Népujság, 1949. augusztus (6. évfolyam, 176-200. szám)
1949-08-01 / 176. szám
, fr' «wwf wr cent, i Mfc «08—1645. A ROMANIAI HACYAR NÉPIB MI Hétfé, 1949 augusztus 1 ARA4 LEVI évfolyam 174 szám Mai 12 oldalas Petőfi-számunk ára 4 lej A MAI PSZÖFI írta: Malter Károly Ms ads tíve, hogy elesett és jeltelen erdélyi tömegsírba került a világszabadság egyik legragyogóbb hőse és példaképe. Bihet az alföldi homokból a rádium, úgy tündökölt fel ez a cseléd gyermeke, egy proletárjelenség, majd nép csodálta János vitéz, a kiskőrösi kunyhóból, ahonnét a szabadságért való önfeláldozás világmintájává tudott nőni, fiatal életének körüűi rohammunkájával és autatótéri befejezésével, mely után „Európa csendes lett, újra csendes”, a régi szolgatartó bitorok ökle alatt 1849 julius 11-e csak egy hadállása, látszólagott kudarca volt a magyar és a közép európai népek ama harcának, amelynek annyi állomását ismerjük mai felszabadulásunkig. Apáti Ferenc „fetsduettoke ’ Bear zengte a nyilsott jobbágyok véleményét nagyétvágyú uraikról és „tarfejű” papjaikról, amikor Dózsa György tüzes trónja világított el Rákóczi többnyelvű kurucparissíjusig, ezek újra kiegyenesített kaszáira, és mint egykor a labanc főuraknak és bíborosoknak kellett a Rákóczi veresége, úgy Kossuth középnemeseinek sem vert ínyére a francia terrsadalom Megvalósítója itt a Dunatájon, ahol nekik Petőfi támadó szelleme újkori sípartacizíilist, a százados földhözkötültcég rabszolga-támdását jelentette. De a pesti Egyenlőség-kör” hangja, az akkori Magyarország valamzenynyi dolgozó népének fölszabaduló szándéka, melyet a kongenial!» Baicescu román oldalról azonnal megértett sajnos, nem válhatott még a proletártudat nélküli környezetben ideállá. Petőfi szinte tragikus egyedüliségben rajongott olyan forradalomért amelynek csak ma kezdjük ismerni pontos szövegét a marxizmus leninisztálini világképét Danton és Robespierre, a Jakobinus eszmény, vagy a még csak induló dialektikus bölcselet Heine gyilkos dühe a porosz kaszárnya szellemében, a Htárdátíelő és a fiatal nemzetiek regényes szövetkezése minden zsarnokság ellen, de még a bécsi revolúciós torlaszharc, vagy a pozsonyi rendek gonosz huzavonája sem elegendő magár a Petőfi forradalmi lendületének magyarázatára! Napjainkban, száz év után, mélyebbre látunk és az októberi orosz szocialista forradalom eredményei után másként értékeljük a mi negyvennyolcunkat is. A rákosvásár parasztnépe fölbolydult a „Talpra magyar!” hallatára? — ez lehet igaz. De minden viharzárt, amely kibontotta 48-48 még nem vörös, de „pirosló" jászlait, lehetetlen lett volna Pest lelkes utcanépe, az ottani kizsákmányoltak, munkások és külvárosi szegények forradalmi elszántsága nélkül! A környék zsellérei, a még gyönge ipar proletárjai és a szellem hadserege, íródeákjai nélkül nem jut el Középeurópa az önfelszabadítás gyönyörű napjaiig, amelyeken Petőfi volt az alfa, a dicsőséges kezdet. Szédületes ez a százéves pálya, melyet Petőfi befutott! A Bach-korszak még jelképes akasztófára írta föl nevét, de aztán a liberalizmus, a megalkuvó polgár-kozmosz már nagy költőnek tartotta és a versértők soknyelvű százezrei szívesen ízlelgették nem-politikai verseit. A külföldön meg akármilyen huligán irodalomkritika is Hívner, Goethe, Byron és Puskin társaságában emlegette. Igen nagy költőnek hirdették, akinek egyéni bolondériája volt a forradalom, amely miatt — Bécs felé kacsintva — veszélyesnek bümmögték az óvatos dualisták. Ám ami ma Petőfi lírai realizmusa és forradalmi próféciája körül történik. a kritikában, az teljesen megnyitja szemünket, hogy a világszabadságot még jobban megszeressük Rajta keresztül: a száz évelőtti Petőfit a ma végre szabadhoni kritikák mellett a világ legfejlettebb állama, a szocialista haza, a Szovjetunió költői is úgy emlegetik, mint akinek mondanivalója napjainké is! Petőfi a világ fiatalságának költője, az alkotómunka örökifjúságáé, azért is annyira s ma költője! A szovjet írók és poéták, akik egy emberöltő óta fordítják, Lunacsurszkij óta Tyihonovon át Leonid Pervomajszkijig, Inber Veráig, Alexej Szurkovig, — valamennyien Petőfi mindent magával ragadó fiatalságának megszállottai, ifjúságának derűjétől kerülnek sodrába és ezért fordítják, magyarázzák, adják ki százezres példányszámban nemcsak oroszul, hanem ukránul, örményül és a Szovjetunió annyi nyelvén. Lövik, egyik fordítója bevallja, hogy a magyarországi német Lenau fordítása közben alig bír a szomorúságával, pesszimista lesz, pedig Lenau is a szabadság szerelmese. Ellenben Petőfi, a népszabadság viharmadara mindig optimista mindig az egyszerű nép vidám munkakészségére, egész voltára, tehát egészségére utal! A román fordítót, Jebeleanut is ez viszi Petőfi ma is érvényes forradalmához: a világ tevékeny fiatalsága árad e költőből, nemcsak az elavult társadalmi — gazdasági rendszert szükségszrűen romboló forradalom híve, hanem ennek konstruktív munkászakát, építő tervét is megkapjuk tőle! Érdekes, amit a mai Petőfi-kutatás most felszínre hoz: Petőfi Kliegelt sürgeti népe figyelmébe, merthogy ez az ember 160 millió forint helyett képesnek tartja magát az ország vasúthálózatának 80 millióért való megcsinálására ! Tehát a mai építő forradalom gyakorlati erényét, a technikai normadöntést is észrevette már a négyvesuijyele Lángtelkes A jobbágyi kiszabadító Petőfi akinek éneke és tejreírása, sőt idillje is népagitáló politika, már a mtmidívNeólt vetíti az országépítés, a népuralmi köztársaság homlokterébe. Hol járnak mögötte az akkori nemzet és az azután száz év magyar szellemei! Milyen kicsinyes és jelentéktelen az, azóta petőfieskedő, vagy Petőfit meg Ramisito, félhűbéri, vagy kapitalista nemzedékek erőfeszítése, milyen pályatévesztett mindenki a Petőfi pályájához képest! Milyen visszhangtalan, vagy meghaladott már ma Vajda János becsületes perpatvara Gyulai Pálékkal szemben! Sőt, a növekvő kapitalizmus alatt csírázó szocializmusunk, realizálódó szellemeink, majd az 1918 körüli haladó íróink sem jelentik annyira és úgy a mát, mint Petőfi Ady öntépése, fájdalmas dühe, József Attila vakmerő szembeszállása a fasizmussal, — a népuralma tegnapi sejtelme, vagy kirajzolása sem olyan bíztató költő-élmény nekünk, mint Petőfi száz év előtti világképe, mely épen jutott el hozzánk s amely sunyi rágalom és félremagyarázás után is pozitív biztatás a szocializmus építésére és minden vívmányának megtartására és mélyítésére. Ady víziósan harcol a holnapért, József Attila belép már a munkásan Josa bűvkörébe, de Petőfi elsőnek ad kedvet és parancstól reá! Petőfi, aki elesett a forradalomért, nem a homályban vergődik érte, hanem ő maga annak napfénye, amely minden újat életre kelt. Költészete perciig nemcsak a lázadás lángja, hanem a luuikás-hazafiság meleg lehellete is. Petőfi módján meghalni sokan tudtak a szabadságért, különösen a fiatalok annyi áldozatosa. De Petőfi szerint Ad száz év óta, Petőfi élettervének megvalósítását soha ki nem ejteni és ma te az . Jókedvével munkálni a Szocializmust, *z a Petőfi-munka komoly feladata és lényege! Akik itt a Rontás Népköztársaságban fáradhatatlanul versenyzünk a Szovjetunió dicsőséges példája nyomán a jobb holnapért. Jó devizának, hatalmas jelszónak tartjuk és halljuk őt terveink kiharcolására. S amint most nekigyürkőztünk a nyugati háborúcsinálók poklának legyőzésére, ha világpolgári, vagy punéti rop,is pacit Umna nélkül akarjuk e világban a független népek békéjét megszilárdítani, akkor te idézhetjük Petőfit, lelkiismeretünk örök ébren tartóját, aki hagyatékával a jármukat megunó nyugati és gyarmati rabszolganépek élén lépked a kivívandó diadalra. És száz év alatt a szemünk előtt történt, valósággá lett a Petőfiálom: a marxizmus legnagyobbjai-vezette nép a reakció országaiból a Föld egyik felén már hazákat harcolt ki magának. A segesvári Petőfi isihepsissisre már szombaton este ötször any kiküldött és ünneplő érkezett, mint amennyire számítottak (Segesvár. Vonatom, teher és társasgépkocsin már szombat óta egyás után érkeznek az ünnepi díszben úszó Segesvárra az ország minden részéből a dolgozó nép kiküldöttei, hogy lerójják kegyeletüket a halhatatlan nagy költő és szabadságharcos emlékének. A küldöttségeket szervezett fogadóbizottságok várják, akik azonnal elszállásolják őket. Már a szombat esti órákban kiderült, hogy nem kevesebb, mint ötször annyi kiküldött érkezett az idei Petőfi ünnepségekre, mint amennyit számítottak. Szombaton a délelőtti órákban érkezett meg a dévai népi csángó zenekar, majd gyors egymásutánban érkeztek és aki ámít, vámosgálfalvi, az ent jásztói dalkörök, a nagy huni, az erdőszakáli és kecsetkis falusi népi tánccssoportok. Segesvár Petőfi halálának százéves évfordulója alkalmából az ország érdeklődésének homlokterébe került. A város a szorgos mtunkáskezek nyomán soha nem látott fényes ünnepi külsőt öltött Hatalmas vörös drapériák, sassiók tömege, fenyőágak, girlandok a RNK népének békeakaratát fejezik ki. Lelkesítő jelszavak hirdetik a béke, a haladás és jobb jövő legyőzhetetlen országának, a Szovjetuniónak népszerűségét, éltetik a munkásosztály élharcos pártját, a Román Munkáspártot és a baráti Magyar Köztársaságot. Pazar színpompában úsznak a kirakatok is. Mindenfelé nagy, ízléses kiállítású Petőfi Idézetek ötlenek a nép szemébe. Segesváron és Fehéregyházán tizenegy, lenyűgöző méretű díszkapu várja az ünneplő közönséget. Segesvár az idén méltó módon ünnepli meg a halhatatlan költő és szabadságharcos halálának százéves évfordulóját.