Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)

1955-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Dobi István, a blafft/ar \vpk«3tóv sasáig Elnöki Tannvsa vlnnkőnvk ágóvi rátlióhosaótlo Tőlünk függ, hogy mennyivel jobban, boldogabban élünk az ni esztendőben VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Szombat, 1955 január 1 ÁRA 40 FILLER BÉKÉS, BOLDOG ŰJ ESZTENDŐT! Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra éjfelet, és elhang­zottak nemzeti himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám han­gulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Sza­bad hazáinkban, szabad népként immátr tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár valóban népünk, mind- annyiunk boldogságait és felemelkedését építi. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetésével ez alatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad! hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen ki­bontakozott népünk alkotóereje és lendülete, s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. Az túj év küszöbén, a hála és a szeretet Szá­váival köszöntsük a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbiiincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejezzük ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő újabb sikereket hozzon számukra a szocializmus építé­sében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi nép­nek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves barátaim! Büszke szívve! gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire, v Az elmúit évben öregbítettük eddigi sikereinket. Alunkásosztár lyunk áldozatos munkája, dolgozó parasztságunk lelkes munkakedve, népi értelmiségünk alkotó­ereje megteremtették az alapjait annak, hogy sikeresebben és gyorsabban mehessünk előre a nép jólét emelkedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb választásai, a Hazafias Nép­front kibontakozó lendülete bizonyítják, hogy, népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években, és hozzáértő, felelős irányítóba saját sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosab­ban, jobban, 'Szebben dolgozunk. Tőlünk, és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban, boldogabban élni az új esztendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős mun­kásosztályunk, dolgozó parasztságunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk épí­tésében, Ezért bizakodó a mai újévi köszön­tőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyőződve arról, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldog­ságával szivünkben és a további felemelkedés bizakodó hangulatában köszöntjük az új eszten­dőt, ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tő­lünk nyugatra, éppen ezekben a napokban lá­zas tevékenység folyik a népek átkának, a né­met militarizmusnak a feltámasztása érdeké­ben. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy meg­fékezzék az új háború sötét erőit. Erősítsük népünk egységét, összeforrottságát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejtt, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük barátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozó­jával — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, né­pünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak, minden ma­gyar dolgozónak teljes sikert és boldog új esz­tendőt! Nagy Imre elvtársnak, a minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által feltett kérdésre újév — mérföldkő az idő útján. Szil­veszter vidám, mámoros éj­szakáján érünk el eddig a határig, összecsengő poha­rak, dal. tánc szívbéli han­gulatától övezve. S ha a dal. a tánc, a sziporkázva hulló konfetti hangulatát árasztják is ezek az órák .— újév első éjszakájának ízébe komolyság is vegyül. A szilveszteri vidámság kö­zepette — ha csak egy vil­lanásnyi időre is — megüti szívünket valami különös érzés. Életünkből — mint homokórában a szálló por .— elpergett egy esztendő és kitárul előttünk a nesz­telenül közelgő jövő. Igen, bármily vidám is ez az éj, mégis eszünkbe villannak ilyenkor a múlt, jelen, jövő körvonalai, az élet nagy kérdései. Gazdag, sikeres esztendő múlt el felettünk. Hosszú évek óta először ünnepel­jük újév pirkadatét teljes, világot átfogó békében, amikor a földkerekségen sehol nem dörögnek ágyúk, amikor egyetlen országban sem ont vért a háború. Korea után elhallgattak a halált szóró fegyverek Vietnamban is — milliók vágya teljesült hát. Az óesztendőben megva­lósult a népek óhaja, köve­telése: a nemzetközi politi­kában tért hódított a tár­gyalások eszméje. .Január­ban Berlinben, áprilisban Géniben találkoztak a nagyhatalmak képviselői, hogy a tárgyalóasztalok mellett döntsék el a népek legéletbevágóbb kérdéseit. S ha nem is jutottak min­denben megegyezésre, még­is olyan sikerek jelzik a tárgyalások útját, mint az indokínai béke. A béketábor sikerei vi­tathatatlanul súlyosan es­nek latba a nemzetközi po­litika elmúlt évi mérlegén. De most, éppen ezekben a napokban különösen hang­súlyoznunk kell, hogy még nem kötöttük meg a hábo­rús gyújtogatok kezét, nem múlt el fejünk felől a gyil­kos lidérc, a háború veszé­lye. Az imperialisták Nyu- gat-Németországot ismét a háború tűzfészkévé akar­ják változtatni, s hogy ezt akarják, afelől semmi két­séget nem hagynak a leg­utóbbi napok eseményei. A náci tábornokok újból há­borúról, tömeggyilkossá­gokról álmodoznak és go­nosz álmaik megvalósításá­hoz amerikai, angol, s hoz­zátehetjük: francia kebel­barátaik ismét fegyvert ad­nak kezükbe. A párizsi egyezmények ratifikálásá­val lehetővé vált, hogy né­hány éven belül állig fel­fegyverzett német katonák fenyegessék a reménység tavaszának kinyílt virágait. Lesz-e háború? Ki vál­lalkozna arra, hogy jóslá­sokba bocsátkozzék erről? De nem üres jóslás, hanem ezerszeres igazság, ha azt válaszoljuk e kérdésre: a béke erői nagyobbak a há­ború gonosz erőinél, tehát bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Bizalommal, mert olyan támaszai vannak a békének, mint a Szovjet­unió, Kína, a népi demo­kráciák. Bizalommal, mert nincs ország, ahol ne élné­nek a békét szerető és vé­delmező milliók. Bizalom­mal, mert a béke legfőbb fenyegetőjével, a német mi- litarizmussal szemben már­is kibontakozik a harc újabb szakasza. Az új esztendőben sza­badságunk második évtize­débe lépünk. Tíz év röpke pillanat csupán egy nép életében, ha a történelem óriáslépteivel mérjük az időt. De az utolsó tíz év mégis hatalmasan magaso­dik az eddig eltelt évszáza­dok fölé. Az elmúlt tíz esz­tendőben nagy eredménye­ket értünk el. Ha csak né­hány pillanatképet idézünk is ebből az évtizedből, gyá­rakat, hidakat, romokból feltámasztott, pezsgő életet látunk. De természetesen nem tévesztjük szem elől az elkövetett hibákat sem. Az 1954-es év elért ered­ményeink továbbfejleszté­sének és ezzel együtt a hibák erőteljes kijavításának éve volt. A júniusi politika szellemében továbbhalad­tunk a júniusi úton. S most, a számvetés idején méltán lehetünk büszkék arra, hogy a szocialista építésben méltó részt vállalt ifjúsá­gunk is. Az országépítés lázasütemű hétköznapjai­ban egg.yékovácsolódott, összeforrt az ifjúság az egész dolgozó néppel. Ünneprontás-e vájjon az új esztendő születésének ünnepi pillanatában a hét­köznapokat, a munkát em­legetni? ííem, távolról sem, hiszen mi megtanultuk már, hogy a munkából, a fáradságos küzdelemből fa­kadnak életünk napsugaras ünnepnapjai. Az 1955-ös évben, amely ma köszönt reánk, sok a tennivalónk. Ebben az év­ben teremtjük meg előre­haladásunk további felté­teleit, ez az év a híd új öt­éves tervünkhöz, a népjó- lét további emeléséhez. Most minden erővel azon kell dolgoznunk, hogy a nép szebben, jobban, gaz­dagabban éljen, hogy több legyen a kenyér, hús, zsír, gyümölcs, hogy hamarabb vehessünk új ruhát, cipőt, hogy gyakrabban járjunk színházba, moziba, hogy előbb legyen kész a sok­ezernyi új lakás, amelyre oly vágyakozva gondolnak a fiatal házasok. Szebb, ne­mesebb, felemelőbb célt nem tűzhet maga elé új esztendő küszöbén a nem­zet. Az új esztendő első per­cei — a tervek percei. De egyetlen pillanatra sem fe­ledhetjük, hogy a tervek valóraváltásának legfőbb feltétele a béke. A béke, amelyet munkával, milliók akaratával, törekvéseivel — s ha kell: erős karjaival védelmezünk. Régi hagyomány poha­rat üríteni ezen a na­pon arra, amit legjobban kívánunk. Hadd szálljon hát most kívánságként a költő szava: ,,Békét, békét a világnak, De ne zsamokkénytől, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből >. Az újév alkalmából a Jugo- preis luaósttóta azzal átéréssel fordult Nagy Imre elvtárshoz, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökéhez, hogy válaszoljon a jelenlegi nemzet­közi helyzetről jeltett kérdésére. A kérdést és Nagy Imre elv­társ válaszát a kővetkezőkben közöljük: KÉRDÉS: ,.Hogyan érté­keli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvalósí­tásának kilátásairól és en­nek hatásáról a világ bé­kéjére?” VALASZ: „Az új, 1955-ös esz­tendőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének további kibonta­kozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német kérdés az, amelynek ren­dezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilár­dítása és a békés együttélés ér­dekében. A békére való törek vésnek állandóan ható ténye­zője és erőforrása, hogy a Szov­jetunióban, Kínában és több má# országban köztük a Ma­gyar Népköztársaságban is, olyan társadalmi rendszer való­sult meg, amellyel összeegyez­tethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre na­gyobb azoknak a felelős állam­férfiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — ké­szek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismer­tek a Szovjetunió és a szo­cializmust építő országok veze­tőinek a békés együttélés kérdé­sében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekintélyes politikusai is egyre erőteljeseb­ben állnak ki a békés együtt­élés eszméje mellett, mint pél­dául Nehru, vagy legutóbb Her­riot, a francia parlamentben a párizsi egyezmények ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatok­nak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő béke- világmozgalomnak, amely a má­sodik világháború után a nem­zetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alap­ja, hogy szükséges és lehetsé­ges a békés együttélés a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok között. A békés együtt­élés elve a gyakorlatban érvé­nyesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az indo­kínai háború befejezésében, a kü­lönböző társadalmi reíTdszerű országok közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sport­kapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendsze­rek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat- Németország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. E fe­nyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezde­ményezett moszkvai értekezlet, amelyen a részvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremté­sére. A moszkvai értekezlet ál­tal mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése meg­szilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az ed­digieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság és a Magyar Népköz- társaság népeinek és kormányá­nak érdeke a béke biztosításá­ban és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen bé­kés együttélés a béke erőinek ko­moly megszilárdulását jelenti.” VIDÁM BÚCSÚ AZ Ó-ÉVTÓL 1954 utolsó éjszakáján országszerte vidáman búcsúztatták az ó-esztendőt. A fiatalok, csengő pohárral, dallal, tánccal köszöntötték az új évet: 1955-öU

Next

/
Thumbnails
Contents