Szabad Magyarság, 1946 (5. évfolyam, 1-5. szám)
1946-01-01 / 1. szám
korszakát ha még nem is lehetett elfelejteni, de mégis már nem a jelen, hanem a múlt történetéhez tartozik. A szenvedések és nélkülözések ideje ha még nem is tűnt el, de nem ezek uralják többé a magyar életet. Megkezdődött Magyarország újjáépítése, megindult—nemcsak a romok eltakarítása, hanem a romok helyén egy boldogabb Magyarország megteremtése. Azok a kívánságok, amelyeket most egy esztendeje hangoztattunk, a nagybirtok, a fasizmus tömegszervezeteinek és anyagi bázisainak a megsemmisítése—nagyrészben megvalósultak, vagy megvalósulásuk folyamatban van. Magyarország sorsa, úgy ahogyan mi azt mindig kívántuk, a magyar nép kezébe került és mi bízunk benne, hogy tud majd élni hatalmával, tanult a múltból—nemcsak az elmúlt huszonöt esztendőből, de a megelőző négy évszázadból—s olyan országot épít fel és vezet a jövő útján, melyet nem fenyeget és nem pusztít el szinte nemzedékenként a belső és külső kormányzás nyomán bekövetkezett nemzeti szerencsétlenség. 2. Az elmúlt esztendő alatt kialakult hazai helyzet, úgy hittük, lecsillapítólag fog hatni a külföldi magyarságra is. Ha voltak ellentétek a külföldi magyarság egyes rétegei között abból kifolyólag, hogy milyen rendszer jöjjön odahaza a fasizmus után, kik legyenek a nemzet vezérei, stb.—ezeket a kérdéseket—úgy ahogyan az helyénvaló is volt—közben maga a magyar nép oldotta meg. A magyar nép és politikai vezetői mély életlátásról és érettségről tettek tanúságot akkor, amikor egy társadalmilag és politikailag romhalmazzá változtatott nemzet életében szinte pillanatok alatt találták meg azt a formát és megoldást, amelynek alapján az országot kivezethetik a fasizmus fertőjéből és csődjéből. Ennek a politikai vitalitásnak köszönhető, hogy az ország még teljesen fel sem szabadult a nácik uralma alól, amikor a népi erők már működésbe léptek, hogy új életet öntsenek egy halott ország elvéreztetett ereibe. A külföld magyarságának—úgy hittük—egyöntetű ujjongással és bizalommal kellett volna fogadnia a hazai eseményeket és fel kellett volna ismernie, hogyha nem tudta megvalósítani az egységet abban az időpontban, amikor egy otthoni fasiszta rendszer mellett a külföldi magyarságnak kellett hitet tennie a magyarság demokratikus meggyőződése mellett, akkor valósítsa most meg az egységet, amikor odahaza már demokratikus kormányzatunk van és így a külföldi magyarság legfőbb és legfontosabb feladata csakis a rettentően elpusztult Magyarország támogatása lehet. Az ujjongás, bizalom, egyetértés—valljuk be—a külföldi magyarság jelentős rétegeiben azonban nem következett be. Vajjon mi ennek az oka? Aki figyelemmel kíséri, hogy a külföldi magyarság egyes rétegei, lapjai miképpen foglalnak állást a hazai élet egyes jelenségeihez, az arra a szomorú eredményre juthat, hogy az illetőket legtöbbször alig-alig érinti mélyen a magyar nép, Magyarország sorsa. Állásfoglalásuk legtöbbször szűklátókörű politikai avagy anyagi érdekekre, akárhányszor azonban tisztán személyi motívumokra vezethető vissza. Azt az önfeláldozást, amelyet elvárnak orságoktól, népektől és amelyeket országok, népek az elmúlt öt év alatt meg is hoztak, ők nem hajlandók meghozni és nem akarnak engedni, amikor személyes érdekeik összeütközésbe kerülnek egy ország—jelen esetben Magyarország és a magyar nép—érdekeivel. 2