Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)

1952-07-01 / 152. szám

'< 1111/ 1 i A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA III. ÉVFOLYAM 152. SZÁM Kedd, 1952 július 1 ÁRA 40 FfLLÉR A párt a mi eszünk, becsületünk, lelki­ismeretünk, világos jelenünk és ragyogó jövőnk ! A PÁRT MUNKÁJA AZ IFJÚSÁG KÖZÖTT Farkas Mihály elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén Tisztelt Központi Vezetőség! Pártunk Politikai Bizottsága szükségesnek tartotta, hogy a Központi Vezetőség napirend­jére tűzze a pártmunka kérdé­seit az ifjúság között. Mi tette szükségessé, hogy a Központi Vezetőség meg­tárgyalja az ifjúság közöti végzendő pártmunka felada­tait? Mindenekelőtt az, hogy mind erőteljesebben növekszik tősége a szocializmus építésé­ben. Ez megköveteli pártunk­tól, hogy behatóan foglalkoz zék az ifjúságunkban végbe­menő politikai átalakulással. A párt világosan kell, hogy lássa ifjúságunk politikai gon­dolkodásának, egész magatar­tásának fejlődését, mert csak így tudja meghatározni az if­júság között végzett pártmun­ka eddigi eredményeit és hiá­nyosságait, valamint ennek a fontos területnek új feladatait. az új nemzedék szterepe, je.en­Áz ifjúság nevelése terén pártunk, a DISZ nagy feladatok elvégzése előtt áll Mi jellemzi ifjúságunk je­lenlegi politikai állapotát, gon­dolkodását és magatartását? Milyen a mi ifjúságunk ma? Kifejeződnek-e ifjúságunkban is azok a nagy változások, amelyek népi demokráciánk megszilárdításával, a szocia­lizmus alapjainak lerakásán munkálkodva, egész dolgozó népünk helyzetében és öntu­datában végbementek? Termé­szetesen kifejeződnek! A ma­gyar dolgozó ifjúság ma nem az, ami volt 8—10 évvel ez­előtt a régi, népellenes rend­szer alatt és nem is az, ami volt 1945——48-ban, a fordulat éve, a proletárdiktatúra kiví­vása előtt. Az országunkban, népünkben végbemenő válto­zások, népi demokráciánk összfejlődése gyökeresen meg. változtatta ifjúságunk létét, te­hát öntudatát, egész szellemét is. A változás abban áll, hogy a magyar dolgozó ifjúság egy­re szélesebb tömegei mind tu­datosabban, egyre lelkesebben vesznek részt abban a munká­ban, amellyel népünk lerakja a szocializmus alapjait, építi a szocialista Magyarországot. Ez vonatkozik elsősorban a munkásifjúságra, de vonatko­zik jelentős mértékben a dol­gozó parasztfiatalságra és a tanulóifjúságra is, amely egyre inkább vér dolgozó né­pünk véréből, hús a húsából. De súlyos hiba volna mind­ebből azt a következtetést le­vonni, hogy a magyar ifjú­ságban már minden rendben van, hogy a DISZ egyetlen feladata: átvenni az ifjúság lendületét. Nem, elvtársak, a mi ifjúságunkban még ko- rántsincs minden rendben. A mi ifjúságunk öntudatában, magatartásában vannak még jócskán hibák, amelyek előtt nem hunyhatjuk be szemün­ket és amelyekkel fel kell vennünk a harcot. Sztálin elvtárs sokszor hangsúlyozta, hogy „az ifjú­ság a leghálásabb talaj a jö­vő építése számára”, mert a régi társadalom mérgező szo­kásaitól és hagyományaitól épp az ifjúság „többé-ke- vésbbé mentes”; a mi nagy vezérünk mondotta, hogy „az ifjúság a mi jövőnk, a mi re­ménységünk, mert mentes minden régi tehertől, s könnyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más". De Sztálin elvtárs arra is tanított bennünket, hogy. „a mi ifjaink nem egyformák. Van­nak sopánkodó, fáradt, két­ségbeesett ifjak, vannak bát­rak, életvidámak, olyanok, akik akaratukban és törhetet­len győzniakarásukban erő­sek. Lehetetlen, hogy most, amikor az életben szétszag­gatjuk a régi kapcsolatokat és újakat teremtünk ... lehe­tetlen. hogy ilyen helyzetben az ifjúság velünk rokonszen­vező emberek egynemű töme­ge legyen, hogy az ifjúságban ne legyen retegeződés, szaka­dás”. A sztálini tanítás mindkét oldalát figyelembe kell ven­nünk, mindkettő vonatkozik a mi. ifjúságunkra is, A mi ifjúságunkra is áll az, hogy a leghálásabb talaj a jövő építése számára, hogy a múlt mérgező szokásaitól és hagyományaitól a legin­kább mentes. Hiszen a 14—24 éves fiatal nemzedék, amelyre a DISZ-nek támaszkodnia kell, a felszabadulás idején csak 7—17 éves volt, életé­nek döntő élményeit már nem a múltból, hanem dolgozó né­pünk győzelmes felemelkedé­sének korszakából merítette. Ezért van az, hogy az ifjú­ság sokkal kevésbbé van ter­helve és fertőzve a múlt szo­kásaival és hagyományaival, mint az idősebb nemzedékek. De elmondhatjuk-e, hogy a mi ifjúságunkban már egyál­talán nincsenek nyomai a múlt fertőzésének? Nem, nem mondhatjuk el! Figyelembe kell venni, hogy országunk­ban a kapitalista osztályokai még nem számoltuk fel tel­jesen, van még kulákság, van mák még maradványai a vá­rosi burzsoáziának, van kis­polgárság, vannak még egyé­nileg gazdálkodó parasztok. És mindezeknek gyermekeik vannak, akik magukkal hozzák az életbe annak az osztály­nak, annak a rétegnek, rokoni és baráti környezetnek a szo­kásait és erkölcseit, amelyből származnak. Ezektől a réte­gektől a munkásifjúság sincs kínai fallal elzárva. A 20—24 éves ifjú, aki a felszabadulás­kor 13—17 éves, a fordulat évében pedig 16—20 éves volt, bizony még sokszor ma­gával cipeli a nacionalista, a klerikális nevelés fertőzését is. Elmondhatjuk-e, hogy ifjúsá­gunk soraiban a szociáldemo­krata, a nacionalista, kleriká­lis ideológia maradványaival és hatásával már nem kell harcolni? Nem, nem mondhat­juk el! Annál kevésbbé mond­hatjuk el, mert hiszen a DISZ, mint a párt vezetése alatt álló, egységes és egye­düli ifjúsági szervezet még aránylag nagyon fiatal. A legnagyobb hiba len­ne, ha a párt, ha a DISZ le­becsülné az ifjúság nevelésé nek nagy feladatait és e fel­adatok nehézségeit, ha abból indulna ki, hogy az ifjúság úgyszólván már a maga egé­szében véglegesen, ingadozás nélkül a párt mellett áll, már a párt biztos tartalékserege. Még kiizdenünk kell a mun­kásifjúság soraiban a fegyel­mezetlenség, a munkához való felelőtlen viszony ellen. Még fellelhető ifjúságunk soraiban a cinizmus. Harcolnunk kell nem egyszer az antiszemitiz­mus, vagy sovinizmus ellen. Ez utóbbi nem egyszer.már a népi demokráciához alakítva jelentkezik. Pl. abban, hogy szocialista építésünk sikereit a „magyar faj felsőbbrendű­ségével” magyarázzák. Ifjú­ságunk egy részében van még önző anyagiasság is, vannak olyanok, akik a hazá­hoz, a közösséghez való vi szonyt kizárólag azon mérik, mit kapnak a társadalomtói és akiknek az anyagi érvé­nyesülésen, a karrieren kívül semmi sem fontos. Még nincs minden rendben ifjúságunk erkölcse — nem utolsósorban szexuális erkölcse '— terén, a szülőkhöz, a leányokhoz, a családhoz való viszonyában. A dolgozó nép soraiból az állam és a nép hatalmas ál­dozatai árán nevelődő mun­kás- és parasztszármazású tanulóifjúságunk bizony még nincs eléggé felvértezve a dolgozó néptől való elszaka dás, elidegenedés veszélyével szemben. Vannak a kozmopo- litizmusnak is hatásai ifjúsá­gunkra: a nyugati táncok, öl­tözködés utánzása, a „jam- peckedés” stb. Tapasztaltunk még negativ jelenségeket, túl­zott anyagi igényeket, sőt kö- vetelozést, feTeTotlen viszonyt a tanuláshoz, elernyedést a nehézségek leküzdésénél. A mi ifjúságunkat a múlt burzsoá erkölcse általában kevésbbé terheli, mint a fel­nőtt nemzedéket — és ez így nagyon jól van — de ugyan­akkor ifjúságunk kevésbbé van megedzve az élet nehéz­ségeivel szemben, hiszen az ő múltja és felemelkedése még simább volt, mint né­pünk felemelkedése általában, ennélfogva a „sima”, a „bé­kés fejlődéssel”, a sikerekkel járó veszélyek: az elbizako­dottság, a kitartás hiánya, a megalkuvás, vagy meglapu- lás a nehéz, áldozatokat kö­vetelő helyzetekben őt még inkább fenyegetik, mint az idősebb nemzedéket. A pacifizmus ernyesztő és mérgező hatását sem küzdöt­tük le még ifjúságunkban. Ezen a téren szintén sok a tennivaló. Összefoglalva: ifjúságunk alapjában véve kitűnő, egész­ségesen fejlődő ifjúság, amelynek zöme lelkesen segít építeni az új, szocialista ma­gyar hazát, de ennek az ifjú­ságnak a soraiban vannak ne­gativ jelenségek is és ezeket a negativ jelenségeket tisz­tán kell látnunk, nyíltan rá­juk kell mutatnunk, hogy harcolhassunk ellenük, hogy leküzdhessük azokat. Amint az elvtársak az el­mondottakból láthatják, ifjú­ságunk nevelése terén pár­tunk nagy feladatok elvégzése előtt áll. A párt szervezett erői és eszközei az ifjúság között Nézzük meg ezek után, hogy milyen szervezett erők­kel és eszközökkel rendelke­zik pártunk az ifjúság között, amelyek segítségével kell. hogy ezeket a nagy feladati kát a jövőben sikeresen meg­oldja. A párt legfontosabb szerve­zett ereje az ifjúság között a DISZ, amelynek helyét é* szerepét az a sztálini tanítás határozza meg, hogy „a párt leghűségesebb segítőtársa és bátor tartalékserege legyen”. A DISZ-nek megalakulása idején, 1950 június 17-én 512.461 tagja volt, 1951 feb ruárjában 620.000, 1952 júniusában 659.000. A DISZ-nek az egész or­szágban 1952 február 1-én 9658 szervezete Volt. A DISZ-tagság foglalkozás szerinti összetétele — a fegy­veres erők kivételével — a kö­vetkezőképpen alakul: Munkás: 36.4 százalék, tszcs-tag: 4.9 százalék, egyéni gazdálkodó: 12 százalék, ér­telmiség: 1.8 százalék, egye­temi és főiskolai hallgató: 15.8 százalék, középiskolai hallgató: 5.8 százalék, egyéb: 23.3 százalék. Mit mutatnak ezek a szá­mok; Először: a DISZ össz-taglét- száma fejlődésének szempont­jából megállapítható, hogv a DISZ szervezeti növekedése kezdetben kielégítően alakult, később azonban — különösen 1951 februárjától 1952 júniu­sáig — ez a fejlődés nagyon lelassult s alapjában véve je­lenleg egyhelyben topog. Másodszor: a számokból ki­derül, hogy a DISZ még tá­volról sem fejlődött ki a ma­gyar ifjúság átfogó tömeg­szervezetévé. A 14—25 éttes korosztálybeli ifjúság száma: 1,812.000. A DISZ-ben azon­ban — amint láttuk — ebből 659.000 tag van. Ez azt jelen­ti, hogy a DISZ-ben az új nemzedéknek nem a döntő többsége, hanem csak a kisebb­sége, mintegy 35 százaléka van csak szervezve. Harmadszor: a számok azt mutatják, hogy gyenge a DISZ az egyénileg gazdálkodó pa- raszfiatalok között és különö­sen gyenge a tszcs-kben, ahol 4930 tszcs-ből csak 1038-ban van DISZ-szervézet. A meg­lévő tszcs-kben 78.391 fiatal van, ebből DISZ-tag 22.345, azaz a DISZ össz-tagságának 4.9 százaléka. Es végül negyedszer: amire a számokon túl rá kell mu­tatni, hogy a DISZ alapszer­vezetei az üzemekben és külö­nösen falun szervezetileg még nem elég szilárdak, nem él­nek megfelelő belső élétet. Az alapszervezetek tagjainak je­lentékeny része nem aktiv, nem tanul, ném veszi ki ré­szét a DISZ munkájából. Farkas elvtárs ezután az ifjúsági sajtó példányszám- alakulásán keresztül is meg­világította a DISZ szerve­zeti fejlődését. Ezután így folytatta: Milyen szervezett erővel rendelkezünk, elv'társak, az általános iskolákban a tanuló- ifjúság között? Az úttörők száma: 906.648, az ált. isk. tanulók száma: 1,213.251, azaz a tanulók 75 százaléka van' bent az úttörő szervezetekben. Itt az arány, amint az elvtársak látják, kedvező. A múlt évvel szem­ben az úttörők száma 86.000- rel nőtt meg. Az úttörő szer­vezetek száma: 6487. Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napi­rendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs); 2. A párt munkája az ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs). A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irányvonalát egyhangúlag jóváhagyta. Gyengesége és hiányossága dacára — folytatta Farkas elvtárs —, a DISZ, de külö­nösen az úttörő mozgalom már komoly erőt képvisel az ifjúság között. Pártunknak azonban a DISZ fejlődését nemcsak szervezeti, de politi­kai szempontból is meg kell vizsgálnia. A DISZ csak a pártvezetés biztosításával válhat a Komszomolhoz hasonlóvá Milyen politikai célokat és feladatokat tűzött ki pártunk a DISZ elé és hogyan oldotta meg ezeket a DISZ? Pártunk Központi Vezető­sége a DISZ alakuló kon­gresszusához intézett levelé­ben ezeket a célokat és fel­adatokat a következőkben fog­lalta össze: „A Dolgozó Ifjúság Szövet­ségének megalakulása lehetővé teszi, hogy a magyar ifjúság, a Komszomol dicső példájához hasonlóan, szorosan a párt mögött felsorakozva, betöltse hivatását a szocializmus építésé ben: minden területen a párt1 legjobb segítője a szocializmus építésének rohamcsapata le­gyen. A Dolgozó ifjúság Szövet­ségének megtisztelő hivatása, hogy erre a feladatra felkészít­se a magyar ifjúságot. Ezért a szövetség vezetőinek meg kell szívlelniök Lenin tanítását: ,Az ifjúság feladatait általában a kommunista ifjúsági szövet­ségek és mindenféle más ifjú­sági szervezet feladatát külö­nösképpen egyetlen szóval le­hetne kifejezni; tanulni/ így határozta meg Központ: Vezetőségünk a DISZ döntő célját és feladatait. Két év mult el a DISZ megalakulása óta és így jog­gal vethetjük fel azt a kér­dést: mennyire sikerült pár­tunknak a Központi Vezető­ség által kitűzött célokat és feladatokat valóraváltani? Pártunk vezetésié alatt a DISZ kétségtelen, ért el ered­ményeket. Fejlődés mutatko­zik a dolgozó fiatalok mozgó­sításában az ötéves terv fel­adatainak teljesítésére. Ez év első negyedében, Rákosi elv­társ 60. születésnapjára in­dított versenyben a munkás­ifjúság 79 százaléka vett részt. Ugyancsak 1952 első negyedében a 21.631 bányász ifjúmunkás közül 14.853 csat­lakozott a szocialista ver­senyhez. A kohászatban a 11.472 ifjúmunkás közül 8452 vesz részt a szocialista versenyben. Némi eredmények mutatkoznak a DISZ falusi munkájában, valamint az ifjú­ság politikai nevelése terén is. Az ifjúság között végzett munkában azonban csak kez­deti eredményekről lehet be szétni. Dolgozó és tanuló if­júságunk nagy politikai vál­tozása és fejlődése mögött a DISZ — és tegyük hozzá — a párt munkája az ifjúság között általábanvéve elma­radt. Rákosi elvtárs a DISZ Központi Vezetősége ülésén, 1951 december 29-én tartott beszédében erről a következő­ket mondotta: „Semmi kétség, hogy a DÍSZ tavalyi megszervezése óta jelentékenyen fejlődőit... ennek dacára az a benyomá­sunk, hogy a DISZ fejlődés* nem tartott lépést a párt és népi demokráciánk fejlődésé­vel. ÉS érthető, ha ez a körül­mény nyugtalanít bennünket.” Ennek a nem kielégítő hely­zetnek az oka döntő mérték­ben abban keresendő, hogy pártszervezeteink mindmáig nem értették meg eléggé a Komszomolhoz hasonló ifjú­sági szervezet jelentőségét, ezért nem fordítottak rá elég gondot, nem vezették, támo­gatták s nem ellenőrizték eléggé. A felelősség az ifjúság között végzett munka nem ki­elégítő helyzetéért elsősorban a pártot terheli. A DISZ, elv­társak, csak a párt vezetésé­nek biztosítása által válhat a dicső Komszomolhoz hasonló forradalmi ifjúsági szerve­zetté, a magyar nép új nem­zedékének olyan harcos isko­lájává, amely szocialista szel­lemű nevelésével átfogja a fiatalok döntő többségét. A DISZ fejlődése nem ki­elégítő azért sem, mert sokáig éreztette hatását munkájában az, hogy két évvel ezelőtt kü­lönböző -‘rétegszervezetekből, a SZIT-ből, az EPOSZ-ból, a Diákszövetségből és a laza MINSZ-ből született meg. Ezekben a vegyes összetételű rétegszervezetekben nem volt megfelelően biztosítva a párt vezetése és ezért nem is dol­gozhattak kielégítően, pártunk politikájának szellemében. Ali­kor, 1948-ban még nem vol­tak meg a politikai feltételei annak, hogy pártuhk vezetése alatt egy egységes ifjúsági szervezetet hozzunk létre. Csak jóval a fordulat éve után teremtődtek meg ennek a fel­tételei. Erről Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség 1950 feb­ruár 10-i ülésén tartott be­számolójában a következőket mondotta: „Az ifjúság körében megér­ték a dolgozó fiatalok minden rétegét egységesen összefogó szervezet létrehozásának elő. feltételei. Az ifjak megértették, hogy eljött az ideje, hogy ná­lunk is meg kell teremteni azt az egységes szervezetet, amely a Szovjetunió Komszomoljához hasonlóan elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és pártunk utánpótlását az ifjúság köré­ből.” Rákosi elvtárs ebben a be­szédében pártunk új ifjúsági politikáját vetette fel, ami nagy jelentőséggel bírt nem' (Folytatás a 2. oldalon) T T

Next

/
Thumbnails
Contents