Szabad száj, 1950 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1950-01-05 / 1. szám
Ősi kámoni tájszólás «Minden fészek alléba akad egy tenter, amely megeslnik és csak ősiápuk* (■pnj re •Sodjsa ijeso jjaure ‘sátor; pi'sjTt velje rpzsoj naptajAi lasajfajgar^! VASS MEGYEI NÉVROKONOK A kilencszázas években Széll Ignácot léptette fel a kormánypárt képviselőnek Vass megyében. A jelöltnek választási körútján, Sárvárott bemutattak egy idősebb kortest. A képviselőjelölt — ahogy ez ■lyenkor választások előtt ülik — elsőnek mutatkozott be: — Széll Ignác vagyok — mondotta kezét nyújtva, mire a kortes boldogan vigyorogva válaszolta: — Akkor névrokonok vagyunk, mert én viszont Szélig Náci vagyok. A Perint Bariján Vármegyei túra Kovács és Geréb Szombathelyre utaznak, autóval. Először teszik meg az utat és így nagyon vigyáznak, hogy el ne tévedjenek s minden útjelző táblát elolvasnak. Egy ízben, mikor a vasutat keresztezik, Kovács szemébe ötlik a következő feliratú tábla: ERRE VEZET AZ ÚT SZOMBATHELYRE! AKI NEM TUD OLVASNI, KÉRDEZZE MEG A BAKTERT. Kovács nagy hahotára fakad és oldalba löki társát, aki szintén elolvassa a táblát, de a legnagyobb komolysággal. Kovács továbbra is nevet és alig tudja továbbvezetni az autót, olyan jókedve támad a tábla szövegétől. Végre beérnek Szombathelybe, ahol első dolguk betérni egy vendéglőbe és jól megebédelni. Már a feketénél tartanak, amikor Geréb elkezd hangosan nevetni. _ Mi az? Mi van veled? — kérdezi Kovács. — Most jöttem rá, hogy te min nevettél — bahotázik Geréb. — Mit csinál az a szegény analfabéta, ha a bakter nincs otthon? Ez aztán a forsziftos tenupozás! A század elején egy bécsi ezredes jött Szombathelyre hivatalos vizitre, Ferenc József képviseletében. A helyi színház díszelőadást tűzött programútjára, ahova az ezredes is ellátogatott, noha egy szót sem tudott magyarul. , , A színház igazgatója viszont a német nyelvvel állt hadilábon, de igyekezett a maga módján németül üdvözölni a színházába belépő ezredest a következőképen •Herr Tausender, ich bin der Farbenhausdirektor Von Sammstagplatz! cursmhrrfhelven történt A Góth-pár vendégszerepe.t Szombathelyen. Előadás után az egyik helyi színházbarát vacsorára hívta meg a pesti vendégeket és a színház tagjait. A háziasszony érdeklődött, hogy mit kívánnak enni a fővárosi művészek. Góth nevetve mondotta: — Nekem igazán mindegy, a feleségem pedig fogyókúrázik! Színház után kezdődött a vacsora. Töltött káposzta nyitotta meg a menetet, oldalassal és egyéb disznóságokkal, utána rántott karaj, szárnyasok tömege, majd rétes és tejszínbabos torta. Góthné keveset fog a gyásztól!, mire a szombat- s helyi kedves háziasszony I zsörtölődve rászólt: — Egyél már drágám I rendesen, hiszen a te ked- I vedért csináltam ezt a kis franciás vacsorát. II. Kabos Gyula rándult ki I Szombathelyre egy rög- I tömött társulattal Paulini I Bélának gyenge kis da- I rabját játszották, olyan I művecskét, ami Pesten is I megbukott. I A függöny felgördülte I előtt a színpadon gyülekeztek a színészek. Az I egyik komikus meg-I jegyezte: — Te Gyula, attól félek, hogy a szombathelyi közönség nem lesz Olyan türelmes, mint a pesti. Itt megvernek bennünket. Kabos a kémlelőlyukon kitekintett a nézőtérre és fölényesen mondotta: — Ne félj semmit! Mi többen vagyunk. Hasonszenvi gyógymód Az öreg János hazafelé hajt Csókárnyra a körmendi vásárból Útközben felkéredzkediik a szekérre Julis, a falu legszebb leánya. Az öregnek nagyot villan a szeme, amikor helyet szorít neki az ülésen és tovább kocognak. Úgy láteztt é, az ördög nem aludt, mert János bácsi igen fészkelődön a bó, végén s udvarolni szeretett volt rá Julisnak, de nem tudta, hogy kezdjen hozzá. Végre is megszólalt: — Hát aztán, te Julis, tudod-e te, hogy mi a csók? — Julis, hogy távoltartsa magától az öreget, ártatlan arccal válaszolta, hogy nem tudja, mire János bácsi így magyarázta meg a dolgot: — Hát tudod, az olyan nagyszerű dolog, hogy attól mindenki ottan fürge lesz, mint a nyúl! Egy idő múlva megszólal Jule s: — Mondja János bácsi, aztán tényleg ottan fürge lesz mindenki altul a csokiul? Az öreg szeme nagyot villant. — Hát biza, fürge ... — No, hát akkor János bácsi — folytatja a leány — csókulja meg kend a lovat, mert így sose jutunk haza... Szombathelyi aréna Szombathelyi faszínházban Minden este szörnyű láz van. Ha egy színész tűzbe jönne, kigyúrna a színház tőle. 9 ^IIIBEBBiHaRBBIBBSBIIIIB y inni WSmmi ML a A Vasvármegye újévi számában a nyomgászmulatság után így számoltak be a mág- I násnök egyesületének, B a a Mansznak gyűléséről: § B B 1 «Az ütést méltóságos g 1 gróf altáni és kaparnaki | | Kaparnaky Kázmérné a g * következő szavakkal S g nyitotta meg: I — Hogy sikerült ilyen nagy zsákmányra szert " _ Azért hogy én le tenni itt a Perintben? S , , , . — Úgy, hogy egy egész hosszú gilisztát tettem merev vágyó , pse a a horogra. 5 bontsatok engem!* g — Elérem még a körmendi vicinálist? — Ha igyekszik, még a tegnapit is eléri. ILYEN VAZSEJNYE-BEJNYE! Gyorsaság nem boszorkányság! A szombathelyi alsóspartner Salamon Béla tavalyi kabaré-turnéján Szombathelyre is elérkezett , mert délután nagyon unatkozott, beült a Sabaria kávéházba. Feketézés után megkérdezte a főpincértől, hogy nem tudna-e ajánlani egy alsóspartnert. A főpincér hamarosan összehozta egy férfival, aki nemcsak a zsebében lévő készpénzkészletét nyerte el, hanem még át is kellett szaladnia a színházi pénztárhoz is egy kis ákontóért. Amikor átadta partnerének a pénzt, azzal búcsúztak el egymástól, hogy a szerencsés nyerő másnap revansot fog adni. Előadás után azonban Salamon egy társasággal elment az egyik műsoros lokálba, ahol többek között egy kártyabűvész is fellépett. A délutáni vesztes meglepődve ismerte fel a kártyabűvészben partnerét s produkciója közben odakiáltotta neki: — A holnapi revansról szó sem lehet!! Új kultúrházat avattak Jánosházán — Hová mentek, János?. — Megnézzük az «Új ház»-at az új házban. A kis * lokálpatrióták *3n A kis Pistikét Szomba 1- 1 a helyről Sárvárra viszi látogatóba a keresztanyja, és ahol mindjárt vitatkozni 2 kezdenek a keresztmama kisfiával, melyik szebb város: Szombathely, vagy 1 Sárvár? 1 Pista felsorolja, hogy 1 Szombathelynek van két 2 víztornya, vilamosa, sok szobra és faszínháza. g — De Rábátok az nincs! ■ — válaszolja a másik mikre Pistike kvágja a farubát, hogy nekik két folyó- juk is van: a Pertut, meg a Gyöngyös, ■ — Igen ám — válaszolja a másik —, de a kettő nem ér egyet, mert s májdig kiszárad. ■ — Hogyisne — méltat■ láttkozik Pistike —, ami a kertünk alatt folyó Perinte derékig ér. a — Igen, ha belefeküsznök —, zárta le a vitát a sárvári fiú. ilyen varsmegyei cervingl Rámozgálva. Kőszeg táján, Torony alatt siker vár rám, Szarvas kend, ha velem vitáz, Ritka ház a sárvári ház. Búcsúzz Csokány, rád meg vas vár, Ludad, Röcskéd eladva már, Kiskölked sem rajtad csünge, Guta háza ha rád dűlne. Kis versem, ki jól felméri, A szerencse velem éri: Elalondódva rímes versbe, Húsz községnév van itt rejtve. (gyfl) Vas megyei vetélkedés Nagy volt egykor a vetélkedés Kiscell és Jánosháza között a vasúti vonal miatt s végül is Kiscell került ki győztesen. A jánosháziak sokat gondolkoztak, hogy mikép adhatnák vissza a kölcsönt Kiscellnek, míg végre is felépítették új városházukat, amelynek homlokzatára aranyos betűkkel írták ki: — Jánosháza városháza Itt épült helben, Nem peniglen Cellben. Ez is egy megoldás A huszas években a szombathelyi megyeháza egyik hivatali szobájából nagy kiabálásra figyeltek fel az előszobában várakozók. Az egyik megkérdezte a hajdútól: — — Mondja, Mihály bácsi, mi történik odabent? !— A szolgabíró úr beszél Kőszegre. — Ej, a mindenségit — hát miért nem használja a telefont ? — •MBvrMMM'/w##«*« - - s Berzsenyi mondotta: — A barátságnak egyik legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. Melyik jobb üzlet? A szarvaskeid legény két karikagyűrűt vásárolt a szombathelyi ékszerésznél menyasszonya részére. Egy hét múlva összevesztek és visszahozta a jegygyűrűt az ékszerészhez, aki azonban csak törtarany értékben akarta visszavásárolni. — Igazán nem ad érte annyit, amennyiért én vettem? — kérdezte az ékszerésztől. — Nem! — válaszolta az ékszerész, mire a legény lecsapta a kalapját az asztalra:—Egye meg a fene! Inkább akkor elveszem a Mancsát! — mondotta és két hét múlva megesküdtek. llem valami salamoni ítélet hely városának. A polgármestert Brenner Tóbiásnak hívták, a főjegyzőt Nyúl Lajosnak s a főszámvevőt Éhen Gyulának. Természetesen ezidőtájt vígan tombolt a korrupció és a bürokrácia is a szombathelyi városházán. Történt azonban, hogy a szombathelyi városatyák a közvélemény nyomására fegyelmit indítottak a garázdálkodó városvezetők ellen s az eljárásnak az lett az eredménye, hogy a polgármestert menesztették, de a főjegyző és a főszámvevő megúszták az ügyet egyszerű dorgálással. Amikor a törvényhatósági bizottság ülésén bejelentették a fegyelmi bí-róság döntését, az egyik városatya méltatlankodva fakadt ki: — Mit ér az, ha csak a Tóbiást brennelik el s a Nyúl meg Éhen marad! ... A kilencszázas években igen érdekes nevű vezetői voltak Szombat- Nvnmiátok zsedénviek. A vasmegyei Zsedény faluba néhány év előtt egy erőművész érkezett, akinek kidobott előadására az egész falu elment. Az előadás kezdetén az erőművész bejelentette, hogy akárhányan is nyomják belülről az ajtót, ő kívülről be tud jönni. Nosza lett erre nagy sürgés-forgás, az egész falu odaállt az ajtóhoz és nekifakadt, hogy be ne tudjon jönn az ördöngős erőművész, aki még biztatta is őket kívülről: — Csak nyomjátok, zsedényiek! A jó zsedényiek már egészen nekiveresedtek az erőlködésbe, de az erőmű- vész csak nem jelentke azért, mert moforb cikkre 1 ült és zsebében a kassza- val elszáguldott a falu határából. Azóta a környékbeliek 1 mindig így biztatják a 1 póruljárt zsedényieket, ha 1 valami vita van közöttük: 1 — Csak nyomjátok, zse- 9 dényiek! Ondódi sírfelirat 1 Itt nyugszom én, Bognár Ferke, Kit tévedésből vertek fejbe. Mert akik ott nekem estek, Tóth Pistám leselkedtek. Lakodalmi köszöntő Búcsúban Iho! a magyarok híres eledele: Rizskása az alja, kolbász a teteje, Aki ebből mostan jól bekanalazott, A többi emberből földhözvág vagy hatól. I ÉS sélen: Makói hagyma !