Szabad száj, 1948 (3. évfolyam, 1-49. szám)
1948-01-03 / 1. szám
ssmHAz és Élűn te De? egy nagy színház, s»ehk? senki shies saegeSégedv«, a saját szerepével. (Szenes Béla) ! * V/,,tömd* BAJOS GIZI Férjemet, «ír. Gerssia Tibort egyszer felkereste a megboldogult Ventrey Ferenci és panaszkodott, hogy olykor fáj a jobbfele. — Ez bizony a korral jár, Feri bátyám! — mondotta a férjem, — Ugyan? — hitetlenkedett sas öresár, ,— Hiszi.» & balfülem nem fáj, piádig az is éppen nyolcvan eaateadig, salat a másik! .... KELETI LÁSZLÓ Egyszer, még a harmincas évek közepén filmezés közben lóra kellett ülnöm. Megvallom,, nem származom írás zárásalódból és így bizony a paripa tetején nem festettem Sándor Móricként. Inkább csak Móricként! A jelenet szerint azonban a lónak előre kellett volna ír,ennie, de akárhogy is ráncigálása, sehogyse ment. — Keleti — ordította derék rendezőm —ne bármír''-ElőSSre! Keleti! Előőöre!... Mire a ló hátáról ezer fényen megszólaltam: — Rendező úr kérem, nem szólna inkább a lőttülk? . - - APÁTOT IMRE Egyszer a „Szerelem vására“-t játszottak, amelynek egyik felvonásbeli végjelenete az, hogy a nő megfojtja a hűtlen szeretőt, aki nyitott szemmel hal a földre, miközben a nő ezt alkotja: „A szétüsd! A szemed!... Az illető szerető azonban kopasz volt és parókát hordott, mit a hölgy fojtogatás közben valahogy lesodortbarátunk fejéről és így a paróka pofaayakásszerűen ragadt rá a jobbosra érdemes szerető arcára. Mit tehetett hát, a Színfalak felé zuhant s így a közönéig csak elés tekintélyes hátsó részét láthatta a kitűnő színésznek. A művésznő azonban nem zavartatta magát a váratlan Keidelistoi és tovább mondta a darab ezovexét: — A szemed! A szemed!. ... Sicc, politika! . . . Brahács és Ficzére beszélgetnek: — Huszonkilenc éve vagyunk fárasok — mondja Braháus —, de ara volt az első eset, hogy a véleményünk egyezett a feleségemmel— És miről volt szó? — érdeklődik Ficzare. — Hogy hát volt nekünk összeházasodnánk. ....................... SOMLAY ARTHUR Falad! Miklós, a Vígszínház egykori kitűnő igazgatója nem tartozott a legnyájasabb férfiak közé. Egyszer egy borzashajú ifjú titán kereste fel. — Hogy tetszett az Önhöz beadott „Lótuszhalál“ címő tragédiám? Mikor fogják előadni? — Az én színházamban semmiesetre tem. Az ifjú titán sértett önérzettel vágott vissza . — Nem kell azért olyas nagyra lenni, direktor úr. Nem ön az egyetlen Színigazgató, aki ezt a darabot nem akarja előadni!«. BELLÁK MIKLÓS A világ legidegesebb ember kétségkívül boldogul! Sebestyén Géza volt. Nem maradt nyugton egy pillanatra sem, folyton mozgatta a lábát. Miskolc felé utaztunk s persze Géza folyton rázta a lábat. Úgy Hatvan felé megkérdeztem tőle: — Mondd, Gésa, té megváltottad a vonatjegyedet? ■— Hát persze! •— Elég nagy könnyelműsés volt tőled. Ezzel a fáradtsággal gyalog is mehettél volna. GOMBASZÖGI ELLA A napokban fel altar■ irra szállni egy zsúfolt villamosra, de a kalauz leszólt, hogy nincs hely. — Dehogy sincs — feleltem kissé bosszosan —, innen lentről is látóra, hogy két üres hely van. — Az igaz — felelte a kalauz —, de nem egy irtás mellett... KÖVÁRY GYULA Éppen Londonban voltam, amikor A II. Edvárd királyt temették. Miután a temetési menet reggeltől estig vonult London utcáin, elvittem magammal „állomáshelyemre“ két üveg whiskyt is. Amikor a koporsó elérkezett odáig, ahol én álltam, akkorra már bizony egy kistó be voltam csiccsentve. Máig sem tudom tehát, hogy kié lehetett az a másik koporsó, mely hajszálig hasonlított VII. Edvárd koporsójára, s melyik egy pontossá ugyanolyan, büszke fekete paripa vitt, mint az angol királyét?... KELLÉR DEZSŐ Életem első szerelme a cukon utcai leányeremi harmadik osztályába járt és hosszú, szőke copfot hordott. (Major Ida művésznő figyelmébe! A szerk.) Jómagam második gimnazista voltam és hátamon az iskolatáskával, kezemben a rajztömbbel, vonalzóval, mindig meg szoktam várni szerelmemet a cukorutcai suli előtt. Egy napon azonban silány elemi igazgatójakiadta a parancsot, hogy a pedellus kergesse el az iskola előtt várakozó fiúkat. Hozzám is odajött a nagybajusz« pedellus — Ejnye, te taknyos! Nem tudod, hogy fiúknak mit szabad ücsörögni az iskola előtt? A világ legtermészetesebb hangján válaszoltam: — Mit akar tőlem? Én szülő vagyok ... ! GOBBI HILDA A „Csongor és Tűrnie44 egyik előadása előtt bementem az egyik körúti csemegeüzletbe: — Kérem, küldjék el a csomagomat Gobbi Hilda ! címre. A kereskedő fia,, aki eddig részvétlenül állt a pult mögött, érdeklődve odaszólt: — Az, aki a Mirigyet játssza a Nemzetiben? — Az — feleltem mosolyogva. Mire a kereskedő megszólalt. A hangjában egy kis zsörtölődés, de még több büszkeség volt: — Ez a Sanyi, ez a Sanyi! Ez minden nőt ismer Pesten. PETHES SÁNDOR Siófokra mentünk autón Dénes Gyurival. Az országúton egyszerre csak megláttam, hogy egy elakadt autó gazdája integet. Megálltam, s miután én vezettem a kocsit, azon ezurtosn, overall©-an odamentem segíteni a pasasnak. Miután rendbehoztuk a kocsit, a pasas megkínált egy cigarettával és dícsérőleg így szólt Gyurkához: — Nagyon jó soffőrje van a művész úrnak! .». KISS MANYI Egy reggel becsengette szobalányát a hálószobájába: — Annus — mondta álmosan a leánynak —, egy légy döngicsél folyton a fülem mellett. Fogd meg és szép óvatosan vidd ki a szobából, de vigyázz, nehogy baja essék. Annus, óvatosan megfota a legyet és elhagyta a szobát. De néhány perc múlva tanácstalanul visszajött, a legyet még mindig ujjai közt szorongatva. —• Mi az? — emelte fel fejét párnáiról Manyika. — Miért hoztad vissza a legyet? — Bocsánat, művésznő — hebegte Annus —, de nem mertem kiengedni szegényt a szabadba! Esik az esőt MAJOR TAMÁS Pár nappal a forint születése után történt, hogy bevetődött hozzám egy pátriárkakülsejű öreg koldus. Talán szép fehér szakálla volt az oka, hogy nrra mertem pár fillérrel megsérteni, hanem egy szép új forintost adtam neki. Ez is maradt a tarifája, amiért aztán minden héten pontosan megjelent. Egy alkalommal így szólt az öreg: — Tessék elhinni, direktor úr, nem szívesen koldulok. Ha volna egy kis tőkém, önállósítanám magamat és üzletet kezdenék. — És mennyi lenne ez a tőke? — kérdeztem. — Ötven forint. Vennék belőle cipőfűzőt, gyufát és azzal házalnék. — Itt van, öregem, kölcsönzöm magának az ötven forintot. Majd ha már megy az üzlete, majd részletekben törleszti. Hálálkodva tűnt el az és öregem és — pontosan egy év múlva, az idén augusztusban jelentkezett. Az elszámolás miatt jöttem — vette elő noteszét —, pontosan 1946 augusztus 23-án kaptam öntől ötven forintot. Azóta elmúlt ötvenkét hét, vagyis ezen idő alatt járt volna nekem direktor úrtól hetenként egy forint, összesen ötvenkét forint. Kapok tehát két forintot. Átnyújtottam a két forintot. Meglepetésemben még azt is elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy megy az üzlet!? HOXTHY HAjorA Múltkoriban találkoztam egy régi-régi ismerősömmel, akivel valaha együtt jártam a Színiiskolába és aki bizony nem vitte feljebb a segédszínésznősködésnél. A régi ismerős így áradozott: — No Hajnácskám, emlékezz vissza, mit mondtam neked, amikor még kis színinövendék voltál? Ugye megmondtam neked, hogy nagy színésznő leszel, ugye mondtam, hogy milyen sikereid lesznek, hogy * merni fogják. Ugye megmondtam, hogy a közönség tombolni fog minden fellépésednél. Szerényen mosolyogva hallgattam áradozását, mikor hirtelen vállat vont és így folytatta: — Hát mit mondjak, tévedtem! REMÉNYT ÜLI A Stúdióban próbáltam a Rádiózenekarral, amikor belépett a próbaterembe egy ismert, de nem túl tisztelt zeneszerző. A karmester rászólt: — Mi az uram, mit keres maga itt? — A művésznővel szeretnék beszélni — válaszolta barátunk. — Miért? Mi közölni valója van számomra? A zeneszerző sértődötten állt fel:• Megyek már, megyek, látom, gyanakszanak, hogy el akarom vinni a melódiákat! •»• TÁRKONYI ZOLTÁN Amikor először jártam az Alföldött, megláttam egy pulikutyát, aki olyan csupaszőr lompos és furcsa kis pofa volt, mint valami szégylábon járó pamacs. Megkérdeztem a 3 öreg paraszttól: — Mondja kedves bátyám, melyik ennek a kutyának az eleje? Az öreg végigsimította a bajszát és kibökte: — Ahol ugat! SALAMON BÉLA 1944 márciusában a kitűnő komikust is elhurcolták a Svábhegyre. És ott valami kapitányféje hallgatta ki. A személyi adatok felvétele során a kapitány rideg hangon kérdezte:— Hány éves? Salamon ezepegve felelte: *— Baj van leszek! Aztán azzal az utolérhetetlen kedves félszegséggel, tragikomikus fintorral és jellegzetes hangsúllyal, mely asalamoni humort oly ellenállhatatlanná teszi, halkan hozzátette: — Kapitány úr .. . Gondolja, hogy leszek Szabadon engedték. FELEKI KAMILL Bilicsi Tivadar egy napon lelkendezve rohant be az öltözőbe: —* Fiókák, ötszáz forintot nyertem sorsjegyen!— Egy? — kérdeztem, látszólag egykedvűen. — És mi volt a sorsjegy — Kilencezerháromszáztizenhét! —– felelte Tivadar. — No, akkor — mondottam — ez az első jó szám, amit hallok tőled! GRAY TIVADAR Csortos Gyulával ültünk a színház előtti kiapadón, amikor egy kis, úgynevezett ,, telefonló-színészfiőcske így köszönt oda a Mesternek: — Pá, kolléga úr!»*« Mire Csortos a maga jellegzetes, mély hangján: — Miért lennék kolléga? Nem vagyok épkokon.. • LATABÁR KÁLMÁN Egyszer, amikor Lénárd Béla ,jkeze alatt44 játszottam, anaiv* panaszkodott az igazgatónak, hogy Lénárd rendező úr csak a primadonnához kedves, vele pedig mindig nagyon csúnyán viselkedik. Csúnyán viselkedem? Csúnyán viselkedem? — jött oda hozzám morfondírozni Bemet. — De hiszen, mindig megölelem és megcsókolom, amikor meglátom? — Azt hiszem, éppen ce lesz a baj! — jegyeztem meg csendesen. iv««*»*s«*a«aasB*EaB**aa*ae*as***B*s«s*««**Esrjj»aessí*8*«a»'asBa*H»«a«B»«»»^ Meginvitáljuk kitűnő és népszerű színpadi művészeinket, hogy újévi ■ £ számunkban meséljék el életük egy-egy derűs epizódját. Olvasóink bizo- ■ £ nyara örömmel hallgatják kedvenceik vidám históriáit. %SS!!—Hft3IIS*!!B*S99B«S!aB9BeS9fKS!gBS!*aSBSaffaBQeSSCBSa8BailSSaaC««SK£aEU'!$SSI9aa9 batkay máston Hevesi Sándorról azt mondják, hogy rendezés közben nem ismert tréfát. Hevesi félelmetes szigorúságának magam is tanúja vagyok, mert egyszer, még kezdő színész koromban, mikor nem tartottam be egész pontosan rendezői utasítását, így förmedt rám: — Figyelmeztetlek Marci, ha holnap sem veszed komolyan a próbát, ma vagy utoljára színházi próbán! TOLNAY KLÁRI Kislányom, Zsuzsi hozzá van szokva, hogy az emberek, akik hozzám jönnek, színdarab-tanulás és próba céljából jönnek és hozzászokott ahhoz is, hogy látogatóim nagy gesztusokkal próbálják szerepeiket. A napokban egy részeg kéregétő került be valahogy az előszobából a lakásba és ott részegségében nagy botrányt rendezett. Amikor végre nagynehezerreíciót tuszkoltak, Zsuzsi lány önt csendesen megjegyezte: * — Nagyon tehetséges bácsi volt! Remekül játszotta a részeget! ... HALMAI IMRE Egyszer egy nagyobb összeghez jutottam s azonnal elmentem az óváshoz, hogy egy órát vegyek magamnak. Megkérdeztem, hogy mennyibe kerül, mire a boltos így válaszolt: *— Másnak kétszáz forint, de uraságodnak százötven. — És meddig jár egy* folytában ez az óra? — Egy napig. — És hányszor kell felhúzni napjában? — Egyszer. — És mikor kell felhúzni? Most már dühös volt az órás. Türelmetlenül mondta: — Heggel! — Este nem lehet? Az órás végleg kiesett a flegmából: — Nem. — Miért?— Mert akkor uraságod részeg szokott lenni. — Szilveszteri elmélkedés . — Furcsa ital ez a a puncs! Az ember először * rumot öntbele, hogy e-ös igyen, aztán felhígítja a vízzel, hogy mégse legyen olyan erős. Aztán narancsveteg csíróHilevet tesz fcozts rá, hogy savanyú legyen 5 is megcukrozza, hogy g édes legyen. Végül azt g mondás az ember: ■ — Egészségedre! — és m maga issza ki a poharat.w 0 ers* MOSOLY — KALAND — SZATÍRA MIVÁEY MSE EST (MEX) VIDÁM KÖNYVE BRANDY KAPITÁNY IS A TÖBBÜK... KAPHATÓ MINDEN KÖNYVKERESKEDÉSBEN VASI CÍMLAPJÁVAL ÁRA KÖTVE: 20 FORINT hungária könyvkiadó ÉLET ÉS SZÍNHÁZ •— A csarilányok mind színésznők szeretnének lenni. A színésznők meg mind csirkányok szeretnének lenni. (Szenes Béla)