Szabad Föld, 2013. január-június (69. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-04 / 1. szám
A vidék családi hetilapja ♦ 2013. január 4. Szemétbe fulladó városok Míg az olasz közélet Mario Monti miniszterelnök lemondásával és az előrehozott választásokkal van elfoglalva, addig néhány olasz nagyváros egészen más jellegű válsággal küzd. Szemét lepi el a dél-olaszországi Foggia városát, miután köztisztasági hivatala éppen karácsony előtt ment csődbe. Az itáliai sajtó apokaliptikusnak nevezte a 150 ezer lakosú város állapotát. A foggiaiak felgyújtották a hetek óta egyre nagyobb kupaccá tornyosuló szemétdombjaikat. Az óév utolsó napjaira ugyan javult valamicskét a helyzet, ennek ellenére még mindig naponta többször riasztották a tűzoltókat a lángoló szeméthez. Az önkormányzat seprűkkel és lapátokkal felszerelt alkalmi munkásokkal akarta megoldani a közterületek rendbe tételét, ám az egykori köztisztasági hivatal elbocsátott dolgozói nekik támadtak, így a tűzoltók mellett a rendőröknek is akadt elfoglaltságuk bőven. A jól értesült olasz sajtó szerint a felfordulás mögött a szemétből hasznot húzni akaró helyi szervezett bűnözés áll. Rómában sem sokkal tisztább a helyzet, megtelt ugyanis az olasz főváros negyven éve működő szabadtéri szeméttelepe, az új megépítését viszont még el sem kezdték, a szemét külföldre szállítására kiírt pályázat pedig kudarcba fulladt. Ha Róma nem talál megoldást, az Európai Unió 280 millió eurós (81 milliárd forintos) bírsággal sújthatja az Örök Várost. Szinte hihetetlen, de Nápoly utcáin ma már nincs szemét! A tisztaságnak ára van, nem is kevés, a város csak az idén 130 millió eurót (38 milliárd forintot) áldozott rá. A nápolyi háztartási hulladékot ugyanis az északolasz tartományokba szállítják feldolgozásra, Lombardia és Toscana tonnánként 150 euróért (44 000 forint) veszi át a déliek szemetét. A tisztaságért kemény adót fizettetnek a helyiekkel, a nápolyi családok évente több mint 400 eurós, százhúszezer forintos hulladékadóval járulnak hozzá a rendhez, valamint a szemétszállításra kiírt korrupt közbeszerzéseken nyertes Camorra bűnszervezetének gyarapodásához. Külvilág | Nyílnak a börtönrácsok Huszadik születésnapját ünnepelte január elsején Szlovákia. A jeles eseményre és a szlovák börtönök túlzsúfoltságára való tekintettel Ivan Gasparovic köztársasági elnök mintegy 550 elítéltnek hirdetett amnesztiát, ami azt jelenti, hogy az államfő elengedheti vagy mérsékelheti a bíróságok által kiszabott büntetést. Az elképzelés szerint a legfeljebb 18 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélt elkövetők ítéletét semmisítenék meg, mivel az amnesztia a szabadon engedés mellett azt is jelenti, hogy az erkölcsi bizonyítványuk tiszta marad. Tamás Bercé jelenlegi igazságügyminiszter szigorított a feltételeken, így csak a nem szándékos, gondatlanságból elkövetett bűncselekmények miatt elítélt emberek kerülhetnek szabadlábra, közéjük tartozhatnak azok, akik például közúti baleset miatt kerültek börtönbe. Mivel a kihirdetésig államtitoknak minősült, ezért hivatalosan nem tájékoztattak a feltételekről. A börtönökben azonban már megszigorították az elítéltek őrzését, mert tartanak attól, hogy a kiszivárgott információk elégedetlenséget válthatnak ki a mintegy 10 ezer rab körében. Erre egyébként volt már példa, a rendszerváltáskor, 1990-ben az újonnan megválasztott csehszlovák miniszterelnök, Václav Havel nem kevesebb, mint 23 ezer elítéltet részesített közkegyelemben. Azok a csalódott rabok, akik nem kerültek szabadlábra, Szlovákia legszigorúbb börtönében, Lipótváron fellázadtak. E börtönlázadás emléke is magyarázhatja a mostani amnesztia körüli titkolózást és túlzott elővigyázatosságot. Gasparovic nem számít kezdőnek a közkegyelem osztogatásában, első megválasztása alkalmából már hirdetett amnesztiát, akkor azonban az csak mintegy 20 embert érintett. FOTÓ: RADOVAN STOKLASA, REUTERS Hokimeccsre készülő fanatikusok Rémisztő öltözet / Érdekes újabban Ausztráliában a cigaretta vásárlása. A dohányos bemegy a boltba, ránéz a cigarettákat tartalmazó szekrényre, és döbbenten tapasztalja, hogy minden doboz egyforma. Illetve nem éppen: a dohányzás okozta betegségeket bemutató fotók különbözőek, de a márkanév egyik csomagon sem látható. Decembertől egységes, barnászöld csomagolásban kerülnek forgalomba a cigaretták. A gyártók a cég nevét meg a márkanevet csak a törvény által előírt egyenbetűtípussal és apró méretben nyomathatják a csomagra. Könnyebb a márka helyett betegség szerint választani füstölni valót, mivel a képeknek kötelezően el kell lepniük a dobozok felületének háromnegyedét. Tehát a kenguruk országában szemmel nem, csak párbeszéddel tájékozódhatnak a dohányosok a kínálatról... A szabályok persze mindig is kibúvókat szülnek. Ha kedvenc márkájuk betűinek szemet-lelket gyönyörködtető látványát vissza nem is tudja adni, az elrettentő képektől meg tudja szabadítani a dohányzás rabjait egy új lelemény. Egy queenslandi vállalkozó rájött arra, hogy a dohányboltokban cigarettásdobozra szabott matricákat érdemes árulni: a vevő a cigi mellé vásárol egy öntapadós képet, amit pillanat alatt ráragaszthat a rettenetes dobozra, s így megkíméli magát a kátrányos tüdő, a megfeketedett fogazat vagy a gégerák látványától. A Boxwrap vállalat tulajdonosának nincsenek kötődései a dohányiparhoz, ám azt gondolja, hogy a törvények túllépték az ésszerűség határát. A matricagyáros a jövőben elvileg komoly haszonra tehet szert: a hírek szerint az ausztrál szabályozáshoz hasonlót Új-Zélandon és Nagy-Britanniában is bevezetnének, s ezekben az országokban hatalmas piac ígérkezik az öntapadós borítók vásárlására - egy matrica ára másfél ausztrál dollár, azaz 345 forint. Gyakorlatilag viszont nem tudni, hogy meddig maradhat a piacon: a kormány máris vizsgálatot rendelt el a matricák jogi státusát illetően. Mert Ausztráliában nem babra megy a játék: már tervezik a dohányzói jogosítvány bevezetését is. (farkas) Van még valakinek kedve ilyen dobozokat vásárolni?