Szabad Szó, 1969. október-december (26. évfolyam, 7656-7734. szám)

1969-11-08 / 7689. szám

XXVI. évfolyam, 7689. szám és 4 oldal, ára 30 bani­­| Szombat, 1969. november 8. Magyarázgatás helyett rugalmasabb munkaszervezést Néhány fontos mutatónál le­maradást jelzett a Modern cipő­gyár háromnegyedévi tervteljesí­­tésének mérlege. Többek között az árutermelésnél is. Mi volt ennek az oka? A munkaszerve­zési és anyagbeszerzési szolgálat szakemberei, valamint a gyár más vezetői elsősorban azzal magyarázták a „kisiklást“, hogy egyes szállító vállalatok nem küldték el idejében vagy egy­általán, a megrendelt nyers­anyagot. Számokkal, konkrét példákkal bizonygatták a cipőgyáriak, mek­kora nehézséget okozott a hiány­zó anyag. Ha csak ezt a magya­rázatot vesszük figyelembe, iga­zat kell adnunk nekik. Mert va­lóban, nyersanyag nélkül nehéz teljesíteni a tervfeladatot. U­­gyanis nem tett eleget szerző­désben­ kötelezettségének a Temesvári Ásványi Cserzővál­lalat sem, s csupán a harmadik negyedévben mintegy kétezer négyzetméter velyrbőrrel maradt adós, így aztán — állítják a ci­pőgyáriak — nem tudták le­gyártani teljes egészében a tervezett női csizmákat. Ellátogattunk az Ásványi Cser­zővállalatba is, ahol az iránt érdeklődtünk, miként teljesítet­ték az idei megrendeléseket? — Kilenc éve dolgozom a vál­lalatnál, de egyetlen egyszer sem késtünk a megrendelések leszállí­tásával — fejtette ki véleményét Elena Pîrscoveanu, az eladási szolgálat vezetője. Előkerültek a kimutatások is. Ez a vállalat egyébként a Temes megyei cipőgyárakon kívül az országban több mint kétszáz vál­lalatnak, üzemnek és kisipari ter­melőszövetkezetnek szállít nyers­anyagot. Sok helyen dolgozzák fel tehát az itt gyártott több mint hetven színárnyalatú bőrt. A vál­lalat két legnagyobb megrende­lője a temesvári Banatul és a Modern cipőgyár. — Miért maradtak adósak a Modern cipőgyárnak? — kérdez­zük. — Ez a cipőgyár az idén sok fejtörést okozott nekünk. Ugyanis az eltelt időszakban hét esetben módosítottak tervén. Meg kell azt is jegyezni, hogy az említett mó­dosításokat a volt vezérigazgató­ság a Modern cipőgyár tudtával végezte el... Ha alaposan megvizsgáljuk az említett tervmódosításokat, kide­rül: az Ásványi Cserzőválla­­latnak legalább annyi nehézséget okoztak azok, mint a cipőgyá­riaknak. Kétségtelen, hogy a cipő­gyár termelését nagymértékben befolyásolja az idénycikkek gyár­tása és a divat. Ilyen esetekben — s ezt már évek óta tapasztal­juk —, a kereskedelem kérésére azonnal át kell állni a legke­resettebb termékek készítésére. Persze, új modell bevezetése a termelésbe nem mindig egysze­rű. Épp ezért e szinte létfontos­ságú probléma megoldásában kell megmutatkozzék elsősorban ci­pőgyáraink vezetőinek és szak­embereinek munkaszervezési ké­pessége, hozzáértése. Amint az előállott helyzet, pon­tosabban a lemaradás is igazolja, a Modern cipőgyárban még nem sikerült eleget tenni ennek az i­­dőszerű követelménynek. És i­­lyenkor nem magyarázatokra, ha­nem rugalmasabb munkaszerve­zésre van szükség. Ahogy azt az Ásványi Cserzővállalatban is tették. Pedig hát náluk is sok­szor komoly fejtörést okozott a lemondott bőr eladása. Az idei év utolsó negyedében más a helyzet. Egyazon kombi­nátba került az Ásványi Cserző­­vállalat és a Modern cipőgyár is. Az új szervezési forma pedig sokkal jobb feltételeket te­remt a szállító és megrendelő egységek közötti kapcsolatok tö­kéletesítésére, az eddigi lemara­dások sürgős törlesztésére. Raffai György n­ i. * AMIT A FRANCIA FILMESEK ELMULASZTOTTAK + DACOLUNK EGY SARKIG­AZSÁGGAL + GIRBE-GÖRBE KITÉRŐKKEL A CÉL FELÉ Francia filmesek A világ vasútjai címmel filmsorozatot készítettek a tv részére. Rend­kívül értékes vasúttörténeti dokumentum ez; elénk gör­dülnek Stephenson első, dö­cögő játékmozdonyai, végte­lenbe kígyózó sínpárokon dü­börögnek át napjaink luxus­vonatai; képzeletben mi is felszállunk és végigröpülünk időn­ téren. Átrobogunk Brazí­lia zöld poklán, Ausztrália vö­rös homokján, felkapaszko­dunk a Kordillerák szédítő csúcsaira, borzongva siklunk át az alpesi alagutakon, s vad­csordák nyomát cserkésszük az afrikai szavannákon. Valami merész, kiszámíthatatlan for­dulat mindig társul szegődik :­­ egy-egy briliáns építői megol­dás, mely a világot beágazó sínpár utjából elhárítja a ter­mészet emelte akadályokat. ... Szívből sajnálom, hogy a mi oravica—aninai vasútvona­lunkról nem készítettek felvé­teleket a film alkotói. Nem, nem vagyok híján a szerény­ségnek, amikor ezt állítom. I­­gaz, ezen az útszakaszon nem tárulkoznak fel exotikus va­­rázsu­tájak, olyasmi sincs er­re, ami világviszonylatban kü­lönösebb gazdasági jelentőség­re tarthatna számot, vagy tu­risztikai szenzációkat kínálna — mégis, a maga nemében pá­ratlan ez a vasút. Azzá avat­ja a vidék festői szépsége, s maga a kor, melyben megépült. De hadd ismerjük meg rész­letesebben. Hányan tudják vajon, hogy a mi, viszonylag ismeretlen és jelentéktelen kis Oravicánk a vasútépítés egyik úttörője volt? Hiszen Stephenson hí­res Rakétája 1829-ben tette meg első útját Liverpool — Manchester között, s 18 évre rá, 1847-ben már megépült ez a vasútvonal is, amely «a Rolu­lui lábánál elterülő várost a Duna-menti Báziással összekö­­­­ti. Pedig ekkor még alig va­gyunk 30 évvel a Bánátot Eu­rópa gazdasági vérkeringésé­be bekapcsoló passarovitzi bé­kekötés után! Az oravicai, ciclovai hegyek­­ásványa, a kincset érő erdő­rengeteg, a szinte ingyen kí­nálkozó jobbágyi munkaerő idevonzza a bécsi érdekeltsége­ket. Ebben rejlik az első vas­útvonal beindításának magya­rázata. A második megépítését a frissen felfedezett aninai kő­szén sürgeti. 1860-at írunk ekkor. S most érkeztünk el riportunk tulaj­donképpeni hőséhez is. Szó, ami szó, abszurd hős ez — leg­alábbis látszatra Mert hiszen mi más, mint abszurdum, fity­­tyet hányni annak a sarkigaz­ságnak, mely szerint két pont között mindig az egyenes a legrövidebb út. Pedig a mi ri­portalanyunk éppen ezt teszi: ahhoz, hogy 15 kilométer tá­volságra eljusson, pontosan 34­0 kilométert halad. Mégpedig e­­gyenes vonalban legkevésbé. Igen, mert Oravica 218, Ani­na pedig 558 méter magasan­­ fekszik a tenger szintje felett. 340 méteres meredeken kel­lene felkaptatnia a vonatnak! S még a Brădetul-csúcs is út­ját állja. Marillán túl 851 mé­ter magasságot jelez egy ha­tárkő. S ugyan hány lóerősek voltak az akkori mozdonyocs­­kák? A nevezetes Rakéta mind­össze 12 lóerővel vontatott. E­­zért tehát — a magasság el­lensúlyozására — a pályát kellett meghosszabbítani, még­hozzá jócskán. Itt van előttem egy 1884-es térkép. Léptéke: 1:75 000. Izgalmas így felmérni az egész pályát. Na, innen az állomás­ról fut ki a vonat, északi i­­rányba. Aztán keletnek kanya­rodik. Emelkedik, magasodik a töltés, jobboldalt már egész falat képez , baloldali szaka­dék sötétlik, megborzongat a mélység. De ... keletet mon­dottam az előbb? Nem, nyu­gatnak tartunk most... azaz — elnézést — északnak. Vala­hogy összezavarodtak az égtá­jak, tán visszafordulunk Ora­vica felé, pedig már fél után járunk, Maidant is elhagytuk. Itt kanyarog, kígyózik a vas­útvonal, hegyen-völgyön át, sziklák közt és valahogy iga­zán mindenfelé inkább halad, csak éppen Anina irányába nem. Megállunk a gerlistei állo­máson. Moghilán túl feltűnik a hegyszoros, aztán Caraşova kopár fennsíkja. Merre lehet vajon Anina? Most éppen a pálya legészakibb — és leg­távolabbi — pontján vagyunk. Aztán újra neki az alagutak­­nak, viaduktoknak... most már délnek ereszkedünk... és végre szemünk elé tárul az a­­ninai szénmedence. A központi akna... a szénmosó... a vil­lanyközpont. A város. Megér­keztünk! Mennyi lélegzetállítóan iz­galmas mozzanatot kínált vol­na a francia filmeseknek ez a 21 kilométeren sziklákra épült pályaszakasz! Képzeljünk el egy földgátat, nem szélesebbet, mint amilyenen óvatosan átha­ladhat a szerelvény. Egyik ol­dalán magas sziklafal a mási­kon a tátongó mélység. Egy­szerre vaksötét lesz minden... aztán újra szemkápráztató világosság... Tizennégyszer zúdul ránk a sötétség, tizen­négy alagúton dübörög át a vonat. S ha már a számoknál tartunk, hadd mondjuk el, hogy 10 kilométer hosszú völgyszakaszt kellett feltölte­ni, 10 viaduktot megépíteni, a rendes hidakról nem is beszél­ve. „A Természetnek a Gazda­sággal folytatott harcából a Szépség került ki győztesen“... — olvastam egy, a 40-es évek­ben írott riportban. Úgy ér­zem, ebben minden benne fog­laltatik , ezért is kíséreltem meg — filmkockák helyett leg­alább néhány képben — fel­villantani a vasútépítésnek ezt, a maga nemében páratlan alkotását. SZÖLLÖSI PÁL riportja VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! A termelésszakosítás mintapél­dányának is tekinthető a Temes­vári Állami Mezőgazdasági Vál­lalat nyolcas számú, szakálházi farmja. A nagyüzemi tejterme­lést 774 fejőstehén biztosítja. A terv szerint is több mint két és fél millió liter tejet kell hogy termeljen a­ farm, s ennek közel 70 százalékát az árutermelés ké­pezi. Az ismerkedés után vessünk egy pillantást az eltelt tíz hónap tevékenységére, de vizsgáljuk meg a folytatás útját is. Már elöljáróban leszögezhet­jük, hogy az utóbbi években ha­ladás tapasztalható a tejtermelés egyre magasabb színvonala felé. Idén is következetesek akarnak maradni. Október 31-ig 175 hek­toliterrel haladták túl az idő­szakra tervezett tejtermelési szintet, s ami még ennél is fon­tosabb: többletet adtak az áru­termelésben is. Hogy honnan ? Itt érdemes külön megállni né­hány mondat erejéig. Itt van mindjárt az előirány­zott termelési színvonal túlszár­nyalása. Ahhoz, hogy több lehes­sen az árutermelés, több kell hogy legyen a termelés is — s amint láttuk itt közel 17 000 liter a terven felüli mennyiség. Ennek egyik magyarázata az ellési terv túlteljesítése — október 31-ig 632 borjút nyertek, az előirányzott 630 helyett. Különben év végére minden tehén után egy borjút könyvelhetnek el. — Egy tehén — egy borjú — Többlet az árutermelés­ben — A takarmányellá­­tást még javítani kell — Nemcsak a terv, a vállalás is teljesül Be ne maradjunk az ellési tervnél, hiszen nem kevésbé fontos a belső fogyasztás csökkentése sem, amely adott esetben az áruter­melés-többlet forrása lehet. S a szakálházi farm esetében ez fenn is áll. Tíz hónap alatt a borjúne­­velésre szánt tejnek csupán 78 százalékát használták el, ponto­sabban 34 000 litert takarítottak meg. íme a fogyasztónak küldött többlettel egy másik igen bőven buzogó forrása. ■ Ha a mennyiségi vonatkozá­son túlmenően a termelés gazda­ságossági oldalát vizsgáljuk, itt még fellelhető buktató. Annak ellenére, hogy az önköltség ed­digi alakulása — ideiglenes ada­tok szerint — nem rossz, a tej minden literjénél pedig 0,10 le­­jes megtakarítást értek el, a ter­melési költségek egy részénél elő­irányzat-túllépést tartanak nyil­ván. A legnagyobb fajsúlyú túl­költekezés a takarmánynál vann. S ebben az esetben elsősorban nem is a farmbeliek hibájáról van szó, inkább a vállalat be­szerzési osztálya vagy a szállítók dolgoztak felelőtlenül. Olyan fontos takarmányféleségek, mint a korpa és a különböző darake­verékek 136—272 tonnás hiánnyal érkeztek az egységbe, amit más­sal kellett helyettesíteni. A leg­kézenfekvőbb megoldást a kuko­rica képezte — ezt termesztették a szomszédos farmok, könnyen, be lehetett szerezni. Ez azonban két okból sem felelt meg a célnak: egyrészt inkább a súlygyarapo­dást segítette, mint a tejterme­lést, másrészt viszont szinte két­szer olyan ára van, mint a he­lyettesített és hiányzó takarmány­nak. A következtetés magától adó­dik: az eddiginél sokkal körül­tekintőbben kell megszervezni a takarmányellátást — főleg ahol behozatalra szorul a farm — kü­lönösen a téli­­időszakra biztosí­tani kell bizonyos tartalékot is, hogy áthidalják az esetleges szállítási nehézségeket. Az eddigi erőfeszítések meg­hozták a várt eredményeket s azok már valamelyes bizalmat előlegeznek a még hátralévő két hónapra. Tíz hónap alatt 81000 lejjel tetézték a jövedelmi elő­irányzatot, de sok még a tenni­való is. Nemcsak a terv, a kon­gresszusi vállalás is kötelez. 123 ezer lej tervezett veszteséget kell hogy ledolgozzanak a farmbeliek, illetve ennél jóval többet, hiszen 215 000 lej tiszta jövedelmet akar­nak elérni. Ezt vállalták a kettős ünnepre s adott szavukat meg is akarják tartani. Ami ebből a fogyasztókat illeti, az több mint 100 000 liter terven felül küldött fej. Gödör Károly A nőbizottságok tevékenységének fokozásáért A Temes megyebeli municipiumi, városi és községi nőbizott­ságok elnökei és titkárai kétnapos felkészítő ülésen vettek részt Temesváron. Az első napon előadásokat tartottak számukra az EKP X. kongresszusának jelentőségéről, valamint munkásmozgal­munk harcos forradalmi nőalakjairól, majd meglátogatták a Ju­nius­­ gyárat, új városnegyedeket, az Egyetemet, este pedig elő­adáson vettek részt a zenei líceumban. Tegnap ismertetőket ter­jesztettek elő a temesvári, nagyszentmiklósi és kisbecskereki nő­bizottságok munkájáról, majd pedig Maria Bradea elvtársnő, az RKP Temes megyei bizottsága bürójának tagja, a megyei nőbi­zottság elnöke szólalt fel. Az ülésen záróbeszédet mondott MIHAI TELESCU elvtárs, az RKP KB tagja, az RKP Temes megyei bizottságának első titkára, aki taglalta a nőbizottságok előtt álló jelentős feladatokat. r MAI N­­EMUNKBAJ - NAPRÓL NAPRA — Nyilvános tárgya­lás Keresztesen — Regényrészlet (2. oldal)­ ­ MINDENRŐL MINDENKIN­EK (3. oldal) Szép a községünk, de szebb is lehet, ha mindannyian akarjuk! Ujszentes kellős közepén halad át a Temesvár és Lippa közötti új turisztikai út. Egyetlen új­­szentesi lakosnak sem lehet kö­zömbös, hogy az átutazó turisták milyen benyomást szereznek helységükről, a benne lakók szorgalmáról. Ezért nem véletlen, hogy a községi néptanácsi párt­­alapszervezetnek a közelmúltban megtartott beszámológyűlésén so­kat foglalkoz­tak a falu ren­dezésével és szépítésével, a­­miben a párt­szerv irányítá­sával, a népta­nácsi végrehaj­tó bizottság (el­nöke Ocskó Pé­ter elvtárs) e­redményeket mutathat fel. A faluszépítési hazafias verseny már az év első negyedében ki­bontakozott, a választókerületen­kénti gyűléseken elhangzott fela­jánlások, valamint néptanácsi ülésszakon elfogadott akcióterv alapján. A községi pártalapszer­­vezet bárója, amellett, hogy kez­deményezője volt az akcióterv­nek, felhívta az összes párttago­kat: saját példájukkal mozdítsák elő a tervezett munkálatok való­ra váltását, segítsék a néptanácsi képviselőket az emberek mozgó­sításában. A község mai, mind tetszető­sebb arculata bizonyítja, hogy ezek a törekvések eredménnyel jártak, az előirányzott munkála­tok legnagyobb részét befejezték, sőt több vonatkozásban túl is ha­ladták, így az elvégzett munká­latoknál a megtakarítás értéke 361 000 lej, ami több mint kétsze­rese az eredetileg vállalt összeg­nek, az önkéntes munka hozzájárulás tervét pedig el­sősorban a helybeli MTSZ haladta túl. A tervbe vett munkálatok közül megvalósul­tak a következők: 3 kutat fúr­tak, betonlapokkal borították tel­jes egészében a József Attila és Fónagy János utcák járdáit,­ ce­menthabarccsal öntötték ki a járdákat a Horia, Nicolae Bal­­cescu és Ocskó Teréz utcákban , ugyanez a művelet befejezéshez közeledik a Bobilna és Szabó Árpád utcákban is; útkeresztező­déseknél 6 átjáró hidacskát, au­tóbuszmegállóhoz váróhelyiséget építettek; vízle­vezető csator­nákat ástak, fákat ültettek stb. A beszámoló­­gyűlésen sorra megemlítették azon párttagok nevét, akik sze­mélyes példa­mutatásukkal, a különféle ak­ciókban való részvételükkel hozzájárultak az említett sikerekhez s a mun­kákba bevonták szomszédaikat is. Közéjük tartoznak Mint Pál, Gö­dör Lajos, Juhász Mária és még mások. A község általános képe azon­ban még nem kielégítő — állapí­tották meg a gyűlésen. Rendezett, szép virágágyások csupán a köz­ség közepén találhatók, a nép­tanács, az általános iskola, meg néhány magánház előtt; ezt álta­lánosítani kell a helység egyik végétől a másikig, valamint a többi utcában is. Azt is szóvá tették, hogy a szövetkezeti bolt előtti „csomagoló­anyag lerakat“ nagyon „lerontja“ az utcaképet. A pártalapszervezet a közgyű­lésen intézkedési tervet fogadott el, e előirányzatainak valóra vál­tásáért egy-egy párttag felel, hogy tovább szépüljön Újszentes köz­ség arculata. Sánta Márton tanár Beszámológyíjtések pártszervezetekben a2­ 3Hírliginsségek­ jelent TŰZOLTÁS 150 FOKOS HŐSÉGBEN Moszkva (Agerpres) A Szovjetunióban megkezdték a föld alatti tüzek oltá­sánál használt különleges búvárruha sorozatgyártását. A mentőcsoportok tagjai ebben a ruhában behatolhatnak a mérgesgázzal elárasztott tárnákba még akkor is, ha a hő­mérséklet eléri a 150 Celsius fokot. A búvárruha viselője a hátán visz magával egy tízliteres, 180 mínusz fokra le­hűtött, cseppfolyósított levegővel töltött tartályt. A készülék szükség szerint önműködően szabályozza a hőmérsékletet. A búvárruha feltalálója, Viktor Karpekin elmondotta, hogy a régebbi ruháktól eltérően, amelyekben mindössze három percig lehetett kibírni 100 fokos hőmérsékletet, ebben a ru­hában egy teljes órán át lehet dolgozni. A HÁRMAS SZÁMÚ KÖZELLENSÉG! Párizs "(Agerpres) Franciaországban a szív- és érbántalmak és a rák után az alkoholizmus a legjelentősebb okozója a haláleseteknek — írja a L'Express párizsi hetilap. A közlekedési balesetek 40—45 százalékát és a munkabalesetek 15—20 százalékát az iszákosság okozza. A májsorvadást 75 százalékban az alkoholfogyasztás idézi elő. A májsorvadásos betegek szá­ma az 1956. évi 2736-ról 17158-ra emelkedett jelenleg. AKCIÓBAN A „HALÁLOSZTAG” Rio de Janeiro (Agerpres) Rio de Janeiro egyik üres telkén egy halottra bukkan­tak. Az ismeretlent minden valószínűség szerint a hirhedt „halálosztag“ tette el láb alól. Az áldozatot megfojtották, majd többször belelőttek. A halálosztag körülbelül 1000 embert ölt meg 1958 óta. SÚLYOS HIMLŐ- ÉS KOLERAJÁRVÁNY Dzsakarta (Agerpres) Dzsakartai hivatalos jelentés szerint az indonéziai súlyos himlő- és kolerajárvány következtében több mint 230 ember halt meg. Még most is 900 beteget kezelnek a kór­házakban, annak ellenére, hogy az orvosok mindent elkövet­nek a járvány megfékezéséért.

Next