Népujság, 1949. július (6. évfolyam, 149-175. szám)

1949-07-01 / 149. szám

XIÁIHAGYAR NÉPI SZÖVETSÉG SZÉKELYFÖLDInapilapja ,9 julius 1 ARA 4 Ltj VI. évfolyam 149 szám tSfl rfOlfffilé lispu megísélyegzi Márton árön demokrácia ellenes ülaostartását Amerika dolgozóinak mind nagyobb tömegei sorakoznak fel a béke ügyei mellett t fe* Lz ErSházak ! béke védelmében­­ Kovács György A társaságunkban lévő érthető: nekik az egyház arra egyes közül kilenc­ vezet­t­aló, hogy osztályérdekeik szöl­­lőindozata, mely a sajtó gáláidba állítsák és ezáltal a dől a dolgozó tömegek gozó hlveket a saját befolyásuk széleett­ ez, élő bizonyítéka alá próbálják vonni, — de vilá­­njirratnak, amit az egyhá­­gért sem vallásos célzattal, hanem tsak becsületes vezetőikkel hogy a legsötétebb égi legelvete­­egyir ásszal, adságo­t, kinek- mültebb politikai mesterked , kinek hite szerinti szabad eszközeivé tegyék k­i illatot. az egyházi ~Egyetlen felekezeti, amely a Baerszabad munkáját a biz- ’múltban a többi felekezetek, sőt tosztán Népköztársasággal magának az államnak szuveréní­­­zentnek. Valóban, álla- ta­sa ellenére is kiváltságokat bie­­mni állama olyan szabad­­tosított magának, tanúsít elégd­­lágorott a különböző fele-­­tétlenséget, — mondja a kilenc keze vallásos életének, ál- egyházfő határozata. — Csak en­­taiál­vházak, szabad tévé- e k a felekezetnek képviselője kon, amilyenre a múltban hiányzik ma sorainkból, ezért Benpéld­a. Népközt.; rs.;sá- pedig — úgy véljük, — nem e ganjányának egyik sár- felekezet hívei, a felelősek." Or­­katóitja A vallásszabadság számunk minden dolgozójának bizt. Erre az alkotmányra egyformán szeretett hazája a Ro­ped m őrködik az ország mari Népköztársaság. Román, ma­­mindatos dolgozója. Ez a­ gyár vagy más nemzetiségű dol­­alko dolgozók teljes em­­gozó érdekei között nincsen kü­­berradalmi szabadságának tönbség Ugyanez áll a dolgozók alap. «* az alkotmány pitét, illetőleg is. A görögkeleti alap az egyén szabadsag dolgozó román érdekei és a refor­­mánis,vag minden nemzeti- mátus, római katolikus vagy uni­­sterná-írának amit, ha meg dolgoz­ó-gyar érdekei a kaszai tovább azonosak. Ha pedig egy ilyen össze akarélyíteni, — márpedig fogásban, amilyent a kilenc egy­­enm­udaton dolgozó saját ház vezetőinek közös értekezlete érdért akarja! — akkor elindított a béke védelmében, — mel hazánknak, ország­aiS ország dolgozóinak érdekében (►un Román Népköztársa- felekezeti hovatartozásra való kü fügyetlenségét és szuveré- jöncség nélkül, — nincsenek jelen mit minden erőnkkel azon annak az egyetlen, egyháznak kép­­vag­y biztosítsuk a békét, viselői, nyilvánvaló, hogy annak a­rnka lehetőségét a ma­ az egyetlen egyháznak vezetői a­djurn­a. Ez is egyik indító­ érdekei ellen cselekszenek, oka nagyarányú és n­­e?~ Kiknek nem tetszik a béke védel­­szé tömegeket mozgósító méhen megindult óriási tömegmoz­gotk, amely a békét fo­­galom? Kik tevékenykednek az nyék dien, a béke vedel- együttélő nemzetiségek közös mainkban kibontakozott, ügye ellen? Kik igyekeznek gán-X egyház vezetőjének csalni népi demokráciánk további hat azt mutatja, hogy fejlődését, és még hatalmasabb mgr az igazságokat látják megerősödését­? Kik törekszenek és ns Szovjetunió vezetése arra, hogy dolgozó híveik vasá­­aieó harc döntő fontos­­sos érzületével aljasul és hitvá­­sáriérték az egyházak ve- nyúl visszaélve, vissza próbálják getírt számukra a vallás­­tartani dolgozó híveiket a dolgozó gzfx az egyházak szabad nép­szervezeteitől? Azok, akik lev­­ek kérdése forog nem akarják, hogy a dolgozók fo­koz he és háború kérdése­­kozott erővel építsék a kacsák­­berh­ázak élete a dolgozó mányolástól mentes szocializmust, tön épül fel, az egyházak akik nem akarják, hogy béke és tag dolgozók tömegeiből jólét honoljon a dolgozók között, vald hívek rétegei teszik- hanem egy újabb háború félelme- Mi természetesebb tehát, fej lángjainál szeretnék kikaparni holpházak, amelyek a dől- a gesztenyét maguknak és antek­­gorira épültet, magukévá nak. A háborúra uszító, a hábo­­rúokat a célkitűzéseket, rut előkészítő imperialisták bé­na a dolgozók életszínvé­­rencei ezek! Az imperializmus Bach rájuk emeléséért, ssa- csatlósaivá szegődött és az ame­­riai államuk független fé­­rikai, angol, francia nagytőkések tévedéséért az élet más szennyes üzleteiben részesedő ga­­te haroolnak Ha tehát va­­tikáni aranyborjú-imádók jársza­­vatségeket észlelhetünk tagjára rángatott hitvány népárn­­yagyház vezetői és a nép lek ezek! Nevezzük meg nyíltan: ájlötti viszony termésbe­ a római katolikus e­gy­házba té­­rel­tól értetődő alakulá- mörütt dolgozó hívek érdekei el­­lát olyan csalafintaságnak, len mesterkedő Márton Áron és az miélt szándéknak kell­ő uszályhordozói ezek! "-bis, amelyik nemcsak A szövetség, amely a dolgozók id­olgozó néptől, hanem kiszipolyozói, a világ népeinek ^fia dolgozók érdekeivel vérfürdőbe kergetői és az egyházi ^E(Ezt a csalafintaságot, lepel mögött, a reverenda vagy keverést, illetve Łn- palást ürügye alatt lesi puskás- Bakait az öntudatos dol­­kodó egyes egyházi vezetők és az ^d­uk veszik éssze, látják ő szavukra hajló egyes papok mzdenek azok ellen. Nem meg hazai kizsákmányolok között a teremtette meg azt a fennáll, nem mai keletű. Ennek a­­ je pldául, hogy a kizsák- szövetségnek, ennek az érdekhá­­m a kulákok, akik teg-­zasságnak dokumentálására szám­­ue fütyültek­­’ vallásra, a talán példát lehetne felidézni a bi­­ztosi követelményekre közelmúltból is. Az olyan pap, éntényi életre, lassanként aki ma habzó szájjal igyekszik el­­lű elforgatással a vallásos téríteni dolgozó hiveit a demok­­rm painak­ tolták előre ratikus szervezkedéstől és bü­­nügyes hegyeken. Miért? Köngve agitál a háborús uszítók oldalán: tegnap a fasiszták vér­fürdőjébe igyekezett mártani a népet, halálba küldeni híveit a fasiszták érdekeiért. Nem ma de­rült ki Markos Endre csíktaplocai plébánosról, hogy 1944 őszén, amikor faluja népe a felszabadító szovjet hadsereg közeledtére meg­könnyebbülten sóhajtott fel: ő a kikiáltó dobos mellé állva, a fa­siszták érdekében arra bíztatta híveit, hogy gyújtsanak fel min­dent, égessék el házaikat és fussa­nak őseik szülőföldjéről. No, jól néznének ki ma a csíktaplocai dol­gozó parasztok, ha akkor Markos plébánosra hallgattak volna! E falu népének azonban volt magá­hoz v®ló esze, nem követte a pap tanácsait, bárhogy is őrjöngött Markos tisztelendő úr. S ez a nép nem követi a® ehhez hasonló ta­nácsokat és sugalmazásokat ma sem, amikor az új háború, az im­perialisták érdekeit szolgáló há­ború szenvedő alanyává, eszkö­zévé szeretné tenni az, aki ezzel szemben vajmi keveset törődik hí­vei vallásos életével. Hogy milyen baráti szövetség­et­lott fenn a fasiszták. A háború ör­dögei ég a római katolikus egyház egyes papjai, főleg főpapjai kö­zött, azt bizonyítja egy kezünkben lévő táviratnak a szívélyes, ba­ráti hangja is. A táviratot Joós Andor, Maros-Torda megye, im­­rédysta főispánja kapta 1944­ áp­rilis 28-án. Az a Joós Andor, aki a zsidók gettózását ,­saját belá­tása“ szerint, kegyetlenül, fasisz­ta terrorlegényhez illő módon végrehajtotta, hűséges kiszolgá­lója volt a megyebeli magyar és román lakosság bőrére a német megszállóknak s végü­lis a népbí­róság súlyosan elítélte, mint egyik gyűlöletes háborús bűnöst. De ki­től kapta a táviratot? Egy is­mert katolikus főpaptól A táviratot a főtisztelendő úr Görgényszentimrén adta fel a továbbító postahivatalnak. Szöve­ge így szól: „Szívből kívánom, hogy a magyar megújulás főis­páni székében érje meg a magyar igazság diadalmát Nos, szem- és szenvedő tanúi voltunk Horth­y­ Imrédy-Szálasi-Joós Andor-féle „magyar igazság" „diadalma“ be­teljesülésének­ Emlékszik erre „beteljesülésre“ mindenki; fron­ton elhullott fiaink ezrei és tízez­rei, a fasiszták által felégető házak, lerombolt gyárak, szülő­földjükre övéikhez soha több vissza nem térő szerencsétlen ál­dozatok, dolgozó parasztoknak a fasiszták által elhurcolt állatai, lovai, szekerei, stb. Ez mind ama „igazság“ beteljesülése volt... Köszönjük szépen, köszöni szé­pen a dolgozó székely nép a Joós főispán és a Főtisztelendő úr által egymásnak küldött és a dolgozó nép vérén és javain beteljesült „magyar igazságot". A dolgozó székely népnek még akkor sem kell ez az „igazság“, ha azt Már­ton Áron püspök hordozza körül újból a csíki hegyek között. Gyí­­mesről Csíkszeredáig, akkor nem kell, ha a táviratozgató főpap gaz­dája, Márton püspök úr, nem fehér hanem — a változatosság ked­véért -- szürke lóval próbálja lec­­cseraposzni hazánkba a hangz­ito­­soginiszta jelszavak mögött n­­y­­itatott hitvány játékot! " Maros, Hárem­szi, isik és ivarh­ely dolgozó! tömegesen vesiman­ reszt a szultúrversernyek JSTgyék közti illatisíi Nagy érdeklődés előzi meg Kacsó Sándor a MNSz országos elnöke vasárnapi Csíkszeredai beszédét i A székely megyék székely és román falvainak dolgozó lakossá­ga lankadatlan lelkesedéssel ké­szül a Csíkszeredában vasárnap megtartandó megyék közötti kul­túrversenyre. Amint már tegna­pi számunkban jeleztük, csak a résztvevő versenyzők száma kö­zel ezerre tehető, míg a versenye­ken felvonuló hatalmas tömés,­­ amint arra a megnyilvánuló ér­deklődésből számítani lehet — a székely megyék dolgozó lakossá­­gának egységes állásfoglalása lesz a kultúra, a tudás, a felvilágo­­sultság mellett, a sötétség, az el­maradottság, a tudatlanság ellen. A vasárnapi megyék közötti versennyel utolsó szakaszához érk­ezik el az a nagyarányú nép­mozgalom, mely a székely me­gyékben. A Román Munkáspárt útmutatása szerint Népkötársa­­ságunk kormányának hatalmas támogatásával és a dolgozók szé­les rétegeinek részvételével hetek­kel ezelőtt megindult A székely megyék dolgozói be­bizonyították, hogy tudatában vannak a kultúra fontosságának, meg akarják szerezni maguknak azt a tudást, amit a múltban az uralkodó földesúri-tőkés osztá­lyok és azok rendszere elrejtett előlünk, nem adta meg a dolgozók széles rétegeinek azt a lehetősé­get, hogy elsajátítsák a tudást, hogy kezükbe vegyék a felvilágo­sultság fegyverét, mert ez első­sorban éppen azok ellen irányult volna, akik joggal féltek a felvi­­lágosultság fegyverétől. A nagyarányú népmozgalmat, mely pár héttel ezelőtt indult meg fal­ainkban és teljesedett ki egészen az utolsó szakaszig, ele­jétől végig a dolgozók harcos magatartása jellemezte. A szé­kely megyék falvainak dolgozói kemény harccal, a sötétség és ba­bonák terjesztői ellen folytatott elszánt küzdelemmel, a kultúrver­senyek sikere ellen mesterkedő, az imperializmus sötét háborús cél­jainak­ zsoldjába szegődött egyes papok és a velük egy tálból lak­­mározó kizsákmányolók, kulákok stb. elleni öntudatos harccal biz­tosították a versenyek óriási si­kerét, valamint azt, hogy ezzel jelentős lépést tegyenek előre a kultúrszínvonal emelése terén, a szocializmus építésének útján. A versenyek eddigi sikerét és a megyék közötti vasárnapi ver­seny sikerét b­iztosította az a tá­mogatás, amit a székely megyék dolgozó földművesei ebben a moz­galomban is kaptak a munkásosz­tálytól, illetve annak élén harco­ló iránymutató pártjától, a Ro­mán Munkáspárttól. A versenyek sikerének biztosítéka volt a meg­szilárdult munkásparaszt szövet­ség, a versenyek során oly sok­szor megn­.'ik­orn.'t remtya-ma­gyar testvériség, elsősorban pe­dig annak a nagy példának köve­tése, amit a Szovjetu­nó népe mu­tat azokkal az eredményekkel amelyeket ez a hatalmas, erős, boldog nép a kultúra terén is el­ért a Nagy Októberi Forr­­ '’’•■tn győzelme óta. A székely megyék román és magyar dolgozói tudatában van­nak annak is, hogy kulturális színvonaluk további emelését, éle­tük színvonalának állandó javu­lását csak a béke megvédése ese­tén érhetik el. Éppen ezért a székely megyék dolgozói ebben a nagy, kulturális síkon lezajló­­­­épmoz­g­alomban, mindenekelőtt a béke védelmében sorakoztak fel, mint cselekvő résztvevők. A kultúráért, a tömegek kult­ér­szín­vonalának emeléséért folytatott harc minden részletében azonos a béke megvédéséért folytatott harccal. Amikor dolgozóink a kul­túrszm­vonal emeléséért küzde­nek, egyben a hatalmas Szov­jetunió vezetése mellett folyó békevédő mozgalomba tömörülnek szemben az imperialistákkal, az imperialisták hazai csatlósaival, akik a székely megyék kult­úrver­­senye alkalmával is nem egy­szer mutatták ki foguk fehérjét, el­lenséges magatartásukat a nép kultúrszinvonala a 7. cm -s O * -rve l szemben.­­ sárrap Csi­­szeredában a m* iyék közötti versenyek alkalmá­val Kacsó Sándor, a Magyar Népi Szövetség országos elnöke mond beszédet. A beszéd kiemelkkedő pontja lesz a versenyek zárófe­jezetének és iránymutatást fog jelenteni abban a harcban , amit a magyar nemzetiségű dolgozók valamint szervezetük, a Magyar Népi Szövetség folytat a­­Román Munkáspárt irány kiutalását, kö­vetve, a kultúra ellenségei, a bé­ke ellenségei, a haladás ellensé­gei, a dolgozó nép ellenségei el­len. A háromszéki Ürmös táncosai készülnek (Csikszeibuara (Sepsiszentgyörgy — Tudó­sítónktól) Boldogan készülnek az ürm­ösi táncosok a nagy szé­kelyföldi kulturverseny me­gyék közti döntőjére. Most várják éppen Sepsi­­szentgyörgyről a megyei kul­­turtanács kiküldötteit, akik hozzák a rádiót, a megyei ver­seny első díját. A megérkező gépkocsit egy kettőre s­örülfogják. Egyszerre szeretné mindegyik beszélni örömüket a megérkezőkke megosztani. (Folytatás a 6-ik oldalon)

Next