Szabad Szó, 1948. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1948-07-01 / 148. szám

_ ■ ° m a ' • ° * M agy*r Népi Szövetség napilapja ma -€• Lfii Újabb adóügyi rendeletek MAROSVÁSÁRHELY, 1948 júíh» 1. Felelős nerkesztő: KOVÁCS GYÖRGY Y. évfolyam 140. szám. CSÜTÖRTÖK s>v1 '• Kacsó S^si«lor: Nemzetiségűnk felemelkedésének biztosítéka a városi és falusi dóin4'; szoros szövetségében van IgfejezÜel földműves népink művelődésének utján határkövet jelentő Fetőfi-verseivek A hétfőn, as egész napot betöltő Petőfi színjátszó, dalos és népitáncos országos ver­senyek után. este 9 órai kez­dettel zajlott le a Kultúrpalota nagytermében Marosvásárhely és az ország minden részéből idesereglett hatalmas néző­közönség előtt, a győztes szín­játszó, dalos és népitáncos csoportok ünnepi bemutat­kozása. Ha valamikor, úgy most valóban kicsinek bizonyult a Kultúrpalota befogadni azt a hatalmas érdeklődő közönsé­get, amely már a kora dél* utóm órákban felvonult a Kul­túrpalota elé, hogy a délelőtti és délutáni versenyek végig- élvezése után, tanúja lehessen most már a győztes megyék versenyzői ünnepi bemutatko­zásának. A Kultúrpalota ha­talmas terme és a karzat mór tömve voltak, amikor még ezres tömegekben hullámzott fel a tömeg a Kultúrpalota be­járatai előtt. Akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy bejutottak, azok újra meg újra felhangzó üte i.es éljenzéssel ünnepelték ezt a nagyszerű napot s az azt megteremtő román népi de* mokráciát. A helyi demokra­tikus pártok, szervezetek, pol­gári és katonai vezetőkön kí­vül ott volt Nyilas Hona nem­zetgyűlési képviselő, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Taná­csának tagja, lakáts Lajos dr. nemzetiségi alminiszter, Kacsó Sándor a MNSZ országos elnöke, valamint az MNSZ országos központjának több kiküldöttje. Ott voltak a test­véri román földműves népet képviselő mezőszabadi népi- táncosok is. Mikor kilenc órakor a túg- göny felgördült leirhatatian lelkesedéssel ünnepei te a kö­zönség a népköztársasági, szovjet és baráti népi demok­ratikus áilampk ne veti szí­neivel s Népköztársaságunk nagyjai szinpompásan díszített színpadra lépő nagyváradi Carmen vegyeskart, mely a RNK himnuszéval megnyitotta az ünnepi estet. A himnusz elhangzása után Kacsó Sán­dor országos elnök lépett az emelvényre s mondotta el, meg-megujuló lelkes ünneplés mellett nagyszabású beszédét. ,ái-s4g a Wut abban, bogy clin- lülhasson ezen aa úton? A vi- ágtorténelem gyönyörű péklát nutat erre. A Szovjetunió di­csőséges hadserege igenis fel­szabadította a népi erőket. De i többi munkát nekünk kell eb végeznünk. A népi erők felsza­badítását ki keli használni, az eddig elért eredményeket meg leélt rögzíteni és meg kel] mu­tatni a további útat, a szilárd utat. Ezután Kacsó Sándor rámu­tatott arra, hogy éppen úgy, mint a múltban, a faluban egy­mással szemben álló rétegek va­gyunk, vannak, akik látástól va- kulásig dolgozunk, mások pedig, akik a régi időkben paroláztak z arakkal, niert nagyobb gaz­dáknak tartották magukat, több földjük volt, tehát úgy képzel­ték, többet is értenek, mint azok. akik égés* nap véres ve­rejtékkel keresték kenyerük«'!. s, hogy ennek a dolgozó retvg- lek élgárda ja,a Roman Munkás Jártt tudjda, hogy m-í csinál és miért csinálja, nagyon jdl tud­ja, hogy a dolgozó falusi fötá- uiűuts rétég és a dolgozó váróul proletárság szilárd összefogása adja alapját Népközidrsasa- sogunkmtk és lendíti tovább afelé a kibontakozás felé, amely töl b* ijedjen meg a városi pol­gárság, mert az ö kérdéseit is megoldja, mert polgárságunk 90 százaléka tudja, ha nem, ha érzi, há nrtn: a prole táraághoz tartozott és tartozik ma is, — Azért heztuk a várasba fa* lu&i dolgozóinkat, hogy köze­lebbről lássák a gyárat, a amelynek dolgosói az ő sor­sukat is kovácsolják, mert v-n bennünk a múltból származó ide­genkedés. A múlt rendszex ari-a ítélte őket, hogy ők maguk is idillikusán, szépen lássák a ma­gok életét, no vegyék észre, mi folyik a városban, merre megy a világ, higyjenck abban,, hogy sorsuk a látástól-vakulásig va.o dolgozás. Arra lg vigyáztak, "hogy ne kapcso’*ódiias«nak a városi proletársághoz. Féltek is egy kicsit a városi munkásság­tól, irigykedtek is rá, mert hi­szen az nadrágban járt, mozi­ba mehet, sétálhat a korzón, ami a fajúnak nem ált módjá­ban, Nem akarták, hogy sorsuk azonos legyen a városi dolgozóé­val, mert kormos a gyár és érezték, hogy mégis urai a főid­nek, a városi proleiárság pedig rabszolgája valamilyen titokza­tos hatalomnak. t Csak azt nera érezték, hogy sorsuk közös. Amikor idehoztuk a városba « falut, azt akarjuk vele észreoé- telni, hogy sorsuk közös s éle­tük továbbfejlődése, felemelke­désük azon is múlik, mennpira állnak melléje a városi munkás­osztálynak s élgárdájának, a Román Munkáspártnak, A reakció és az egyházak — Egy másik kérdés, am<! j itt kavarog a levegőben, a pol­gárság körében és lenn a falun, hogy bizonyos rétegek, bizonya? ársadalmi körök, amelyek sor ;-a elveszítik régi rangjukat, rá rí hatalmukat, politikai é? ga® u-.sági hatalmukat, kiliub­iCcaesó Sándor — Mi wna ünnep enüi jöttünk ide — kezdte beszédét Kacsó Sándor. — Mi munkát végezni jöttünk. Mert az országos Pe­tő ti-verseny, s mindaz, ami vek) kapcsolatos: munka, elvé­gezni való feladat Népi tarta­lommal kell megtöltenünk a Román Népköztársaságot olyan tartalommal kell tebteuünk, hgy maga & nép is érezze, hogy e* az ország az övé. — Mi ezzel a munkával ie politizálunk. A polgárságnak, akié a mai este és földműve­seinknek, akik eljöttek a pol­gársághoz, meg akarjuk ma- gparázni, kultúránkon keresztül akarjuk érzékeltetni azt, hogy milyennek kell kell lennie a földműves népnek, hogy a népi demokráciába úgy illeszkedhes­sek bele, hogy azt magáénak érezze s milyennek kell lenni® a polgárságnak, hogy ezt a tör­ténelmi átalakulást ne akadá­lyozza, hanem elősegítse. a falu a felemelkedés útján. — Vájjon, hogyan indulhat el a falu a feJeme]kedé8 útján illetve hogyan segítheti a pol­A falusi dolgozók egyetlen szövetségese Emelkedjék fel a falu — A régi rendszerben is hoz Lak fel a városiba földművese­ket. Ehhez « rendszerihez mi nem akarunk hasonlítani. A ré­gi rendszer a falut nem akarta elemelni a városhoz. Parádézzon fi színpadon, de ha feljön a vá- tosba a hetivásárra vagy a piac­ra, okkor mar alázatos kezét- csókoloxnot köszönjön. A cél az volt, hogv a falusi ne akarjon ifibbet tudni, többet látni, vagy Vppen beleszólni a polgárság dolgába. Abba a nagy dolgba, amit politikának neveztek, amit 1 falusi nép, az egész nép bőré­re csináltak. A népi demokrá- c iában és Népköz társaságai n k- í.iin nem arra törekszünk, hogy felemeljük a falut, hanem arra, hogy a falu felemelkedjék. Sa­ját «pejéiből emelkedjék feí. mert az akadályokat elhárítot­tuk előle. Saját erejéből tégy« mugáévá azt, ami az övé. Ezért kell átalakulnia annak, amit eddig népművészetnek nevez­tünk, ezért kell műkedvelésnek népi színjátszássá átalakulni«. Ezért kell felhozni, kibányászni azt, ami valóban a népé. Fel­fogásunk nem az, hogy népi művészetünknek meg kell jege- ccsednie, hogy amit megtanul­lak, örökké úgy maradjon, látó­körük ne táguljon, táncaik ne fejlődjenek, művészetük ne vál tozzék. Azt akarjuk, hogy vál­tozzék, induljanak el a fejlő­dés útján, ne álljanak meg ott, ahol vannak. Nem féltjük a for­mákat, bomoljanak a régi fol­tnak is, hogy új élettel telkes- sen-ek meg. Hogy elindulhasson — Alikor, amikor a ie^szaoa- duláa tényét fel akarjuk hasz­núim — folytatta ezután, — amikor a nép felemelkedésé bíz tosítani akarjuk, nagyon jól tudjuk, hogy arra » rétegre kell támaszkodnia, amely látástól oakuiásig dolgozik. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a nolgozó rétegnek egyetlen egy hűséges és megbízható szövetségese van és ez a városi dolgozók tömege. Amíg falusi fóldművességünk dolgozó tömegei nem értik ezt teljes hittel, lelkesedéssel, nem tudják, hogy felemelkedésük szoros kapcsolatban van a váro­si dolgozókkal, addig sorsuk még nem olvadt össze, tudatuk, és munkaerejük nem szoros té­nyezője a népi demokráciának. fis itt van haladó polgársá­gunk nagy feladata. A Magyar Népi Szövetségben szemben ta­lálkoztunk a polgársággal. Sok­szor szembe kellett néznünk ve­le. mert igen kis részben azono­sult azzal, amit mi végzünk. Igen, csak részben azonosult a népi demokráciával. Valamilyen másfajta demokráciáról álmodo­zik most is, olya» demokráciá­ról, «melyei & íejioues nrar reg tu-i fi áradott. A polgárság, a. vá­rosi polgárság értelmiségi rétege félt valamit múltjából, amit nem tudok más szóval megje­lölni, mint altiszti rangját jeut. Rangosabbnak erezte magát, mint a falusi, vagy városi dol­gozó. Es mert érzi, hogy ennek a megkülönböztetésnek el keit tűnnie, mert elsöpri az új világ szorongás van benne, félelem. Talán nem is tudja, de ér zu, hogy magatartasaval akaratla­nul is, sokszor nem nekünk se­gít, nem a nép feleinelkedesét, nem a dolgozó réteg szilárd ósz- szekovácsolását akarja, hanem a reakció szekerét tolja. Nem vé­tlenül kértük itt földművesein két, hogy vizsgálják meg önma­gukat. Ez az elindulás az első tépés, amelyen tovább kell men rítok, hogy valóban övék legyen a Népköztársaság. Igazolni akar­juk előttetek a falusi dolgozó uép erejének kibontakozása és e kibontakozás lehetősége városi dolgozóink, a proletárosztály ke zében volt ás van s ezt a kezet feléjük nyújtja, fis dokumen­tálni akarjuk előttetek, előttük

Next

/
Thumbnails
Contents