Szabad Művészet, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
tirikus grafikánk egészének jelen problémáinkhoz, mai életünkhöz való eleven viszonyát. A kiállított művek legnagyobb része a Békeharc nagyjelentőségű kérdésével foglalkozott. A nagysikerű kiállítást öt hét alatt 60.000 látogató nézte végig. Az év jelentős képzőművészeti eseménye volt a szeptember 29-én a Magyar Néphadsereg Napján megnyitott „A Magyar Katona a Szabadságért’ című kiállítás. Ez volt az újjászületett magyar képzőművészet első nagyszabású tematikus kiállítása. 127 művész 177 művét mutatta be a kiállítás, köztük a XVIII. századi török hódítók elleni harcok néhány egykorú ábrázolását, a XIX. századi történelmi festészetünk klasszikus remekműveit és mai képzőművészetünk új történelmi tárgyi alkotásait. A kiállítás több termét töltötték be azok az új alkotások, amelyek Néphadseregünk életét, a magyar népnek a hazáját megvédő magyar katonával való testvéri kapcsolatát mutatták be. A kiállítás számos műve foglalkozott a hazánkat felszabadító Szovjet Hadsereg magyarországi hősi harcaival és a magyar népnek felszabadítói iránti szeretőte és hálája kifejezésével. Ez a kiállítás szemléltette először a formalizmusból kibontakozott, élő képzőművészetünk nemzeti hagyományainkkal való kapcsolatainak egyre tartalmasabbá váló elevenségét. Az 1951. év eredményei közé tartozik plakátművészetünk korszerű, szocialista-realista megújulása is. Ez évben készültek el Konecsni György úttörő jelentőségű, újszellemű plakátjai, s ma már számos plakáttervező művészünk járul hozzá jelentős plakátművek alkotásával új, szocialista-realista plakátművészetünk kifejlesztéséhez. Kiállításaink látogatottsága, képzőművészeti rendezvényeink növekvő sikere azt bizonyítja, hogy hazánkban is létrejött már „a művészet és az élet szövetsége”. Dolgozó népünk már érdeklődéssel figyeli és a maga ügyének tekinti a néphez szóló s legfontosabb problémáinkról a művészet nyelvén, közérthetően beszélni tudó szocialista művészetünk ügyét. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy még mindig nem sikerült megteremtenünk a dolgozó tömegek segítő kritikájának, a képzőművészet kérdéseihez, eredményeihez való hozzászólásának szélesebb körökben való bátrabb kibontakozását. A képzőművészet ügyéhez, problémáihoz hozzászóló munkáslevelek nem, vagy úgyszólván nem kerültek nyilvánosságra. Pedig az egészséges fejlődés szempontjából igen nagy szükség volna rájuk. Az év folyamán több külföldön rendezett kiállításon is bemutatták a magyar képzőművészet eredményeit. Legnagyobb jelentősége a Moszkvában rendezett, 1951 áprilisában megnyílt magyar képzőművészeti kiállításnak volt. 268 művet mutattunk be, a XIX. század mesterei legkiválóbb alkotásainak és élő művészeink munkáinak válogatott gyűjteményét. A szovjet nép baráti szeretettel fogadta képzőművészetünk bemutatkozását, s a szovjet művészeti írók értékes, építő kritikáikkal is hozzájárultak képzőművészetünk egészséges fejlődésének előmozdításához. Magyar képzőművészeti kiállítást rendeztünk Varsóban, Berlinben és Lipcsében is. Fiatal művészeink 20 művel részt vettek a VIT berlini világkiállításán. Magyarországon reprezentáns román, lengyel, kínai és koreai művészeti kiállításokat rendeztünk az év folyamán, a baráti országok kultúrszerveinek segítségével. A Szépművészeti Múzeumban rendeztük meg a „Kommunizmus építkezései” című nagyszabású dokumentációs kiállítást. A magyar múzeumok korszerű újjárendezése terén eredményes munkát végzett a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja. 1951-ben megnyitt a Nemzeti Múzeum újjárendezett történeti gyűjteménye. Ugyanez évben nyitották meg a szekszárdi, bajai és nyíregyházi múzeumokat, hogy csak a legjelentősebb intézményeket említsük. 1951-ben vidéken 34 állandó múzeumi kiállítás nyílt meg. Az újjárendezés a múzeumi gyűjteményeket valóban a nevelés nagyszerű intézményeivé tette. Míg a múltban az volt múzeumaink hibája, hogy nem a nagy tömegekhez szóltak és sokszor csak raktárszerűen halmozták össze a begyűjtött múzeumi anyagot 4