Szabad Szó, 1968. január-március (25. évfolyam, 7113-7189. szám)

1968-02-14 / 7149. szám

Halász Ferenc temesvári tanár és két lelkes tanítványa a növé­nyek titkait kutatja A napokban zajlott le a tar­tományi művelődés- és művészetügyi bizottság­nak — a kórusmozga­lom néhány kiváló szakembe­rének, valamint a helyi sajtó és rádió kulturális kérdésekkel fog­lalkozó munkatársainak részvéte­lével megtartott — ülése, ame­lyen az énekkarok jelenlegi hely­zetét, de főleg ezek soron levő feladatait vitatták meg. Az ott felvetett témához szeretnénk a­­lább röviden hozzászólni. Mindenek­előtt a lugosi, a ki­­szetói és néhány más, nagymulta és fényes jelenti énekkar legfőbb tapasztalatát kell összegeznünk. Nevezetesen azt, hogy ezeknek az énekkaroknak a mai felvirág­záshoz vezetett állandó tevékeny­ségét hosszú évtizedeken át a kóruskultúra iránti igényesség biztosította. Volt s akadt mindig egy-egy jó karvezetője ezeknek az énekkaroknak! Azért említjük éppen a karvezetőt első helyen, mert a kórusmozgalom tovább­fejlesztésének más tényezői tar­tományunk sok más helységében is — ma sokkal inkább mint valaha — adva vannak. Nem szo­rul semmiféle bizonyításra, hogy a „daloló Bánát“ helységeiben valóban nagyon szeretik az éne­ket és így minden nagyobb köz­ségben, sőt, nem egy faluban is összeverbuválódhat egy-egy ének­kar. Csak az a kérdés, hogy szín­vonalát tekintve milyen lesz ez a dalegyüttes. S e kérdés nem is annyira a jelen, mint inkább a jövő szempontjából merül fel. Mert — miként bármely művé­szi munka esetében — itt is ép­pen a művészi színvonal dönti el végső fokon, hogy maradandó lesz-e az alkotás (ez esetben az énekkari újraalkotás­i próbák és előadások sorozata), kelt-e minden idők műkedvelőjében és közönségében az­­igényekre visz­­szaható esztétikai kielégülést vagy sem. Mert ha igen, akkor már megint csak a közönség vá­gyaitól, a műkedvelők óhajától, törekvésétől és tanulásától függ az énekkar — tehát nem mindig csupán más természetű rendezvé­nyek kiegészítését szolgáló — önálló élete. Vagyis: ebben az e­­setben egyáltalán nem kell ag­gódnunk az énekkarok jövőjéért. De mit bizonyítottak a kétéven­ként lezajlott eddigi országos versenyek is? Azt, hogy egy-egy nagy erőpróba előtt hiába „pum­páljuk fel“ tartományi segítség­gel valamely községi énekkar színvonalát, ha a kórus saját e­­rejéből aztán ismét csak képtelen a már elért — tehát a műkedve­lőktől és a közönségtől is megíz­­lelt — színvonalat megtartani. Pedig az elkedvetlenedés legbiz­tosabb ellenszere éppen a színvo­nal alá-nem zuhanásában s legin­kább a művészi igényesség fo­kozott kielégítésében rejlik! így tehát az igényesség és maradandóság (értjük ezalatt az állandó tevékenységet, de a leg­jobb színvonal állandósítását is) kölcsönösen feltételezi egymást, és A munka ilyenformán történő állandósítása viszont megköveteli, hogy az adott község vagy falu énekkarának helyi dirigense le­gyen. S méghozzá :nem is akár­milyen! (Hiszen láttuk: a tevé­kenység állandósításának éppen a színvonal a legfőbb záloga). Persze, a jó énekkari vezető fo­galmába a jó pedagógus is bele­tartozik. Tanítókról, tanárokról lévén szó, a gyermeknél sokszor nem kevésbé érzékeny felnőtt műkedvelőkkel való „bánni tu­dással“ nagyjából meg is lehe­tünk elégedve. De jól képzett karvezetőink a jövőben is csak úgy lesznek, ha alapos körülte­kintéssel válogatjuk ki tovább­képző tanfolyamokra és a népi művészeti iskolákba az erre a munkára legtehetségesebbeket, legérdemesebbeket. Kivételkép­pen se ismétlődhessék meg az a­­mi sajnos, a múltban előfordult: zenei dilettánsok tettek ajánlást arra, hogy egy hosszabb-rövidebb ideig tartó karmesteri tanfolyam elvégzése után kinek is kerüljön majd a kezébe a karmesteri pálca. A jó karmesternek való „a­­nyag“ kiválogatása időt, kiképzé­se pedig hosszú időt (éveket) vesz igénybe. Éppen ezért ne késle­kedjünk a karvezető-képzés — főleg néhány év múlva gyümöl­csöző — feladatának megoldásá­val. De a sietés ne jelentsen a­­zonnali számszerű eredményekre való törekvést — ez egyértelmű volna a kapkodással. Miként a cikk elején említett gyűlés rész­vevői is egyhangúlag megállapí­tották, jelenleg a kórusmozgalom jövője az elsődleges. Gyakorlati­lag: a szervezett dalkultúra — ha szabad így neveznünk — minő­ségi mutatóinak emelése fonto­sabb. Emellett, persze, jó volna, ha már a közeljövőben több ének­karunk lenne. Nos, azokban a községekben, amelyekben megfe­lelő karvezetők vannak, s kivált, ha az énekkarnak is vannak már bizonyos hagyományai, kezdjük el újra. De ezekben a helységek­ben a karvezetői továbbképzés feltételeit és a továbbképzés vár­ható eredményeit kell előbb fel­mérni. A műkedvelők vezetőjé­nek karmesteri pálcája jelentse azt, hogy az illető valóban ked­veli a karéneklést, amelynek ve­­zetésével való megbízatását ké­pessége, odaadása elismeréseként, megtisztelő feladat gyanánt kap­ta. A kórusmozgalom felvirágzá­sának természetesen számos té­nyezője van még, amelyekre a terjedelmesebb méretű írásokat is közölni tudó szakfolyóiratok vagy egy szakkiadvány szerkesz­tői vállalkozhatnak. Azt azonban bizton elmondhatjuk, hogy az é­­nekkarok interpretációs igényes­sége és tevékenységük állandó jel­lege: csak e kettő párhuzamosában születhet meg bármilyen ötlet, javaslat, kezdeményezés a vo­­kálkultúra felvirágoztatására. Az ehhez vezető útnak pedig sok te­hetséges karvezető jó kiképzése révén vághatunk neki... És ak­kor már az énekkarok „jó“ jel­zője mellé a „számost“ is mél­tán odatehetj­ük. S. L li­ BIIIIRI1IIBIIIIII1IRBIII vil­ág proletárjai, egyesüljetek. AZ RKP BANAT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam, 7149. szám 4 oldal, ára 25 báni Szerda, 1968 február 14 ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSÁNAK ÜLÉSE 1968 február 13-án a Köztársa­sági Palotában ülést tartott Ro­mánia Szocialista Köztársaság Államtanácsa Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az Államtanács elnö­kének elnökletével. Részt vettek a következő elv­­társak: Constanţa Crăciun és Pé­teri­ István, az Államtanács al­­elnökei, Constantin Stătescu, az Államtanács titkára és Anton Breitenhofer, Ion Cosma, Vasile Daju, Constantin Dragan, Suzana Gâdea, Nicolae Hudiţeanu, Atha­­nase Joja, Ion Popescu-Puţuri, Cristofor Simionescu, Gheorghe Stoica, Takács Lajos és Iacob Teclu, az Államtanács tagjai. Az Államtanács megvizsgálta a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesz­tendő törvénytervezeteket. Megvitatták az Alkotmány e­­gyes szakaszainak módosítására vonatkozó törvénytervezetet, va­lamint a Románia Szocialista Köztársaság területének közigaz­gatási megszervezésére vonatko­zó törvénytervezetet. A vitákat követően az Állam­tanács elhatározta, hogy ezeket a törvénytervezeteket megvitatás végett, a Nagy Nemzetgyűlés elé terjeszti. Tartalmas életút Végre sikerült szóba állnom Bota Zoltán igazgatóval. Azaz, még nem beszélgethettünk, mert a titkárnő elhalmozta aláírni va­lókkal. A középmagas, élénk te­kintetű ember türelmet kért: — ők is nehezen kapnak el — in­tett a könyvelőség felé. Hát igen — gondoltam. A terület nagy, tíz­ezer hektáros, s ilyenkor télen is van elég tennivaló. Várkányon él­tetésre készítik elő a juhokat, tíz­ezernél több bárányra számíta­nak. Óbébán pedig megkezdték a búza felültrágyázását repülőgép­ről. A hosszú asztal mellett ülök abban a helyiségben, mely múlt ősz óta — amióta megalakult a Dudeştii Vechi-i állami mező­gazdasági vállalat — hosszas vi­ták, termelést lendítő ötletek, kezdeményezések színhelye. Itt határozták el, hogy a tavalyi két és félmillió lejes veszteség helyett idén közel egymillió lej nyere­séggel zárják az esztendőt. Ha ta­lán az alakulás előtti gárda, a régi szakemberek ültek volna az asztalnál, megmosolyogják az igazgató eltökéltségét. Hiszen itt elérhetetlen álomnak tűnt a tisz­ta jövedelem! A kételkedők azon­ban továbbálltak, s új, fiatal szakemberek vették át a farmok vezetését. Az ősszel épp itt jár­tam, amikor az egyik helybeli MTSZ agronómusa kérvénnyel lé­pett az igazgatóhoz. Az keményen a szemébe nézett a jövevénynek: — Ott akarja hagyni a­ kényelmes állását, s vállalja a küszködést, gondokat, megkockáztatja, hogy esetleg kevesebb fizetést kapjon? Mert, ha nem valósítjuk meg a tervezett hozamokat, akkor fize­tünk, zsebünkből pótolhatjuk! Ná­lunk küzdeni kell, s a harc kitar­tást követel... A mérnök egy darabig farkasszemet nézett az igazgatóval, aztán elmosolyodott. — Ön is fiatal ember. Úgy tu­dom, senki sem akarta vállalni ezt a nehéz gazdaságot. Ha ön idejött, hátha másokat is ösztö­nöz a példa ... Minket fiatalo­kat hajt a törekvés, hogy alkos­sunk valamit. Nos, itt van lehető­ség arra, hogy megmutassuk, le­het magas terméshozamokat el­érni ... ... Épp itt tartottam gondola­taimban, mikor az igazgató fel­pillantott az egyik aktacsomóból. — A vállalás kimaradt a jelentés­ből — mondta. — S már hivatta is a szakszervezeti bizottság el­nökét. — Tervmegvitató gyűlé­sünkön értékes javaslatok hang­zottak el. Milliós összegről van szó, feltétlenül bele kell írni­ a jegyzőkönyvbe. Nem azért tettek felajánlást a dolgozók, hogy mi megfeledkezzünk róla. Kérem, szövegezzék újra! Jellemző rá, hogy nem ismeri a megalkuvást, még aprónak tűnő kérdésben sem. Közben eszembe jutott, mit hallottam róla Keresz­túron, meg Keglevichházán. Süli Mihály, a keresztúri MTSZ alel­­nöke mesélte, hogy voltak náluk olyan tagok, akik azt hangoztat­ták, előbb az egyént kell gazdag­gá tenni, máskülönben miként bi­zonyítanák, hogy a szövetkezet jobb életlehetőségeket biztosít, mint az egyéni gazdaság. Bota Zoltán agrármérnök — 1955-ben Keresztúron dolgozott — egyen­ként elbeszélgetett azokkal akik a „mindent kiosztani“ elvet val­lották. Meggyőzte őket, elsősor­ban a közös vagyont kell gyara­pítani, máskülönben saját ma­guknak ártanak. Egyébként ő kez­deményezte, hogy fejlesszék az állatenyésztést, s ezen belül a szarvasmarha-hizlalást. 1956-ban helyezték Keglevich­­házára, a környék leggyengébb MTSZ-ébe. Az ottani vezetőta­nács csáky szalmájaként kezelte a közös vagyont, s így közel sem tudtak olyan jövedelmet biztosí­tani a tagoknak, mint a hasonló adottságokkal rendelkező más egységek. A tagság a mérnök mel­lé állt, aki a tűrhetetlen állapot miatt összehívott közgyűlésen hangsúlyozta: „Becsületes, dolgos, a közös ügyeit szívvel-lélekkel intéző emberekre van szükség a vezetőségben!“ S a felszólalók ke­reken a szemébe mondták a ba­­sáskodó elnöknek: „Nem bízunk többé benned, s a vezetőtanácsi tagokban sem, akik elnézték a hi­bákat!“ Azóta Zmolea Petru, a keglevichházi MTSZ elnöke, Szi­lágyi István, Bucholtz Mihály és a többi szövetkezeti tag úgy em­lékszik arra az esztendőre, mint az előreugrás évére. Az új veze­t Mingess József (Folytatás a 2. oldalon) Franz Muhri elvtárs elutazott Bukarestből Kedd reggel elutazott a fővá­rosból Franz Muhri elvtárs, az Ausztriai Kommunista Párt elnö­ke, aki az RKP KB meghívására baráti látogatást tett országunk­ban. Az elutazó vendéget a Baneasa repülőtéren Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára, Manea Mănescu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottsá­gának póttagja, a KB titkára, pártaktivisták köszöntötték. (Agerpres) A Lengyel Népköztársaság bukaresti nagykövete bemutatta megbízólevelét Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke folyó év február 13-án fogadta Jaromir Ocheduszkot, a Lengyel Népköz­­társaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki bemutatta megbízólevelét. Ez alkalomból Nicolae Ceauşescu és Jaromir Ocheduszko beszédet mondott. A megbízólevél bemutatása u­­tán Nicolae Ceauşescu, az Állam­tanács elnöke szívélyes megbe­szélést folytatott Jaromir Oche­­duszkoval, a Lengyel Népköztár­saság nagykövetével. A megbízólevél bemutatási ün­nepségén és a megbeszélésen részt vett Constantin Stătescu, az Ál­lamtanács titkára és George Ma­­covescu, a külügyminiszter első helyettese. A Lengyel Népköztársaság nagykövetének kíséretében volt a nagykövetség több tagja. (Agerpres) egy Nyílt levél édesanyához A napokban egy anya ideges kitörésének voltam a tanú­ja. Mivel akkor, helyben, nem bírtam meggyőzni felfogásá­nak téves, mélységesen hibás voltáról — nem engedett szóhoz jutni —, ezúton kívánnám megtenni néhány észrevételemet a gyermeknevelésről, arról, hogy hol hibázik. Úgy gondolom, más édesanyák is okulhatnak ebből a példából. Anyának lenni nagy, felemelő dolog­a, de egyben felelősség is. Szép az, ha biztosítjuk a gyermek testi fejlődéséhez szükséges fel­tételeket, dehát ez elemi valami; ezen túlmenően — s ezt szinte fontosabbnak tartom — a gyer­mek erkölcsi fejlődését is elő kell mozdítani. Minden ember társa­dalmi lény (másképp nem is vol­na ember) s ezért olyan maga­tartásbeli tulajdonságokkal kell felruháznunk, arra kell nevel­nünk, hogy tudjon beilleszkedni a társadalomba, becsülje meg a környezetében élő embereket, tár­sait, ne legyen önző, tudjon érdek nélkül közeledni másokhoz, igaz barátságból, tisztelje az idősebbe­ket, ne ítélkezzen elhamarkodot­tan mások cselekedetei felett, tart­sa tiszteletben, óvja a köz java­it, szeresse a hazát, amelyben él és még sorolhatnám azon er­kölcsi tulajdonságokat, melyek a mai embert kell jellemezzék. I­­gen, erkölcsi kérdés ez, s ezt a társadalom alakítja, formálja, és végtelenül sok függ attól, vajon hogyan formáltuk az illetőt már zsenge gyermekkorától: az erköl­csi tulajdonságokat az iskola a családdal, a környezettel karölt­ve oltja be az emberpalántákba már a legfiatalabb kortól kezd­ve. Mint szülőnek, tudnunk kell, hogy amilyennek neveljük gyer­mekünket, olyan lesz nemcsak embertársai, hanem velünk szem­ben is, s a hibás nevelés bizony megbosszulja magát később ... Kedves édesanya, tudnod kell azt, hogy a legjobb nevelési mód­szer a példamutatás, az, hogy a környezet, s természetesen a tan­­testületi tagok is, azonban első­sorban Te magad, milyen példát adsz. De hogyan kívánhatnád, hogy gyermeked tiszteljen vala­kit, s tisztelettel beszéljen mások­ról, ha Te magad sem beszélsz a legszebb szavakkal az illető­ről a gyermeked előtt? Nem gon­dolsz arra: a gyermeked is haj­lamos lesz arra, hogy kövesse ezt a „példát“?! De térjek rá az esetre. Elhi­szem, rosszul esett, hogy a kislá­nyod a valóban szép kézimun­kájára nem fizes jegyet, hanem Béres Margit óvónő (Folytatás a 2. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs y fogadta V. Koucky eivtársat V. Koucky elvtárs, a Csehszlo­vákiai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára feb­ruár 12-én és 13-án az RKP KB meghívására, baráti látogatást tett országunkban. Kedd reggel Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP KB főtitkára Paul Niculescu-Mizil elvtárssal, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak és Állandó Elnökségének tag­jával, a KB titkárával és Mihai Dalea elvtárssal, az RKP KB tit­kárával együtt fogadta a vendé­get. A fogadáson részt vett dr. Cesimir Cisar, a Csehszlovák SZK bukaresti nagykövete és J. Sedi­­vy, a Csehszlovákiai KP KB nem­zetközi osztályának helyettes ve­zetője. V. Koucky elvtárs romániai lá­togatása során megbeszéléseket folytatott Paul Niculescu-Mizil elvtárssal és Mihai Dalea elvtárs­sal. A megbeszéléseken részt vet­tek a következő elvtársak: Vasile Vlad, az RKP KB külügyi osztá­lyának vezetője, dr. Cesimir Ci­sar, a Csehszlovák SZK bukares­ti nagykövete, J. Sedivy, a Cseh­szlovákiai KP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője és E. Ujvary, a Csehszlovákiai KP KB nemzetközi osztályának ak­tivistája. A meleg, elvtársi légkörben le­folyt találkozók során eszmecse­rét folytattak a két párt és a két állam baráti kapcsolatainak fej­lődéséről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, időszerű kérdéseiről. Kedd délután V. Koucky társ visszautazott Prágába. elv- A Japán KP küldöttségének érkezése Kedden a fővárosba érkezett a Japán Kommunista Párt kül­döttsége. A delegáció a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának meghívására láto­gatást tesz országunkban. A kül­döttségben részt vesz Tomio Nis­­hizawa elvtárs, a Japán Kom­munista Párt KB Elnökségének és Titkárságának tagja és Hiro­shi Ide elvtárs, a Japánn KP „Nemzetközi dokumentumok“ című folyóirata kollégiumának tagja. A küldöttséget érkezésekor a következő elvtársak fogadták: Chivu Stoica, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titká­ra, Ştefan Voicu, az RKP KB tagja, a Lupta de clasă folyóirat főszerkesztője, pártaktivisták. KRÓNIKA 0 A kolozsvári építő- és szerelő vállalatok könyvelősé­­ge új rendszert alkalmaz a közvetlenül a termelésben dol­gozó alkalmazottak járandó­ságainak kiszámítására. Az ak­­kordmunka­lapot, a bérlapot, az állami gyermekpótlék ki­mutatását és más néhány nyomtatványt, amelyeknek ki­töltése sok időt vett igénybe, egyetlen űrlapba egyesítették, így sok munkát takarítanak meg, a bérek kiszámítása és fi­zetése is sokkal gyorsabban végezhető. Az új rendszer a­­lapján lehetővé válik, hogy a normázókat mentesítsék a ke­reset kiszámításától és kiosz­tásától. A normázók és a mes­terek csak a normákat és a végrehajtott munkamennyisé­get, továbbá a tervteljesítés százalékarányát tartják nyil­ván. In­ A laşi-i Politechnikai In­tézet fémtechnológiai tanszé­kének szakemberei tökéletesí­tett készüléket szerkesztettek a hegesztések hőkezelésének automata programozására. Az új készülék jobb az importált­nál, súlya kisebb és kevesebb villamosenergiát fogyaszt. EB A comarnici cementgyár megkezdte újabb színes — zöld és fekete — cementfajták ipari méretű termelését. Az or­szágunkban először gyártott, gyorsan kötő cementfajtákat a homlokzatok kiképzésére és dí­szítésére használják fel, első­sorban a lakásépítkezéseknél. Itt ismét megkezdődött a fo­lyami hajózás. A Du­boaca-Or­­sován teleltetett 60 folyami ha­jó a napokban megkezdi jára­tait. Ezeknek több mint a fele külföldi utakat tesz meg. Az uszályhajók kivontatására Dil­­boacaról és a konvojok gyors összeállítása céljából az ösz­­szes hajókat rendbehozták és egy új vontatóhajót is beállí­tottak. (AGERPRES) Korszerű eszközökkel folyik a szállítmányok ki- és berakodása a temesvári Északi Pályaudvaron SZICÍLIÁBAN ISMÉT RENGETT A FÖLD Palermo (Agerpres) A keddre virradó éjjel négy újabb heves földrengés volt Szicíliában. A Marcalli skála szerint, ezek erőssége több mint 6 fokos volt. A pánikba esett lakosság az utcákra me­nekült. Áldozatokról és anyagi kárról nem érkezett jelentés. Palermóban kedd reggel közölték, hogy a január 15-i ka­tasztrofális erejű földrengés újabb két áldozatát ásták ki a romok alól Gibelinában. Ezzel 235-re emelkedett a halálos áldozatok száma. Trapani térségében, amelyet a legsúlyosab­ban érintett a földrengés, 123 volt a halottak száma, Agri­­gentóban pedig 105. JELENTKEZETT A HÍVOTT „FÉL” Pasadena (Agerpres) A Surveyor-7 amerikai holdszonda kibírta a holdéjszaka alacsony hőmérsékletét (mínusz­­169 Celsius fok), s hétfőn válaszolt a pasadenai űrkutatási laboratórium jelzéseire — közölte a NASA szóvivője. Az amerikai szakemberek remé­lik, hogy ismét működésbe hozzák a felvevőkamerát. Ez i­­deig csak három amerikai Surveyor típusú holdszonda foly­­tatta működését a holdéjszaka letelte után, nevezetesen a Surveyor-1, a Surveyor-5 és a Surveyor-6. KÖZKEDVELT JÁRMŰ Amszterdam (Agerpres) A kerékpár még most is a hollandok kedvelt járműve. Egy nemrégi kimutatás adatai szerint Hollandia közúti for­galmának több mint felét kerékpáron és robogókon bonyo­lítják le. 1966-ban Hollandia 12 millió lakosára 6 millió kerékpár jutott, s azóta a kétkerekű járművek száma 8 mil­lióra emelkedett. -ifî!I!fîlinnnîiiniîin!lîl!!!!!innillllll!lîlll!!!!!ll!lll!!!!l{!!lllll!l!!l!ÎII!lj!UII!liil!Qllil i

Next