Szabad Szó, 1969. október-december (26. évfolyam, 7656-7734. szám)

1969-10-09 / 7663. szám

Kiaknázatlan tartalékok a termelékenység növelésében Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az RKP X. kongresszusán elhang­zott jelentése és a kongresszus határozatai alapvető feladatként jelölték meg a termelékenység nö­velését, melyért a munkaközössé­geknek, mérnököknek és techni­kusoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük. Temes megye iparvállalatainak korszerű gép- és szerszámellátása, a termelés és munka jobb meg­szervezése, a dolgozók szakkép­zettségének emelése és más in­tézkedések évről évre fokozták a munka termelékenységét, ami 1968-ban 93,3 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban, vagyis az évi átlagos növekedés elérte a 8,6 százalékot. Ugyanakkor az idei elmúlt időszak 68,5 százalé­kos többlet­termelését, 1968 ha­sonló időszakához viszonyítva, szintén a munkatermelékenység növelésével érték el. Kétségtelenül szép eredmények ezek, de rá kell mutatnunk arra, hogy egyes igazgató bizottságok nem fordítottak kellő figyelmet e fontos célkitűzés teljesítésére. Az elmúlt 9 hónap alatt a ter-NICOARA IOAN, az RKP Temes megyei gazdasági bizottságának aktivistája telékenység tervszerű növekedé­sét nem érték el a Modern, a Solventus, az Electro-Banat, a Mélyhűtő Vállalat, a Temesi Tej­ipar, a Cukorgyár és a lugosi Mondial munkaközösségei. Az „objektív“ nehézségekre való hi­vatkozás mellett, ha alaposan elemezzük az említett vállalatok tevékenységét, sőt a többiekben végzett részletes felmérés alapján is kijelenthejük: a termelékeny­ség a műszaki felszerelés nyújtot­ta lehetőségekhez, valamint a dolgozók munkaképességének jobb szerzésével elérhető felhaszná­lásához viszonyítva nem érte el­­az előirányzott szintet. Ugyanak­kor nem tartották be a műszaki­­szervezési intézkedések tervét más vonatkozásban sem. A hiányosságok egyik könnyen megszüntethető oka a munkaerő ésszerűtlen felhasználása. Az Electro-Banatban, a Harisnya­gyárban, a Tebában, a Modern­ben, a Gyapjúiparban, a Victo­­riában, a dettai IPROFIL-ban, a zsombolyai Ceramicában, a lu­gosi Erdőgazdálkodási Vállalatnál és másutt előforduló sok eltávo­zás, fizetés nélküli szabadság és igazolatlan hiányzás következté­ben megyénkben idén 6,1 millió munkaóra esett ki a termelésből. Annyi idő, amely alatt 33 millió lej értékű többlettermelést érhet­tek volna el. A munkaidő ésszerű kihaszná­lása nem tűri ezeket a jelensége­ket, mert 480 perces tényleges munkára van szükség a tervfela­datok sikeres teljesítéséhez. A munkafegyelem megszilárdításá­ra vonatkozó 1967-es miniszterta­nácsi határozatot az RKP KB ha­tározata is alátámasztotta, ponto­san meghatározva a munkaidőt és a vállalatokon belül szükséges fegyelmet. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a Temesvári Mechani­kai Üzemekben, a Modernben, a (Folytatás a 3. oldalon) «­­ A társadalmi tevékeny­ségben elfoglalt emberek számára óriási előnyt, idő­megtakarítást jelent, hogy az utóbbi időben a Teme­si Húsipar nagy mennyisé­gű félkész húsipari termé­ket bocsát forgalomba. A temesvári OCL Alimentara vezetőséginél az iránt ér­deklődtünk : KERESIK-E A VÁSÁRLÓK A FELKÉSZ, HÚSIPARI TERMÉKEKET ? Válaszol DANCIU MIHAI, az OCL Alimentara kereskedelmi osztályának vezetője.­­ Körülbelül másfél hónapja üzemel a Temesi Húsipar fél­kész termékeket készítő új rész­lege. Azóta naponta átlag 11 kü­lönböző választékból küldenek terméket élelmiszerüzleteinkbe is. Kezdetben a vásárlók kis­sé idegenkedtek a félkész árutól, de az utóbbi időben egyre na­gyobb a kereslet a nyers disznó­kolbász, az őrölthús, a mititei­­paszta, a bundázásra kész bécsi­szelet, a különféle, majonézes hi­deg saláták iránt. Sokan vásárol­ják a félkész töltöttkáposztát, paprikát, valamint a kész kolozs­vári káposztát, bécsiszeletet sült­krumplival stb. is. Az eltelt más­fél hónap alatt, csupán a mi egy­ségeinkben közel 18 000 kiló ilyen termék fogyott el. A félkész termékeket nyolc egy­ségben, a Rapid, a 2-es, a 16-os, a 24-es önkiszolgáló élelmiszerüzle­tekben, a December 30 körúti húskészítményeket árusító szak­üzletben, a Párizs utcai, a Ştefan Furtună téri mészárszékekben, az új belvárosi piac húsüzletében árusítják. A kezdeményezés tehát jól be­vált, s reméljük a hűvösebb hó­napokban még nagyobb kereslet nyilvánul meg az új termékek iránt. S reméljük, áruban sem lesz hiány, mert az év utolsó negyedében mintegy 66 tonna fél­kész terméket hozunk forga­lomba. Lejegyezte : Szecskó Magda NAPRÓL NAPRA Amíg az egyiket javítják... (2. oldal) Gazdasági szemle (3. oldal) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK (4. oldal) VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! AZ RKP TELYZES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXVI. évfolyam, 7663. szám 4 oldal, ára 30 bani Csütörtök, 1969. október 9. , * s v«i4 * ' * &■ %■· -t - •• ■ " . ... ? A» T\m . A temesvári új belvárosi piacon is nagy keresletnek örvend a kiváló minőségű, ropogós szemű szőlő, amelyből az utóbbi napokban több mint 100 tonna érkezett az elárusító egységekhez A gépgyártók takarékossági számláján... Egyre jobb eredményekkel jár a gépgyártó üzemeinkben folyó nagyszabású fémtakarékossági kampány. A resicai gépgyárban például a percenként 15,30 és 45 köbméteres teljesítőképességű kompresszorok korszerűsítésével 332 tonna fémet takarítottak meg. A bukaresti Timpuri Noi üzemben a D-12 és D-30-as mo­torok modern változatánál átlag 435 kiló fémet takarítanak meg. Az erre az évre előirányzott mo­torgyártásnál a vállalat évi mint­egy 600 tonna fém megtakarítá­­sára számít Az ötéves terv első három esztendejében gépgyártó­iparunk, több mint 125 000 ton­na fémet takarított meg. Minisztertanácsi határozatok az új bérezési rendszer kikísérletezésének általánosításáról és a bérek emeléséről a mezőgazdaságban A Minisztertanács a napokban két határozatban hagyta jóvá — november 1-i kezdettel — az új bérezési rendszer kikísérletezésé­nek általánosítását és a bérek emelését az állami mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasággépesí­­tési vállalatok és más állami me­zőgazdasági egységek , dolgozói, valamint a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben működő szakemberek számára. A határozatoknak megfelelően az állami mezőgazdasági egysé­gekben dolgozók fizetését átlag 9 százalékkal emelik; a kisfize­­tések 1967-ben történt emelésével együtt ez összesen 12,6 százalékos átlagemelkedést jelent. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben működő szakemberek fizetése átlag 20,6 százalékkal e­­melkedik, s így jobb lesz az a­­rány a szövetkezeti és az állami mezőgazdasági vállalati szakem­berek fizetése között. Több mint 425 000 mezőgazda­­sági alkalmazott részesül fizetés­­emelésben, évi jövedelmük mint­egy 725 millió lejjel lesz nagyobb, mint 1967 augusztus­­ előtt. Az új bérezési rendszer szem előtt tartja a sajátos mezőgazda­­sági munkaviszonyokat, s rugal­mas bérezési formákkal biztosítja e fontos nemzetgazdasági szektor dolgozóinak nagyobb anyagi ér­dekeltségét abban, hogy mind az állami mezőgazdasági szektor, mind pedig a szövetkezeti szek­tor jobb hozamokat érjen el ga­bonából, zöldségféléből, ipari nö­vényekből, tejből, húsból, tojás­ból és más termékekből. Ily mó­­don az állami mezőgazdasági egy­ségek dolgozóinak és a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek szakembereinek fizetése szorosab­ban kapcsolódik saját munkájuk és munkahelyük eredményeihez. Az új bérezési rendszer szerint a fizetést a megjelölt termelési feladatok megvalósításának ará­nyában folyósítják. Tekintettel a mezőgazdaság sa­játos viszonyaira , a termelő­­munka eredményei csak a mező­­gazdasági év végén ismeretesek teljes egészében — a mezőgazda­sági dolgozók tarifáris fizetése két részből áll: az egyik részt, amely 80—90 százalékot teszi ki, havonta folyósítják, a másik részt az év végén, a termelési terv megvalósítása arányában. A farmok dolgozóinak jövedel­me közvetlenül kapcsolódik a farm termelési eredményeihez, s független a mezőgazdasági vál­lalat összességében elért eredmé­nyektől.­­A mezőgazdasággépesítési vál­lalatok (MGV) dolgozóinak jöve­delmei egyrészt a munkálatok értéktervének teljesítésétől, más­részt attól függnek, hogy a vál­lalatok által kiszolgált mező­­gazdasági termelőszövetkezetek milyen mértékben valósítják meg a tervezett hozamokat a főbb növényekből, így érdekeltek ab­ban, hogy minél jobb minőség­ben és idejében végezzék el a munkákat a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben. Az állami mezőgazdasági egy­ségek dolgozói a tarifáris fizeté­sen kívül jutalomban részesül­nek az év folyamán kiváló mun­ka­eredményekért és juttatásban az év végén, a farm nettó jöve­delmének, illetve a vállalat ter­vezett nyereségének túlteljesíté­se arányában. A mezőgazdaság­gépesítési vállalatok dolgozói ju­talmat kaphatnak a vállalat jö­vedelmi tervének túlteljesítésé­ért. Jutalmazhatók akkor is, ha a kiszolgált mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek túlszárnyalják az előirányzott termelést a főbb növényekből. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek e célból ju­talmazási alapot létesítenek, ami a mezőgazdasággépesítési vállala­tok közreműködésével termesztett főbb növényekből a terven felüli termelés volumenének 20 száza­lékáig terjedhet; a jutalmazási kvótát, valamint a jutalmak fo­lyósításának feltételeit a szövet­kezetek és a gépesítési vállalatok munkaszerződéseiben megjelölik. Az állami mezőgazdasági egy­ségekre vonatkozó fizetésemelési határozat rendelkezéseket tartal­maz, amelyek a mezőgazdaság sajátos körülményeire való te­kintettel kibővítik a farmok vagy részlegek vezetőinek hatáskörét az állandó alkalmazottak besoro­lása, az idénymunkások javadal­mazása stb. tekintetében. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben működő szakem­berek javadalmazására vonatkozó határozat ajánlja a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének, tegyen javaslatot a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek vezetőtanácsának, hogy ré­­­­szesítsék az MTSZ mezőgazdasá­gi szakembereit az elnöknek já­ró munkanapok értéke 15 száza­lékának megfelelő juttatásban a szövetkezet tervének megvalósí­tásához való hozzájárulásért, a termelési feladatok túlteljesítése esetén pedig részesítsék őket az elnöknek adott pótjavadalmazás­nak megfelelő juttatásban. Az új bérezési rendszer beve­zetése és az állami mezőgazdasá­gi egységekben működő összes al­kalmazottak és termelőszövetke­zeti szakemberek fizetésének e­­melése azoknak a rendelkezések­nek a valóra váltását jelenti, a­­melyeket a IX. pártkongresszus a dolgozók életszínvonalának e­­melésére és az RKP Központi Bizottsága 1967 októberi plenáris ülésének határozatai a bérezési rendszer javítására és a fizetések emelésére jelöltek ki. Ez ugyan­akkor erőteljes ösztönzés e fon­tos nemzetgazdasági szektor ösz­­szes egységes alkalmazottainak számára. Reflektorfényben az országút Gyorsan lehulló őszi szürkület­ben indultunk útnak a megyei milícia szolgálatos gépkocsiján, hogy reflektorvégre kapjuk az Európa 94-es főút Temesvár— Lugos közötti szakaszát. Nem „vadásztuk“ a szabálytalanságo­kat, mégis elég sokan kerültek be a kihágási­­jegyzőkönyvbe, s az újságíró jegyzetfüzetébe, mert a sötétség bár itt-ott „takar“ egy­­egy szabálytalanságot, de annál nagyobb veszélyt rejt magában. Alig hagytuk el a város kapu­ját, Giroda felől gyorsan közele­dő, rendkívül erős sugárnyaláb csapott a szemünkbe. Az előttünk haladó járművek hiába „kérték“, hogy tompítsa le a fényt, a szem­közt jövő sofőr fittyet hányt erre­­ a forgalmi szabályzatra. Meg­állítottuk. — Kérem, én észre sem vettem, hogy szemközt jönnek — mente­getőzött Stefanovics Alexandru, az I­TM-3203-as rendszámú sze­mélygépkocsi tulajdonosa az iga­zoltatásnál. — Reflektoraim fé­nyénél üresnek láttam az utat, önök alig világíthattak vala­micskét. Részben, igazat adhatunk Stefa­novics Alexandrunak, mert 125- ös Fiatjának négy fényszórójával szemben, a mi szabályos, tompí­tott világításunk alig jelentett valamicskét. (De kizárt dolog, hogy ne lehetett volna észreven­ni!) A közlekedési szabályzat a­­zonban nem a gyenge fényt, ha­nem éppen a szembejövők vakí­­tását tartja rendkívül veszélyes­nek. Előírja, hogy már 200 mé­terrel találkozás előtt el kell ol­tani a hosszú fázist. Az értelmet­len fénypárbajok sok bajt, sze­rencsétlenséget okoztak. Ezt pró­báljuk megértetni Stefanovics Közlekedési ankét Alexandruval is, aki az imént, miközben erős fényszóróival kér­kedett, saját kihágását erősítet­te meg. A súlyos szabálysértés egyéb­ként 125 lej pénzbírságba került, s a vétséget bejegyezték a jogo­sítványba is. Viszonylag enyhe elbírálás! — Még mindig sokat kellemet­lenkednek a lámpa nélküli ke­rékpárok — panaszkodnak a gép­kocsivezetők, s tegyük mindjárt hozzá, jogosan. Mindenütt talál­kozni lehet velük, de különösen nagy veszélyt jelentenek a for­galmas E 94-es főútvonalon. Nagyremete előtt is találkoztunk egyik „képviselőjükkel“. — Nagy könnyelműség ilyen kerékpárral az úttestre merész­kedni. Se lámpa, se macskaszem, de még sárhányó sincs rajta. — Na ugye, nincs ezen semmi. Maguk is láthatják, hogy csak közönséges mezei kerékpár. Nem használom csak a dülőutakon .. Higgyük el, legyen hát „mezei“ kerékpár — ha már Nagyremetén feltalálták. A baj csak az, hogy Isopescu Vasile a műúton kari­­kázott rajta. Ezzel a saját és má­sok biztonságát veszélyeztette. S rajta kívül még nagyon sokan használják a kerékpárnak ezt a rendhagyó, továbbfejlesztett — pontosabban levetkőztetett — tí­pusát. Izvinen, Békáson, Nagyto­­polovácon, szinte egymást érik. Jó lenne, ha az időnkénti közle­kedési őrjáratok mellett, a helyi milícia őrsök is nagyobb ügybuz­galommal segítenék a káros, rendbontó jelenség felszámolását. Döcögött előttünk a 21--TM- 2968-as rendszámú tehergépkocsi. Nyomában haladva, arra figyel­tünk fel, hogy gyanús füstfoszlá­nyok csapnak ki a vezetőfülkéből. Elébe álltunk. Fiatal, alig kétnapos sofőr ült a volánnál. Buziásra és Lugosra küldte a Modern cipőgyár áruért, és indulás előtt Ivanchiu Cornel elfelejtette ellenőrizni az olaj­szintet. Útközben, a kikopott motor „megitta“ a kevés olajat. A tapasztalatlan vezető megpró­bálta csak benzinnel eljuttatni járművét a garázsig. S az izzó motor ontotta magából a benzin­párát, égett rajta a festék, a ke­nőanyag. Szinte félő volt a köze­lében tartózkodni. Ez alkalommal nemcsak a sofőrt marasztaljuk el a közva­gyon megrongálásáért, a felelős­ség a Modern cipőgyár garázsfő­nökét is terheli, aki nem ellen­őrizte, milyen járművel indult útnak a kezdő járművezető. Világítás nélkül jött szembe velünk a 21-TM-478-as rendszá­mú tehergépkocsi. Megállítottuk. Igazoltatás közben, másik súlyos kihágásra bukkantunk. Kiderült, hogy Labă Gruia sofőrnek nincs fuvarlevele a szállítmányra. Fű­részáru hulladékkal igyekezett Lustrára, egy kis „mellékes“ re­ményében, pedig jól tudja, hogy a Temesvári Autószállítási Vál­lalatnál szigorúan büntetik az efféle „fekete utakat“. Egy bír­ságolás helyett, saját hanyagsága miatt — egyszerűen elfelejtette meggyújtani a lámpákat — két­szeresen fizetett rá. Nem vadásztuk a szabályta­lanságokat. Megszokott útját vé­gezte a közlekedési őrjárat. Még­is sokan kerültek reflektorunk fényébe, ami azzal magyarázható, hogy elég szép számban akadnak járművezetők, akik könnyelműen áthágják a forgalmi szabályzat előírásait. S ezt még a sötétség leple alatt sem lehet büntetlenül elkövetni. Dumitrescu Ioan hadnagy Sípos János Megyénk egyik legnagyobb állami mezőgazdasági vállalatá­ban, a bánlakiban aszfaltsimára döngölt dülőutakon járművek tucatjai hordják az ősz, aranyát, s a hatalmas kiterjedésű táblá­kon pirosló traktorok tárcsái, hengerei aprítják, zúzzák a rögöt, hogy minél porhanyósabb ágyba hulljon a mag. — Ezen a 60 hektáros táblán — mondja Marinescu Laurenţiu igazgató — kukorica után akartunk vetni. A föld azonban annyi­ra száraz, hogy nem tudtuk porhanyósra művelni, s feladtuk a küzdelmet. Emitt azonban — mutat a dűlő másik oldalára — a szója betakarítása után a szántást ötszöri tárcsázással, hengerelés­sel sikerült az agrotechnikai követelményeknek megfelelően megművelni. A példa érzékelteti, milyen nagy küzdelmet folytatnak a bánlakiak, hogy az előirányzott 3100 hektáron jövőre valóban gazdagon teremjen a kenyérgabona. De, keddig csak 1615 hektár területen került földbe a mag. Mi lesz, ha még adódnak olyan te­rületek, ahol feladják a küzdelmet? — Valószínűleg még lesz ilyen táblánk, de minthogy még ezer hektár előkészített terület várja a magot, elegendő idő áll rendelkezésünkre, hogy erők átcsoportosításával megoldjuk az előttünk álló feladatokat. Egyes farmokon, mint a 9., 10. és 11. számúban vontatottab­ban haladnak a búzavetéssel, így aztán nem csoda, hogy jelentős területen a föld még várja a magot, s még nagyon sok kukoricát kell elszállítani. A 16 kombájn, s a nagyszámú kézi munkaerő naponta 70 hektár termését töri le, s ha ezt meg­szorozzuk az eddigi átlaggal, a hektáronkénti 2400 kiló szemes­kukoricával, számottevő mennyiséget jelent. El lehetne szállítani ezt a terményt, hiszen a gazdaság járművein kívül a resicai és az oravicai gépkocsiszállítási vállalat 30 teherautót küldött ide. De míg az oravicaiak lelkiismeretesek, a resicai sofőrök csak „dol­gozgatnak“. A magyarázata ennek az, hogy a resicaiak munkáját senki sem ellenőrzi, s az ÁMV igazgatója, úgy tűnik, hiába vi­tatkozik velük, hiába kérleli őket gyorsabb munkára, rá sem he­­derítenek. Ezen túlmenően azonban felmerül az a kérdés is, hogy az ÁMV-ék temesvári trösztje miért tartja célszerűbbnek Temes­várra szállíttatni a kukoricát, vagyis oda-vissza 120 kilométert utaztatni a terményt, amikor Bánlakhoz közel két átvevőközpont is van, Csákován és Deltán? Vajon kinek volt az „ötlete“ ilyen intézkedéssel „segíteni“ a bánlakiakat? Mingesz József F­ényképezőgép kattan a Temesvári Ta­lajjavító és Víz­gazdálkodási Igaz­gatóság udvarán. Bucsuj elv­ételre, kedves emlé­kül. A csoport közepén ott áll meghatódva a 62 éves, nyug­díjba vonuló Keller Ferenc. Szemlátomást tartja magát, hogy kék szeméből ne bugy­­gyanjon ki a könny. Nem illik most elérzékenyülni, gyengé­nek lenni, mégha a háttér is a búcsút, az idő múlását jelké­pezi a szirmukat, levelüket hullató virágokkal... Búcsúztatják Franci bácsit, a karbantartó osztály népsze­rű, veterán vezetőjét, azt az embert, akit mindenki szeret, kedvet. Meleg szívével, egye­nes jellemével, állandó segí­tőkész szándékával, a fiatalok tanításával, nevelésével — hisz a nagy távolságokon elszórt munkatelepeken sűrűn meg­fordult — vég kedélyével osz­tatlan tiszteletet, megbecsü­lést vívott ki. Búcsúztatják Franci bácsit. Cosma Mircea mérnök, az in­tézet igazgatója és más mun­katársak, kollégák meleg han­gon köszönik meg áldozatkész munkáját. Egyszerű, kereset­len, szívből fakadt szavakkal. Nem illene az alkalomhoz a hivatalos, kimért beszéd, a pó­zoló szónoklás. ■...Megüresedett egy munkakör, de ''franci bácsi nem szakadt el ett&l- ■ az intézettől. Párás tekintettel^ fojtott hangon mondogatja:\ — Köszönöm^ barátaim, s ha nincs kifogásuk} {diene, ezután is el-ellátogatok idA{ Nem ül­hetnék nyugodtan ottt^ön, hogy ne tudjam, mi újság mi hogy megy a munka.. . Megkapó, felemelő pitlaanv A Talajjavító és Vízgazdálko­dási Igazgatóság munkaközös­sége átnyújtja a figyelem és megbecsülés szimbólumát a lelépő veterán kollégának. A Doxa karórát, a könyveket és egyebeket, igazgató és takarí­tónő, főmérnök és tisztviselő­nők közös ajándékát. S a mun­kaidő utáni falatozással egy­bekötött bucsuzási pohárkoc­cintásra is mindenkit meghív­tak. Gondja volt erre Franci bácsinak. Este fél hét. Es száll még a dal, sűrűn ismétlődik a refrén: Éljen soká!... Emlékezetes nap volt a Te­­mesvári Talajjavítási és Víz­gazdálkodási Igazgatóságnál Emberségből vizsgázott mun­kaközössége. Kitűnőre. Hogy egy szívnek könnyebb legyen a buc­su, mély elégtételü az el­válás. .. Deme János „MINDENTUDÓ“ MÜKAR Edinburgh (Agerpres) Az angliai Edinburgh Egyetem egyik orvoscsoportja David Simpson vezetésével olyan tökéletes műkart állított elő, amely az emberi kar minden mozdulatát el tudja vé­gezni,­ sőt, tapintással meg tudja különböztetni egy anyag lágyságát vagy keménységét. A „SZÓRAKOZOTT EMBEREK“ RÓMAI MÚZEUMÁBAN... Róma (Agerpres) Rómában a talált tárgyak hivatalában egyre több el­vesztett holmi hever, anélkül, hogy gazdája jelentkezne érte. A raktárban az esernyők, táskák, személyi iratok, fényképező­gépek, kalapok mellett még mankók, sőt ko­porsók is vannak. Tíz elveszített tárgy közül alig egyért jelentkezik a tulajdonos. Az idén csaknem 3 300 000 lírát is találtak, de ennek sincs gazdája. Az elvesztett tárgyaknak több mint a felét a közúti járművekben találják. FELBONTATOTT A „VILÁGSZÉP ASSZONY“ ÉS A „MESEBELI HERCEG“ HÁZASSÁGA Genf (Agerpres) A St. Moritz-i bíróság kimondta Günther Sachs nyu­gatnémet gyáriparos és Brigitte Bardot, az ismert francia filmszínésznő válását. A házasság, legalábbis látszólag, három évet tartott. Házasságkötésükkor a gyáriparos Brigitte Bardot-t tekintette a világ legszebb asszonyának a színésznő számára pedig férje valóságos „mesebeni her­ceg“ volt. A 34 éves B. B.-nek ez volt a harmadik házassá­ga. Első férje a francia Roger Vadim rendező volt aki a színésznőt felfedezte, a második pedig Jacques Charrier színész. ’.iffliiiniumiilHillltilimmiitüKülfiffllumdüüülülfdfl!

Next