Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-08 / 45. szám

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, november 8. Arat — KCs XX. évfolyam, 45. szám. Október igaza Az emberiség évezredekkel ezelőtt létrehozta a ma­gántulajdon törvényét, beleesett önnön csapdájába, rab­jává lett saját magának. Történelmi szükségszerűség hozta így. Kialakult a nagy ellentét, kialakult a harc az elnyomók és elnyomottak között. Évszázadok és év­ezredek teltek, a kép, a forma változott, a lényeg azon­ban, az ember ember által való kizsákmányolása ma­radt. A nincstelen tömegek húzták az igát, a vagyon birtokosai pedig — egyre többet és jobbat követelve tőlük — éberen őrizték a számukra kedvező rendet. A több és jobb követelése utat nyitott az észnek. Az anyák felfedezőket, kutatókat, tudósokat és filozófuso­kat szültek, csakhogy az ész lázadozni kezdett az igaz­ságtalan rend ellen. Az elnyomók érdeke szembekerült az ésszel, de kezdetben erősebb volt az érdek, legyőzte az észt. Husz János és Dózsa György, társai, Schönherz Zoltán és július Fucik Martinovics és e véget nem érő harcnak. Az egyenlőtlen mérföldköves harcban az ész is meghasonlott és két részre szakadt. Az egyik rész az elnyomók szolgálatába állt, ez a szolga­ ész tanokat és fegyvereket gyártott az elnyomók és rendjük védel­mére. A másik rész nem mondott le a harcról, a forra­dalmi­ ész előkészítette és megvalósította a szocialista forradalmat, felszámolta az elnyomók évezredes rendjét a világ egyhatodán. Lenin műve azonban nem nyert még befejezést. Két táborra szakadt az emberiség és két ideológiára. Az egyik a szolga­ ész ideológiája, mely a magántulaj­don szekerét tolva béklyóba köti az embert, nem engedi hogy felszabaduljon saját rabságából. Ez a szolga­ ész az imperializmust szolgálja, korbácsot fon a zsarnok ke­zébe, mérget kever és az életet irtja nemcsak Vietnam­ban. A másik, a forradalmi­ ész hisz az emberben, hiszi, hogy végleg letöri bilincseit, hiszi és hirdeti a forrada­lom, október igazát. A kettéosztott világban generációk váltják egymást, s vergődnek a befejezetlen munka kétségei között. Az ember épít és alkot, s közben atombombát szór saját fejére. Két ember a holdon sétál, miközben afrikai gyer­mekek ezrei halnak éhen. A szolga-ész és a foradalmi-ész harca világméreteket ölt. A szolga-ész kísértete összeharácsolt aranyait csör­getve eljár a forradalmi-ész országaiba is és vásárolja a gyenge jellemeket. A „frizsider-szocializmus“ kiváló bajnokai megszédülnek az arany szagától, kábulatukban október elveit tapossák. Aztán kijózanodva, pirulva ke­resik ismét helyüket a világban. Azt tudni kell, hogy az osztályharc nemcsak osztály­érdekből — és végképp nem egyéni érdekből — hanem az egész emberiség sorsáért folyik, különösen most, az atomkorszak idejében. Ezt tudni kell, és eszerint kell cselekedni is. Erre tanít október hagyatéka. Évezredek távlatában ötvenkét év nagyon kis idő, 1917 októbere mégis szimbólummá vált ez alatt az idő alatt. A felszabadult emberiség igazságos, emberhez méltó jövőjébe vetett hit szimbólumává. Ez a hit pedig törhetetlen, és törhetetlen október hagyatéka is. Ez október igaza, és ezért sorakozunk fel október piros zászlói alá. És jobban vigyázzunk arra, hogy a zászló­kat csak az arra legméltóbbak tartsák a kezükben. MAKRAI MIKLÓS A. Reznyicsenko rajza: Lenin a nemzetek barátságát hirdeti. CSONTOS VILMOS:­­ Kellett ennyi év Kellett ennyi év, hogy szépre érjen Bennem minden emlék, S kik a napokat azon a télen, Szívemre szögezték, Hogy céljuk értelmét tisztán lássam, Harcukat megértsem, S köszönjem, hogy annyi szemsugárban Elszántság volt — értem, Értem és te érted, Aki helyett most Kell, hogy beszéljek. Tankjaik földet rázó robaját Szívem rejtette el, S Párkánytól Léváig az éjszakák Míg ébren teltek el, Láttam a Garam s Szikince fölött Síró foszfor nyomát Lövedékrajnak, — s a rögök között­­ vér belém folyt át, S bennem és tebenned Az ő vérük gyújtott Új élet-szerelmet! Kellett ennyi év, hogy a borostyán, Sírotok befödje, S máshoz is úgy érjetek, mint hozzám: Testvérnek — örökre. Érezzétek meg, kik ma is éltek Keleti ég alatt. Ajkunkon e késő köszöntésnek kevesek a szavak. A szó helyett — babér: Hogy bennünk pezseg, Mit adtatok — a vér! Mai számunk tartalmából: AZ EMBER A JÖVŐ ZÁLOGA Ivan Moszkvicsev riportja (5. old.) ahol Ésszerűen gondolkodnak Hoksza István cikke a hústermelés problémáiról [8. old.) (Fények és árnyak) EGY OSZTRÁK KUTATÓÁLLOMÁSON Sándor Gábor ausztriai riportja örök időkre a Szovjetunióval A Szovjetunió népei és a szocializmusért, valamint a nem­zeti függetlenségért küzdő emberek milliói november 7-én ünneplik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének és a szovjethatalom megszületésének ötvenkettedik évforduló­ját. Immár ötvenkét éve, hogy széjjel szakadt a nemzetközi kapitalizmus világméretű láncolata és a világ területének egyhatodán olyan társadalmi rendszer keletkezett, amely meg­szüntette a kizsákmányolást, s az ország természeti kincseit, az összes termelési eszközöket és magát az alkotó embert is a dolgozó társadalom jólétének forrásává minősítette. A szovjet nép történelmi küldetése nemcsak a munkás­paraszt hatalom létrehozásában, tehát nemcsak abban jut ki­fejezésre, hogy megnyitotta az utat az előző társadalmi rend­szereknél haladóbb szocialista társadalmi rend világméretű kibontakozásához, hanem abban is, hogy az egész világ előtt bizonyította az osztályelnyomás béklyóitól megszabadult nép hősies alkotó­készségét, illetve azt, hogy a társadalom gaz­dagságának szüntelen gyarapítása által tettekkel is igazolta az új társadalmi rendszer életrevalóságát. Ezért nem a véletlen műve, hanem történelmi törvénysze­rűség,­­hogy a szabadságért küzdő és a kizsákmányolás terhei­től szabadulni akaró népmilliók a szovjet emberekben min­denkor példaképet láttak és azt látnak ma is. De nemcsak egyszerű példaképet, hanem olyan történelem­formáló ténye­zőt, akitől az osztályérdekeik valóraváltásának harci módsze­reit, az új társadalmi rend teljes kibontakoztatásának gazdag tapasztalatait is elsajátíthatják. '■S' Az ötvenkét esztendős szovjethatalom lényeges minőségi változást hozott a nemzetek kapcsolataiban, illetve együtt­élésében is. Nemcsak a hatalmas Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei között szüntette meg az ellentéteket, illetve nemcsak a szovjet nemzetek egyenjogúságát és egyenrangúsá­gát szavatolja, hanem következetesen harcolt és harcol azért is, hogy a világ valamennyi elnyomott nemzete mielőbb él­vezhesse a függetlenség és a szabadság áldásos következmé­nyeit. Hazánk függetlensége, népünk szabadsága, és az, hogy ma kizsákmányolástól mentes szocialista társadalmat építhetünk, a szovjet emberek hősi harcának, hatalmas véráldozatokat követelő győzelmének köszönhető. Hálával tartozunk a szov­jet népnek a szabadságunkért és azért az önzetlen segítségért is, amit a szocialista társadalom építése közben felmerülő akadályok leküzdésénél számunkra nyújtott. Megnyugtató jó érzés lehet számunkra, hogy a szovjet nép­ben olyan barátra leltünk, amely nemcsak a saját szocialista rendjének, hanem az egész szocialista világrendszernek, s így a mi szocialista társadalmi rendszerünk biztonságát is szava­tolja. Elmélyült internacionalizmusáról tett tanúbizonyságot a harcokban edzett szovjet nép a múlt év augusztusában is. Akkor, amikor a többi testvéri szocialista ország katonai ala­kulataival egyidőben útnak indította fiait, hogy mentsék meg hazánkat és népünket egy küszöbön álló polgárháború bor­zalmaitól. Nekik köszönhetjük, hogy a szocializmus nyílt el­lenségeivel szövetkezett jobboldali opportunisták és revizio­nisták nem valósíthatták meg népellenes terveiket. Nekik tar­tozunk hálával azért, hogy hozzá láthattunk a szocializmust igenlők sorainak rendezéséhez és így kedvező előfeltételeket teremthettünk szocialista társadalmunk további fejlesztéséhez. A Szovjetunióban járt párt- és állami küldöttségünk egyik kiemelkedő személyisége, Ludvík Svoboda elvtárs, hazánk köz­­társasági elnöke elemezve a szovjet nép irántunk tanúsított viszonyát, a következőket mondta: ... „A Szovjetunióban min­denütt nagy érdeklődést tanúsítottak hazánk fejlődése iránt. Barátaink nem titkolták afeletti örömüket, hogy pártunk és államunk vezetősége határozottan és erélyesen oldotta meg pártunk és társadalmunk válságos helyzetét.“ — Majd így folytatta: ...„nem kényszerítik ránk nézeteiket és elképzelé­seiket. őszintén azt kívánják nekünk, hogy a lehető leggyor­sabban felépüljünk, hogy a párt egységét és erejét a marxiz­­mus-leninizmus elvein újra teljesen felújítsuk, valamint biz­tosítsuk társadalmunk egészséges fejlődését. Azt kívánják — mondotta Svoboda elvtárs —, hogy hazánk újra virágzó szo­cialista ország legyen, erős és sikeresen fejlődő gazdasággal rendelkezzen, hogy növekedjék népünk életszínvonala, hogy dolgozóink békésen éljenek független országunkban, szilárd bizalommal tekintve a jövőbe.“ Ilyen őszinte jókívánságokat valóban csak igaz és őszinte barátaitól várhat az emberi Svoboda elvtárs beszéde to­vábbi részében arra a kérdésre is kimerítő választ adott, hogy miért is támaszkodhatunk ingadozás nélkül a szovjet nép ba­rátságára és segítségére?! — A Szovjetunió nemcsak a legerősebb szocialista állam és nemcsak egyike a legerősebb világhatalomnak — hangsú­lyozta Svoboda elvtárs —, hanem olyan ország, amely határ­talan fejlődési lehetőségekkel és jövővel rendelkezik. S ezeket a lehetőségeket a szocializmus eszméi váltják valóra. A Szov­jetunió az alkotó erők dinamikus és minden irányú fejlődé­sének országa. Az egész nemzetközi fejlődésre gyakorolt ha­tása egyre inkább növekszik és erősödik. Súlya a világ vala­mennyi haladó, békeszerető és felszabadító erőinek támoga­tójaként egyre nagyobb. Számunkra ebből világos és kétség­telen következtetés ered: szilárdan a Szovjetunióra, a minden irányú együttműködésre, a szovjet néppel való barátságra kell támaszkodnunk — ez az a szilárd biztosíték, amelyre megbíz­hatóan alapozhatjuk országunk továbi fejlődését, jövőjét. Igeni­s csak a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való szövetségben, sokrétű baráti együttműködésben leszünk képesek megvédeni és szüntelenül fejleszteni szocia­lista vívmányainkat. Ezért számunkra nincs és nem lehet más járható út, csak egyetlen: örök időkre a Szovjetunióval! PATHO Károly

Next