtalan civil szerve­zettel kéz a kézben. A lap rávilágí­tott a helyzet abszurditására, mi­szerint a több ezer utcán tolongó, nyomortól félő tüntető Pest legele­gánsabb utcájában, az Andrássy úton kényszerült hangot adni elé­gedetlenségének, mert a kormány az Operaházban gálaműsorral ün­nepelte felháborodásuk tárgyát, az új magyar alaptörvényt. Paul Krugman, korunk egyik legfigye­lemreméltóbb, Nobel-díjas közgaz­dásza a New York Times hasábjain az alaptörvényt alkotmányellenes alkotmánynak nevezte. Véleménye szerint nem teljesül a tétel, ami az alkotmány lényegi feladata, hogy garantálja a politikai­ hatalom el­lenőrzését és biztosítsa az állam­polgárok alapjogait. A világ vezető hírügynöksége, a Reuters harmincezres tüntetésről ír. A kétharmados kormány aláássa a fékek és egyensúlyok rendszerét, meggyengítve ezzel a demokratikus intézményeket, fogalmazott a Reuters. A londoni Times sem mellőzte ha­zánkat, a véleményrovatában mással sem foglalkozott. Victor Sebestyén publicista félelmetesen okosnak írja le Orbán Viktort, aki a kommuniz­mus alkonyának közép-európai el­lenzéki modellje volt. Értette, hogy működik a Nyugat. Most, ahogy ő fogalmazott, a „demokraták kedven­ce” az Európai Unió legzsarnokibb vezetője lett, aki egypárti állammá akarja formálni Magyarországot. Nyíltan beszél egy esetleges állam­csőd lehetőségéről is, hiszen londo­niként a számokban hisz. A GDP 82,6 százalékos adósságállománya nem ad okot a bizalomra, különösen akkor nem, amikor hosszú lejáratú kötvényei után már több mint tíz százalék kamatot kényszerül fizetni az ország. Az Economist kelet-európai blog­­rovata különös hangnemben kritizál­ja a fideszeseket. A „Fidesz-nyájként” becézett képviselői csoport vélemé­nyük szerint olyan engedelmes, hogy birkamód, még a képviselők létszá­mának a csökkentését is megszavaz­ta, kiszavazva ezzel saját magukat a magyar országgyűlésből. Ha Európa egésze velünk foglal­kozik, a német vezető hetilap, a Die Zeit sem maradhatott néma. Szerinte az uniós tagállamok másfél éven keresztül „tétlenül nézték” az ország ideológiai alapon történő átalakítá­sát. Csöndben, hiszen a kormány tá­madhatatlannak tűnt, az Európában oly szokatlan kétharmados többség végett. Ám „a magyar problémák nemzetközivé váltak”, utalva ezzel az európai szintű leminősítésekre. Csordultig tele a sajtó Magyaror­szággal. Kritizálnak, pánikolnak, vá­daskodnak, hibáztatnak. De nekünk tanácsra van szükségünk. Horváth Dorka Külvilág | Nagyot mondok? A­mikor tavaly januárban az orosz duma végre elfogadta a - még 2010 áprilisában Medvegyev orosz és Obama amerikai elnök által aláírt - START III. szerződést, a világ múlásán aggódók felléle­gezhettek: hihetőnek tűnt, hogy ezzel a lépéssel a nukleáris hadá­szati fegyverzetcsökkentés egy új korszaka kezdődött. E szerint a feleknek hét éven belül 1550-re kell csökkenteniük nukleáris rob­banófejeik számát. A „lejárt szavatos­ságú raktárkészlet” fel­számolása inkább az amerikaiaknak jelent komolyabb elfoglaltsá­got - egyes orosz szak­értők szerint ugyanis Oroszországnak még az előírt meny­­nyiségű robbanófej előállításához és modernizálásához sincs elegendő forrása. Ennek tükrében érthető volt Medvegyev akkori lelkesültsége: „nem lehet megállni, és tovább kell folytatni a stratégiai támadófegyve­rek számának csökkentését a jövő­ben”. S hogy a csökkentést mennyi­re nem sikerült komolyan vennie az orosz félnek, mi sem bizonyítja job­ban, mint az orosz elnök múlt heti bejelentése: befejezték az új orosz hadászati atomrakéták tesztelését, és megkezdik a hadrendbe állításu­kat. A Bulava, Buzogány kifejleszté­se a legdrágább orosz fegyverkezési program a Szovjetunió megszűnte óta. Moszkvában olyan fegyvernek tartják, amely képes áttörni bármi­lyen rakétaelhárító rendszert. Köztudott, a lényeg az apró betűs részben rejlik. Biztos, ami biztos, a START III. szerződés rati­fikálásához mindkét fél különböző kikötéseket fűzött. Az amerikai sze­nátus a maga részéről egy globális Mindkét félnek kikötései vannak rakétavédelmi rendszer kialakítását tartotta szükségesnek, amelyet ter­mészetesen nem akadályozhat a START III., az orosz fél ezzel szem­ben fönntartotta magának a jogot, hogy amennyiben az amerikai ra­kétapajzs fenyegeti Oroszország nemzetbiztonságát, akkor vissza­léphetnek a megállapodástól. Márpedig az amerikai rakéta­pajzs az oroszok szerint fenyeget. Az Egyesült Államok 2011-ben Ro­mániával és Törökországgal megál­lapodott egy újabb rakétabázis ki­építéséről. Hiába bizonygatják, hogy csak Irán növekvő nukleáris erejének megfékezése a cél, s első­sorban védelmi funkciót töltenének be, az oroszoknak túl közeli e két ország. E „fenyegetés” hatására Medvegyev elnök tavaly november végén - két nappal a választási kampány hivatalos kezdete előtt - utasítást adott a kalinyingrádi ré­gióban lévő, rakétatámadásokat előrejelző új radarrendszer üzembe helyezésére. 2012 az elnökválasztás éve Oroszországban és az Egyesült Álla­mokban egyaránt. Elindult a kam­pány, ütős retorikát kerekíthetnek e történet köré mindkét nagyhatalom elnökaspiránsai. Az orosz elnök már korábban is az atomfegyverek kor­látozására vonatkozó START III. egyezmény felbontásával fenyege­tőzött, ha az Egyesült Államok nem áll el európai rakétatelepítési tervé­től. „Ez a kijelentés korántsem takti­kai természetű, s különösen nem a választásokkal összefüggő!” - fo­galmazott az elnök. S ha az ilyen kijelentésekben kételkedhetünk, akkor még van esély arra, hogy 2012. március 4., az orosz választá­sok után lecseng a „ki tud nagyob­bat mondani” verseny. M. M. DIE® ZEIT

Next