Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)

1953-04-02 / 78. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA IV. ÉVFOLYAM 78. SZÁM Csütörtök, 1953 április 2 ÁRA 40 FILLÉR ­ A szovjet rendszer tö­lényének ufjabb bizonysága Újab­b nagy sikert köszöntenek a Szovjetunió népei 1947 óta immár hatodik alkalommal szállították le az élelmiszerek és iparcikkek árait. Többek között a kenyér 10, a hús 15, a burgonya, 50, a cipő 8, a ruhanemű 14 százalékkal lett olcsóbb. Még szembetűnőbbek ezek az eredmények, ha a mai árakat az 1947-es árakhoz mér­jük. A szovjet emberek ugyanazért a pénzösszegért, amelyért akkor egy kilogramm kenyeret, illetve húst vásárolhattak, ma majdnem három kilogramm kenyeret, illetve húst kapnak. A vaj ugyancsak háromszorta, a cukor két és fél szerte olcsóbb lett. Egyedül az idei ár­­leszállítás 53 milliárd rubel megtakarítást jelent a Szovjetunió lakossága számára. Vetítsük ezeket az országos adatokat most egy szovjet család életére. Vasziljev, a moszkvai Dinamó­gyár szerelőlakatosa például családjával együtt az el­múlt évben 2000, az idén 2500 rubelt nyert az ár­­leszállításokon. Tovább növekszik tehát a szovjet emberek anyagi és kulturális jóléte, még bővebben meríthetnek a szük­ségleti cikkekből Az árleszállítás fényes bizonyítéka annak, hogyan érvényesül a Szovjetunióban a szocializ­mus gazdasági alaptörvénye, amelyet a halhatatlan Sztálin így fogalmazott meg: „az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista terme­lésnek a legfejlettebb technika alapján történő szaka­datlan növekedése és tökéletesedése útján”. El lehetne-e képzelni szocialista államon kívül, más országban ilyen árleszállítást? Ha valaki csak a gondolatát említené, joggal tartanák fantasztának, álmodozónak. Ilyen intéz­kedéseket csak olyan társadalom hozhat, amelyben min­den az embert szolgálja, minden az emberért van. A fogyasztási javak ilyen páratlan tőségének és olcsóbbodásának alapja a szocialista termelés rohamos fejlődése. „Minél inkább nő a termelés, csökken az ön­költség, emelkedik a munka termelékenysége — mon­dotta Malenkov elvtárs —, annál több lehetőség van az árak csökkentésére és népünk jólétének emelésére. A dolgozók érdekei összeolvadnak a szocialista állam érdekeivel és ez szocialista társadalmunk belső erejének és hatalmának forrása.” A Szovjetunió dolgozói ered­ményes harcot folytatnak a tervfeladatok teljesítéséért s eredményesen valósítják meg az ötödik ötéves tervet Kibontakoztak már a kommunizmus nagy építkezéseinek körvonalai, s a szovjet dolgozók között nap mint nap új munkakezdeményezések születnek. A Koleszov-féle esztergályozási módszer, textilmunkásnők vállalása a terv túlteljesítésére, több nyersanyag felhasználása nél­kül, a komszomolisták „tanulj több szakmát” mozgalma csatlakoztak csak az utóbbi napokban a már eddigi kezdeményezésekhez. Ezek a mozgalmak országossá válva még több szenet, gépet, textilt jelentenek. A szovjet emberek jóléte szüntelen emelkedésének forrása, a Szovjetunió következetes békepolitikája. Sztálin elvtárs tanította, hogy „...egyetlen állam sem, a szovjet állam sem képes teljes erővel kifejleszteni polgári szükségletekre dolgozó iparát, ... nem képes a közszükségleti cikkek rendszeres árleszállításának politi­káját folytatni, amihez ugyancsak a költségvetési kiadá­sok tízmilliárdjai szükségesek, nem képes százmilliárdo­­kat befektetni a német megszállók által szétrombolt népgazdaság helyreállításába és ezzel együtt, ezzel egy­idejűleg, még meg is sokszorozni fegyveres erőit, még ki is bővíteni hadiiparát.” Az árleszállítások politikája újabb jele a Szovjetunió békés építőmunkájának, amely biztatást és erőt ad a világ dolgozóinak. Hatalmas jelentőségű ez a lépés, különösen nap­jaink nemzetközi eseményei között. A népi demokráciák felé a jövő képét rajzolja és arra ösztönzi őket, hogy szakadatlanul emeljék termelésüket, még gyorsabb ütemben haladjanak előre a szocialista építés útján. Azoknak a százmillióknak pedig, akik kapitalista és gyarmati rabság alatt görnyednek, különösen kézzel­foghatóan mutatja meg a szovjet rendszer erejét és fölé­nyét. Hiszen még az ENSZ titkárságának e héten ki­adott jelentése is kénytelen volt megállapítani, hogy a tőkés országokban jelentősen csökkent­­a lakosság vá­sárlóképessége. Csupán egyetlen esztendő alatt Fran­ciaországban 12, Angliában 10, Nyugat-Németország­­ban 9 százalékkal emelkedtek a közszükségleti cikkek árai. Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanazért a pénzösszegért, amelyért 1947-ben egy kilogramm ke­nyeret vásárolhattak, ma már csak 78 dekagramm ke­nyeret kapnak. Ezeket a dolgozókat csökkenő kenyér­adagjuk, roszk­adozó ruháik is figyelmeztetik, hogy mit jelent a tőkés országokban a fegyverkezési verseny, a növekvő adóterhek, a háború és a nyomor politikája. Az árleszállítás a szovjet rendszer erejének, a Szovjetunió békepolitikájának újabb kifejezése, újabb lépés előre, a sztálini úton. / Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozata a koreai kérdésről Molotov elvtárs a koreai kér­déssel kapcsolatos nyilatkozata bevezetőjében megállapítja, hogy Kim Ir Szennek, a koreai néphadsereg főparancsnokának és Peng Teh-huannak, a kínai népi önkéntesek parancsnoká­nak levele a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésére vonat­kozólag felveti a koreai fegy­verszünet megkötésének elő­mozdítását. A nyilatkozat ez­után a következőket tartal­mazza: Ezt követően Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Népi Köz­­igazgatási Tanácsának elnöke, külügyminiszter Pekingben, Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság minisztertaná­csának elnöke pedig Phenj­an­­ban nyilatkozott. Mind a Kínai Népköztársaság kormánya, mind pedig a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormányai ki­jelentette, hogy egyetért a beteg és sebesült hadifoglyok kicseré­léséről szóló javaslattal és to­vábbra is kész megállapodni a­z egész hadifogolyprobléma hala­déktalan rendezésére vonat­kozóan és ily módon véget vetni a koreai háborúnak. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya ezzel újból kezdeményezőként lépett fel a fegyverszüneti megállapodás megteremtése és a koreai há­ború befejezése terén Felhatalmaztak annak kijelen­tésére, hogy a szovjet kormány teljes szolidaritását fejezi ki a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának e nemes lépésével és nem kételkedik abban, hogy ez a lépés lelkes támogatásra talál az egész világ népei részéről A szovjet kormány kifejezi azt a meggyőződését is, hogy az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya helyesen fogja, értelmez­ni ezt a javaslatot. A szovjet kormány támogatott minden olyan lépést, kivétel nél­kül, amelynek célja az igazsá­gos fegyverszünet megteremtése és a koreai háború befejezése. Ennek alapját J. V. Sztálin, a szovjet kormány feje vetette meg Nehru úrnak India minisz­terelnökének adott válaszában még 1950 júliusában. Mint ismeretes, 1951 júniusá­ban a Szovjetunió Biztonsági Tanácsbeli képviselőjének New Yorkban elhangzott rádióbeszé­de szolgált alapul a koreai fegy­verszüneti tárgyalások megkez­déséhez. Ezek a fegyverszüneti tárgyalások, amelyek eleinte Keszonban, majd Panmindzson­­ban folytaik a fegyverszünet va­lamennyi feltételére vonatkozóan megállapodásra vezettek, kivé­ve a hadifoglyok hazatelepítésé­nek kérdését. A fegyverszüneti tárgyalásokat azonban Clark tábornok az elmúlt év októbe­rében megszakította. Ez akadá­lyozta a fegyverszünet megkö­tését. Molotov elvtárs ezután nyi­latkozatában idézte az 1949. évi genfi egyezmény 109. cikke­lyét, amely megállapítja a se­besült és beteg hadifoglyok hazatelepítésének módját s ame­lyet a koreai-kínai fél elfoga­dott. Molotov elvtárs nyilatko­zata további részében kijelen­­tette: különleges figyelmet kell for­dítani arra, hogy Cs­ou En-laj kínai külügyminiszter március 30-i nyilatkozatában — amelyet a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya együtt dol­gozott ki — nemcsak a beteges sebesült hadifoglyok kicserélé­sének megvalósítását javasolja, hanem­ a­ hadifoglyok hazatele­pítése kérdésének egészében való megoldását is indítvá­nyozza, ami elvezet a tűzszü­net, egyezmény megkötésére és a koreai háború megszünteté­sére. A Kínai Népköztársaság kor­mánya és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mánya a­ maguk részéről java­solják: a beteg és sebesült hadifoglyok kérdésének észszerű rendezése után oldják meg egészében a hadifogoly-kérdést, úgy, hogy e kérdés megoldásá­nál mindkét felet az az őszinte törekvés -ezesse, hogy a köl­csönös engedmények alapján elérjék a tűzszünet megkötését Koreában. A s­zvjet kormány, továbbá a Kínai Népköztársa­ság kormánya, és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mánya, természetszerűleg emel­lett is szállt síkra. Ám, amint ez ismeretes, sem a­ hosszas panmindzsoni tárgyalások, sem ennek a kérdésnek az ENSZ közgyűlésén történt többszöri megtárgyalása nem hoztak po­zitív eredményeket. Mivel ez a kérdés maradt az egyetlen megoldatlan ellentét a Koreában harcoló , a tűzszünet kérdésében a megegyezés útján lévő felek között, a Kínai Nép­­köztársaság kormánya és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya — amelye­ket az a törekvés vezérel, hogy elérjék a­ békét és a háború be­fejezését Koreában — újabb lépést tettek e kérdés végleges megoldása felé. Javasolták, hogy mindkét ..fél újítsa fel a­­fegyverszüneti tárgyalásokat s a kezében lévő összes olyan hadi­foglyokat, akik haza akarnak térni, a. hadműveletek megszün-­ tetése után " azonnal telepítse haza, a többi hadifoglyot pedig adja át seml­eges országnak, hogy biztosítva legyen a. hadifoglyok hazatelepítése kérdésének igaz­ságos megoldása. Az ilyen javaslat lehetőséget nyújt arra, hogy igazságosan oldják meg a­ hadifoglyok hazai­­telepítésének kérdését és el­hárítsák a koreai tűzszünet meg­valósulásának még fennálló akadályait. Nem lehet kétséges, hogy minden nép és minden ember a világon, akit az a becsületes szándék vezet, hogy véget vessen a koreai háborúnak és elősegítse a Távol-Kelet és az egész világ népei békéjének és biztonságá­nak megszilárdítását, forró együttérzéssel fogadja és teljes mértékben támogatja ezt a javaslatot. A szovjet kormány elismeri a Kínai Népköztársaság és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya e javaslatá­nak teljesen igazságos voltát és kifejezi készségét, hogy teljes egészében elősegítse annak megvalósítását. Természetes, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete töb­bet tehetne a koreai fegyver­­szünet megkötése és a háború megszüntetése kérdésében, ha tagjai között helyet foglalnának Kína és Korea törvényes képvi­selői. Az a tény, hogy a kínai nép­nek és a koreai népnek nincsen törvényes képviselete az Egye­sült Nemzetek Szervezetében először is aláaknázza ennek a szervezetnek tekintélyét, másod­szor pedig megfosztja, attól a lehetőségtől, hogy kellőképpen elősegítse a nemzetközi bizton­ság és az egyetemes béke megszilárdításait. A szovjet kormány kötelessé­gének tartja, hogy újból emlé­keztessen arra, hogy a kínai nép és a koreai nép Egyesült Nem­zetek Szervezete-beli jogainak helyreállítása a halaszthatatlan kérdések egyike és hogy Kína és Korea ENSZ-beli jogainak helyreállítása, különösen a je­len körülmények között, megfe­lel az Egyesült Nemzetek Szer­vezete tekintélye és nemzetközi jelentősége emelése érdekeinek és elősegíti az egész világ béké­jének megszilárdítását. ­ Előre a boldog jövőért a rohamcsapat cím elnyeréséért! Fiatalok az üzem legkiválóbb dolgozói között a Diósgyőri Kohászati Üzemekben Ezekben a napokban új nevekkel ismerkedtek meg ha­zánk dolgozói, köztük olyan fiatalok neveivel, akik most, a felszabadulási héten tűntek ki nagyszerű teljesítményeik­kel. Nincs üzem, ahol ne találhatnánk­ ilyen fiatalokat. Egy napja csupán, hogy átléptük a második negyedév küszöbét. De ahhoz, hogy e negyedévet sikerrel teljesítsük, szervezeteinknek tovább kell nevelniük a felszabadulási hét­ej, fiatal hőseit, foglalkozni velük, segíteni őket a sztahano­vista szint elnyeréséhez. Az alábbiakban a Diósgyőri Kohá­szati Üzemek néhány ilyen most „feltűnt” fiatalját mutat­­ juk be. A kohó legjobb brigádja A nagyolvasztóműnél dol­gozik Zakhar László ifjúság­­brigádja. A fiatalok a felsza­badulási hét előtt azt vállal­ták, hogy 90 százalékról 105 százalékra emelik teljesítmé­nyüket. Régi álmuk volt a norma elérése, de eddig sehogy sem sikerült ez. A felszabadulási hét nap­jaiban Zakhar László kiváló parancsnoknak bizonyult. Nem engedte elcsüggedni a brigád tagjait. Megmagyarázta, hogy voltaképpen semmi rendkívülit nert kell tenniük ahhoz, hogy vállalásukat teljesítsék. Csu­pán a grafikon pontos betar­tását kell biztosítani. Kiszámí­totta: ha minden műszakon le­csapolják a grafikon szerinti két teljes adagot , túl­szárnyalják a normát. S hogy eddig ez nem így történt, annak fő oka a tech­nológiai előírások elhanyago­lása volt. Csapolás után nem tisztították le a salakot, nem javították ki rendesen a le­folyó csatornát. Ez­­természe­tesen akadályozta a csapolást. A felszabadulási héten perc­nyi pontossággal végeznek­­minden munkát, az előkészí­téstől a csapolás befejezéséig, így már az ünnepi műszak első napján 118 százalékot értek el s attól fogva minden nap új sikereket hoz számuk­ra. Három alkalommal elsők lettek a kohóknál dolgozó brigádok versenyében és 31-ig nemcsak a vállalt 105 száza­lékra, hanem — előző elmara­dásukat is behozva — 107 százalékra teljesítették már­cius havi tervüket. Ha a jövőről kérdezik őket, csak ennyit mondanak: „Ez­után minden nap legalább 25 tonna nyersvasat akarunk adni terven felül.. A hengerde Fülöp Dezső ifjúmunkás a fino­mhengerde brigádvezetője, a felszabadulási hét előtt még álmodni sem mert arról, ami most valóság lett: ő a finomhengerde legjobb brigád­­vezetője. Megelőzött a ver­senyben egy Kossuth-díjas és két munkaérdemrendes bri­gádvezetőt. A felszabadulási hét­­ előtt még a normát sem teljesítette a brigád. Április 4 tisztele­tére is mindössze a 100 szá­zalék elérését vállalták, n­őst pedig már 140 százalék felett teljesítenék. Minden nap öt, büszkeségei de olykor hat, sőt hét tonná­val hengerelnek többet, mint a felszabadulási siét előtt. E kiemelkedő teljesítményt je­lentős részben az magyarázza, hogy — amikor csak erre le­hetőségük nyílik — egyszerre két hengerpáron dolgoznak. — Ha egyszer elértük, most már nem adjuk át a „hengerde legjobb brigádja” nevet — ezt mondják a bri­gád tagjai. Elhatározták, hogy állandóan sztahanovista színt felett termelnek és május 1-ig elnyerik a sztahanovista bri­gád címet. Ili a. BOT Ui * ~ ««* önyvtár Leltár szám k Éljen és virágozzék függetlenségünk támasza, a szabadság és a béke, az emberi haladás első zászlóvivője, a hatalmas Szovjetunió ! ­ A gyár legít Munkácsi József, a Csavar­gyár Meresztev ifjúsági üzemének fiatal sajtolója az­előtt sem dolgozott rosszul. De ez év elején teljesen új, ismeretlen munkát bíztak rá: tirefon sajtolást. Itt szinte lehetetlennek tartotta az „elő­retörést” és 110—112 száza­léknál nem is teljesített töb­bet. A felszabadulási héten váratlanul szárnyra kelt az üzemben Munkácsi József neve. A folyamatos meleg­anyagellátással már a fel­­ eb sajtolója szabadulási hét elején az üzem legjobb sajtolója lett. Teljesítménye 158 százalék fölé emelkedett s ezzel már biztosra vehető, hogy a fel­­szabadulási héten végig meg­tartja az üzem legjobb saj­tolója címet. Legutóbb a vál­lalt 50 darab tirefon helyett naponta 262 darabot gyártott terven felül. Munkácsi elvtárs most azt a célt tűzte maga elé, hogy május 1-ig egyszer sem telje­sít sztahanovista szint alatt.

Next