Népujság, 1949. augusztus (6. évfolyam, 176-200. szám)
1949-08-01 / 176. szám
Dengryl László: Petőfi teljes tudatossággal bárta a polgári demokratikus forradalmat, amelyet nemzeti feladatán túl az európai forradalom részének is tekintett. s Petőfi éppúgy nemcsak a pa- trasztság felszabadítására gondolt, mint ahogy a marxizmus sem csak az ipari proletariátust akarja felemelni. Petőfi összefoglalva érzi magában az egész nép felszabadulásának eszményét. Számára a nép nem eszköz, hanem minden időre érvényes tartalom. 1848 a döntések kora, a mindenek fölött fontos kor, amely mérhetetlen izgalomban találta a magyar népet. Fázunk és éhezőnk S átlőve oldalunk Részünk minden nyomor, — kiáltja Petőfi. „Haza csak ott van, hol jog is van" — mondja másutt, — s a népnek nincs joga”. Aztán kimondhatatlan ereje lázzal fordul a kizsákmányoló urakhoz: „Ide a rózsa néhány levelét S vegyétek vissza a tövis felét.’ Mindez nem heroikus felnagyítása egy lírai érzésnek. Petőfi a valóság költői ellenjegyzése. Mi a valóság? 1846-ban 617 ezer nemes és 12 millió jobbágy élt Magyarországon. A 617 ezer nemes 82 millió holdnak volt az ura. A 12 milló jobbágy 13 millió holdon leste a „nép jogát". Az ő hang*jukból font költői ostort Petőfi, hogy a költészet tökéletes ragyogása közben üsse arcul a kizsákmányoló nemességet. „A nemesség polgáriasult része a műveltség párisi fokán állt, — írja e kor egyik kutatója, — de a nép elnyomottabb és tudatlanabb volt, mint az Árpádok korában. Elmaradottsága megdöbbentő. A nemzet most, amikor egyik napról a másikra megvilágosodott, adta meg az árát a nép évszázados szellemi elnyomatásának. A nemesség megtöltatlan bűneiért most a nemesség utolsó óráiban fizetett egy összegben az ország. Még a reakció is így ír: „Mi magunkat igen hosszú ideig IKEMBELETE csaltuk. Azt hittük, hogy népünk van. Pedig nincs. Míg volt, nemességünk volt az. ” A földművelő szegény tömeg előtt ismeretlen volt a szó: haza. Még most is az. A kabátos embert gyűlöli. Neki addig a törvény sem törvény, míg a császár pecsétje alatta nincs a kétfejű sassal.” Az ország belső helyzete: rabság és pattogó ostor, „melynek pattogása fáj’. A dolgozó tömeg reménytelen sorsban tengődő jobbágy, a németek gyarmattá iparosítanak, az elnyomott nemzetiségek hangjából kiérzik a feudális Magyarország halálos ítélete. Az ország külső helyzete: lánc és kétfejű sas. Az arisztokrácia összefogott Kossuth ellen a bécsi kamarillával. Csoda-e ha a haladás költője úgy egybeforr a magáramaradt néppel, mint előtte és utána soha senki. Csodá e, ha csak az elnyomottaktól várja a szabadságot ? „Habár fölül a gálya S alul a víznek árja Azért a víz az úr. S Petőfiben nemcsak az elnyomott magyar nép, hanem minden elnyomott nép hangja féljaj dúl. A segesvári tragédia elfojtja a világszabadság nagy költőjének hangját -De a hang nem hal el. Mint búvó patak bujkál a nép lelkében a sötét reakció idején is. És száz év múlva politikai cselekedet lesz belőle: a jognélküli osztályok felszabadulnak, teljes mértékű népszabadságra érünk. Amit elvett a szabadságharc leverése 1849 ben annál sokkal többet adott vissza a kommunizmus fényében tündöklő dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadító győzelmével. Idézzük Petőfi megrendítő vallomását: „Én hiszem azt, hogy fokonként fejlődik a világszellem. Most újra emeli a lábát, hogy egyet lépjen. Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkozzon és megsemmisítsen? Nem. Leborulok előtte, fölkelek megáldva és követem dicsőséges nyomdokát..., íme ez Petőfi végrendelete. " FELTÁMADT a szabadsággal Irt ! Marosi Péter köd ülte meg a Nagyka- Milló Tölgyét Nedves, gomolygó sötétség terült el a dombok közé, lovasok, szekerek, gyalogosok vonultak a sűrű párában, mikolyogva törtek előre az éjszakában. A kerekek csikorgását, lőcsök pörgését patkók dobogása kísérte s az egyhangú zenét e£y egy álmos kiáltás, kocsisok negatén törte csak meg. Bean tábornok érkezett néhányezer emberrel Keresztur felől. Valami házak között megtorpant a menet. A lovak az előző szekér falának szaladtak, álmos gyalogosok nekimentek a szekeszeknek, lovaknak. Mindenki megébredt. — Hol vagyunk, te? — kérdezték— Fene se ismeri ki zpagát ilyen sötétségben. Mégis az okosok hamar kisütötték, hogy Fehéregyhházára értek. — Segesvár Matt vagyunk. — mondták. — Holnap megütközünk, ,— tudták mások. — Nem holnap, még ma, mert már holnap van, éjfél elmúlt, — tréfált az egyik. — Július 31-ét is megértük, — fohászkodott valaki álmosan. — Csak augusztust is megérhessük! Sokáig álldogáltak. Nagy zajjal tört elő valami apró kocsi és néhány lovas, nehezen nyitottak utat nekik. Talán Benn ment előre tisztjeivel az előőrsökhöz. Lassan virradni kezdett. Szürkébe hajlott a feketeség s nemsokára fehér díszletként villantak meg a ködben a házoldalak. Kivilágosodott, de nem derült ki. A pára felszállt és ólmos felhők terpeszkedtek a völgy felett. Egyszer azután minden megmozdult. Lovasok nyargalásztak, tisztek, tisztesek kiabáltak. A szekerek megfordultak , visszahúzódtak a falu keresztúri kijáratához, a századok meg Segesvár felé indultak. Előrementek egészen a Sárpatakig. Az apró ér a déli dombok felől szalad a Küküllő felé. Füzesei, bokrai közé húzódtak a csapatok. Ahol az út elhagyta a falut, a patak hídja köré ágyúkat raktak. Nemsokára mindenelcsendesedett. Álmos emberek feküdtek a szekerek közé az udvarokra, vagy nyakukat nyújtogatva kémleltek a patak partjáról Segesvár felé. — Jobb időnk is lehetne, — mondák a tüzérek és Sárpatak hídjára ülve, pipájukat tömködték. Nemsokára három férfi jött ki a Sörházkorisma udvarára. Két tiszt és egy civil. Megálltak a hosszú, magastetejű épület előtt. — Bem haragudni fog, — szólt az egyik, egy köpenyes, nagykardú őrnagy.. — Megparancsolta, Kereszturt várj rá! — aggodalmaskodott a fiatalabb tiszt. — Megparancsolta s mégis itt vagyok, — felelte a feketeruhás civil s hatalmas homlokáról hátravetette lobogó haját. — Éjjel, az úton magyaráztátok, hogy most a leszámolás következik... A végső..« Nem barátaim, innen Petőfi nem hiányozhatik. S állt felvetett fővel, hegyes szakálla és szurós tekintete élesen vágott a tisztek felé. Az őrnagy karonragadta: — Gyere, Sándor! Menjünk Bemhez, apádhoz. — Hiszen megbocsát, — kacagta el magát a tisztecske is. — Ha meglát, ismét megölel és fiának nevez. A házak közt, a dombok felé mentek. Kiértek a kukoricatáblák közé, lassan baktattak az embermagasságú szárak közt tört ösvényen. Az őrnagy kardja végével fűszálakat csapdosott, a fiatalabbik fütyürészett. Azután kiértek az első síkon húzódó legelőre. Megfordultak, némán tekintettek visszafelé. Alattuk a falu, mögötte Széles völgy s szemben a sárgás, szakadozott erdélyi dombok. A délelőtti nap nem törte át a felhőket, de melege áttüzelt rajtuk e langyos, bágyadt derű ülte meg a tájat. A feketeruhás tűzbe jött. — Nézzétek, barátaim, nézzétek, milyen békés a természet! Érzitek, meleg párát lehelnek a felhők s a dombok! Milyen ígéretes, milyen nagyszerű lehetne a világi — eh, természet, érc dicső természet. Mely nyelv merne versenyezni veled! — deklamálta hirtelen a fiatalabb tiszt. — Hagyd, elhallgass! — riadt rá a feketeruhás. — Azt máskorra írtam, ide nem talál. Most a világ minden nagyszerűsége jaj- Szót csal a kebelből. Ott, túl, Segesvár előtt a cár serege, a Zsarnokig ellen , mi itt alig néhány.. Néhány ezeren... ás senki több. Egész Európában leverték azokat, kik szabadságért, respublikáért harcoltak. Az őrnagy felmondóan legyük tett: — Éretlen még a világ sas asmékre. Az embereket nevelni kellene. — Elhallgass! — rikoltott a feketeruhás. — Elhallgass, lm mondom) Ilyen gondolatokkal mennél a döntő csatába? Nem a Világ éretlen, hanem a zsarnokok, igen hatalmasak még. A cár, a császár és rettenetes szolgáik, a butaság, kapzsiság, gonoszág fejedelmei hitetik annyira a világot, hogy egy honvédőrnagy is a nép éretlenségéről beszél. Pedig ms a nép tudna, szeretne élni. Barátaim, látom a világ Szépségét , ezerszeresen gyűlölöm azokat, akik maguknak érzik a szépet- tumism Vf.9. sopuezim 1/ s Petőfiről beszélnek az UNITATEA cipőkészítő szövetkezet munkásai (Marosvásárludy.) Az alacsony munkaasztalt hatan ülik közül, Antalfi Károly térdei közé szorítja a kaptafát Késével méret után formálja a felszegelt aljat. Munka közben Petőfiről beszélgetünk. — Az iskolában egy szót sem tanultam Petőfiről .— kezdi a beszélgetést Antalfi Károly, az „Unitatea“ cipésszövetkezet munkája. — Mondhatnám, hogy román nyelvű iskolába jártam és azért nem tanultunk ott Petőfiről. De erre bárki megkérdezhetné, hogy a Szovjetunióban miért adtak ki százezres példányszámú Petőfi-köteteket ? Tehát máshol volt itt a hiba. Egyetlen kizsákmányoló rendszer urai sem szerették megismertetni a dolgozókkal azokat a haladé gondolkodókat, akik a nép szabadságáért harcoltak. Jöhettek azok bármilyen nemzetiségűek, így csak az iskola elvégzése után ismerhettem meg Petőfit és költészetét. — De amit a® iskolában tanultunk, az nem volt pok — veszi át a szót Szilágyi Ferenc. — Tudtuk, hogy Kiskőrösön született, hogy édesapja hentes, édesanyja szlovák cselédlány volt. Az „Anyám tyúkja“ és tég vagy három hasonló versét tanították, meg azt is, hogy „nagy költő“ volt Ezt a multiján magyar nyelvű iskolában tanultam. Ugye nem sok különbség volt a két kizsákmányoló rendszer nevelési módszere között? — Valóban így volt — kapcsolódik a beszélgetésbe Császár Fürnnc. — A nép szabadságáért harcoló forradalmárokat vagy „agyonhallgatták“, vagy elferdítve, valóságellenesen állították be. Mint a Petőfi példája is igazolja. Egyik rendszerskólájában ne® is emlékeztek meg róla, a másikban meg azt tanították, hogy „nagy költő“ volt, ő írta az „Anyám tyúkját“. — Petőfi példaképpen áll ma is előttünk, mert a nép költője volt Harcos forradalmár, aki meghalt meggyőződésáért, * szabadságárt. Amit Petőfitől tanulhatunk, az * nép igazi szeretete, az ellenség gyűlölete és az önfeláldozó harc. a népek szabadságáért Ezt akarták áthallgatni, vagy félrearta gyalázni a múlt remiszer urat, hogy a dolgozók ne tanulhassanak tőle. — De munkái megmaradtak és ma is útat mutatnak a fejlődésért vívott harcban, a népinek kiszipolyozói ellen. Sokszor olvasom a verset és a legkedvesebb sorait elissmételgetetters «kik * nm&efe •frmkT tel« éveiben világító fáklyát találtat Petőfi költészetében, ) * 9WI Fejét a «zera.w ismét fölömé& «S akkor megint éld kell kemosni' Hiába lenne annyi áldósat ! —, Akasszátok föl a királyokatt, így beszélnek Petőfiről, a forradalom a világszabadság nagy költőjéről a munkások. EGY SZÓ — Petőfi emlékének —Vitái akkor felébredt nem egy ország, csak egy szó dol — egy új kor jött vele. Szájról-szájra ez az egyetlen szó járt, nem volt s zónáik eddig ily ereje. Se azó, melyet formáltak, megértettek a századok, bátran seárnyalt tovább, s hogy megtelitek vele szívek és lelkek,e társadtak parasztok, katonák. S ami történt, minden e szó nevében — s nem véletlen, hogy ez a pillanat volt az, midőn, ki fent fürdött a fényben, megre-mlített és bátrabb lett a rab. E szó hangzott a térben és időben, hangzik ma is s gátat tör, mint az ár: vele szemben az ellenség erőtlen, s ki gyűlöli, az is rég hallja már. SZABADSÁGI Igen, ez nőről beszélek, melyért a költő száz éve halott, e szóról, mely a hajainál is mélyebb s amelyért én ma élni akarok. Akarsz te is! A költő kihűlt vére felszáradt már, de műve frissen él s a nép, mely e szó érelmét elérte, többé soha, senkivel nem cseréli 1949. július. . A. HORVÁTH IMRE Ünnepi Petőf-műsorok a moszkvai rádióban A moszkvai rádió a közeljövőben a következő magyar vonatkozású műsorszámokat sugározza magyarországi időszámítás szerint: Moszkva L: Július 30-án délelőtt 10.15-kor: Petőfi-emlékünnep (Ifjúsági adás). Moszkva I: július 31-én vasárnap 18.80-kor: Petőfi-emlékünnep. Moszkva Hr Julija; Slédé vasárnap 20.00-kor: Petőfi emlékünnep. Moszkva I.; augusztus 3-án, 12.15-kor: Magyar zene. Petőfi-emlékműsort sugároz a kievi és a minszki rádió is A moszkvai rádió Petőfi-ünnepségeihez csatlakozott a klawi rádió is. Petőfi halálának 100. évfordulója alkalmából a ukrán rádió szombaton este fél 8-kor sugároz Petőfi-amlék- műsort. Az adást a kiesi rádió állomás 1209 méteres hossza, és a 49,83 méteres rövidhullám hosszon közvetíti. Ugyancsak Petőfi-emlékműsort ad a bielorusz rádió is, ezt az adást augusztus elsején, héfőn este fél 8-kor a minszki rádióálló állomás sugározza az 1115 méteres hosszú hullámon. ,,, .