Szabad Szó, 1970. július-szeptember (27. évfolyam, 7887-7962. szám)

1970-08-04 / 7914. szám

Hét hónap üzenete: Hét hónap eltelte után szép eredményeket vehetünk számba megyénk iparában. Az első félév végén, amikor 82 milliós értékű árutöbbletet könyveltek el megyénk iparában, talán a túlzott derűlátók sem gondoltak arra, hogy egy hónap múlva már 132,3 millióra kerekedik a terven felüli termékek értéke. És most, néhány héttel felszabadulásunk 26. évfordulója előtt, jó érzés tudni azt, hogy az árvízkárok leküzdése érdekében felújított, s kereken kétszeresére növelt évi felajánlásból, a 200 millióból oly tisztes részarányt letudtunk, hogy már csak 67,7 millió vár törlesztésre. A jó munkából fakadt elégtétel örömével vesszük számba ezt, a szép összteljesítményen belül pedig azt, hogy a Nadrági Ciocanul tezemben, a Temesvári Electromotorban, Solventusban, Electro-Banatban, a Zsombolyai Ceramicában, a Lugosi Mondialban és Erdőgazdálkodási Vállalatban milyen kimagasló eredmények születnek augusztus 23. köszöntésére. Mert lámcsak, a Solventus munkaközössége is alaposan kitett magáért. Emlékszem, jó hónappal ezelőtt még a tervlemaradás veszélyétől tartottak ebben az üzemben. Szombaton pedig azt jelentették a megyei pártbizottságnak, hogy közel négy millióval szárnyalták túl hét hónapi össztermelési tervüket, az árueladásnál és bevételezésnél meg hétmillió lej előnyre tettek szert. A Lugosi Erdőgazdálkodási Vállalatnál és a Nadrági Ciocanul Üzemben is lendületes munka folyt júliusban, s a termelés alapján már augusztus második felének naptárlapjait téphetik. A lugosiak például 112,6 százalékos össztermelési teljesítménnyel büszkélkedhetnek, a nadrágiak pedig azzal, hogy 4 646 000 lej értékű hengerelt árut, öntvényt és háztartási cikket adtak terven felül a nemzetgazdaságnak. A májusi áradások óta úgyszólván megállás nélkül dolgoznak megyénk építőanyagokat gyártó két nagyvállalatában: a Zsombolyai Ceramicában és a Lugosi Mondiálban. Mindkét helyen tudják, milyen nagy szükség van most — amikor az újjáépítés munkatelepévé vált az ország — téglára és cserépre. Nem véletlen tehát, hogy csak Zsombolyáról mintegy 1 800 000 darab tégla került terven felül a hajléktalanul maradt emberek új házainak mielőbbi felépítéséhez. Sorolhatnék hosszasan tovább az Electromotorral, a Javítóüzemmel, a Dermatinával, a Dettai Furnérgyárral és több más vállalattal a két hónapi számvetés kimagasló eredményeit, a munkás-szolidaritás szép mérlegét. Annál inkább, mivel nemcsak az össztermelés, hanem a többi mutatószám is kedvezően alakult. Mindenképpen örvendetes az is, hogy a tervtúlteljesítéssel lépést tart az áruértékesítés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az eladott és bevételezett árutermelési feladatot 146 millió lejjel szárnyalta túl az elmúlt időszakban megyénk ipara. Ebben persze, jelentős szerepe volt a munka termelékenységének, mely legtöbb helyen fokozatosan ível felfelé. Híven bizonyítja ezt az is, hogy az első félévi százzal szemben most 100,6 százalékos teljesítményt könyvelhettek el a legfőbb mutatószámnál. Jól kezdődött tehát a második félév. A nyári kánikula ellenére sem lankadt, ellenkezőleg, fokozódott a munkaüzem vállalatainkban. S a nagy feladatok teljesítésének felelősségteljes átérzéséből, a munkaidő és a gépek jó kihasználásából bizonyára továbbra is a többletértékek fakadnak Deme János VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! XXVII. évfolyam, 7914. szám , 4 oldal, ára 30 bánig Kedd, 1970. augusztus 4. TAKARMÁNYNÖVÉNYEK UTÁN 45 hektáron kukoricát vetettek az újszentesi MTSZ-ben. Kedves Ferenc csoportja már kapálja a szépen fejlődő vetést MULL RUDOLF felvétele Ahol az utolsó HEKTÁROKON ARATNAK NAGYON MEGVÁLTOZOTT A HATÁR KÉPE. Tavasszal, amikor Dragsinán jártam, az elgyomosodott kukoricát két ember kapálta, s csak a cukorrépa táblában dolgoztak valamivel többen. A hajnali órákban az elnök azzal foglalkozott, hogy a szövetkezeti tagokat munkára mozgósítsa, mert őszintén szólva a brigád- és csoportvezetők elhanyagolták ezt a feladatukat. A faluba vezető út baloldalán 37 hektáron gyönyörű búzatábla kalászolt. Akkor csak ez gyönyörködtette a szemet... Most már az utolsó szalmabálákat hordták el gépkocsival, s a tarlót keskeny sáv kivételével szántás borította. A kukorica, mintha csoda történt volna, nagyon szép és gyommentes. Úgy látszik a bírálatunknak volt foganatja, megemberelték magukat a szövetkezeti tagok, s erőt megfeszítő munkájuk eredményeként jó termést igér a határ. Vajon hogyan haladnak az aratással — ez a kérdés foglalkoztatott az uton, mert szembetűnt az is, például a kertészetben, hogy a kevés munkáskéz miatt a zöldségféléket gyom fojtogatja, s a paprika — híres paprikatermesztők — egyelőre keveset igér. Az aratókat a falun túli területen, a Temes gátja közelében találtuk. Közben utolértem az elnököt, aki a határból jövő, szalmabálát szállító fogatosokat állította meg egy szóra. — Vasárnap a szénát hordjuk be — közölte velük. — Ez még az első kaszálásból van? — mutattam a lucerna boglyákra. — A másodikból — nyomta meg a szót. — Idén sok szénánk van, s jól haladunk a betakarítással. A LUCERNÁSON TÚL KUKORICAERDŐ ZOLDELL. Az is gyommentes. Hogyan sikerült javítani a munkán? Úgy, hogy a szövetkezeti tagok legjobbjai öszszefogtak, s példamutatásukkal is serkentették a többieket arra, hogy a megpróbáltatások tavasza után igyekezetből többet nyújtsanak Bár még vannak fogyatékosságok, a látszat ezúttal nem csal. A dragsinai határ őszire szép termést ígér. Árpából például az előirányzotthoz viszonyítva 145 kilóval többet takarítottak be hektáronként, s a tarló helyén zöldell a másodvetés. A már említett búzatáblán háromezer kilós volt az átlagtermés. Az igaz, hogy a többi terület egy részén gyengén fizet a kenyérgabona, s így nem érik el a tervezett hozamot, a vetőmagot azonban már elraktározták, s így a jövő évi kenyérnek való biztos helyen, van. DÉLELŐTT TÍZ ÓRA. A hat kombájn közül azonban csak három köröz a búzában. Virág István türelmetlenül járja körül az ezüsttestű gépet. A villanyhegesztőt várja. Fél órai munka volna, de a mozgóműhely egyre késik. Dudás Illés a buziási MGV itteni gépesítési részlegének vezetője bosszúsan jegyzi meg: — Reggel öttől hétig mind próbáltam telefonon beszélni a gépesítési vállalattal, de úgy látszik a posta nincs kampányban, így mire kapcsolatba jutottam a mieinkkel, a hegesztők már eltávoztak. Most várhatunk. — Eddig jól haladtunk, csak kisebb géphibák voltak. Az MTSZ vezetősége ugyanis igen helyesen úgy intézkedett, hogy előbb a kevésbé gyomos búzát vágjuk. Az idő is kedvező volt, s így a 313 hektárból már csak negyvenen maradt vágni való. De ez mostmár olyan gyomos terület, hogy a mi jó öreg gépeink bizony nehezen birkóznak meg vele. VALÓBAN, A TRAKTOROSOKAT NEM LEHET HIBÁZTATNI. Radakó Mihály, Vucovan Petra, Győri István és a többiek reggel ötkor már a határban vannak. Virág István például az egyik napon egy vagon búzát csépelt ki, s Vucovan Petra is megközelítette ezt a teljesítményt 200 kiló hiányzott a tízezer kilóból. S azon a napon a hajnali órákban szántottak is. A 155 hektárból, ahol másodvetésű szemeskukorica termesztését irányozták elő, 120-on a mag már a földben van. S a zöldtakarmánynak való kukorica vetését befejezték. Itt mindegyik traktoros nemcsak arat, hanem szánt is. Ha valamelyik kombájn, vagy szalmaprés meghibásodik, s a rendbehozása sokáig tart, a gépkezelő kifog és eket akaszt a tarlóba. Szombaton például két traktor helyett három szántott, s egy vetett, mert az egyik szalmaprés kidőlt a sorból. Vasárnap, amíg nem szikkadt fel a gabona, mindannyian a tarlót forgatták alá, s később folytatták az aratást. Hétfőn ugyanígy tettek. S bár az asszonyok, mint Ferenczik Mária, Vucovan Mica, Brestin Eugenia, Fehér Etelka és a többiek nehezményezték, hogy géphiba miatt sok az állás, egytől-egyig kitartottak. Ha az MGV vezetősége egy kicsit is többet törődik a dragsinai gépekkel, idejében elküldi a mozgóműhelyt, kevesebb gondot jelentett volna a gyomos búza betakarítása... KÖRÖZNEK A KOMBÁJNOK. Egy-egy ugyan kiáll a sorból, Dudás Illés azonban ott terem és Guriţă Ion karbantartó gépésszel rövid időn belül útjára indítják. Mondja is az elnök: — Nélkülük nem jelenthetnénk, hogy már csak néhány hektáron kell aratni. Szombaton például a részlegvezető úgy szétszedte az egyik kombájt, hogy azt hittem sohasem fog azzal csépelni. S délután azzal is arattak. Nagyszerű emberek, szeretik a dragsinai földet, szülőfalujukat, ezt a határt amely nekünk és az országnak kenyeret ad. Mingesz József Pihenőszabadság -„önerőből" Az alkalmazottak pihenőszabadságát törvényes rendelkezések szabályozzák. Méltányosan. Hosszabb szolgálati időért több szabadság jár. Még arról is gondoskodnak — intézményesen — hogy minél többen üdülőhelyeken töltsék ezeket a napokat, így van ez rendjén és így lesz ezután is. Egyesek azonban nem elégszenek meg a nekik hivatalosan járó pihenőszabadsággal. Kerülő utakon, többet akarnak kicsikarni. De úgy, hogy az állam erre az időre is folyósítsa fizetésüket. Hivatalosan ez nem lehetséges, így hát egy „jószivü“, hiszékeny orvoshoz fordulnak, holmi panasszal s már meg is kapják a betegszabadságra jogosító cédulát. — Május 5-én — mesélte Kerekes Edith, a Gyapjúipar fésűsfonodája szakszervezeti bizottságának tagja — egyik segédmesterünk, Mihály V., családi ügyekre való hivatkozással, 3 órai távolmaradási engedélyt kért. Meg is kapta. De aznap már nem jött munkába. Másnap, látva, hogy nem írták be mint a munkában jelenlevőt, megharagudott és haza ment. Illetve előbb... egy italmérésbe. Ott néhány munkatársa előtt fenyege- tőzött, hogy ezért majd... betegszabadságot kap. És nem is akármennyit. Hetedikén kapott, de még előző napra is... — Négy nap múlva — emlékszik vissza Kalapis Domnica — Kerekesnével elmentünk beteglátogatóba. Már csak azért is, mert a segédmester beosztottjai közül többen is méltatlankodtak, hogy hát ő teheti... betegcédulával a zsebében ott segít felszolgálni a Cluj utca sarkán levő büfében, ahol a felesége dolgozik. Többen is látták ott pincérkedni. Mi is az italmérésben találtunk rá. Megkérdeztük, ha „ennyire“ beteg, miért nem jön dolgozni? — Betegszabadságom van — volt a válasz. Megmagyaráztuk neki, hogy kénytelenek leszünk javasolni igazolványának semmissé nyilvánítását. Erre meg akart hívni bennünket egy korsó sörre... Hiába mondták neki, hogy ilyen „szabadságért“ nem jár fizetés, ő még pontosan 17 napot maradt otthon. Ráadásul pedig haragból, még egyet. Rosszul számított, amikor azt hitte, hogy ez, ,„jó üzlet“, hogy jár a fizetés -és közben pincérkedhet, és Bacchusnak is zavartalanul hódolhat, régi szokása szerint. A felmentő cédulát a gyárban semmisnek tekintették és így elmaradt az erre az időre remélt pénzjárandóság. Sőt. Még fegyelmi eljárás is volt. Mert megengedhetetlen, hogy egy segédmester mutasson rossz példát!... Elbeszélgettem az „önszabadságolóval“ is. — Tudja — mondotta — az úgy volt, hogy közel lakom és éppen ebédet vittem a büfébe a feleségemnek, amikor felkerestek... Kicsit sok az, hogy 21 napra nem kaptam semmit... mondhatták volna már akkor is, hogy ez lesz a vége. — Tudtommal, figyelmeztették erre. Megmondták nyíltan, hogy minél többet hiányzik a munkából, annál többet veszít a fizetésnél. — Így van, de én mégsem gondoltam, hogy... — Ha beteg, miért a poliklinikára és nem az üzemi orvosi rendelőhöz fordul? Eddig még mindig elkerülte, noha ott egész nap, sőt éjszaka is tartanak ügyeletet. És közelebb is van. — Nem szeretek az üzemi orvoshoz járni... A Szalaggyárban is volt hasonló eset. Az egyik munkásnő kimaradt, majd pár nap múlva egy munkabalesetet feltüntető orvosi igazolványt küldött be. A poliklinikán kapta. A kisebb sérülés nem a gyárban történt. Legalábbis nem tudnak róla, mert az állítólagos megtörténte után még három napig dolgozott és senki sem vett rajta észre semmit. Amikor a gyárbeliek beteglátogatóba mentek, nem találták otthon. Biztos információk útján azonban megtalálták... a strandon. A betegcédulát ez esetben is semmisnek nyilvánították. Az esetek kapcsán jogosan vetődik fel a kérdés: egyes orvosok nem adnak túl könnyen betegszabadságot ? ».Takács János A TENGERÉSZNAP -a román tengerészet impozáns seregszemléje Augusztus első vasárnapja Románia szocialista krónikájának egyik jelentős határköve: a tengerészek hagyományos ünnepe. Jelképként hat, mint annyi más ünnep, mindennapi életünk fontos momentuma. Ezen a napon forró szeretettel, mély hálával gondolunk a kereskedelmi és katonai tengerészek, a hajógyártók áldozatteljes munkájára. A Tengerésznapon az összes katonai és kereskedelmi hajók felöltötték a nagy zászlódíszt. A tengerészek művészi rendezvényei, sportversenyei, a fantáziadús tengerészjátékok sajátos színfoltot hoztak, ünnepivé varázsolták a dunai, a belvízi, a tengeri kikötők szorgos hétköznapjait. A legnagyobb ünnepség azonban Mangálián, a tengerésznapi rendezvények hagyományos színhelyén zajlott le. A katonai hajók már hajnalban felsorakoztak az előkikötőben, s a kikötőmedencét védő hatalmas hullámtörőgát is ünnepi köntösbe öltözött. A nemzeti színű és vörös zászlókkal díszített, a Román Kommunista Párt címerét és nevének kezdőbetűit viselő vezérhajó a rakpart mellett horgonyozva várta jeles vendégeit. Az ünnepségen részt vett Nicolae Ceauşescu elvtárs, a párt főtitkára, az Államtanács elnöke, Románia Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnoka. Úgyszintén ott voltak más párt- és államvezetők, tisztségviselők, külföldi vendégek, más országok tengerészeti attaséi. A várakozás, a nyugodt és egyben lázas várakozás légköre ez. Mangália utcáin, a partsétányon, a partra és az előkikötőre nyíló impozáns tömbházak erkélyein ezer meg ezer helybeli lakos, napfényes tengerpartunkon üdülő román és külföldi turista, a környékbeli falvakból jött parasztok várják az ünnepség kezdetét. Ebben, az egész útvonal mentén megnyilvánuló tömeges jelenlétben élénken kifejezésre jut az óhaj és az öröm, hogy láthassák Nicolae Ceauşescu elvtársat, a párt főtitkárát, akinek buzdító jelenléte a tömegek körében, mindig alkalmat nyújt arra, hogy kifejezésre jusson a párt és a nép megbonthatatlan egysége. A tengerésznapi ünnepségeken meghívott vendégként részt vett Mitja Ribicsics, Jugoszlávia SZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke, Dmitrij Poljanszkij, az SZKP KB Politbürójának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke, Eugeniusz Szyr, a LEMP KB tagja, a Lengyel NK Minisztertanácsának alelnöke, Jean Vincent, a Svájci Munkapárt Kollektív Titkárságának tagja, Adalberto Minucci, az Olasz Kommunista Párt Igazgatóságának tagja, Karl Heinz Netzel, a Német Kommunista Párt Szövetségi Bizottsága Elnökségének tagja, Kurt Erlebach, a Német Kommunista Párt Szövetségi Bizottsága Elnökségének tagja, Gustavo Espimosa Montesimos, a Perui KP KB Politikai Bizottságának tagja, a Perui Általános Munkásszövetség főtitkára, Harry Nicholas, Nagy- Britannia Laburista Pártjának főtitkára, James Stewart, az írországi KP Országos Végrehajtó Bizottságának és Titkárságának tagja. 10 óra. A hivatalos gépkocsisor Neptunról, a nemrégiben épült északmangáliai fürdőtelepről érkezik, bekanyarodik az előkikötőbe, s végighalad a hullámtörő gáton, csokoládébarnára sült, egészségtől kicsattanó emberek eleven sorfala között. A tömeg lelkes tapssal, szűnni nem akaró éljenzéssel köszönti a nyitott gépkocsiban elhaladó Nicolae Ceauşescu elvtársat, Ion Gheorghe Maurer elvtársat és Emil Bodnaraş elvtársat. Ütemesen kiáltja a párt vezetőjének nevét, s a pártvezető és a párt megbonthatatlan kapcsolatát, szerves szimbiózisát jelképező, mindenütt ismert, oly szimbolikus RKP-t. Nicolae Ceauşescu elvtársat Ion Coman altábornagy, a fegyveres erők helyettes minisztere fogadja. Grigore Marteş mérnök, altengernagy, a katonai tengerészeti erők parancsnoka jelentést tesz Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a fegyveres erők főparancsnokának. Miután ellép a díszszázad előtt, Nicolae Ceauşescu elvtárs felmegy a vezérhajó fedélzetére, üdvözli az összes tengerészeket a Tengerésznap alkalmából és újabb sikereket kíván harci és politikai felkészültségükben. Izgalomtól kipirult arcú pionírok szép piros rózsa- és szekfacsokrokat nyújtanak át Nicolae Ceauşescu elvtársnak és feleségének, Elena Ceauşescunak, Ion Gheorghe Maurer elvtársnak, valamint a többi hivatalos személynek és meghívottnak. Jelen voltak az emelvényen a következő elvtársak: Gheorghe Pană, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florian Dănălache, Vasile Vilcu, Iosif Banc, Miron Constantinescu, Ion Iliescu, Vasile Patilineţ, Ion Păţan, Corneliu Mănescu, Petre Ionescu, az RKP Konstanca megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, az RKP KB több osztályvezetője, miniszterek, tábornokok és törzstisztek. Kezdetét veszi a tengerészünnepség. Másfél órára a vezérhajó, a többi hajó fedélzete, a hullámtörő gát és lépcsői, a parti sétány, az előkikötőre néző tömbházak ablakai és balkonjai hatalmas amfiteátrumot képeznek. Másfél órán át ezer és ezer ember gyönyörködhetett a virtuóz tengerészmutatványokban, a példátlan sportteljesítményekben. Kezdve attól, hogy ágyudörgés közepette, bálnaháton megjelent Neptun, a tenger szigorú istene és teljhatalmú ura, egészen a humoros tengerészjátékokig az ünnepség minden mozzanata, minden részlete kimeríthetetlen fantáziára, leleményességre és nem kevésbé alapos előkészítésre vallott. Kezdve a farkasfejet viselő, dák bárkától, a Traianus légióit Dacia tájaira szállító római gályától, a Mircea cel Bătrîn és Ștefan cel Mare korából származó vitorlásoktól egészen a felvonulást záró rakétahordozó hajókig az egész parádé híven tanúsította a román hajózás és hajógyártás hosszú és dicsőséges útját. Románia ma erős folyami és még erősebb tengeri flottával rendelkezik. Az ország ipari és mezőgazdasági termékeivel megrakott román hajók széltébenhosszában járják a tengereket és óceánokat, tartós kapcsolatokat teremtve a világgal, messze hordozva népünk konstruktív géniuszának békeüzenetét, hozzájárulva az anyagi értékek cseréjének bővítéséhez Románia és a világ más országai között. A X. pártkongresszus tekintetbe véve mindezeket a tényezőket, feladatként jelölte ki, hogy tengeri flottánk kapacitását meg kell kétszerezni, nagy tonnatartalmú tartály- és ércszállító hajókkal, valamint különböző kapacitású feherhajókkal kell ellátni. A folyami flotta újtípusú áru- és utasszállító hajókat kapott. Korszerűsítjük a kikötőket, s e tekintetben igen jelentősen fejlődött országunk első és legfontosabb tengeri kapuja — a konstancai kikötő —, amelynek kikötőhelyein évente sokmillió tonna árut raknak ki és be. A műszaki-tudományos fejlődéssel, a harci technika fejlődésével lépést tartva, jelentős minőségi ugrás történt a katonai tengerészetnél, s erre ékesszóló példa a rakétahordozó hajóraj, amely lezárta az őrnaszádok és a torpedónaszád rajok felvonulását. Hasonlóképpen példát szolgáltatott a tengerészet és a légierők együttműködésére a könynyűbúvárok ledobása a helikopterekből, s a szuperszonikus vadászgéprajok fergeteges suhanása a víz fölött. Nyugodtak lehetünk, országunk a tenger felől is védve van. A Ialomita hajó fedélzetén vasárnap, a Tengerésznap alkalmából a többi honpolgár százaival és ezreivel együtt a művészi képzelőerőnek, a szépségnek, a virtuozitásnak páratlan demonstrációján, a román tengerészet történetének impozáns és tanulságos bemutatásán vettünk részt. És mindenek előtt tanúi voltunk annak a ragaszkodásnak, amely kitörő erővel nyilvánult meg tengerészeti erőink katonái részéről a haza iránt, a Román Kommunista Párt iránt, a szocialista Románia hadseregének főparancsnoka iránt. N. Popescu-Bogdaneşti bucsuszertartás A brit tengerészet megvált egy évszázados hagyománytól, a mindennapi ingyen kiosztott pohár rumtól. A királyi tengerészet portsmouthi laktanyájában folyt le a „bucsuszertartás” egy gyászlepellel letakart hordó körül. A brit admiralitás decemberben hozott rendelete alapján a tengerészek többé nem kapják meg a hagyományos rumadagot, amely a britek nagy tengeri csatáinak emlékét idézte fel és „Nelson vére“ néven vált közismertté. A portsmouthi ceremónián a tengerészek lehajtották az utolsó porció rumot, majd az admiralitás rendelkezéseinek megfelelően a poharakat a tengerbe hajították. SAJNOS, DE VALÓ../ Az Eiffel tornyot előbb-utóbb le kell bontani, mert megeszi a rozsda — jelentette be nemrég Marcel Diebelt, Párizs prefektusa. Határidőt nem mondott, de sejteni engedte, hogy nem ő lesz az, aki erre kiadja az utasítást. Megjegyezte, hogy nem szeretne annak az utódának a bőrében lenni, aki kénytelen lesz ezt a lépést megtenni. MŰTERME A SZÁRSOMLÓI HEGY Bocz Gyula, fiatal pécsi szobrászművész minden valószínűség szerint európai viszonylatban is a legnagyobb képzőművészeti alkotáson dolgozik. Műterme a Dráva völgyében levő Szársomlói hegy. Alkotását egy 442 méter magas sziklába faragja, s az emberi élet bonyolult folyamatát kívánja ábrázolni. Az egyik sziklában barlangokat alakít ki, s ezek falát domborművekkel díszíti. MÁSODSZOR IS SIKERÜLT Ray Cossom, a londonderryi (Észak-Írország) posta 37 éves tisztviselője szombaton — az idén másodszor — átúszta a La Manche-csatornát. Cossom a francia partról indult el és 13 óra 41 perces úszás után szombat reggel érkezett meg Folkestone-ba.