Szabad Művészet, 1948 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

1948 JANUÁR II. ÉVFOLYAM 1. S­Z­Á­M SZABAD MŰVÉSZET A „KÉPZŐMŰVÉSZET BARÁTAINAK KÖRE" FOLYÓIRATA (A MAGYAR MŰVÉSZETI TANÁCS TÁMOGATÁSÁVAL] Művészek a centenárium évében A centenáris esztendő csak akkor jelenthet többet ünnepnél és emlékezésnél, ha méltóknak bizonyulunk 1848 szelleméhez. Tettekben, alkotásokban nyilvánuljon meg a nagy ünnepi év, ezt kívánja tőlünk a száz év előtti magyar nemzedék, amely csodálatos és bátor cselekvésével fénylő hírnevet szerzett akkor egész világon a magyar nemzetnek. Tetteket, bátor cselekvéseket vár tőlünk a századik forduló, méltatlan az elődökhöz az, aki kényelmesen kitér a feladatok elől. A köztársasági elnök szilveszter éjféli szózata s újév napján a felejthetetlen kis­kőrösi zarándoklat 1848 szellemét idézték. Él már a centenárium lelke, s mint forró folyam, kezdi átjárni az egész magyar népet, buzdítva, serkentve a száz éve megkezdett nagy mű továbbépítésére. Ezt a lelket megtartani, ezt a szépen elindult forró folyamot táplálni s elvinni az ország valamennyi lakójának a szivébe, elsősorban a szellem embereinek a feladata. Nekik kell tudatosítaniok minden mai magyarban: mit is jelentett hát igazán a negyvennyolcas forradalom és a szabadságharc a magyarság történelmében! Az ő fel­adatuk legyen az is, hogy megértessük népünkkel: miért kell fokozott munkával és felelősségérzettel ünnepelnünk ma ezen a sorsdöntő évfordulón! A művészek gyönyörű feladat előtt állanak. A centenárium lelkét kell beleplán­tálták művészi alkotásokba, s meg kell örökíteniök azt a történelmi, társadalmi és szel­lemi folyamatot, amelyet 1848 emléke a ma élő magyarokból kivált. Negyvennyolc szelleme csodálatos lendülettel mozgásba hozza egész szellemi éle­tünket, magától értetődő tehát, hogy a Művészeti Tanács is, mint a legfelsőbb művészeti testület, fokozottabb éberséggel végzi munkakörét. Arra kell vigyáznia, hogy a centenáriummal kapcsolatban valamennyi művészi megnyilatkozás valóban művészi, nívós legyen, méltó az ünnepi forduló magasztos lényegéhez. Ezért a Művészeti Tanács és a Történelmi Emlékbizottság javaslatára a kormány el­rendelte, hogy emléktárgyakat, jelvényeket, emléklapokat csak a Művészeti Tanács zsűrijé­nek jóváhagyása és a tájékoztatási minisztérium ezen alapuló engedélye alapján szabad sokszorosítani és terjeszteni. Nem szabad tehát olyan műveket a nyilvánosság elé engedni, amelyek nem felelvén meg a legteljesebb művészi igényeknek, sértik a 48-as szabadság eszméjét és emlékét. Ez az igényesség kötelező most már a centenáris emlékművekre is. Kiskőrösön tör­tént például, hogy helyi kezdeményezésre, lelkes buzgalommal felállítottak egy emlék­művet, amely azonban művészi szempontból egyáltalán nem megfelelő. Ezért a Történelmi Emlékbizottság úgy határozott, hogy új, végleges emlékművet állít fel Petőfi szülőhelyén és ennek terveit a Művészeti Tanács ellenőrzése mellett egyik kiváló művészünk készíti el. A legteljesebb szabadság, a legmagasabb igényesség: ez ösztönözze művészeinket szebbnél-szebb alkotásokra ebben az ünnepi évben, hogy való­ban méltóak lehessenek ők is Negyvennyolc gazdagító örökségéhez. Költészet és szabad­ság, művészet és politika már száz éve is összeforrt a magyar történelem formálásában. Forrjon össze fokozottabb mértékben, még magasabb igénnyel napjainkban, amikor végre hazát teremtettünk 48 eszméinek jegyében, s nemzetté, uralkodó nemzetté tettük a dol­gozó népet, ahogyan azt Petőfi megálmodta. MIHÁLYFI ERNŐ zt­■­r

Next