Szabad Föld, 2016. július-december (72. évfolyam, 27-53. szám)

2016-07-01 / 27. szám

I Külvilág 2016. július 1. ♦ A vidék családi hetilapja Kevéssé angolosan ! A BRIT SZAVAZÓK 51,9 százaléka amellett döntött, hogy Nagy-Britannia elhagyja az uniót. A tőzsdék, ki tudja, meddig, romokban hevernek, az összes hitelminősítő bejelentette a szigetország leminősítését, az uniós vezetők pedig pánikszerűen próbálják összetákolni a megoldást jelentő vészforgatókönyvet. A kilépés hatásai nemcsak az Angliában élő és dolgozó magyarokat, de magát Magyarországot is kedve­zőtlenül érintik. Lapzártánkkor még együtt üléseznek az unió vezetőivel, szerdától azonban üres maradt a britek széke. A brexit következményeiről dr. Feledy Botond külpolitikai szakértővel beszélgettünk. „Még egy ilyen győzelem, s mind elveszünk” - az Európai Unióból ki­lépni akaró britek pirruszi győzelme nyomán Plutharkosz szavait új tarta­lommal töltötték meg a szigetország belpolitikai pocsolyájában egymást taposó népszerűséghajhász politiku­sok. A brit gazdaság kiváló mutatói és a józan ész ellenére az egyszerű néplélek akarata és egy kontinens rémálma vált valóra a népszavazás nyomán. E precedenst teremtő kilé­péssel megnőtt annak az esélye, hogy több ország is búcsút int az uniónak. Egy Franciaországban vég­zett közvélemény-kutatás eredmé­nyei szerint a franciák a brit elége­detleneknél jóval nagyobb arányban, több mint 60 százalékban tekintenek kedvezőtlenül Brüsszelre - vázolta a brit népszavazás kimenetelének egyik leglényegesebb kockázatát dr. Feledy Botond külpolitikai szakértő. KÖVETKEZŐ LÉPÉS? Az egy tagország távozását szabá­lyozni hivatott Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének értelmében elindít­ják a kilépési eljárást. Erre két évük van a tárgyalófeleknek, ha addig nem sikerül megállapodniuk, akkor az uniós jog hatályát veszti a kilépő állam területén, ami Angliának óriási csapást jelentene mind az üzleti, mind a civil szféra tekinteté­ben, ezért érdekükben áll megálla­podni. Feledy szerint a két év na­gyon rövid idő, rengeteg a bizony­talanság és a vitás terület, kezdve az olyan hétköznapi tételektől, mint a roamingdíjak (külföldi mobilkap­csolási díj) vagy a külföldön tanuló egyetemisták tandíjának kérdése. Ennél vannak nagyobb horderejű, a brit gazdaságot alapjaiban érintő ügyek, például az a több mint ötven kereskedelmi megállapodás, amely az EU-ban harmadik országokkal szemben áll fenn, és amelyet újra kell tárgyalniuk. A britek ezzel a döntéssel nemcsak az unióból mint gazdasági közösségből léptek ki, hanem abból a kettős tengelyből is, amelyet majd az EU és az USA kö­zött formálódó szabadkereskedelmi megállapodás jelentene, s amely a világ legnagyobb gazdasági zónáját teremtheti meg. A szakadás talán az Egyesült Ki­rályságot sem kerüli el, e névből könnyen Anglia lehet. A skót pártve­zér már jelezte, Skóciát - ahol ki­emelkedően magas volt a maradni szándékozók száma - továbbra is az unió tagállamai közt szeretné tudni: kiírhatják a következő függetlenségi népszavazást, és azt a tavalyi kudarc után most már jó eséllyel meg is nyerhetik. Az északírek is különleges helyzetbe kerülhetnek, hiszen Íror­szággal szárazföldi határuk van. MI LESZ A MAGYAROKKAL? Mintegy hárommillió uniós munka­­vállaló dolgozik a szigetországban, köztük több százezer magyar. Rövid távon biztos, hogy nem kapnak leve­let a Bevándorlási Hivataltól, hogy másnap hagyják el az országot. Mint ahogy az is borítékolható, hogy a kétéves tárgyalási időszak után nem tudnak majd tovább dolgozni az eddig megszokott módon. Ám dr. Feledy Botond szerint az is biztos, hogy a megszerzett jogokat nem lehet könnyen visszavenni, még akkor sem, ha az uniós tagság meg­szűnik. De arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy mintegy 1,5 millió brit állampolgár tartózkodik az EU- ban: azzal, hogy a rájuk is vonatkozó uniós joganyag továbbra is érvényes legyen, sakkban lehet tartani Angliát a tárgyalásokon. Nem lehet tudni egyelőre, hogy a kormányfő lemondása - David Cameron miniszterelnök és Jonathan Hill pénzügyekért felelős uniós biz­tos már távozott posztjáról - és a skót elszakadás milyen újabb popu­lista intézkedésekhez vezet. A brexit­­szavazás a legjobb példa arra, hogy sikeresen lehet hergelni az erre fogé­kony honiakat a külföldi munkavál­lalók ellen, akár anélkül is, hogy azok jelenléte gondot okozna. Ugyanis az EU-ból Angliába érkező munkavállalók nagyobb arányban (85 százalékban) vállalnak munkát, mint a britek (75 százalék), azaz kö­zülük 10 százalékkal kevesebben ve­szik igénybe a szociális ellátórend­szert. Ez a szám még rosszabb az EU-n kívülről érkező bevándorlók esetében, akik körében csak alig 65 százalékos a munkavállalói arány. SOK DÜHÖS EMBER Nagy-Britannia nemcsak a skót-ír- brit törésvonal mentén szakadt, de területileg is­­ a kisebb településeken az unió ellen, a nagyvárosokban mellette szavaztak. Ám Feledy úgy A német pénzügyminisztériumban készült egy stratégiai dokumentum, amely azt taglalja, hogy Nagy-Britan­nia kilépése után mely országok ese­tében merül fel az unióból való távo­zás lehetősége, hol vannak a legna­gyobb arányban eurószkeptikusok és hol a legerősebbek a szélsőséges pár­tok - írja a Die Welt. E szerint Francia­­országban, Hollandiában, Ausztriá­ban, Finnországban és Magyarorszá­gon következhetnek be az újabb kilé­pések. A dokumentum többek közt azt is tartalmazza, hogy a britek kilépésé­vel Németország hozzájárulása az uniós büdzséhez 3 milliárd euróval növekedhet, véli, a legijesztőbb mégis a korosztá­lyos szakadék. A statisztikák szerint a 24 év alatti fiatalok több mint 70 százaléka maradni akart, és az 50 felettiek húztak kifelé nagy számban. Az a jelenség, amelyet az ameri­kai elnökválasztás republikánus je­löltje, Donald Trump kapcsán mint „angry white men”-t (dühös fehér emberek) értelmeznek, már az euró­pai kontinensre is begyűrűzött, s a brexitszavazásban csúcsosodott ki. A globalizáció és az ipari szektor beszűkülése következtében az egykor magas életszínvonalon élő nyugat­európai munkások, így a brit kétkezi dolgozók is részben a globalizáció relatív veszteseinek érzik magukat. A nagyvállalatok az ipari termelést, gyártást Ázsiába vitték, minek kö­vetkeztében ezek az emberek mára munkanélkülivé válhattak, megélhe­tésük forrásai csökkentek vagy épp meg is szűntek. Feledy szerint a kö­vetkező jelenség várhatóan az angry young men (dühös fiatalok) lesz, azok a mai huszonévesek, akik rend-London 'v ) nemzetközi J /) / város, és mi /y /y továbbra is Európa szívében akarunk maradni. Június 24. A kilépéspártiak győzelme hatalmas felzúdulást keltett a maradni vágyók körében. A brit parlament alsóházá­nak honlapja átmenetileg összeom­lott, miután több mint kétmillióan írták alá azt a parlamenti e-petíciót, amelyben második népszavazás ki­írását sürgetik a vesztesek. Ha meg­van a több mint 100 000 aláírás, az alsóházban elő kell terjeszteni az adott ügyet. Épp ezért a petíciós bi­zottság kedden újból összeült. Az online roham azt követően indult meg, hogy 100 000-nél is többen írtak alá egy másik előterjesztést, amelyet London nemrégiben meg­választott polgármestere, Sadiq Khan indított útjára. A főváros első embere ebben kijelentette: London független Nagy-Britanniától, a brit főváros pedig továbbra is az Európai Unióban marad, kívül elégedetlenek a politikai elit döntéseivel. Kérdés, hogy ennek mi­lyen formában fognak hangot adni. MERRE TART A MAGYAR VÁNDOR? Az unió egy eddig nem hajózott, is­meretlen területen kénytelen a jövő­ben vitorlázni, ahol bármi megtör­ténhet. Magyarország szempontjából aggasztó kérdés, hogy az unióban elindul-e a sokak által várt újrater­vezés, aminek következtében létrejö­hetne egy új, hatékonyabb intéz­ményrendszer. Donald Tusk, az Európai Parlament elnöke korábban arról beszélt, hogy ki kell használni a lehetőséget egy Egyesült Királyság nélküli, sokkal mélyebbről építkező unió megteremtésére. Ez egy olyan schengeni övezetet jelentene, amely a növekedésre épít, ahol van közös adósságviselés, egységes fiskális és adópolitika. Talán ennek az eddig hiányzó politikai akaratnak a megte­remtésére is jó alkalom lehet a brexit. Hogy mi, magyarok benne le­­szünk-e a második integrációs kör­ben, kapunk-e meghívót oda, kétsé­ges, hiszen nem vagyunk eurózóna­­tagok, és több tekintetben szembe mentünk Berlinnel, Brüsszellel egy­aránt. Belátható időn belül egy több­­dimenziós unió emelkedhet ki a ha­bokból, és könnyen meglehet, hogy nem megy orral a part felé mind a 27 tagállam. Markos Mária Az oldalpárt szerkesztette: MARKOS MÁRIA Cameron mindent elbukott, amit csak lehetett Sadiq Khan, London polgármestere

Next