Szabad Szó, 1970. július-szeptember (27. évfolyam, 7887-7962. szám)

1970-07-15 / 7897. szám

­z év Barackszüret Nagyőszön A szép, nagy rónaság hatalmas gyümölcsfaer­­dőnek adja át helyét. A távolból úgy festett ez az őszibarackos, mint sziget a tengerben. Négy évvel ezelőtt ültették el az első gyümölcsfa-cse­metéket, s ma már több mint 200 hektáros kor­szerű ültetvényt tudnak magukénak a nagy­­ősziek. Gruiescu Francisc, az MTSZ főmérnöke az új termelési ág jelenéről , és holnapjáról­ beszél. —­ Tervezéskor szá­moltunk adottságaink­kal, lehetőségeinkkel, s a nemzetgazdaság igé­nyeivel. Elsősorban azo­­kat a termelési ágakat fejlesztjük, amelyek a mi körülményeink kö­zött kifizetődőek. Néhány évvel ezelőtt, amikor az­ első hektárokat­­ betele­pítettük, sokan feltették a kérdést: — Vajon ér­demes-e őszibarack-ter­mesztéssel foglalkozni? A tervet, amely kollek­tív munka alapján ké­szült el, hosszú előta­nulmányozás után vég­legesítettük. A beruházás kezd megtérülni. Álma­ink, elképzeléseink va­lósággá válnak. És ime, itt az első szü­ret. A korai érésű ba­rackfák gyümölcstől ter­hes ágai a földet simo­gatják. Igen jó termést érlelt a nyár. Közel száz szövetkezeti tag szedi, osztályozza, csomagolja a barackot. Az osztályo­zó központ előtt gyü­mölccsel telerakott lá­dák százai sorakoznak. Elégedettek a termelők, elégedett az átvevő, csakúgy mint a fogyasz­tó. — Még csak a szüret e­­lején tartunk — nyilat­kozik a főmérnök.—­Az első napokban közel 4 vagon elsőosztályú ba­rackot adtunk át a fel­vásárló szerveknek. Hoz­závetőleges számítások szerint 40 vagon gyümöl­csöt szüretelünk idén. Néhány év múlva, ami­kor az összes fák ter­mőre fordulnak, évente több mint 300 vagon za­matos gyümölcsöt érté­kesítünk a bel- és kül­földi piacon. Az új, sokat ígérő ter­melési ág a nagyősziek szorgalmát, rátermett­ségét dicséri. Valósággá válik a tervezők álma. Francisc főmérnök elégedett az első Gruiescu szürettel ­ Kat millió lej terven felül sérülnek-fordulnak a tehergép­kocsik a temesvári Electrometal helyiipari vállalat udvarán. Jobb­ra,­ az új csarnok mellett építők dolgoznak. Bővítik a vállalatot. A terv szerint ide összpontosít­ják a­ város különböző részein működő műhelyeket. Az Öntöde kivételével, amely bár elköltözik régi helyéről, de nem ide, hanem a Buziási útra. Sok a munka, ám a dolgozók becsülettel helyt állnak. Todor Ioan mérnöktől, a­ vállalat párt­­bizottságának titkárától megtud­tuk, hogy az elmúlt félévben ki­váló termelési sikereket könyvel­tek el A munkaversenyben tett eredeti terven felüli vállalásukat 6 millióra kerekítették ki, s ebből 3,7 millió értékű terméket már le is gyártottak. Ezzel, párhuza­mosan eleget tettek növekvő ex­port kötelezettségeiknek is. —­ Mindezt úgy értük el — mondotta a pártbizottság titkára , hogy a termelés leállítása nél­kül hozzáfogtunk a bővítési mun­kához is. Kell az új műhely, a nagyobb kapacitás. Egy újabb nagyarányú rendelést nem is tudnának a mű­helyben­ elvégezni. A hegesztők, lakatosok és szerelők népes cso­portja a csarnok előtti udvaron ütötte fel főhadiszállását. Hegesz­tőpisztollyal vágják a vastag acéllemezt, másik helyen hajlít­ják, alakítják a közel tízmé­­teres átmérőjű hatalmas töl­csért. Igényes külföldi rendelés, melyet kifogástalanul készítenek el az Electrometal szakemberei. Gulyás Mihály, Muntean Ton és Stefan Ion csoportfelelősök dolgoztak a legjobban az elmúlt félévben. Júniusban minden ed­digi teljesítményüket túlszárnyal­ták. Pár ezer­­lej híján megdup­lázták havi tervüket. Mun­teanék az­ ötliteres űrtartalmú bojlerek­ből 150 darabbal gyártottak töb­bet az idén. A csoportfelelősök Az Electrometal munkaközösségének fogadalma mellett példamutatóan dolgozott Petcov Veremir, Kovács Lajos, Hass János és a többi lakatos és hegesztő. . . — Hogyan sikerült elérni eze­ket a kiváló munkasikereket? — A munkahelyek ésszerű megszervezésével — magyarázta Ostoja Iosif műhelyfőnök —, mert így ha előállt, valamilyen nehézség, azonnal áttértünk más rendelés elvégzéséig. Volt fejtö­rés, gond elég az elmúlt félévben, különösen­­ az anyagok beszerzé­sével. — De mindig sikerült kilábalni valahogy az ilyen nehézségekből — tette hozzá Binder József, a 2-es üzemegység vezetője. .— Mi lesz a következő hat hó­napban, amikor a feladatok jó­val nagyobbak? — Most már nincs baj — így az üzemegység vezetője —, mert jobbára beszereztük a szükséges nyersanyagokat s a tervet, vala­mint megnövelt felajánlásunkat teljesíteni fogjuk. Ám van még egy megoldatlan kérdés: hiába keresünk a városban, nem talá­lnak szakembert. — Önök miért nem képeznek ki szakmunkásokat? — Esztergályos szakmára pél­dául nincs engedélyünk. Valóban nehéz gyorsan szak­embereket toborozni. De meg le­hetne oldani egyszerűbben, a kér­dést, ha saját maguk szervezné­nek szaktanfolyamokat esztergá­lyosok részére. Hiszen az Electro­metal ezt megtehetné, mert már régen kinőtte magát helyiipari jellegéből. Valóságos nagy gép­gyárrá vált. Az egész városban ismert, jó szakemberek dolgoz­nak­ itt. És mégis furcsa, hogy egy ilyen vállalat nem­­képezhet szakmunkásokat. Ha rövidesen megoldódik a szakemberképzés — s erre min­den feltétel megvan —, akkor a vállalat munkaközössége jóval határidő előtt teljesítheti hatmil­lió lej értékű, jelentős terven fe­lüli versenyfelajánlását. Ennek érdekében javasoljuk a megyei helyiipari igazgatóságnak támo­gassa az Electrometal vállalatot, hogy esztergályosokat is képez­hessen ki. Ez hozzásegítené őket ahhoz is, hogy az elkövetkező időszakban még több rendelés­nek tehessenek eleget. Raffai György Ö. J. olvasónk írja: . Egy Temesvár környéki fogyasz­tási szövetkezetnél voltam alkal­mazásban, mint rádió-televízió technikus. Múlt év júliusában szívinfarktust kaptam. Négy hé­tig voltam kórházban, utána, ha­zaengedtek, de a kerületi orvos kiírt betegállományba. November végéig voltam betegszabadságon, amikor is­­ kezelő orvosom ideigle­nes betegnyugdíjazásomat java­solta, összeszedtem, a­ szükséges iratokat és decemberben átad­tam a szövetkezet vezetőségének, ahol ígéretet­ kaptam arra, hogy azokat a legrövidebb időn belül felterjesztik az illetékesekhez. Vártam ez év január közepéig, de mivel semmi sem történt, a szövetkezetnél megérdeklődtem a késés okát. Meglepetéssel hallot­tam­, hogy a megyei szövetség­­­­­gyik tisztségviselője­ telefonon azt az utasítást adta, hogy dosz­sziémat a további utasításig tart­sák vissza,­­mivel az én kórházi elbocsátó levelemmel valami nincsen rendben. Amikor viszont jelentkezem, az irattal együtt k­üldjenek hozzá. Még aznap el­mentem az illető elvtárshoz. A legnagyobb meglepetéssel tapasz­taltam, hány az inkriminált ira­tot akkor l­átja először. Amikor ezzel kapcsolatosan nemtetszése­met fejeztem, ’ ki, felvilágosított, hogy neki, személyesen nincsen semmi baja velem, de ..valaki másnak“ kifogása van betegnyug­­díjazásom ellen, mivel­ — úgy­mond — szimulálok. Kértem, ne­vezze meg az illetőt ám erre nem volt hajlandó. Csak annyit tudtam elérni, hogy megígérte az ü­gyet hamarosan megbeszéli az elnökkel és­ közli velem a határozatot. Elmentem néhány nap múlva ,­s aztán még jó párszor, amíg aztán februárban közölte, hogy az iratokat mégis beterjesztik az orvosi bizottság­hoz. Február 16-án meg is idéz­tek az orvosi bizottság elé és an­nak rendje-módja szerint egy é­­vi időtartamra betegnyugdíjaz­tak. Az erről szóló­­ határozatot személyesen vittem ki a szövet­kezet vezetőségének február 25-én. Ígéretet kaptam arra, hogy az iratcsomót már másnap beter­jesztik a nyugdíjhivatalnak annál is inkább, m­ert a törvényes határidő végefelé közeledik. Köz­ben a szövetség megfellebezte az orvosi bizottság határozatát és március 31-én felülvizsgálatra rendeltek. Az újabb vizsgálat mindenben megerősítette az elő­ző bizottsági döntést. Nem volt más hátra, mint várnom a nyug­­díjhivatal végzését. Április első napjaiban meg is kaptam — ám újabb­­ meglepetésemre — arról értesített, hogy április 1-tól kezdő­dően tekintenek betegnyugdíjra jogosultnak ,­ holott én már a múlt év decemberétől egyetlen fejt sem kaptam. Érdeklődésemre tudomásomra hozták­, hogy a szö­vetkezet csak március 6-án, azaz a­ kilencven napi határidőt hat nappal meghaladva terjesztette be hozzájuk az iratokat, tehát négy hónapi nyugdíjamat a szö­vetkezettől kell követelnem. Én ezt meg is értettem és kérvényt nyújtottam be a szövetkezethez, amelyben a 4­618 lej folyósítását kértem. .A szövetkezet azzal uta­sított ,, hogy a késés a megyei szövetség tudtával történt, tehát hozzájuk terjesszem be követelé­semet. A szövetségnél viszont azt mondják, hogy ők idejében­­ értesítették a szövetkezetet a po- I zitiv határozatról, tehát az egy- "­ségre hárul a felelősség. A kár- I nak tehát nincs gazdája. Most I már mindenki tudja, hogy vala- ■ kinek fizetnie, kell, de kinek? A 9 tisztviselőnek, aki késve nyújtot- I ■.a be az iratokat? S. elvtárs- " nak, aki leállította az iratok be- I adását? -Vagy­­inkább az ismeret- I lén „jóakarónak“?, Nem tudom. * tény az, hogy most, fizetni senki ■ sem akar, s nekem. 2472 lejem I lóg a levegőben. Azt is tudom, ■ hogy hosszas utánjárásra lesz m még szükség, hogy az engem tel- I­­esen jogosan­­megillető összeget I kézhez kapjam. ■ Kérdem én tisztelettel: miért I mindez? Miért kell nekem hó- I napokat várnom arra a pénzre, _ amelyre már eddig is égető szűk- I­ségem lett volna? Miért kell I a megmaradt egészségemet újabb és­­ újabb helyeken való külneselés- I Józsa Ódon „ (Folytatás­ a 2. oldalon) Kinél csattan VIL­ÁG PROLETÁRJAI. EGYELŐI JETEK I­S AZ «KP TEMES MEGYEI BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA »»i i'w—Hiti, LiaaBw XXVII. évfolyam, 7897. szám 4 oldal, ára 30 bank . Szerda, 1970. július 15. MAI SZÁMUNKBAN Filmművészet A milíciáról jelentjük (2. oldal) Közkincsünk a folklór Bukaresti levél Költséges f* (3. oldal) II Nincs megállás ezekben a na­pokban, ég a munka a lieblingi MTSZ józsefszállási brigádja tag­jainak kezében. . A határt átölelő szem itt már nem tudja áttekin­teni a tengernyi zöldet. A do­­hányültetvény embermagassága, a kukorica, és­ a­­ napraforgó dél­ben hús helyet nyújt az ebédelő kapásoknak,­­ a kilínék szüntelen serénykedése arra irányul, hogy gyommentesen fejlődjenek a nö­vények. Csupán a kasza alá­ érett árpatábla tarlója,­­engedi ,a kilá­tást az arató- kombájnokig, s az istállókig, ahol Gyutacs János al­el­nök Ezsiás Ili­e álla tenyész­­tési brigádvezetővel­ és az állat­gondozókkal­­az ál­taluk i­ekasz­ált és betakarított, szénát kazlazták. Azért ők, hogy a kapások a nap­sütéses időben egy órát se ve­­szítsenek a gyomirtó munkából. Kifogástalan szervezés,­ határ­talan igyekezet: ez jellemzi a jó­­zsefszállásiakat. Ez a magyaráza­ta annak, hogy Kelemen János csoportja már harmadszorra ka­pálja a cukorrépát, hogy Kelemen István és Furda István traktoros bef­ejezte a kapásnövénye­k har­madszori kultivátorozását is. Amikor Gyurics János alelnök­­kel, az MTSZ jozi -szárlási me­zei brigádjának vezetőjével ed­digi munkájukról beszélgettünk, így vélekedett: — Mi, akik itt lattunk, a jó­zsefszállási földbe­ ke­tt , megél­jünk. Magunknak kell megala­poznunk azt, hogy egy­re gazda­gabb legyen a betakarítás. Bár nálunk is csapadék bőséges volt a tavasz, ami hátráltatta, az igye­kezetét, a sorsdöntő napokon, a­­mikor keményen meg kellett fog­ni, a­ kapa nyelét,­­ helytálltak a brigád tagjai, s így rem fordul­hatott elő az, hogy „nem­ jött­ ki a lépés“. Megkettőzött erőfeszítés­sel sikerült oda hatnunk, hogy tal­palatnyi föld se maradjon beve­tetlenül. Ezt elősegítette az is, hogy idén nem vámolt­­a víz, nem tört be határunkba a Pogo­­nics, mert állami ráfordítással, sokezer köbméter földet megmoz­gató önkéntes hozzájárulásunk­kal elkészült a vízlevezetési árok­­rendszer. A növényápolók szor­galmán kívül ez is hozzájárult ahhoz, hogy a józsefszá­llási ha­tár szélsőséges időjárású eszten­dőben is jó termést ígérjen. Közép-Afrika Köztársaság elnöke vidéki körútra indult Mircea S. Xonescu és Nicolae Creţu, az Agerprés tudósítói je­lentik: Jean Bedel Bokassa tábornok, Közép-Afrika Köztársaság elnöke és kísérete, valamint Manea Ma­­nescu, az Államtanács alelnöke vidéki utazást tesznek. Vendé­geinket Constantin Statescu, az Államtanács titkára, Constantin Popa altábornagy, a nagyvezér­kar helyettes főnöke, Tudor Jia­­nu, a Külügyminisztérium proto­­kolligazgatója kíséri el. Az első úti cél: Piteşti. A korszerű petrokémiai kombi­nátot, koromgyárat , és az egyik legnagyobb kőolaj­finomítót fel­ölelő ipartelepen a közép-afrikai vendégeket Gheorghe Nastase, Argeş megye­ néptanácsának el­nöke, Alexandra Popescu, Piteşti polgármestere és a helyi állami szervek más képviselői fogadják. Elsőnek a múlt év végén üzem­be helyezett kőolajfinomítót te­kintik meg. Gheorghe Pacoste, kőolajipari miniszterhelyettes és Victor Nica, a­ kőolajfinomító ve­zérigazgatója kíséretében a ven­dégek megtekintik a fontosabb berendezéseket., A katalitikus krakkoló komplexum a vezérlő pultjánál, a benzinkivonatoló, előfrakcionáló és hidrogénező be­rendezésnél elmagyarázzák nekik a teljesen automatizált gyártási folyamat részleteit. . Ezután bemutatják a fontosabb termékeket Ezek: magas oktánszá­mú benzinfélék, kiváló minőségű motorinfajták és petrokémiai alap­anyagok, köztük kőolajból, eredő­­eljárással" kivont kén. A házigazdák a vállalat máso­dik fejlesztési szakasz ús létesít­ményeivel kapcsolatban adatok­kal­­ szolgálnak: a katalitikus krakkoló-komplexum berendezé­sei rövidesen az­­Argeş a vidéki kőolajkincs magasabb rendű hasz­nosítását fogják szolgálni. A vendégek ezután a város északi gyárnegyedét keresik fel: a könnyűipar számos egysége, fakitermelő és feldolgozó kombi­nát sörgyár és textilgyárak mű­ködnek itt. A fakitermelő és feldolgozó kombinátban megismerkednek a legnagyobbrészt gépesített és au­tomatizált technológiai folyama­tokkal. A megye erdőkitermelé­seiről származó faanyagból bú­tor, türnirlemez, parketta, farost­lemez és egyéb termékek készül­nek. Tetszik a vendégeknek a kom­binát­ házi kiállítása. A beszélge­tés során felmerül Románia, és Közép-Afrika Köztársaság faipari kooperációjának lehetősége, am­int­hogy a fiatal afrikai állam egyik jelentős kincse a fa. A piteşti-i kombinát gyártmá­nyai több mint 100 országban is­meretesek. A vendégek elidőznek a korsze­rű sörgyárban és megkóstolják­­az­ ötféle sört._________________ A piteşti-i ipartelep megtekin­tése­ után Gheorghe Nastase, a megyei néptanács elnöke ebédet adott Jean Bedel Bokassa tábor­nok tiszteletére. Az ebéd során a Argeş megyei néptanács elnöke és Közép-Afri­ka Köztársaság elnöke polgárkö­­szöntőt mondott, éltette a s­ét or­szág közötti barátsági és együtt­működési kapcsolatok sokoldalú fejlődését, a békét és a népek közötti megértést. Ezután a Cimpulung-Bucár- Törcsvár kies­ő fekvésű országúton a vendégek Brassóba indultak. A Cenk alatti városban Con­stantin Cîrţînă, a Brassó megyei néptanács elnöke és a helyi ál­lami szervek más képviselői szí­vélyesen fogadták az érkezőket. Argeş megyében, akárcsak Brassóban, a helységekben és gaz­dasági egységekben, amerre járt, mindenütt melegen ünnepel­ték Jean Bedel Bokassa elnököt, Közép-Afrika Köztársaság népé­nek küldötteit Lakóháztömbök a Sági uton SIKERESEN HELYETTESÍTIK AZ IMPORTANYAGOKAT A SOLVENTUSBAN Beszélgetés Ferenczi István vegyészmérnökkel, a gyár igazgatójával A vegyészeté a jövő — halljuk és mondjuk ,nem egysiker.. Való­ban, hisz nem véletlenül­­fejlő­dik leggyorsabb­­ütemben ez­­az iparág és hódítanak egyre na­gyobb teret a műanyagok. . Az egykori temesvári szeszgyár, a Solventul is komoly vegyi­ üzem­mé növi ki magát , mind több lágyítóanyagot és , sok más ter­méket állít elő. Igaz, jól felké­szült kutatói, vegyészei termelés­technológiájának állandó korsze­rűsítését s gyártmányainak bőví­tését is biztosan szavatolják. Az utóbbi időben a Solventus szak­emberei egyre nagyobb gondot fordítanak arra, hogy az import­anyagokat saját, illetve hazai gyár­tmányun­kk­al­ helyettesítsék s így kevesebb valutatejt vegye­nek igénybe.­­ Mint ismeretes, a lágyí­tók legnagyobb részarányban szerepel­tek termelésükben. .Mióta és­­hogyan helyettesítik­­ azoknak egyes nyersanyagait belföldi gyermm­ányúakkal? Idestova két esztendeje. Mióta a Rimnicul-Vilcea-i Vegyi Kombinátban beindult a terme­lés, az ő oktat­ójukkal helyette­sítjük a külföld: izooktanolt, üzemi kutatóink, szakembereink olyan gyártástechnológiát kísér­leteztek ki és honosítottak meg, hogy ? a haza, nyersanyaggal,­­vagyis ,az­..oktanollal is , minél jobb - műszaki -és fizikai - tulajdon­ságokkal rendelkező lágyítókat állíthassunk­­ elő. S minthogy évente sok ezer ' tonna ' oktanolt használunk fel, több millió valu­táté­­t takarítunk meg ezzel a nemzetgazdaságnak. Tudni-­­kell ugyanis, hogy a világpiacon je­lentős­­ árkülönbség van az izo­­oktam­ol és az oktanol között. Nem hagyhatom­ szó­ nélkül viszont azt, hogy rendszeresebb, 'folya­matos nyersanyag -ellátást­­ várunk a­ 'Rimai­ól ,Vácéaiaktól, azt, hogy betartsák szerződéses köte­­­lezettségeiket. Ugyanis annak el­lenére, hogy csakn­em' ’ két v és fél millióval túlszárnyaltuk első fél­évi termelési­ tervünket,­­ ' lem­a­­radtunk az, áru értékesítéssel­ és bevételezéssel azért, mert a vil­­ceniáik nem szállították le idejé­ben­ az­ oktanol egy részét.­­ Úgy véljük, újabb lágyí­tók kikísérletezésével és elő­állításával jó szolgálatot te­hetnek a műanyaggyártó vál­lalatoknak, hogy azok felsebb­­n­agyobb behozataltól mente­sülhessenek .: 7—Tisztában vagyunk ennek országos jelentőségével, fontos­ságával. Éppen ezért az utóbbi időben üzemi kutatómunkánk súlyát újabb lágyítóanyagok ki­kísérletezésére helyeztük. Min­dent ..elkövetünk azért, hogy rö- bejegyezte : Deme János 'Folytatás a 2. oldalon) ­-„ami AZ APOLLO-16 ŰRPROGRAMJÁNAK KERETÉSEN .Amint a houstoni űrközpont­nál közölték, ■ az Apollo-16 űr­programjának keretében egy kis­méretű robot­ műholdat helyeznek el a vezérfülke segítségével Hold körüli pályára A műhold a haldi vonzerőről fog adatokat szolgál­tatni. BEBIZONYÍTOTTAK Három francia hajós — Jacques Chabert, Jacques Meunier és Pierre Machat — befejezte vak­merő dél-amerikai utazását és Buenos Airesbe érkezett Útjuk öt hónapi­g tartott a legnagyobb latin-amerikai folyamokon, az Orinocon, az Amazonon és a La Platán. Céljuk az volt, hogy be­bizonyítsák, lehetséges a kapcso­lat a három folyam között A vakmerő hajósok 7000 kilométe­res útjukon számos nehézségbe ütköztek, főleg Brazíliában, ahol az Amazon számtalan mellék­folyóján eltévedtek. Vízi jármű­vük egy 25 lóerős motorral fel­szerelt gumicsónak volt, törökországi FIGYEL­MEZTETÉS Orhan Oguz török nevelésügyi miniszter figyelmeztetett arra, hogy ha az Amerikába és Európába csempészett és ottani múzeumok tulajdonába került értékes régészeti leleteket nem szolgáltatják vissza, Törökország esetleg felülvizsgálja vagy vissza i■ vonja az érintett országok régész­csoportjainak törökországi ásatá­sokhoz kiadott engedélyét. Bizo­nyos országok, amelyek Törökor­szágból lopott vagy kicsempészett értékes régészeti leletekkel akar­ják gazdagítani múzeumaik állo­mányát, ellenzik azt­­ a török ja­vaslatot, hogy az UNESCO égisze alatt, nemzetközi megállapodás révén védjék meg a régészeti ér­tékeket­­­ hangsúlyozta Oguz, s hozzátette, hogy Törökország szi­lárd elhatározása visszaszerezni az évek során eltulajdonított tár­gyakat. LELEPLEZŐ RIPORT A Life cím­ű amerikai folyó­irat legutóbbi számában több ol­dalas riportot közöl a saigoni Con Son nevű hírhedt börtönről. Nemrég amerikai kongresszusi csoport látogatott el a börtönbe, s megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a foglyok egy részét vadál­latok számára készült ketrecek­ben tartják. A folyóirat, megem­líti, hogy a börtönnek csaknem minden foglya beteg, többségük tuberkulózisban, rosszultáplált­­ságban és különböző szembeteg­ségekben szenved. A betegségek és a kínzások­­ miatt egyetlen fo­goly sem bírja ki öt évnél to­vább e börtönt.

Next