Szabad száj, 1946 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1946-06-22 / 1. szám

FOGVALUTA — esse a kő, kihúzom, — habár jobb sze­rettem volna platinát. .. Szabad szavak arról, hogy mostanában mifelénk mindenki mást csinál... Üdv az olvasónak, akit elsősorban is biztosítani szeretnék afelől, hogy a címben emlegetett szabad szavak egyáltalában nem a saját szakállukra csa­tangolnak, dehogyis ké­rem, ezek a szavak csak csupán a sokáig nyögött német-náci, meg nyilas rémrezsimn cenzúrája alól szabadultak fel és ma­gyarul szólnak bizonyos dolgokról, no meg ma­gyarán is. Hát szóval, vagyis: sza­bad szóval,­­­­beszéljünk az életpályák, foglalko­zási csoportok, hivatások totális egybeolvadásáról. Olyan társadalomgazda­sági jelenség ez, amely elsöpörte a válaszfalakat az egyes foglalkozási ágak között és jön, hogy mindenki mást csinál. Mert ugye, azt tudjuk, hogy a legjobb vajat a műköszörűsnél kapni, meg hogy kosárfonást a tra­fikban vállalnak és hogy cigaretta mindenütt kap­ható, csak trafikban nem. Ezek az alapfogalmak. A magasabb iskola az, hogy a sebészfőo­rvos daraszén­nel kereskedik, a tájkép­­festőnek nagy tétel köt­szere van és di­okrizse, a biztosítási igazgató tehén­­passzust kínál, az órás­­boltban két huszárnyereg eladó, a textilező év­be szk­árt őst a motorolaj­ban működő latin­ tanár invitálja meg egy kis sík­üveg-tranzakcióra. Tény­legesek és nyugdíjasok, Tyugatosok és keretesek, A, B és C-listások, ma­gán és köztisztek viselői, urbánus párok és aszfalt­­farmerek,­­mindenki az ég világán fő­foglalkozást cserélt és arbitrál és te­­zaurál és spekulál és vol­­tizsál a pengő és a « don­gó», a fazona­rany és a «Bruch», a sima és a rücskös valuták dzsunge­lében. Hogy miért? Na ki tudja kitalálni, miért nem elégszik meg valaki például a gimná­ziumi tanári mam­mut­­fizetéssel, a kollektívek gigászi billiótornyaival, a heti kalóriák soknullás számjegyeivel, ki mondja meg, na ki? Illetlenül szerénytelenek lettek az emberek. Mo­hók, kéjsóvárarc. Nem elég már nekik a fizetésük. Még meg is akarnak élni. Natillát... És innen van, hogy mindenki mást csinál. Én is. Legközelebbi szabad­­szólásig üdvözlöm sors­társaimat kortársi megér­téssel ). Szvetozát (amit kérem,­ ne tessék talán valamilyen régi meg­rögzött kényszerképzet alapján Fau szvetozárnak olvasni, mert ez nem ama csoda fe­gyversorozat rövi­dítése, ellenkezőleg: a szolid ipart jelző vas­­miacakakovácsok törzséből való eredésemet hirdeti csupán.) KORSZAKALKOTÓ reformok a sportéletben A bűnös reakciós korszak mérhetetlen káro­kat okozott a világhírű magyar sportéletben és ezért sürgős reformokkal kell az újjáépítést meg­kezdeni. Teljesen átalakul elsősorban a legnépszerűbb sportág, a futball. A reakció alatt teljesen elhanya­golták a fejjátékot. Az ország akkori vezetői ugyanis azt vallották, hogy a sportban sincs szük­ség fejre. Továbbbá sürgősen ki kell képezni bal­szélsőket és balösszekötőket, mert annak idején a balszárnyat teljesen elnyomták. Az atlétikában már nem volt ilyen rossz a helyzet és a nyilasok különösen a futás terén pro­dukáltak kiemelkedő eredményt, amikor a felsza­badító seregek a fővároshoz közeledtek. A birkó­zásban elhagyagolták a görög-római stílust, ezzel szemben tagadhatatlanul nagy eredménnyel gyako­rolták a­­Fogd, ahol éred a­ rendszert. Egyre időben sor­ híve volt az úgynevezett judo-birkózásnak, de a Sztójai- és Szálasi-korszak, úgyszólván teljesen kiirtotta sportéletünkből a judot__ Sok kárt okozott a reakció az ökölvívásban is, amelyet teljesen egyoldalúvá tettek. Csak a horog- és kereszt­ütéseket engedélyezték, de már a balkezes­ egyenest teljesen elhanyagolták. Nem mondom, balkezes dolgaik még jócskán akadtak, de egyenesek már kevésbbé ... Meg kell reformálni a tornász­sportot is. A korlátnak meg kell szűnnie és a felállásból is ele­günk volt. Ugyancsak betiltandók a lengő gyakor­latok. A demokráciának nincs szüksége jobbra­­balra lengő alakokra ... Általában megállapítható, hogy a nyilasok csupán a vívásban értek el kiemelkedő eredménye­ket. Nagyon jó vívók voltak. Legalábbis erre vall az a körülmény, hogy mindenkit alaposan megvágtak . . . Régi balszélső­ (­Ebben a rovatban minden köz- és magán­érdekű kérdésre felelünk. Nem tud olyan feleslegeset kérdezni, amire ne vála­szolnánk.) Autos államtitkár: Úí­va’átcoki a Magyar Köz­lönyben aláírásával meg­jelent remek humoreszk­jét a lakása­dój­egyről. Gratulálunk. Kitűnően mulattunk. Legközelebbi krokiját, kérjük, adja ne­künk. Jobban honoráljuk, mint az adózó közönség. Puskás Tibor színész: Mi az kérem? Vagy pus­kás valaki, vagy nyilas j­ámbor lehet les, puskás is... Mit tegyek? Azt kér­dezi, mit tegyen, hogy legalább egy hétig ki tud­jon jönni havi fizetésé­ből? Csalhatatlan mód­szerünk van legyen, amit akar. Posta: Nem jó, kérem. Kunmadaras nagyközséget nem Karcag mellett, ha­nem a szolnoki fogházban kell keresni. Egy becsületes ember. Kis csacsi. Kíváncsi. Mi a vélemé­nyünk az illetőről? Na, azért még nem olyan Sza­bad ez a Száj... Ambiciózus anya: Ha tényleg olyan feltűnően csinos a lánya, ne Holy­­woodba küldje, ott leg­feljebb csak filmsztár le­het belőle. Budapesten azonban rendőrőrnagy!__ Szerelmes szender: Ne fusson olyan hevesen a Loncika után. Hekus lett. _ Kiváncsi: Azt kérdezi, hogy Veres­­Péter melyik oldalhoz tartozik? Mér­­tannal nem foglalkozunk, de fénytani munkatár­sunk szerint a verés is relatív... Chaplin: Meghatottan olvastuk ajánlkozását, hogy szívesen venne részt az oktatásügy újjáépítési munkájában. Ajánlatát, sajnos, nem fogadhatjuk el. Komikus szereplőkkel el vagyunk látva. Földmívelési tanács, pénzügyi tanács, közbiz­tonsági tanács. Fenti üze­net részben önöknek is szól. Tanácsokkal el va­gyunk látva, így már érthető Az én fiam tisztviselő, de remekül keres. Már öt ruhát csináltatott ma­gának és a múlt héten vett egy kisautót. — Ne mondja. És hol tisztviselő? — Stockholmban. #\ Feudális földrajz A bölcs és nagy írótól a feudális időkben meg­kérdezte egy barátja: — Mondd kérlek, tulajdonképen milyen ország Magyarország? A költő gondolkozott egy kissé, majd halkan és szomorúan így felelt. .., Vidéki ország ... Nem mind vörös, ami Veres... Ihaj-tyuhaj, már nem, vagyunk egyedül. H­antja Bandi nyolcadikos mintadiák és korunk hőse, beszámol érettségijéről a haveroknak: „... á, csupa zrí volt az egész, nem kell mellre szívni, tősem is csupa link dolgot kérdeztek, rém könnyű volt felelni. Először azt mondja a hapsi­­nos, Handa András, ön bizonyára ismeri a világ­­irodalom főbb alakjait, melyiket tűzte ki maga elé mintaképül, akit valamilyen okból követni szeretne? Hát mert először kicsit stíroltam, hát a tancsi elkezdi, hogy: nahát, Petőfi, aki a sza­badságért esett el, vagy Zrínyi Miklós, aki... erre röhögni kezdtem magamban, mert gondol­tam, ha nekem száz arany lenne a zsebemben, még ha tört is, hát naná nem rohannék ki innen, de egészen Amerikáig! —­ de aztán kivágtam, hogy Teli Vilmost szeretném utánozni. «Helyes, helyes» krákogta a dili. «Teli valóban nagy hőse volt a szabadságnak, bizonyára azért, mert népe érdeké­ben a zsarnok ellen harcolt. Nemde?» «Egy frászt» mondtam tisztességtudóan. «Teli nagyszerűen tu­dott célba lőni!» Nem mondom, kicsit pusmogtak rá, de aztán megkérdezték, hogy mit tudok a la­tin hitregéből? Na pont ez kellett nekem, csak tátogtam és ráncoltam a homlokomat, a dili na­gyon fixírozott, a Kuszanek az elnök háta mögül nagyratátott szájjal súgott, míg végre kivettem, hogy egy csomó nevet mond, mint: Uránia, Apolló és egyéb mozik. Ja úgy, gondoltam, itt mozikról van szó, tehát kivágtam, Ámor — mert hogy előtte való este ott voltam egy illetővel, vic­ces hely, csöngetnek, mielőtt világos lesz! — «na és ki volt az az Ámor?» kérdezi a Kuszanek meg­megkönnyebbülve — mire én mondtam: «egy nyi­las». Hát ez tetszett. «Nagyon rendes gondolko­dású fiú!» — súgta a dili az elnöknek, aki rögvest mondta is: «Na hiszen látjuk, hogy foglalkozott a dolgokkal és mindig eltalálja a célt.» Naná, gon­doltam, amilyen tréninget mi kaptunk a céllövél­­ből! — ja és még vicces volt, hogy akkor mentünk az írásbelire és előzőleg felolvasták a szabályza­tot, hogy azt mondják: akinek puskája van, az jelentkezzék és adja le —, mire én mondtam a dilinek: kérem, puskám nincs, de van két kézi­gránátom, egy géppisztolyom és két tótslégerem — és ő azt mondta: akkor maga édes fiam már elég érett is arra, hogy részt vegyen a közéletben — na és azóta veszek is... majd még olvastok rólam.” Tempefő! Érettségi előtt két diák beszélget: — Mondd kérlek, van már puskád? — Hogyne. Még gép­puskám­ is. PEST, 1946... — Hihetetlen, hogy­ mi­­lyen szeszélyes­en adó­pengő!­­ — Miből gondolja? — Ma­ kezd egészen kiszámíthatatlan lenni... % NYÁRI TÖPRENGÉS — Megőrülök a gondoktól- mivel fogok majd télen fűteni, abban a nagy hidegben? — Hogy tehet tíz billiót egy lóra? Hátha le­marad és elveszti a pénzt! ■— KMSfrr-íróleg. — Miért? — Hát nem tudja? «Rossz pénz nem vész el...» Felelős szerkesztő: Király Dezső Felelős kiadó: Verebély Károly Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bajcsy-Zsilinszky­ út 34. Telefon: Szerkesztőség 122— 057. Kiadóhivatal: 123—069. Hirdetési­ osztály: 127—820 Hungária Hírlapnyomda Rt. Felelős nyomdavezető: ar Bródy László EMKE kávéház és szalon szombaton és vasárnap MŰSOROS TÁNCEST reggelig nyitva

Next