Szabad Ifjuság, 1954. július-szeptember (5. évfolyam, 154-231. szám)

1954-07-01 / 154. szám

1954 júliusát. Többre is telnék az erőből! A patronánsmozgalom nyomában A budapesti ifjúmunkások néhány hónappal ezelőtt elhatározták: segítséget nyújtanak termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Ezernyi lehetőség állt előttük: segíthetnek a politikai munkában, adhatnak gépet és anyagot, munkaerőt „kölcsönözhetnek” a nagy munkák idejére, kultúr-, sportműsorokkal szórakoztathatják a falvak népét. Helyes és szükséges kezdeményezés volt ez. Nézzük, mi történt e néhány hónap alatt? Akad még ..rejtett tartalék“ A Könnyűipari Gépgyárban Bittner Géza DISZ-titkár még azt sem tudja hirtelenében megmondani, hogy állami gazdaságot vagy tsz-t patronálnak-e. „Pillanat” felkiáltással minduntalan eltűnik, hogy megtudja, kit „segítenek” immár hónapok óta. Végre közösen kiderítjük: a zalamegyei sandi állami gazdaságot, összes eddigi tevékenységük: 4, azaz négy ekekapát gyártottak terven felül és ezt ünnepélyesen levitte egy brigád. Utaztak oda-vissza 560—600 kilométert az üzem pénzén, aztán beírták a jelentésbe, hogy a sandi állami gazdaságot patronálják. Ennyi az egész ... Megkérdezzük Bittner elvtársat: — Többre nem telik az erőtökből? — Telne — hangzik a válasz — de nem is nagyon gondolkoztunk rajta. A XIII. kerületi DISZ-bizottságtól sem kaptunk buzdítást; legutóbb két hónapja voltak itt, akkor is csak a gazdasági ügyekben adtak tanácsokat. Megintcsak együtt derítettük ki, hogy bizony „többre is telne". Az üzem híres brigádja, az Árvai-brigád, az üzem legjobb akatásaiból áll. Ők is szívesen ■lmentek volna valamelyik termetőszövetkezetbe vagy állami gazdaságba, segíteni a gépek, főgépekkijavításában. Az sem hozna nagyobb gondot, hogy gy-egy vasárnap a mezőgazdaágból jött fiatalokból brigádot szervezzenek és segítsenek z aratásban. Egyszóval akad „rejtett tartalék" ... Több kezdeményezést! Szerencsére a Láng-gyár ment valamit a XIII. kerület becsületéből. A DISZ-titkárt ugyan nem találjuk, de a pártbizottságon Ónodi Ferenc egészen részletesen tájékoztat bennünket a fiatalok patronáló munkájáról. — Pártmegbizatásként adtuk a DISZ-nek, hogy segítsenek az orosházi gépállomásnak és a Kossuth tsz-nek. Már két hete lent van egy brigád: erőgépeket javít. Éppen tegnap telefonáltak, hogy szeretnének még egy hétig maradni. Az engedélyt megkapták. Már levelet is kaptunk az orosháziaktól, amelyben megköszönik a segítséget. A fiatalok segítenek abban is, hogy a Kossuth tsz-be bevezessék a villanyt: áramfejlesztőt készítenek, a bevezetést is vállalták. Egyet mondhatok: a pártmegbizatást elég jól teljesítik, de még több önállóságot, kezdeményezést várunk tőlük, ahol komolyan veszik a patronálást A Beloiannisz-gyár a XI. kerületi bizottság zászlaját őrzi a kongresszusi verseny emlékéül. Várjon a nagy munkában nem feledkeztek-e el a mezőgazdaság segítéséről? Bizony nem. Jó érzés hallgatni Kenéz István DISZ-titkárt: a győri Petőfi tsz legapróbb ügyeit is úgy ismeri, mintha a gyár egyik alapszervezetéről lenne szó. — Nehéz volt a munkánk — mondja — előttünk már jártak ott az üzemből és bizony sokat ígérgettek, de annál kevesebbet tettek. Akkor kértük, adják nekünk pártmegbizatásként a tsz patronálását. Kéthónapos harcba került például, míg megszereztük a bürokrácia útvesztőjében az engedélyt a villamosításra — de sikerült. Pár nap múlva már indul is három szeretőbrigád, hogy bevezessük a faluba a villanyt. Az anyagot, munkaerőt mi adjuk. A „főhadiszálláson** A DISZ budapesti bizottsága. Jelentés jelentés hátán — bizony nem kis időbe kerül, míg átrágja magát rajta az ember, hogy valamennyire tájékozódjék. Őszintén szólva, elég vegyes benyomást keltenek ezek a jelentések. A XIII., XIV., IV. kerület „tapintatosan” hallgat erről a kérdésről, a III. kerület mellébeszél, csak általánosságokat mond, az I. kerület őszintén bevallja, hogy nem tettek semmit. Ugyanakkor akadnak szépszámmal igen jó kezdeményezések is. A XVI. kerületi 16-os MTH-intézet fiataljai a közeli Forrás tszcs-ben megásták a virágház alapját, és 152 munkaegységet teljesítettek a halastó építésénél. A XII. kerületi Metallochemia ifjúmunkásai Balinkára járnak, segítettek öt hold kukorica kapálásában. Talán a legmegkapóbb a XXI. kerület jelentése, amely arról ad hírt, hogy a csepeli SZTK-intézet fiatal orvosai négyszer jártak a környékbeli tsz-ekben, felülvizsgálták a kisgyermekek fogait, s szabadidejükben hívás nélkül is orvosi segítséget nyújtottak a rászorulóknak. Az általános helyzetet talán a XI. kerület jelentése tükrözi legjobban. Negyvenöt üzem közül csak nyolc vállalt védnökséget a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok felett, s a „kimaradók” között olyan nagyüzemeket találunk, mint az FMAG, Gamma, Április 4. Pamuttextil Művek és a Lóden Posztógyári Helyes lenne, ha a DISZ budapesti bizottságának munkatársai arra is serkentenék a fiatalokat, hogy a falunak ne csak gazdasági, hanem politikai segítséget is adjanak. Azt hisszük, hogy ezen a területen még számos kihasználatlan lehetőség van. Budapest ifjúsága többet tehetne a mezőgazdaságért és reméljük, többet is tesz, mint eddig. Most, a nagy nyári munkák idején különösen számítanak rájuk a parasztfiatalok! N. Gy. IT Amikor mindenki az eget kémlelte A szerdai napnak nem egy, znem két szenzációja van. Az jó, ami kétségtelenül a legigyobb izgalmat jelenti, Mgyarország—Uruguay mérkős, a másik — s nem kevésbb igalmas dolog: a napfogyatkos. Szerencsére a kettő nem ik egy időpontba. Amerre jónk az utcán két óra után,ndenki az eget kémleli kőris üvegen keresztül, napmüveggel, vagy csak úgyszerűen, az ujjak finom vén át. Ezekben a percekben nagy az álom az Uránia Csillagvizsóban A Tabánban, a szereltek kedves találkozóhelyén st fiatalok és öregekaránt ellepik a Sánc utca sik oldalán zöldető kis fennit, s úgy kémlelik az eget. Állagvizsgáló Intézet két tervet állított fel az érdeklődők mára, ahol „ingyen és bérítve” figyelheti meg bárki a a jelenséget. izenhárom óra ötven perc, másodperc. Ekkor veszi ész Török Ervin, az „Uránia” 21 munkatársa a napfogyatás kezdetét. Belépett — kiált fel, s máris ’kezdődik a munka, alján miért késett hat művercet a nap? Hiszen az újak azt írták: Budapesten a fogyatkozás 13 óra 50 perckezdődik. csillagvizsgáló rádiószobán kapjuk meg a felvilágost, itt közép- és rövidhullá’■ veszik állandóan Moszkvát Bratislavát, hogy a rádióírnok gyengüléséből is levda tmimánuns következtetéseket. Hack Frigyes így magyarázza a késést: — Az igaz, hogy mi hat másodperccel később vettük észre, de ennek oka az, hogy a 13 óra 50 perc nem az „Uránia" helyére vonatkozott. Ugyanis kis eltéréssel máskor kezdődik a fogyatkozás Pesten, mint Budán. Tulajdonképpen nem is a nap késett, hanem mi nem számoltuk ki külön a Sánc utca 3/b-re a napfogyatkozás kezdetét. A tabáni fennsíkon, öreg postás bácsi jön a felállított távcsőhöz. Kezében levél: éppen munkában van. — Szolgálatban vagyok — mondja — s a többiek habozás nélkül előreengedik. Az öreg belepislog a távcsőbe, aztán elégedetten mondja: „Remélem, megérem még a következő napfogyatkozást". A Nap közben fokozatosan sötétül. A jobb felső sarkán tolakszik be először a Hold, aztán mind beljebb és beljebb nyomul. Már csak egy vékony „kifli" látszik belőle. Az ég mélykékké változik, olyan, mintha felhő került volna az életet, világosságot adó öreg égitest elé, s valahogy a házak, a fák is más színben játszanak. Most éri el tetőfokát a fogyatkozás. Feszült figyelem, nagy érdeklődés, mindenki az eget kémleli. Egy kicsit el is csendesednek az emberek, hiszen ritka alkalom, hogy Magyarországon tanúi lehetünk ennek a tüneménynek. A nagy csendet egy rövidnadrágos kisfiú „aranymondása" töri meg. — Bárcsak a kétszeres világbajnok „uruk" napja is megfogya fkozna pár óra múlva .. Bányai Márta, az Egri Üzemélelmezési Vállalat könyvelője és Tóth Irén, a csengeri járási tanács előadója Pesten gyönyörködtek a ritka természeti tüneményben, a napfogyatkozásban. (Somlyói Béla felvétele) 3 A Szovjetunió minisztertanácsának közleménye az első atomenergiával működő szovjet ipari villanytelep üzembehelyezéséről A Szovjetunió minisztertanácsa közleményt adott ki arról, hogy üzembehelyezték az első atomenergiával működő szovjet ipari villanytelepet. A közelmúltban — mondja a közlemény — a Szovjetunióban a szovjet tudósok és mérnökök erőfeszítéseivel sikeresen befejezték az első atomenergiával működő ipari villanytelep tervezésének és építésének munkálatait. A villanytelep hasznos kapacitása 5000kilowatt. 1954 június 27-én az atom-villanytelepet üzembehelyezték és azóta áramot ad a környező vidék ipara és mezőgazdasága számára. A villanytelep turbinája nem szén, vagy más fűtőanyag elégetésével működik, hanem az urán atommagjának hasításával nyeri atomenergiával. Az atomenergiával működő villanytelep üzembehelyezésére fontos lépés történt az atomenergia békés felhasználása terén. A szovjet tudósok és mérnökök most azon dolgoznak hogy 50.000—100.000 kilowattos atomenergia-elektromos erőműveket létesítsenek. Iskola után a gyakorlat erőpróbája Az Agrártudományi Egyetem öntözési tagozatáról mi kerültünk ki első szakemberekként. Szakmai gyakorlatunk színhelyéről, a bikazugi gazdaságból háromnapos tanulmányi kirándulásra mentünk. Megnéztük a tiszafüredi öntözési rendszert, annak vízemelőjét és az ottani állami gazdaságot. Tanulmányoztuk a tiszalöki duzzasztóművet, a Keleti Főcsatornáit. Értékes tapasztalatokat gyűjtöttünk a nyíregyházi homokkísérleteknél is, ahol a homokos föld termővé tételén fáradoznak. Sok értékes tapasztalatot gyűjtöttünk a kirándulás alkalmával. Türelmetlenül várjuk már, hogy mi is megkezdhessük fontos munkánkat, a gyakorlat nagy erőpróbáját. Fekete László, az Agrártudományi Egyetem IV. éves hallgatója Dal, muzsika csendül az aratók tiszteletére Aratás idején szerte az országban felhangzik a fiatalok köszöntője a nagy munkát végző aratók szórakoztatására. A borsodi falvakban esténként zeneszó csendül, a megye művészeti együttesei vidám dallal, tánccal köszöntik az aratási munkák hőseit. 325 színjátszócsoport, 318 tánccsoport, 57 zenekar, több mint 300 énekkar és rigmusbrigád keresi fel a dolgozó parasztokat, hogy még jobb munkára serkentse őket. A Lenin Kohászati Művektől szombat esténként, s vasárnap számos fiatal látogat el a környékre, hogy felköszöntse a legjobb aratókat. A DIMAVAG kultúrmunkásai a mezőcsáti gépállomás körzetében látogatják a földeken dolgozókat. Ezenkívül Borsod megyében tíz bányászkultúrotthon ének- és tánckara látogat el a környező községekbe. Szombaton este és vasárnap a baranyai járás kultúrházából fiatalok százai látogatják meg a falvakat, hogy zelsgő dallal, vidám muzsikával szórakoztassák a kenyércsata hőseit. A szigetvári járási kultúrház együttese már javában próbálja a „Lánykérés Szigeten” című, helynépszokásokból összeállított népi játékot. A kisvárdai járásban a diszisták elhatározták, hogy a népművelési ügyvezetők segítségével diafilm-előadásokat rendeznek a munkából hazatérő dolgozó parasztoknak, leginkább olyan helységekben, ahol egyelőre még nincs állandó mozi. A vetítőbrigádok már meg is alakultak Nagyon hasznos, ha mindez megyei, járási DISZ-bizottság , borsodi és baranyamegyei példa követve, megszervezi a kultúrbrigádok ilyen irányú munkáját. Sok kedves percet szerezhet ezzel az ifjúság az aratóknak. „Naponta 24 ember munkáját végezzük el !* Géppel aratnak Hernáczon, Gyónón — Hozzákezdtek, dolgoznak már. Zúg a gép, mint a parancsolat. — Báthori János az Örkényi gépállomás brigádvezetője lelkendezik befelé a hírrel. Az ő szavai után könnyű eligazodni. A gépállomás arató-kévekötőgépet küldött a hernádi Kossuth tsz-be, meg Gyónra, a Petőfi tsz tagjainak is, hadd hallják, figyeljék saját földjükön is a gép muzsikáját. S ahogy a brigádvezető beszél a régenvárt eseményről, azt külön öröm hallgatni. Hát még látni? Milyen nagy érzést Városi ember számára talán nem is annyira. A város tudomásul veszi, hogy ennyi és ennyi területen géppel aratnak örül is ennek, de máskép. Nem úgy, mint az a parasztember, aki tudja, mit jelent két karral, marokkal, derékkal, lábbal, valamennyi kis porcikájával helyettesíteni a gépet. Menjünk hát közel az arató-kév ekötőgéphez. Hernád. Nem is falu tulajdonképpen, hanem nagy kiterjedésű tanyavilág. Szétszórt házak, kevés ember. A Kossuth tsz még messze van. Hogyan lehetne odatalálni? Megmondja az az őszbajuszú, botra támaszkodva ballagó öreg, aki útbaigazítván az idegent, azt is elmondja, néhány félszóval, „odament az aratógép”. Kerékpáros jön az útra, aki már azt meséli, arra jött éppen, látta, ahogy dolgozik. S a harmadik, a negyedik, aki keresztutaknál, biztosan mutatja az irányt kimondatlanul is azt bizonyítja: „Láttuk a gépet, megfigyeltük...” Bizony, nagy dolog a gép a tanyákon! Most is, ahogy messziről feltűnik, legelébb a „vitorláját” láttatva, szinte meglepő, mennyit változtat a táj arculatán. A kaszásokat nem látják ilyen messziről. Eltakarja őket a gabona, ez a hullámzó, sárga folyam. A gép győztesként magaslik ki, mint valami mesebeli óriás. Helyben vagyunk. Ez a gép aratja hát a tsz gabonájának háromnegyed részét? Igen, ez. Éppen munkában áll. Szorgalmasan járja körbe karikába az őszi árpatáblát. Megállás nélkül A kaszaszerkezet levágja, a gyűjtőasztal az alsó elevátorra rázza, innen a fölsőbe kerül, majd tovább, egyenest a kötözőasztalra, amelyen elmés kötözőszerkezet köti kévévé, s óvatos, szinte emberi mozdulattal szép simán a földre billenti. Egy aratópár, ha jól megy, naponta 1 holdat arat le. A gép napi normája ezen a területen 8,3 hold. Tizenhat ember munkája ez, nem számítva a kévekötőket. Viszont az itteni gépkezelők azt mondják: 10—12 holdat elvégzünk. Vagyis huszonnégy ember munkáját. Nagy szó, két ilyen fiatalember szájából, mint Kovács József, s Holupka Sándor. Az agronómus megerősíti ezt az ígéretet. A versenyvállalás is így szól. S ezt az agronómus, Sztancsik József — fiatalember, él-bal a munkájáért, a földért, rajta a gabonáért — minden erejével segíteni igyekszik. Most is szól: — Lejjebb a vágószerkezetért — Ne legyen magas a tarló, mert ebbe „megakad” az egyéniek szeme. — A kérés pillanatok alatt teljesedik, a munka halad tovább. Alig telik egy-másfél óra, s máris egyholdnyi területet le is vágtak, egy egész holdon sorjázik a kéve. — Estére nekiáll az eke, a hármas eke. — Jegyzi meg valaki, mert elég sokan nézik az arató-kévekötőgép elsőnapi munkáját. Itt van a tsz-elnök is a virágzó, gazdag gazdaság első embere: Hliva Gyula. Nem talál kifogást, de ezért, mint jó gazda, nem is áradozik. Csak a szeme simogat, az arca derülő. Nem is mond semmi mást, csak annyit: — Aztán bejöjjenek ám ebédelni. Lesz meleg étel, az kell ilyenkor. Ebből aztán mindenki ért. Megérti Kovács is. Holupka is, ha egy tsz-elnök ebédre invitálja a traktorost, ott már nincs nagy hiba a munka körül. S elhatározzák: még jobban dolgoznak. Nem az ebédért. Másért . . Dehát mi van a gyáriakkal, a Petőfi tsz-ben működő géppel? Úgy hírlik ott Menyhárt Jóska ült a traktorra, fiatalember, de amit csinál, azt nagyon érti. A gyomi Petőfi tsz-ben csak két-három fiatal tag van Ezek közül egy, ifjú Zsitva János, a termelőszövetkezet elnöke. 140 hold a gabonájuk ebből 107 holdat arat a gép. Az első napon a tsz-elnök délután négykor ment be ebédelni. Kinn volt a gabonánál, az árpát nézte, benne a gépet. Meg az embereket. Mert senki se zengheti a gépek dícséretét, a gépet kezelő emberek nélkül. Menyhárt Jóska nélkül, aki a gép nyári terve 150 hold helyett azt mondja: — 200—220 holdat learatunk, ha lesz terület. Most még merészség erről beszélni, így, ilyen határozottan. Hiszen még csak most állítgatják a gépet Tíz-húsz métert mennek, aztán kénytelenek megállni. Hol az alsó elevátor ponyvája akad meg, hol meg a kévekötő szerkezet mondja fel a szolgálatot. Olyankor aztán egy éles füttyszó hangzik, vagy egy dühös kiáltás. — Megállni! Állj fel A következő pillanatban ott áll mindenki, aki csak kinn van: idős tsz-tagok, akik megütődve nézik, mi a baj. Nem látják, nem értenek ők ehhez, ennek a kiokoskodása bizony a „gyerekekre” vár. Azok tudják, hogy ne tudnák, hogy hol a baj. Rendbehozzák a ponyvát. Háromszori-négyszeri kényszerű leállás után megélesítik azt a parányi kis késféleséget, ami a kévekötő szerkezeten a madzagot vágja, s ami, bár apró dolog, képes egy napból három órát is elvenni, tétlenségre kárhoztatva ezzel a gép gazdáit. S ilyenkor, amikor ennyien körülálják a gépet, látni igazán mekkora erő segíti Zsitváékat, milyen gazdagságot jelent nekik, hogy itt áll mellettük a gépállomás. Lássuk csak: Menyhárt Jóska, a traktoros, tizenkilenc évének minden erejét, okos fejének, minden tudását arra összpontosítja, hogy lehetőleg ne álljon a gép. Ott segédkezik Gubicza Feri is, az aratógép kezelője. Ott van körülöttük, a sokoldalú, tapasztalat kincseivel bíró, segítőkész brigádvezető, Boldizsár Sándor. Az előbb még itt volt Bugyi Pál, a gépállomás igazgatója. A munka okos megszervezéséről beszélt. Ennyi ember, s mind egy akaraton! Hát lehet itt bij, lehet rosszvégű torpanás? Nem, nem Mintha ezt bizonygatná a gép is amikor kijavítva megindul. Bár csak hallanák Hernádon, hadd igyekeznének még jobban Kovácsék. A két tsz örömére, s egy kicsit az egész ország boldogulására. És ennek a négy traktorosnak az örömére is. Hadd keressenek többet, s szeressék őket jobban, mint ami az ifjúságnak amúgy is kijár. Menyhárt Jóskáékat, s gépüket tényleg érdemes szeretni, becsülni. Megérdemlik azt is, hogy olyan szíves szóval invitálták őket az előbb a tsz aratóbáljára a Petőfi tsz tagjai. Ott lesznek majd, s mulatnak egy jót. De addig? Addig még hátra van az aratás nagyja. Nagy a munka, sietni kell. Most is esőfelhők gyülekeznek. Mindjárt kitör a vihar, már zeng az ég. Addig kell mindent beleadni, míg süt t '—• S amíg fiatal az ember.