Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-04-01 / 77. szám

1951 ápriuis I. Bizottságaink, DISZ-vezetőink kísérjék figyelemmel, segítsék a parasztit jóság kongresszusi versenyét A magyar dolgozó nép lelke­sen, jó munkáival készül pártunk III. kongresszusára. Az élen­járók között ott találni a bányák és üzemek ifjúmunkásait, de ott találni a falvak fiataljait is. A sokszáz falusi DISZ-szervezet értékes kezdeményezése, felaján­lása híven tükrözi parasztifjú­ságunk bizalmát és szeretetét pártunk iránt, kifejezi a párt és a dolgozó nép széttéphetetlen egységét, összeforrottságá­t. Az elmúlt hetekben megindult felajánlási mozgalom alapja a párt- és a minisztertanács kö­zös decemberi határozata, ame­ket dolgozó népünk és ifjúsá­gunk — elsősorban a paraszt­­ifjúság nagy örömmel és lelke­sedéssel fogadott. Bizonyítják ezt azok a nagyszerű kezdemé­nyezések, felajánlások, új mun­kasikerek, amelyeket elértek a Falusi fiatalok. Szabolcs megyé­ben a falusi alapszervezetek egyharmada, a berettyóújfalusi járásban több mint fele, a zala­­egerszegi járásban 65 százaléka ett komoly vállalást. S ezeknek a vállalásoknak a többsége nem általános frázis­halmaz, nem megfoghatatlan elképzelés, ha­­nem olyan feladatok megjelz­­ése, amelyeknek valóraváltása növeli a földek terméshozamát. Ha valaki most végigjárja az­rszágot, számos olyan új kez­­eményezést lát, amelynek az­­lőtt hírét sem ismerte. Nem gy helyen a fiatalok együtt az­­törökkel fahamut és egyéb fás anyagot gyűjtöttek ösz­­ze, hogy ezzel is növeljék a hld táperejét. Másutt megtisz­­tottá­k a legelőket, a réteket,­agy az állatok dús zöld füvet kmnarozhassanak a mezőkön, annak olyan falvak is, ahol a atalok ifjúsági halastavakat tesítettek, parkosították a fa­jukat, megtisztították a víz­vezető árkokat és nehéz lenne isorolni azt a sok hasznos edeményezést, amellyel vád­oltak a párt és a kormány itározatára. A kongresszus tiszteletére el­­ijedt versenymozgalom egyik rendetes jelensége az, h­ogy a Halasok és felajánlások magasabb terméseredmé­­ny elérését tűzik ki c.­ Az elmúlt esztendőkben gakran előfordult a termelő­­övetkezetekben, gépállomáso­­n, hogy csak a munkaegysé­­g teljesítésére, vagy a norma teljesítésére tettek vállalást, azt, hogy ki végez jó min­­t, ki ér el magasabb termős­­ágot, azt nem igen vették si­­elembe. Természetesen fontos dicséretre méltó dolog a nor­­ik túlteljesítése is, hiszen a jó més egyik előfeltétele, a gyors az időben végzett munka. De önmagában még nem bizto­­s a jó termést. Jó termést a jó minőségű munka, az­otechnikai módszerek és az termelési módszerek alkalma­­a, terjesztése biztosít. Az idő sürget az elmúlt hónapokban, a téli kellős közepén számos falusi SZ-szervezet készített tervet a tszi mezőgazdasági munkák fűzésére. Most itt az ideje,­­ valóra is váltsák szerveze­­k a tél folyamán kikovácsolt terveket. Az idő nagyon sürget. A gabonának már földben kell lennie, itt az ideje a burgonya, a cukorrépa s rövidesen a kuko­rica vetésének is. Éppen ezért ügyelni kell arra, hogy a külön­böző munkák ne torlódjanak egy­másba, hanem mindegyiket külön a maga idejében, időben elvégez­zük. Most tehát drága minden perc. A tervek, a felajánlások va­­lóraváltásának tapasztalatai azt mutatják, hogy az ifjúság köré­ben is egyre többen felismerik Micsurinnak, a természet nagy átalakítójának tanítását: „Nem zárhalunk könyöradományokat a természettől. Feladatunk: elven­ni tőle azt, amit akarunk " Ehhez azonban az szükséges hogy felhasználjuk a rendelkezé­sünkre álló eszközöket, elsősor­ban az élenjáró tudományt, az agrotechnika új módszereit. Egy kis fejér megyei tanyán te­rül el a kálozi Béke termelőszö­vetkezet. Nevét ma már az egész országban ismerik. Felhí­vással fordultak az ország ösz­­szes DISZ-szervezetéhez és vál­lalásaikat lelkiismeretesen, pon­tosan teljesítik is. Az elmúlt he­tekben harminc métermázsa ár­pavetőmagot, huszonkét méter­mázsa kukorica és huszonkét métermázsa szöszösbükkönyt készítettek elő vetésre, s több mint harminc hold legelőt megtisztítottak. Az elmúlt na­pokban már a facsemetéket is kiültették szövetkezetük földjére. Kezdeményezésükhöz sok DISZ- szervezet csatlakozott. Hozzájuk hasonlóan, sikeresen teljesítik vállalásukat. V­állalatainkat teljesítjük időben . Jól Most tehát, amikor egyre in­kább közeledünk pártunk harma­dik kongresszusához, minden figyelmet a vállalások teljesíté­sére kell fordítani. Az olyan vál­lalás, az olyan terv, amelyből semmit sem valósítanak meg, az semmit sem ér. Az egyik legfon­tosabb feladat tehát az, hogy vállalásainkat időben és jó mi­nőségben teljesítsük, hogy mi­nél több fiatalt bevonjunk a kon­gresszus tiszteletére indított ver­senymozgalomba. A káloziak és a hozzájuk csatlakozók példája nagyszerűen bizonyítja, hogy erre mindenütt, minden faluban, gépállomáson, termelőszövetke­zetben, állami gazdaságban, de még tanyákon is lehetőség van. A járási DISZ-bizottságok, a DISZ-vezetők vigyék el a káló­ztak és a többi jól dolgozó DISZ- szervezet hírét a területükön lévő alapszervezetekhez és segítsenek az ott dolgozó fiataloknak ab­ban, hogy hasonló jó munkát vé­gezzenek. Ahol ezt megteszik, ott új eredmények, új munkahősök születnek majd. Ezt már példák bizonyítják: a karcagi Lenin tsz diszistái 30 méter mázsa anyaha­lat mentettek meg úgy, hogy 4—5 kilométerről hordták a kiapadt tóba a vizet hó formájában. A kongresszusi verseny igazi győztese az lesz, aki a legjobb terméseredményt éri el­ azon a földön, amelyen dolgozik — traktoros, növénytermesztő egy­aránt. Ez azonban nem jelent­heti azt, hogy majd csak ősszel, a termény betakarításakor vizs­gáljuk meg, milyen munkát vé­geztek a versenyző diszisták. A(i(ii*eriY«í(«ül a* élenjárókat Arra van szükség, hogy a me­gyei és járási DISZ-bizottságok, alapszervezetek vezetői a párt segítségével kísérjék figyelem­mel nap mint nap a verseny eredményeit, a munka minősé­gét, gyorsaságát, segítsenek el­hárítani a nehézségeket, ter­jesszék a legjobbak módszereit, népszerűsítsék az élenjárókat Több járási DISZ-bizottság — helyesen, már eddig is rendsze­resen, versenyhíradót adott ki az élenjáró DISZ-szervezetek és fiatalok jó munkájának nép­szerűsítésére. Helyes lenne, ha valamennyi járási DISZ-bizott­­ság alkalmazná munkájában ezt a helyes kezdeményezést. A DISZ karcagi városi bizottsága például külön versenybizottsá­got szervezett a munkaverseny eredmények értékelése céljából. Gondoskodott arról is — a ta­nácsok segítségével — hogy az élenjárók jutalmakat kapjanak. Más helyeken felhasználják a verseny népszerűsítésére a han­gos híradót, verseket, nótákat küldenek a legjobban dolgozó fiataloknak. Mindezek követésre méltó módszerek. De emellett természetesen nem szabad meg­feledkezni a gyengébb ered­ményt elért fiatalokról sem. Terjeszteni kell közöttük az élenjárók módszereit, tanácsok­kal kell ellátni, segíteni kell őket. S hogy DISZ-vezetőink, bizottságaink ezt megtegyék, azt ma már maga az élet köve­teli. Hiszen majd minden falu­ban dolgozik jó traktoros, nö­vénytermesztő, példamutató ál­lattenyésztő és jól dolgozó DISZ-szervezet. Ifjúsági szövetségünk az el­múlt napokban újabb hatalmas és szép feladatot vállalt A DISZ javaslatára határozatot hozott a minisztertanács, hogy április 5— 12-ig mindenütt rendezzék meg a fák hetét. DISZ-szervezeteink­­nek komolyan kell venni ezt a feladatot, s mindenütt arra kell törekedniük, hogy minél több fát elültessenek. Nem egy helyen az országban máris hozzáláttak en­nek a szép feladatnak a végrehaj­tásához. A füzesabonyi járás fia­taljai több ezer facsemete elülte­tését vállalták. A bogádi úttörők facsemetéi máris szebbé tették a falu határát. Kövessék minél több helyen a példájukat! Hazánk falvaiban most min­denütt lelkes munka folyik. Trak­torok zúgnak a földeken, vető­gépek szórják a magot, a na­pokban hozzákezdenek a burgo­nya, a kukorica, a répa vetésé­hez is, facsemetéket ültetnek, le­gelőket, réteket tisztítanak. A fa­lusi ifjúság között lelkes, biza­kodó a hangulat. DISZ-veze­­tőinknek mindenütt azon kell munkálkodniok, hogy a haza, a párt iránti szeretet további nagy­szerű tettekben jusson kifeje­zésre. Szabó Imre, a DISZ­KV parasztifjúsági osztályának h.­sevetője Bírósági ítélet halálos gázolásért 54 február 21-én Terhes rá­­gépkocsivezető CH 370 rend­­­ű gépkocsival, amelyen 11 személyt szállított, az egri­­henyi­ úton, annak ellenére,­­ itt 15 kilométer a megen­­ítt sebesség, 70 kilométert haladó sebességgel hajtott, bár az úton egy veszélyes tárhoz ért, a nagy sebesség­­ elvesztette a gépkocsi fő­­uralmát. Az úttest balolda­­került és ott egy kézikocsit személyt halálra gázolt. A fás után sem tudta a kocsit állítani. Fél kerékkel a sár­­hajtva halálra gázolt egy, úttest szabályszerű oldalán dó kerékpárost. budapesti VII kerületi bíró- Terhes Jánost, aki­t a köz­lési szabály megsértésével kisebb mennyiségű szeszes­­is fogyasztott, 8 évi bor­­­ ítélte. Az ítélet nem jog- Leveleink nyomában Mulasztást tárt fel a levél Hajdú László ipari tanulónak Pécsi elvtárshoz, az MTH el­nökhelyetteséhez eljuttatott pa­naszos levelét kivizsgáltuk. A vizsgáltat során megállapí­tottuk: rossz a tisztálkodási le­hetőség az angol utcai tanmű­helyben. Megfelel a valóságnak az is, hogy munka után hideg­vízben mosdanak a tanulók, a leányok részére alkalmi edény­ben melegítenek vizet. A mosdó­­helyiségek kicsik, fűtetlenek. A tanműhely kapott ugyan egy hetvenöt literes tűzteres víztáro­lót, de felszerelése sokáig elhú­zódott. Ennek részben az az oka, hogy a rendelkezésre álló helyiségek kicsinyek, s a víz­tároló felállítása nehézsége­ket okoz, valamint a hozzá szükséges csöveket is nehezen tudják beszerezni. A legnagyobb hibát azonban mégis ott látjuk, hogy az inté­zet vezetősége nem volt öntevé­keny, nem intézkedett a víz­tároló felszereléséről. Ez termé­szetesen csak részben és ideig­lenesen oldja meg a tanulók melegvizes tisztálkodását, de ezt az ideiglenes megoldást sem használták fel. Az intézet vezetői február kö­zepén beszéltek a Danuvia-gyár vezetőivel, akiktől ígéretet kap­tak, hogy március 15-e után szakmunkásokat küldenek a munkálatok elvégzésére. Az in­tézet vezetősége nem sürgette a szerelési munkák mielőbbi el­kezdését, csak a panaszos levél kivizsgálása során tettek sür­gető intézkedést a víztároló fel­szerelésére, amelynek munkás­­­ai már megkezdődtek. Az MTH Központ illetékes szerve javaslatot tett arra vonat­­kozóan, hogy a mulasztást el­követőket vonják felelősségre. Dési Emil csoportvezető, MTH Központ Sztár BÍRÓSÁG A háború utáni hetedik árleszállítás a Szovjetunióban Közzétették a Szovjetunió mi­nisztertanácsának és a Szovjet­unió Kommunista Pártja köz­ponti bizottságának az élelmi­szerek és iparcikkek állami kis­kereskedelmi árának újabb le­szállításáról szóló határozatát. A határozat értelmében ápri­lis elsejétől leszállítják külön­böző élelmiszerek és iparcikkek árát. Olcsóbbak lesznek: a ke­nyér és a sütőipari áruk, né­hány gyarmatáru, a selyem- és pamutszövet, a készruha, a kötött- és szövöttáruk, a láb­beli, a díszműáruk, a porcelán-, fajansz- és üvegcikkek, a háztar­tási cikkek, az építőanyagok, a gyógyszerek és más cikkek. A kenyér további 5—8 százalék­kal, a tea 10 százalékkal, a kávé és kakaó 15 százalékkal, a selyemszövet 10 százalékkal, a pamutszövet 15—20 százalékkal, a lábbeli 7—20 százalékkal, a díszműáruk 10—15 százalékkal, az ékszerek átlagban 10 száza­lékkal, a szappan és az illatsze­rek 10—20 százalékkal, az építő­anyagok 10—20 százalékkal, a háztartási villamoskészülékek 10 százalékkal, sportfelszerelé­sek 5—15 százalékkal, a gyógy­szerek 15 százalékkal, a gép­kocsibenzin 44,5 százalékkal, a petróleum 38 százalékkal lett olcsóbb. A háború befejezése óta a Szovjetunióban ez a hetedik ár­­leszállítás. (MTI) J. D. Bernal professzor Budapestre érkezett J. D. Bernal, nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett pro­fesszor, a londoni Royal Society tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Ma­gyar Tudományos Akadémia meghívására Budapestre érke­zett. A kiváló tudós itt tartózko­dása során előadásokat tart. Aláírták a magyar-lengyel árucsereforgalmi és fizetési megállapodást A barátság és kölcsönös meg­értés szellemében lefolytatott tárgyalások eredményeképpen március 31-én Varsóban aláír­ták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között az 1954 évben lebonyolí­tásra kerülő kölcsönös áruszál­lításokra és fizetésekre vonatko­zó megállapodást. A megállapodás alapján a Magyar Népköztársaság alumí­niumot, timföldet, bauxitot, ga­bonaféléket, cipőt, kerékpárt, gé­peket és ipari berendezéseket szállít a Lengyel Népköztársa­ságnak szén, koksz, horgany, fa, vegyiipari cikkek, gépek és ipari berendezések ellenében. A megállapodást magyar rész­ről Drahos Lajos rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, a Magyar Népköztársa­­szág varsói követe, lengyel részről Czesslaw Bajer kül­­kereskedel­mi m­i­n­i­s­z­ter­he­l­yet­te­s írta alá. Értelmiségi tiltakozó nagygyűlés lesz pénteken a Rosenberg-házaspár árvái ügyében A világ minden becsületes em­berét, s köztük a magyar értel­miséget is, mélységesen meg­döbbentette az a hír, hogy az ártatlanul kivégzett Rosenberg­­házaspár gyermekeit törvényel­lenesen el akarják szakítani csa­ládjuktól, s szüleik emlékének megtagadására akarják nevelni. Értelmiségi dolgozóink, a Ma­gyar Jogász Szövetség és a Ma­gyar Vöröskereszt rendezésében pénteken délután 6 órakor a Magyar Jogász Szövetség szék­házában (V., Szemere­ utca 10.) nagygyűlésen fejezik ki tiltako­zásukat a törvénytelen lépések ellen. Jó szakmunkások lesznek Bettits József elvtárs, az Angyalföldi Bútorgyár faszobrásza a párt III. kongresszusának tiszteletére vállalta, hogy Biró Irén és Hering György ipari tanulókból jó szakmunkásokat nevel. A bútorvásárló dolgozók megnövekedett igényei és bútorexportunk ugyanis ezt a szép, nemes hagyományokkal rendelkező iparágat is komoly feladatok elé állítja A BRIGÁD ÉDESAPJA De sokszor hallani DISZ- titkárok ajkáról ilyenfajta fél­mondatokat elröppenni: „...ez­zel a fiatallal nem lehet mit kez­deni, ezt nem lehet nevelni”. „S milyen jó lenne — folytat­ják ezek a titkárok a gondolat­sort —­­,keményebb eszközök­höz nyúlni. Hej, de kár is, hogy megszűnt a pénzbüntetés, majd megtanulná akkor...” Pedig a szép szó többet ér az összevont szemöldöknél, a har­sány parancsolgatásnál. Meg­tanít erre sok ifjúsági vezetőt Bódi Béla, ózdi Kossuth-díjas brigádvezető nevelési módszere. Voltaképpen kevés erre azt mondani, hogy ,,módszer". Több ez annál: egy munkában eltöltött élet leszűrődött bölcses­sége, tanulsága. (Mert Bódi Béla, aki ifjúsági hengerész­brigádot vezet, hatodik évtize­dét tapossa.) S ha egy mondat­ban próbálnánk összegezni en­nek az életműnek a tapasztala­tát, azt mondhatnánk: neveim nem tehet szeretet nélkül... Elsősorban saját keserű em­lékei tanítják arra, hogy a dur­vaság csak szembenállást, da­cot vált ki az emberekből. „Ro, ti semmirekelő, mondta nekem az egyik előhengerész — emlé­kezik az 1910-es évekre — csinált itt rendet a szerszámok között, de gyorsan, mert olyan nyaklevest kapsz, hogy. .. Visz­­szafeleselni nem lehetett, mert egy-kettőre kidobták az embert, már pedig én három évig küz­­ködtem, amíg befogadtak ta­nulónak a hengerészek közé. Nekifogtam hát a munkának, de nem szívvel, csak immel­­ómmal. S amikor nem láttak, félrelöktem mindent, nem ért két krajcárt se a munkám. De ha szépen szóltak hozzám, ma­darat tehetett fogatni velem, egész nap úgy dolgoztam, pat­togtam, mint akit nagy öröm ért." Ha csak azt figyeljük, ho­gyan beszél munka közben fia­taljaival Bódi elvtárs, akkor is megismerjük a szeretet, az elvtársi segítség légkörét, amely eltölti a brigádot Nézzünk egy apró esetet, amely naponta ismétlődik min­den hengerész-brigád életében: mondjuk arrébb kell vinni vala­mit. A rossz brigádvezető így beszélne: — No, fogjátok már! Te meg mit bámulsz, fogd meg te is, gyerünk.. Bódi elvtárs ezt mondja: — Gyere csak cimbora, fog­juk meg ezt a darabot és vigyük arrébb. Nem lehet rendetlenség­ben dolgoznunk. Ne ott fogd, hanem lejjebb, úgy könnyebb ... S ez, hogy „fogjuk", ez a leg­fontosabb. Mert Bódi elvtárs az 54 esztendejével nemcsak be­szél, hanem cselekszik is, meg­mutatja, hogyan kell dolgozni. Sőt — ő az első a munkában. Ezért zajlik le minduntalan ilyen párbeszéd, ha Bódi elvtárs hozzákezd valamilyen nehéz munkához és segítségül hívja a fiatalokat: — Gyertek csak, cimborák ... Ilyenkor odalép Hossó Béla, vagy egy másik fiatal henge­rész, félretolja az öreget: — Ugyan Bódi elvtárs, meg­csináljuk majd mi magunk. Mi­nek emelne, hiszen mi is itt va­gyunk. No, gyertek fiúk szapo­rán! Ki ne venné észre, hogy ilyen­kor az öröm és meghatottság fénye gyúl Bódi elvtárs arcán Látja, érzi, hogy jó talajba ve­tette 40 évi munkásélet tapasz­talatait, jó talajba hullottak a munkásbecsület magvai. Bódi Béla nevelőmunkájá­nak másik nagy tanulsága: csak az nevelhet jól, aki tudá­sával vívja ki a szeretetet, a te­kintélyt. Nézzük például egyik újítását, amelyet az átfordítottal vezettek be. A 60 milliméternél vastagabb abroncsokat mágnes­sel működő átfordító irányítja vissza a hengerekhez. Az ennél vékonyabb acélkígyókat azon­ban időtlen idők óta emberi erő­vel kellett visszafordítani, mert a mágneses szerkezetet itt nem használhatták Bódi elvtárs sok­szor elnézte, hogyan birkóznak fiai az izzó, hajlékony acélsza­lagokkal. Nehéz és veszélyes munka volt ez, egyetlen ügyet­len mozdulat és baleset érhette a hengerészt. Addig gondolko­zott, spekulált, amíg egy kürt­alakú átfordító szerkezetet ké­szített, amely könnyűszerrel el­végzi ezt a munkát. Így gyor­sabban dolgozhattak, s ami a legfőbb: a brigádtagok nehéz, fáradságos munkától mentesül­tek. Bódi Béla nevelőmunkájának harmadik tanulsága: a nevelés nem zárul be a műszak befejez­tével. Ő maga mesélte el az alábbi történetet. (A fiatal ne­vét, akivel ez megesett csak azért nem említjük, nehogy utó­lag szégyenkezzék miatta.) „Mi tagadás — meséli Bódi elvtárs — brigádunkból néhá­nyan szeretik a bort, sőt olykor a kelleténél mélyebben néznek a pohár fenekére. Nemrég az tör­tént egyik hengerészünkkel, hogy munkaidő után beült a kocsmába, és sehogyan sem akart hazamenni. Hívta a test­­vére, az édesanyja, a menyasz­­szonya, nem ment. Végül is hozzám jött az édesanyja: „Segítsen már, Bódi bácsi, a fiam mind elissza a pénzét, nem akar hazajönni “ Elmentem én is a kocsmába. Amikor meglátott a fiú, mind­járt elcsendesedett... Leültem az asztalhoz, bort kértem és koccintottam vele: „Egészsé­gedre!" Amikor megittam a pohár bort, csak annyit mondtam: — Holnap is dolgozni kell, fiam, gyere, menjünk lefeküdni. A fiú felkelt, fizetett. S a kocsmabeli cimborák legna­gyobb ámulatára — velem jött...” Ezek hát a titkai a Bódi­brigád fegyelmének. Összefor­­rottságának. De természetesen nem mindig és nem mindenki­vel beszél így az idős henge­rész. Van olyan fiatal, aki a ke­ményebb szóra hallik, de ez ki­vétel és az is jó szívvel fogadja a kemény szót, ha Bódi elvtárs mondja. Hossó Béla brigádvezetőhe­­lyettes, alapszervezeti DISZ- titkár azt mondja Bódi elvtárs­iból, és ezt érzi a brigád minden tagja: — Nincs olyan ígéret, ami­vel el lehetne csábítani brigád­­jából. Szeretünk a keze alatt dolgozni, mert szívvel tanít ben­nünket, mert azt akarta, hogy be kenyerészek, becsületes mun­kások legyünk." A brigád most nagy harcban áll: februárban anyag- és áram­zavarok miatt elmaradtak a terv teljesítésével. Úgy döntöttek, hogy a kongresszusig behozzák az elmaradást, s versenyre kel­­tek a gyári DISZ-bizottság zászlójéért. Ki kételkedhetnék abban, hogy ilyen brigád harcát siker koro­názza? DPZSI I­P 3

Next