Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1970. február 14. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 7. szám. A gazdasági irányítás a figyelem középpontjában Ülésezett az SZLKP Központi Bizottságának plénuma Február hó 5-én és B-án plenáris ülést tartott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. A tárgyaláson a CSKP KB elnökségének megbízásából részt vett Gustáv H­u­s­á­k elvtárs, a CSKP KB első titkára, az elnökség tagja, valamint Jozef L­e­n­á­r­t elvtárs, a CSKP KB elnökség tagja. Az ülésen jelen voltak a járási pártbizotságok vezető titkárai, valamint további meghívott vendégek. Az ülésen jelentős személyi változásokat hagytak jóvá a párt vezető szervében és megtárgyalták a párt gazdasági po­litikájának feladatait Szlovákiában a CSKP KB legutóbbi ple­náris ülésének határozata alapján. A plenáris ülés a CSKP KB plénumának javaslata alapján, melyet Gustáv Husák elvtárs terjesztett elő, elfogadta Štefan Sádovský elvtárs lemondását az SZLKP KB első titkári tisztségéről, valamint a titkársági tagságról. Az ülésen titkos szavazással egyhangúlag levontál­­ták Jozef Lenárt elvtársat a SZLKP Központi Bizottságába és a KB titkárságába, valamint megválasztották a Központi Bi­zottság első titkári funkciójába. Az ülés saját kérelmére fel­mentette Jozef Zrak elvtársat elnökségi és plénumbeli tagsága alól, Viktor Pavlenda elvtársat titkári funkciója, elnökségi és titkársági, valamint plénumbeli tagsága alól, továbbá Ján Koscelanský elvtársat a KB titkársági tagsága alól. A ple­náris ülés további központi bizottsági tagokat és tagjelölteket mentett fel a Központi Bizottságban viselt tisztségük alól. Az ülésen a Központi Bizottság titkárságába választották Ján Píró elvtársat, az SZLKP Kelet-Szlovákiai Kerületi Bizottságának ve­zető titkárát, valamint Bohuá Trávniček elvtársat, a Pravda főszerkesztőjét. A személyi változások jóváhagyása után a plénum meg­hallgatta Peter Colotka elvtárs beszámolóját a párt gazdasági feladatairól. Az ülés napján tartotta beszámolóját Jozef Lenárt elvtárs is a párt egységének, aktivitásának és akcióképessé­gének javításáról és a tagsági igazolványok kicseréléséről. A másnapi vitában felszólalt Gustáv Husák elvtárs is, hoz­zászólva a plénum tárgyalásain szereplő legfontosabb kér­désekhez. A vitában a Központi Bizottság 1B tagja, illetve pót­tagja szólalt fel. A vitát és a plénum munkáját pozitívan ér­tékelte Jozef Lenárt elvtárs, aki különösen azt a tényt emelte ki, hogy a plénum mélyen elgondolkozott napjaink politikai, személyi és gazdasági kérdéseit felett. A kétnapos tárgyalás végén a plénum határozatot fogadott el a párt gazdaság­politikájának kérdéseiről és politikai­szervezkedési intézkedéseket hozott a tagkönyvcserével kap­csolatban. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak plenáris ülése az Internacionáléval ért véget. Szemelvények az SZLKP Központi Bizottságának határozatából Az SZLKP KB határozata többek között hangsúlyozta, hogy „Az SZLKP Központi Bizottságának, a párttagoknak és az irá­nyító szervek vezető dolgozóinak aktivizálódása különösen a CSKP Központi Bizottságának áprilisi és májusi plenáris ülése után jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy fordulat állt be 1969- ben a gazdaság fejlődésében. Az 1969 második felére jóvá­hagyott konszolidálási intézkedések és az 1970. évi terv kidol­gozásának alapelvei abban nyilvánultak meg, hogy Szlovákiá­ban fokozatosan konszolidálódott a gazdasági élet. Az SZLKP Központi Bizottságának szilárd elhatározása, hogy folytatja és fejleszti ezt a folyamatot. A párt gazdaságpolitikája 1970-ben feladtul tűzi ki, hogy: — teljesítsük az évi végrehajtó terv feladatait, — kidolgozzuk a népgazdasági fejlesztési tervet 1971— 1975-re, — kiküszöböljük a gazdaság Irányításában a jobboldali op­portunista erők által előidézett helyzetet, — előkészítsük és érvényesítsük az Irányítás hatékony rend­szerét, mely megfelel elsősorban a következő ötéves időszak­ban a népgazdaság fejlesztése szükségleteinek. A párt gazdaságpolitikája 1970. évi fő feladataiból kiindul­va az SZLPK Központi Bizottsága, a népgazdasági terv fő cél­jának az eddigi inflációs irányzatok megszüntetését és a gaz­daság konszolidálásának folytatását tartja. E feladat teljesíté­se közben figyelmünket arra kell fordítani, hogy felújítsuk a gazdasági egyensúlyt, elsősorban a belföldi piac, a beruhá­zási építkezések és a külkereskedelem terén. A Szlovák Szocialista Köztársaság gazdaságfejlesztésének 1970. évi gazdasági terve előirányozza a társadalmi termelés­nek 7,5 százalékkal történő emelését. A nemzeti jövedelem 8,5 százalékkal emelkedik, a beruházási építkezésekre több mint 27 milliárd koronát fordítunk. Az iparban 6 százalékkal, az építészetben 5,5 százalékkal fokozódik a munkatermelé­kenység és az alkalmazottak száma 46 000 személlyel emel­kedik. Ezek nagyon igényes feladatok. Teljesítésük érdekében az Irányítás valamennyi szintjén fejleszteni kell a gazdasági és pártszervek politikai szervező munkáját, miközben nem sza­bad szem elől tévesztenünk elsősorban: — a kiválasztott árufajták szállítására vonatkozó kötelező feladatok következetes teljesítését, így elsősorban a szén, a cement, az építőanyagok, a bútor, a ruhanemű és a cipőszállí­tásokat. Ezen kötelező feladatok teljesítésének nagy jelentő­séget kell tulajdonítanunk, biztosítanunk kell túlteljesítésüket, és a közszükségleti cikkek gyártását, olyan üzemekben is meg kell szerveznünk és fejlesztenünk, ahol eddig ilyeneket nem gyártottak. Maximális mértékben ki kell használnunk a termelési tartalékokat. Egyúttal meg kell akadályoznunk, hogy ezek a tartalékok tovább növekedjenek. Feladatunk a (Folytatás a 2. oldalon.) Lapunk tartalmából: 2. oldal: Lenin tanítása a pártról és a csehszlovák valóság Írta: Dr. Gustáv H­u­s­á к 4. oldal: Irányelvek a szlovákiai szövetkezetek 1970. évi szocialista munkaversenyéhez в. oldal: Lakszakállas az élvonalban Hoksza István Írása 12. oldal: Szeberányi Lehel: Látogatás TAVASZVÁRÓ BESZÉLGETÉS Németh Jenő mérnökkel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettesével Az idei tél korán beköszöntött, türelmetlenül várjuk már a végét. Azt hiszem, mindenki örül majd az élet megújulásának hírét hozó első tavaszi napsugárnak, amely új bizakodást, új életkedvet ébreszt bennünk. A mezőgazdasági dolgozók tavasz­­várása azonban nemcsak hangulat kérdése. Az agronómusok, a kertészek, a növénytermesztés dolgozói számára a tavasz elsősorban új termelési feladatokat jelent, új bevételi forrá­sok kezdetét, az eredményes munkából fakadó örömöt, vagy néha csalódást. Február derekán már mérlegelni szoktuk, vajon mit is tartogat számunkra az új tavasz, jelen esetben az 1970-es tavasza, mely nemcsak kerek számával, de jelen­tős jubileumi eseményeivel is kitűnik a többi közül. # Bizonyára az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma is latolgatja már a tavaszi időszak feladatait, a termelés feltételeit, sőt, az ismeretek birtokában bizonyos következtetéseket is levonhatott már a tavaszi feladatokkal kapcsolatban. Mit tudna erről mondani miniszterhelyettes elv­társ a Szabad Földműves olvasóinak? — Valóban ez a helyzet. Minisztériumunk a mezőgazda­­sági termelésre háruló nehéz, de teljesíthető feladatok tuda­tában maximális körültekintéssel mérlegeli a körülményeket, és a termelés sikere érdekében már a tavaszi hónapokra is intézkedéseket foganatosítunk. A mezőgazdasági termelés a jelenlegi időszakban a népgazdaság kulcsfontosságú ágazatát képezi, és mi ennek tudatában is vagyunk. A termelés ered­ményességétől ma nemcsak az élelmiszerellátás színvonala függ, hanem közvetlen kihatással van az külkereskedelmi mérlegünkre is és népgazdaságunk helyzetét jelentős mérték­ben befolyásolja. Mezőgazdasági termelésünk tehát nemcsak gazdasági, de fontos társadalmi és politikai tényező, amit mindjárt a kezdet kezdetén, tehát a tervek kidolgozásától kez­dődően szem előtt kell tartani. A továbbiakban pedig meg kell teremteni az összhangot a terv és a gyakorlati termelés kö­zött. Döntő jelentőségűek ezen a téren az első tavaszi hóna­pok, hiszen a növények termelési struktúrájának megválasz­tásával lerakjuk az egész gazdasági évre szóló alapot. Nagy szükség van ilyenkor az okos, megfontolt körültekintésre. • Az utóbbi megjegyzés, úgy gondolom, elsősorban az évi termelési és pénzügyi tervek kidolgozására vonatkozik. Mi a tapasztalata miniszterhelyettes elvtársnak az idei tervek elő­készítésével és kidolgozásával kapcsolatban? — Az utóbbi évek gyakorlatához viszonyítva komolyabb változásra az idén sem kerül sor. A terveket szerződéskötés előzi meg, ami a vállalatok számára előnyt is és kötelezett­séget is jelent. Az előnyt a termékek garantált értékesítési lehetőségében látom, ami a mezőgazdasági vállalatoknak szi­lárd gazdasági alapot jelent. A kötelezettség vállalása ezért éppúgy társadalmi, mint vállalati érdek, hiszen a terv telje­sítése a termékek realizálását is jelenti. A tervek előkészítési folyamatában kidomborodik az a koordináló jelleg, ami a vállalati érdeket a társadalmi érdekkel van hivatva egybehan­golni. A kettő között a mezőgazdasági termelésben megvan az alapvető összhang, a feladatok elosztásánál azonban tekin­tettel kell lenni a helyi természeti és gazdasági feltételekre — ilyen például a munkaerővel való ellátottság is —, ami konkrét megoldást, kölcsönös véleménycserén alapuló meg­egyezést igényel. A helyi viszonyok mérlegelésére az ún. pro­tokollok elkészítésénél kerül sor a járási mezőgazdasági tár­sulásokon, illetve termelési igazgatóságokon. A tervek elő­készítésének ez a valóban demokratikus formája reális ki­indulópontot jelent a szerződések megkötésén keresztül a tervek kidolgozásához és a feladatok teljesítéséhez.­­ Az idei gazdasági év természetesen már az ősziek veté­sével elkezdődött. Mint tudjuk, az őszi szokatlanul száraz idő­járás alaposan megnehezítette a vetési munkálatokat, és most aggódva figyeljük a kultúrák telelését. A bőséges téli csapa­dék és a felújuló hótakaró eddig kedvező hatással volt nö­vényeinkre. Mit mond erről a biológiai leltározás eredmé­nyeinek összegezése? — Az ősziek állapota nem annyira rossz, ahogyan azt vár­tuk. A vetésterületeket a leltár alapján négy kategóriába so­roltuk, kiszántással csak a harmadik és a negyedik kategória esetében számolunk. Ami az őszi búzát illeti, első kategóriá­ba, ami négyzetméterenként több mint 250 növényt jelent, a vetésterületek 59,7 %-a, második kategóriába (90—250 nö­vény) 30,6 %-a, harmadik kategóriába (50—90 növény) 6,6 °/o-a, negyedik kategóriába pedig (50-től kevesebb növény) 2,9 %-a került. Ez azt jelenti, hogy az őszi búza vetésterületének mint­egy 10 %-a vár felújításra. Hasonló a helyzet az őszi repcé­nél és az őszi keverékeknél. Legjobbnak mutatkozik az őszi árpa, a rozsnál is jobb eredményt tapasztaltunk, mint a bú­zánál. Ami az intézkedéseket illeti, nagyobb kieséssel is meg tud­nánk birkózni, hiszen a tervezett vetőmagcserén kívül az állami alapokból biztosítottunk mintegy 180 tonna tavaszi bú­zát, 5500 tonna tavaszi árpát és 5000 tonna kukoricát. Ezen­kívül 1700 tonna nagy termőképességű hibrid kukorica vető­magot készítünk elő külföldről, 300 tonna zabot az NDK-ból, 100 tonna kölest Magyarországról és mintegy 3000 tonna za­bot tervezünk még átutalni Csehországból. • Ezek szerint tavaszi vetőmagvakból nem lesz hiány. Mi­lyen a helyzet a vetőmagvak fajtaösszetételét illetően? • A tavaszi vetőmag-szükségletnek körülbelül egyharmadát állami alapokból biztosítjuk. Az előirányzott mennyiség minő­ségileg is kielégíti az igényeket, az elvégzett vizsgálatok né­hány jelentéktelen kivételtől eltekintve jó használati értéket mutatak ki. Ezzel kapcsolatban felhívom az agronómusok fi­gyelmét, hogy saját vetőmagvaikat okvetlenül ellenőriztessék a gép- és traktorállomások növényvédelmi és tápanyagellátási részlegein. Csak ellenőrzött és garantáltan jó vetőmag kerül­jön a talajba. Ami a tavasziak fajta-összetételét illeti, az állami alap vetőmag-készletében megfelelő arányban szerepelnek az új, nagy teljesítményű fajták. A tavaszi árpa esetében például a Dvoran 39 %-ben, a Jantár 27,1 %-ban, a Sladár pedig 10 %­­ban van képviselve. Ez országos átlag, dél-szlovákiai tekin­tetben ez az arány néhány százalékkal még magasabb is. Megemlíthetem, hogy 1969-ben további új fajtát is engedélyez­tek, ez a Denár, ezt az idén természetesen csak szaporító parcellákon fogják termeszteni. Kukorica-vetőmagból az állami alapokban 14 250 tonnát biz­tosítottunk. Ez a mennyiség a vállalatok szükségleteit teljes mértékben fedezi. Megemlítendő, hogy elsősorban nagy telje­sítményű hazai és külföldi hibridekről van szó. A hazai hibri­dek közül elsősorban a H.CE IV, a H.CE I, a H.CE V és az LSPMI jön számításba. Magyarországról mintegy 600 tonna vetőmag-behozatallal számolunk, ebben főleg az MV 570-es és az MV 530-as hibridek szerepelnek. Románból 500 tonna HF 208-as hibridet hozunk be, Jugoszláviából pedig 335 tonna hibrid vetőmagot szállítunk. Ezeket a hibrideket hazai fel­tételeink között már kikísérleteztük és termelésükkel kapcso­latban nagyon jók a tapasztalataink. Az 1970-es év tehát jó eredményeket hozhat a kukorica­­termesztésben. A jó vetőmag azonban még nem minden. Sok függ a termelés többi tényezőjétől. A termelés eredményes­ségére elsősorban a célszerű és elégséges tápanyagellátás, a gépesítés és a jó munkaszervezés lesz kihatással. Néhány élenjáró mezőgazdasági vállalatunk már jó tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren. A Szabad Földműves jelentős mér­tékben hozzájárulhat ezeknek a jó tapasztalatoknak a ter­jesztéséhez, főleg a tavaszi hónapokban. • A miniszterhelyettes elvtárs utóbbi megjegyzését termé­szetesen szem előtt fogjuk tartani, és minden tőlünk telhetőt megteszünk az ügy érdekében. A termelési tapasztalaink ter­jesztése terén lapunk eddig is hasznos tevékenységet fejtett ki, és most, lapunk alapításának jubileumi huszadik eszten­deje még jobb munkára kötelez minket. Én pedig abban a reményben köszönöm meg ezt a hasznos tavaszváró interjút, hogy az év folyamán az aktuális termelési és gazdasági prob­lémákkal kapcsolatban gyakran közölhetjük majd a miniszter­­helyettes elvtárs észrevételeit és tanácsait. Beszélgetett: Makrai Miklós "4 ii

Next