Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-04-01 / 79. szám

Még magasabb színvonalra helyezni az ifjúság szocialista nevelését A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Vezetősége az ifjúság közötti munkáról A jugoszláv ifjúság és szer­­vezete, a Narodna Omla­­dina (Népi Ifjúság), amely kö­veti dicső elődjének, a Jugo­szláv Kommunista Ifjúsági Szö­vetségnek példáját,­­figyelemre méltó, jelentős eredményeket ért el az elmúlt évek során. A népfelszabadító harc, a parti­­zánalaku­laitok első soraiban ott volta­k az ifjak és lányok is. A háború óta eltelt időben negy­ven nagy építkezésből vette ki részét az ifjúság, 6000 ifjúsági munkabrigádba tömörülve. Az­ ifjúság állította helyre a belg­rádi egyetemet, sokszázezer analfabétát tanítottak meg írni-olvasni, csupán Szerbiában 1170 sportlétesítményt építettek fel. Számos hasonló példa is igazolja, milyen fontos szerepet tölt be az ifjúság a szocializ­must építő Jugoszlávia életé­ben. Ezért kísérte különös figye­lem a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Vezetősé­gének március közepén tartott plénumát, amely napirendre tűzte az ifjúság közötti munka kérdéseit. E fontos tanácskozás szinte az összes jelentősebb problémákat érintette, amelyek a jugoszláv fiatalok életével, munkájával kapcsolatosak. A beszámoló és a vita meg­állapította: a jugoszláv ifjúság óriási többsége számára az egyedüli természetes valóság a szocialista fejlődés és az ifjú­ság túlnyomó többsége jövőjét, életcélját a szocializmusban látja. Ugyanakkor valamennyi felszólaláson szinte vörös fonál­ként vonult végig a gondolat: még tovább kell javítani, még ■magasabb szintre kell helyezni és ifjúság szocialista nevelését s ebben a szellemben élesen bírálták a meglévő fogyatékos­ságokat. Tízzel kapcsolatban Tito 11 elvtárs kifejtette: „Ifjú­ságunk nagy tekintélyre tett szert a háborúban, még­pedig azért, mert kommunista pár­tunk magával vonta, utat mu­tatott neki, állandóan kezében tartotta és nevelte. Ifjúságunk a háborút követő első években is nagy hősi vállalkozásokat hajtott végre. Miért? Azért, mert a kommunista párt tar­totta kezében és dolgozott vele, azért, mert munkája helyes irányban folyt... Később azon­ban, különösen amikor meg­szűntek a munkaakciók és ami­kor a Kommunisták Szövetsége áttért gazdaságunk és társadal­mi életünk mindennapi idő­szerű kérdéseire, valahogy ki­engedtük­­kezünkből ifjúságun­kat.” A továbbiakban hang­súlyozta, hogy sokkal többet kell a fiataloknak beszélni a sikerekről, a távlatokról és a mindennapi nehézségekről is. „Minden kommunista és egész szövetségünk egyik legnagyobb, de egyben leghálásabb feladatta is az, hogy minél inkább tömö­­rítsük ifjúságunkat, hogy he­lyes szocialista nevelésben ré­szesítsük, hogy harcoljunk érte, hogy kiragadjuk a különféle, a szocializmustól idegen hatások alól, hogy kiragadjuk a reak­ciós maradványok kezéből, hogy megvédjük őket a nyu­gati destruktív eszmék és be­folyások záporától, amelyek társadalmi életünkbe szivárog­nak“ — mondotta. Milyen kérdések vetődtek fel a nevelőmunkával kapcsolat­ban? Nehéz lenne valamennyi­ről szólni, ezért ragadjunk ki közülük néhány különösen fon­tosat.­­ A Központi Vezetőség többször kifejezte, hogy az ifjúságot jobban be kell avatni Jugoszlávia szocialista építésének problémáiba. A fia­talt ne tekintsék egyszerűen az ifjúsági szervezet tagjának, ha­nem egyben jövendő állampol­gárnak is, aki tanul, arra ké­szül, hogy elfoglalja munka­helyét, s aki ezen a­z úton szám­talan anyagi és erkölcsi nehéz­séggel találja magát szemközt. „ Jobban a nemzetköziség ■“* szellemében nevelni az ifjúságot. A vita során fel­szólaló Kardely elvtárs például bírálta a tankönyveket és a tanítási programokat. Rámuta­tott, hogy ezek gyakran nem­zeti romantikába burkolják a múltat, elködösítik az osztály­harcot, elvész bennük a máso­dik világháborúban vívott nép­felszabadító harc szocialista­forradalmi lényege, s gyakran a nacionalizmus terjedését se­gítik.­­ Szorosabb kapcsolatot­­ az ifjúság egyes rétegei és korosztályai között. A Köz­ponti Vezetőség rámutatott arra, hogy az üzemi, iskolai, egyetemi és más szervezetek­nek szoros kapcsolatban kell egymással állniuk, nemcsak a vezetőségek együttműködése útján, hanem sokrétű, minden­napi tevékenységükben. /1. A beszámoló és szinte­­ kivétel nél­kül vala­mennyi felszólaló szóvá tette a Központi Vezetőség ülésén, hogy használjanak ki vala­mennyi lehetőséget, vala­mennyi állami és társadalmi eszközt az ifjúság szocialista nevelésére. Sok szó esett a munkásönigazgatás nevelő sze­repéről, s arról, hogy a munkás­­önigazítási szerveket meg kell „fiatalítani”, az iskolarendszer további fejlesztéséről, az ipari tanulók nevelésének javításá­ról, a hadseregről, mint az ifjúság nevelőiskolájáról, az irodalomról és a sajtóról.­­ Végül, de nem utolsó­­sorban, beszéljünk ar­ról, amit a Központi Vezetőség a Népi Ifjúságról mondott. E szövetségben jelenleg 1 175 000 ifjú és leány tevékenykedik, s a szervezet különösen két terü­leten ért el látható eredménye­ket. Sikerült széles alapokon megszerveznie az ifjúság kul­turális, művelődési és sport­­tevékenységét, szórakozását, másrészt pedig az ifjúsági szer­vezetek sikeresen dolgoztak az ifjúság politikai és világnézeti munkásságának sokféle és egyre vonzóbb formáinak ki­alakításáért. (Például: vita­klubok, ifjúsági főiskolák, mar­xista tanulókörök, az ipari köz­pontok és szocialista építkezé­sek látogatása stb.) A Népi Ifjúság szervezetei­nek egy részében azonban el­hanyagolják a politikai és esz­mei munkát. „Sok ifjúsági szer­vezet kezdte elhanyagolni a politikai munkát — mondta Sztambolics elvtárs a Központi Vezetőség plénumán. — Kezdte elveszíteni politikai jellegét, viszolyognak az úgynevezett »unalmas és az ifjúság számá­ra érdektelen« kérdésektől, sőt olyk­or teljesen kulturális-, köz­­művelődési- és szórakoztató egyesületek jellegét öltik fel." A Népi Ifjúságnak jelentős politikai tényezővé kell válnia, ez azonban nem jelentheti azt, hogy tevékenységét leszűkítse kizárólag a politikai szervezeti munkára. A Központi Vezető­ség megállapításai szerint: Az ifjúsági szervezet politikai és eszmei munkájának fokozásá­val párhuzamosan a Népi Ifjú­ságnak merészebben és bátrab­ban kell kielégítenie a fiatalok sokoldalú igényeit. Cs­ak szó esett a pionír szer­­vezet munkájáról is. „Bebizonyosodott, hogy annak idején helyesen bíráltuk a pionír szervezetek félkatonai elemeit és merevségeit — mon­dotta Sztambolics elvtárs. — Most viszont sok vidékünkön nincs semmilyen gyermekszer­vezet. Már­pedig nevelő szere­pük kétségtelenül nagyon je­lentős, nemcsak azért, m­ert a gyermekek korának megfelelő szórakozásról és tevékenységről gondoskodnak, hanem azért is, mert fejlesztik legifjabb polgá­raink pozitív jellembeli és er­kölcsi tulajdonságait.“ Az ülé­sen többször kitértek arra, hogy több gondot kell fordítani a pionírmunka javítására. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Vezetősé­gének tanácskozása bizonyára új lendületet ad majd az ifjú­sági munkának. Az éles kriti­kai hang mellett ezért hatotta át a tanácskozást egyben mély, megalapozott optimizmus, s ezért hangsúlyozhatta a beszá­moló: „Ha mi, kommunisták, helyesen, nyúlunk ezekhez a kérdésekhez, ha arra törek­szünk, hogy mindazokat a tár­sadalmi tényezőket, amelyek befolyást gyakorolnak az ifjú­ság kialakulására és nevelé­sére, új szocialista szellem hassa őt, akkor bizonyosak le­hetünk arról, hogy az ifjúság lelkesedéssel és sikerrel veszi ki részét a nagyszerű harcból, amelyet népeink a szocializmu­sért vívnak." Réti Ervin Szovjet vezetők beszélgetése a svéd miniszterelnökkel N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának el­ső titkára, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja, valamint V. M. Molo­tov, a Minisztertanács első el­nökhelyettese és külügymi­niszter szombaton a Kremlben folytatta megbeszéléseit Tage Erlander svéd miniszterelnök­kel. Melyik jelvény szebb... ? A szovjet ifjúság népszerű lapja, a Komszomolszkaja Pravda rendszeresen közli hasábjain azok­at a jelvény­tervezeteket, amelyeket beküldőik a moszkvai VIT hivatalos jelvényéül javasol­nak. Képünkön, a lap március 31-i számából mutatunk be két tervezetet. Társasutazások a Szovjetunióba, az HDK-ba, Bulgáriába és Jugoszláviába A Szovjetunióba kétféle utat tehetnek az érdeklődők. Májustól októberre havonta megrendezik a Kijev—Leningrád— Moszkva Irá­nyú kéthetes túrát, amely 3055 forintba kerül. Ugyancsak két hét időtartamú a fekete-tengeri hajóút, amelynek során Konstian­­cát, Ogyesszát, Jaltát, Szuhumit, Batumit és Szocsit látogathatják meg a turistáik. Ezt az utazást májusban, júniusban és júliusban rendezik meg. Részvételi díja 3400 forint. Májusban, júniusban, júliusban és augusztusban egy-egy 12 na­pos utazást szerveznek a Német Demokratikus Köztársaságba. E csoportok útközben megtekintik Prágát, majd Drezdát, Lipcsét, Weimart és az NDK több más vá­rosát keresik fel. A részvételi díj 2800 forint. A Bolgár Népköztársaságba júniusban­ és szeptemberben szer­veznek egy-egy tíznapos túrát. Az út költsége 2600 forint. Magyar turisták látogathat­nak el a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságba. Júniusban és szeptemberben egy-egy üdülőcso­­port az Adriai tenger partján fekvő Opatijába (Abbáziába) lá­togat el. A részvételi díj 2500 forint. A külföldi társasutazásokra to­vábbra is az üzemek é® vállala­tok szakszervezeti bizottságánál lehet jelentkezni. JEGYZETEK A HÉT ESEMÉNYEIRŐL H­íresztelések — tények — leszerelés A nemzetközi élet az elmúlt napokban sem szűkölködött ese­ményekben. Mind­egyiknek megvolt a maga helyi, vagy akár nemzetközi je­lentősége. De a leg­főbb szempont, az egyetemes béke, az emberiség jövője szempontjából tagad­hatatlanul az ENSZ Londonban ülésező leszerelési albizottsá­gában előterjesztett legújabb szovjet ja­vaslatokat tekinthet­jük a ma lezárult hét legfontosabb esemé­nyének. A leszereléssel kap­csolatos szovjet állás­pontot számtalanszor érték bizonyos divat­tá vált nyugati rágal­mak. A leggyakoribb ezek közül az a két állítás volt, miszerint a Szovjetunió tulaj­donképpen nem is kí­vánja a hatékony el­lenőrzési rendszer megteremtését, vala­mint az, hogy „a Kremlnek az egész le­szerelési probléma csak az atomfegyve­rek betiltása miatt lényeges”. A Szovjet­unió új indítványai minden eddiginél na­gyobb csapást mérnek az efféle felelőtlen híresztelésekre. Hi­szen a szovjet javas­latok kimerítő részle­tességgel taglalják a nemzetközi ellenőrzés fontosságát, a felállí­tandó ellenőrző szerv jogait és kötelessé­­geit. A javaslatok külön hangsúlyozzák, hogy az egyezményt aláíró minden ország­ban állandó felügye­lői állománya lenne a létesítendő ellenőrző szervnek, és ennek tagjai bármikor aka­dálytalanul felkeres­hetik az összes objek­tumokat: katonai egységeket, katonai felszerelés- és hadi­anyagraktárakat, szá­razföldi, haditenge­részeti és légi támasz­pontokat, hagyomá­nyos fegyvereket és hadianyagot előállító üzemeket, stb. Szá­mos más utalás is ékesszólóan beszél arról a fontosságról, amelyet a szovjet kormány a hatékony ellenőrzés kérdésének tulajdonít. Ami pedig a fen­tebb említett másik „érvet” illeti, nos, an­nak megcáfolására elég egyetlen pillan­tást vetnünk a szov­jet javaslatokról szó­ló, a leszerelési tár­gyalások színhelyén. Londonban kelt TASZSZ jelentésre: „A szovjet kormány... hogy­­kimozdítsa a le­szerelés ügyét a holt­pontról és pozitív eredmények szülesse­nek ebben a­­kérdés­ben, újabb javaslatot terjesztett be, amely a fegyveres erők és a hagyományos fegy­verzet csökkentésé­nek kérdését nem te­szi függővé attól, lét­re­jön-e megegyezés az atomfegyver eltil­tása kérdésében.” Mindez egyben szétzúzza azokat az itt-ott már elhangzott és a jövőben elkép­zelhetően elhangzó nyugati feltételezése­ket, amely szerint a Szovjetunió az atom- és hidrogénfegy­verek gyártása terén elért eredményei miatt nem tartja már olyan lényegesnek e fegy­verek eltiltását. Lord Bertrand Russel, az ismert angol filozó­fus éppen a közel­múltban fejtegette a nukleáris fegyverek betiltását az „erő­­egyensúly” szemszö­géből. A Szovjetunió azonban — és ez itt a lényeg — nem a saját katonai meg­gondolásai, hanem az egész emberiség lét­­fontosságú érdekei alapján követelte és követeli továbbra is a tömegpusztítás leg­szörnyűbb eszközé­nek betiltását. De éppen ennek előmoz­dítására is, lehetőnek tartja, hogy először a hagyományos fegy­verzet csökkentése ügyében történjék megállapodás. Igaza van a londoni Times­­nek, amikor hangsú­lyozza: a Szovjetunió új javaslatainak egyik sarkköve az a vélemény, hogy „a hagyományos fegyve­rekre vonatkozó sike­res leszerelés olyan légkört teremthet, amelyben könnyebb lesz megfontolni az atomleszerelést is”. A javaslatokat ter­mészetesen világszer­te a legnagyobb figye­lemmel tanulmányoz­zák. S ha érdembeli kommentárokat egye­lőre aránylag keveset is láthatunk, a leg­több befolyásos nyu­gati lap cikkeinek alaphangja hasonlít a Daily Express meg­állapításához: „a Szovjetunió új fontos lépéseket tett...” Harmat Endre El kell hárítani az akadályokat az államok közti kapcsolatok útjából A francia külügyminiszter válasza egy lengyel lap kérdéseire Az Express Wieczorny című népszerű varsói délutáni lap Christian Pineau úrhoz, a Francia Köztársaság külügy­miniszteréhez táviratot inté­zett, amely a többi között így hangzik: „Miniszter Úr! A francia külpolitikával foglalkozó leg­utóbbi nyilatkozatának olva­sásakor arra a következtetésre jutottunk, hogy ön a Francia­­ország és az összes országok közötti kapcsolatok kiszélesí­tésének pártján áll, függetle­nül attól, hogy az egyes orszá­goknak milyen politikai rend­szerük van. Az ön nyilatkoza­ta nagy hatással volt a lengyel közvéleményre. Ezzel kapcso­latban legyen szabad arra kér­nünk, hogy válaszoljon az alábbi kérdésekre: 1. Helyesen értelmeztük-e legutóbbi nyilatkozatainak ér­telmét? 2. Vonatkoznak-e ezek a nyilatkozatok Lengyelország­ra is? 3. Milyen területeken véli ön kívánatosnak a len­gyel—francia kapcsolatok ki­­szélesítését? Augusto Pancardit, az Ex­press Wieczorny párizsi tudó­sítóját március 29-én a Quai d‘Orsay-ra (a francia külügy­minisztérium) kérették és át­adták neki Pineau miniszter nyilatkozatát, amely válasz az Express Wieczorny által felve­tett kérdésekre. „Örömmel értesültem, hogy legutóbbi nyilatkozatom ilyen válaszra talált a lengyel k­öz­­véleményben. Ebben annak bi­­zonyítékát látom, hogy a len­gyel nép érdeklődést tanúsít Franciaországnak a nemzetkö­zi kérdésekkel kapcsolatos nég­­zetei iránt. Itt arról van szó, hogy ne gör­dítsenek akadályokat az álla­mok közötti békés kapcsolatok útjába és — még inkább — ne engedjék meg, hogy olyan konfliktusba vonják őket, amely végzetes lenne az em­beriségre. Meggyőződésem — és úgy gondolom, hogy véleményemet világosan fejtettem ki ebben a vonatkozásban —, hogy az egymás mellett élést, sőt a Nyugat és a Kelet közötti kö­zeledést ebben az első sza­kaszban kétféle módon kellene kifejezésre juttatni: egyrészt a Nyugat és a Kelet közötti gaz­dasági és kulturális kapcsola­tok fejlesztése, másrészt an­nak révén, hogy közösen ke­resnének utakat és módokat az igazi és ellenőrzött általá­nos leszerelés biztosítására. Franciaország — és vajon szükséges-e ezt leszögezni — különös jelentőséget tulajdo­nít a lehető legjobb kapcsola­tok fenntartásának Lengyel­­országgal, amelynek oldalán oly sok alkalommal vívott harcot a népek és az egyes emberek szabadságáért.” A. I. Mikojam Burmába érkezett Március 30-án barátsági lá­togatásra Rangunba érkeztek A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese és a kísére­tében lévő személyek. A re­pülőtéren fogadásukra megje­lentek U Nu buranai miniszter­­elnök, a burmai kormány tag­jai és a diplomáciai testület képviselői. A Nu burmai mi­niszterelnök orosznyelvű be­szédben üdvözölte A. I. Miko­­jant. Árleszállítás Csehszlovákiában A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány elhatá­rozta több mint 22 000 árufajta kiskereskedelmi árának leszál­lítását 1956 április elsejével. Ez az általános árleszállítás évi 2 milliárd 100 millió korona megtakarítást jelent a fogyasz­tóknak. 1996 augusztus 26 — szeptember 4 Diákvilágkongresszus Prágában A Nemzetközi Diákszövetség végrehajtó bizottságának ha­tározata értelmében augusztus 26. és szeptember 4. között Prágában megrendezik a IV. Diákvilágkongresszust. A kongresszus egyik fő célkitű­zése­­ a diákság nemzetközi együttműködésének szorosabb­ra fűzése. A világ minden ré­széből érkező küldöttek meg­vitatják többi között az NDSZ és a diákszervezetek ilyen irá­nyú feladatait, továbbá a gyar­mati rendszer elleni összefol­­gás, a diákság demokratikus­­ jogainak, szakmai, kulturális és sport együttműködésének kérdéseit és a nemzetközi diákcserék lehetőségeit. A kongresszusra világszerte már­is megkezdődtek az előkészü­letek. A magyar tanulóifjúság is lelkesen, gazdag program­mal készül az újabb nemzet­közi találkozóra. Danilo Doli szabad! Befejeződött Danilo Dokci olasz k­atolikus író és több szicíliai szakszervezeti vezető pere, akiket azért tartóztattak le és állítottak törvény elé, mert a szicíliai Partinico vá­roska munkanélkülieinek nyo­morúságos helyzetén akartak segíteni úgynevezett fordított sztrájkkal. A súlyosabb vádak alól mindnyájukat felmentet­ték, s 50 napi elzárásra ítél­ték őket, amelyet az ítélet a vizsgálati fogságban eltöltött idővel kitöltöttnek ismer el. A vádlottakat azonnal szabad­lábra helyezték. „Pályát választok“ A varsói Műszaki Iskolában érdekes kiállítás nyílt meg „Pályát választok’’ címmel. Az itt bemutatott fényképek és grafikonok megkönnyítik a most végző tanulók számára annak eldöntését, milyen irányban folytassák további ta­nulmányaikat. Képünkön: a kiállítás egy részlete

Next