Szabad száj, 1947 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-04 / 1. szám

nő VÉGÉN Atomvicc. Az emberi­ség az atombombával si­­keresen kipusztította ön­magát. Nem maradt más élőlény, csak két majom egy csendesóceáni szige­ten — szerencsére hint­és nősténypár. Ott ülnek­­ egy fán, a hímmajom Tisztviselő: öregem, nincs egy vasam se. közelebb furakod­­z a G. F.s Jó magának ... nőstényhez s át alkarja ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦»♦»♦♦♦♦­»»♦♦»♦♦»♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦ Örüljünk-e annak, hogy kil­átásba helyezték a közélet megtisztítását? „Rosier. Rosier. Rosier grörl..." Kínos feltűnést keltett, hogy ez ismert sváb nevű tenorista olyan ostoba és felhárbontó megjegyzést enge­dett meg magának egy moziban,­ ami azt bizonyítja, hogy még mindig a gyűlölködés, a faj- és vérmítosz nemzet- és emberrontó bűvöletében él. Több olvasónk azzal a­­kérdéssel fordult hozzánk, hogyan lehet az átkos faji kérdés megszállottjai ellen védekezni? Leghelyesebb természetesen az ilyen desperációkat rendőrkézre adni, de az se árt, ha elmondjuk nekik az alábbi tanulságos históriát. Egyszer egy néger került a híres tudós elé. A tudós hosszan vizsgálhatta a feketét, majd megkérdezte: — Nem tartja lehetségesnek, hogy az ön ereiben némi európai vér is kering? — Könnyen lehetséges — felelte jámborul a néger. — Az őseim ugyanis egész sereg fehér embert meg­­eltek... ITT AZ ELSŐ HÓ — Szép alak vagy. Az előbb még hetet-havat ígértél. — Pardon, csak havat ... Ma mi sem tüntetünk — ma mi is boldog újévet kívánunk! táhori pal, london Mosolya ölelni. A nőstény azonban el­taszítja és gondterhelt arccal kérdi: „Mondd, érdemes elöl­ről kezdeni az egész marhaságot?“ Az angol-egyiptomi tár­gyalások már majd egy éve húzódnak. Bevin állító­lag elhatározta, hogy megtanul arabul. Hátha könnyebben boldogul. Háromheti tanulás után az egyik államtitkár megkérdezte tőle, ho­gyan halad? Bevin így feleli: „Sehogy. Az arab nyelvben minden szónak megvan a maga jelentő­sége — s pontosan az ellenkezőjét jelenti an­nak, amit jelentenie kel­lene — s ezenfelül min­den szó valamilyen fajta tevének a neve.“ Az ír gárda bakája. Vasárnap templomba ren­delték a bakát. A pap ékesszóló, megrázó pré­dikációt mondott a tíz­­parancsolatról. A baka végighallgatta és bűn­tudatában nagyon el­szontyolodva ballagott a kaszárnya felé. De tél­iben hirtelen felragyo­gott az arca. „Egy biztos — vigasz­talta magát —, sose csináltam faragott ké­peket.­“ Az angol virsli tudva­levőleg kétharmad ke­nyérbél és egyharmad fehér bors. Két kanadai katona életében először kapott ilyen virslit ebéd­re. Az egyik kettévágta és odafordult az őrmes­teréhez: „Őrmester úr, mit te­gyünk erre, mustárt vagy lekvárt?“ Kohn sokat szenved a tengeri betegségtől és elgyötörten vánszorog a­ fedélzetre. — Amit ott a távolban látok az már szárazföld? — kérdi remény-­ kedve. A hajótiszt udvariasan feleli: — Nem kérem. Az csak a horizont. Kohn megkönnyebbülve sóhajt: Az is jobb, mint a semmi... SZILVESZTER ÉJJELEN Szilveszteri bankett a Pártban — Tálalva van... REJTVÉNY Ortutay Gyula lesz ne­­vet a kultuszminiszter» (*H851 UT81T-J8128\rj — Felügyelő úr kérem, az utcán találtuk ezt a részeg vetköztetőt... CSODABOGÁR Az Arany János Társaság 1904-ben megjelent év­könyve közli kuriózumkép a következő, 1902. évben hozott határozatot: „Számításba vette a bizottság a magas kormánynak egy tébolydás osztály felállítása által való támoga­tását." Íme, az idők változása. Negyvenöt év előtt ez egy „csodabogár“ volt. Ma? Aránylag világosan fogalmazott rendelet... HASZNÁLATI UTASÍTÁS rágalmak és névtelen levelek elleni véd­ekezésre Sokat foglalkoztatja mostanában a közvéle­ményt, hogy mit kellene tenni névtelen levélírók és rágalmazók megféke­zésére. Annyira elszapo­rodtak a nemtelen és gyáva rágalmazók, hogy egyik kitűnő közírónk statáriumot követelt elle­nük. A magunk részéről eddigi gyakorlatunkhoz híven, világhírű munka­társainkhoz fordultunk azzal a kérdéssel, hogy mi a leghelyesebb ellen­szer. íme a beérkezett válaszok: Ifj. Dumas a rágal­makról: Egyetlen válasz a rágalomra hallgatás, amely magában foglalja a megvetés minden for­­má­ját és hatását. Ugyanő a névtelen le­velekről: — Mindig sok névtelen levelet kapok. Szeretem őket, mert meg van az a nagy előnyök, hogy az ember nem köteles rájuk felelni. És mégegyszer ifj. Dumas: — Száz üvöltő és igaz­ságtalan ellenségünk min­dig életre ébreszt valahol számunkra egy új isme­retlen barátot, aki felhá­borodik a rágalmazók aljasságán. És az il'yen telkekből tevődik össze az, amit közvéleménynek nevezünk. Amikor Re­wn megírta '»»»» »»»» »» »» »» »»»»»,­­ HERUS LOM­I * 2 KALANDJAI * £ — Biztosan szerencsém v £ lesz. Kéményseprővel ta­­c­­­lálkoztam... Jézus élete című nagy művét, a nemzetközi reak­ció azzal vádolta meg, hogy megfizették a tol­lát. Róla mondotta ugyan­csak az ifjabb Dumas: — Az általam végtele­nül tisztelt Renan, egyike a leginzuitáltabb és leg­­megrágalmazottabb embe­reknek. Maga Renan, a nagy bölcs, csak ennyit mon­dott: — Sose szabad a táma­dásokra felelni, még a legnagyobb szörnyűségek­­re se. Annak a barátom­nak a nézetén vagyok, akihez nem ért fel semmi rágalom, mert valameny­­nyit megvetette. A névtelen levelekről írta Molnár Ferenc: —• A leggyalázatosabb névtelen levél, amnt kap­tam, így szólott: Tudom, hogy te írtad nekem a névtelen levelet! _Végül pedig hadd idéz­zünk, egy bár nagyon reakciós, de tagadhatatla­nul eszes politikust, Tisza Kálmánt, aki ezt mon­dotta: « — Ha sarat fröccsen­te­nek rád, ne tisztogasd le. Várj, amíg megszárad, akkor lehull magától... Szabó Iré­n­es ykk­­orról grit­iknkbe*.* Sok politikusunk hivalkodik azzal, hogy ha kerületükbe lemennek, mi­lyen tömegek ünnepük őket. Anélkül, hogy ezzel a legcsekélyebb összefüg­gésben lenne, elmondjuk az alábbi történelmi anekdotát: Napóleon a legnagyobb pompával ünnepeltette császárrá koronázását. A koronázás estéjén régi hívével, Ney marsallal beszélgetett, aki nem tit­kolta ellenszenvét a császárkodás komédiájával szemben. Napóleon megbántottan mondotta: — Saját szemeddel szemlélted, hogy egész Párizs kivonult az utcára, hogy lásson, mint császárt. — Ez is valami? — felelte Ney — lövetted volna magadat főbe nyilvá­nosan, egész Franciaország összesereglett volna. ■h JÓBARÁTOK A TÁRLATON —­ Érdekes, mennyire alakjára. — Tényleg... hasonlít feleségem felért fian­agjoxtatjtfc az MJPi®.­­ Az elmúlt hét margójára hogy a demokráciáért küzd? Egy férfi bemegy a Dob­ utcában egy kis üzletbe, melynek kirakatában egy szép óra van elhelyezve. — Szeretném megjavíttatni az órámat. — Bocsánat, — feleli a boltos. — Én nem vagyok órás.­­— Hát akkor mi a csodának van ára a kirakatban? — Nézze, uram, én egy m­a­i !*) vagyok. Hát mit tegyek a kirakatba...?! *) Mail a rituális operatőr, akinek közreműködése révén a nyolcnapos gyer­mekek az izraelita hitfelekezet szabályszerű fiaivá válnak. .. Még mindig nem simultak el a parlamenti tüntetések hullámai és főleg azt tárgyalják sokan, hogy a töme­gek a végén már a tüntetés értelmi szerzői és meg­rendezői ellen fordultak, illetve az ő szavukra se nagyon hallgattak. Hadd meséljük el ezzel kapcsolatban az alábbi ked­ves históriát. Egy kereskedőnek nagyon sok baja volt a gyárosá­­val. Egyik nap hallja, hogy a gyáros feleségének hár­mas ikrei születtek. — Pompás! — örvendezik nagy elégtétellel a keres­kedő. — Most legalább ő is megtudja, mlyen az, ha az ember olyan árut kap, amit nem rendelt... A könyvpiac legújabb szenzációja A Révai kiadásában megjelent kitűnő karácsonyi könyvek között nagy sikert aratott Török Sándor, a kiváló író, „Életed kész regény“ című műve. A könyvet megvásárolták az ismert köpönyegforgató politikus barátai és a címlap némi megváltoztatásával el­küldöttek neki karácsonyi ajándékul. A megváltoz­tatott címlap így festett: HAJNALI TÖPRENGÉS — Ha leg... legközelebb erre jön az ágy, azonyisten beleugroml

Next