Szabad Szó, 1970. október-december (27. évfolyam, 7963-8041. szám)

1970-10-18 / 7978. szám

Együtt: igyekezet és igényesség Őszi napok követelménye minden gazdaságban, minden hektáron it. Olyan sűrű a köd, hogy sem­mit sem látni. Csak a motorzu­­gás meg a szárvágó emberek hangja után lehet sejteni, merre dolgoznak. Még nincs nyolc óra,­­ már egymásután érkeznek a kóróval megrakott szekerek. A hídmérlegnél Lakatos Imrével és Luciu Ionnal találkoztunk. Most érkeztek Temesvárról, a Tehnometalban dolgoznak. Mint­hogy Dragsinán laknak és az őszi határ a betakarítást sürge­ti, eljöttek segíteni. — A napok­ban éjjel­­is vágtam a szárat — mondja Lakatos Imre. — A haj­nali busszal indultam munkába. — Nem fárasztó a két mű­szak? — Ha összefogunk, nem tart sokáig a betakarítás, s aztán pi­henhetünk eleget a télen. Fele­ségemmel együtt közel hét hek­táron törjük a kukoricát, s u­­gyancsak mi tisztítjuk le a terü­letet. Még vannak ilyen emberek a faluban. Bár gyári munkások, a kampány teljében nem hagy­ják cserben a gazdaságot. Boksa János, Ocskó György, Marian Stefan és Győri Pál — szintén a Tehnometalban dolgoz­nak — minden este nyolc óra­kor traktorra ülnek s reggel ötig dolgoznak. Tiz éjszakát a határ­ban töltenek s nyolcvan hektár területet szántanak fel. Odaadó munkájuk nélkül nem haladhat­nának a magvetők. Az előkészített 368 hektárból hatvanan már elvetették az őszi árpát, negyvenen a takarmány­­növényeket és szerda estig 152 hektáron a búza is magágyba került. Minthogy a trakto­rosok hosszabbított műszakban dolgoznak, három géppel napon­ta 40—42 hektáron juttatják a földbe a kenyérgabona magját. Állandóan területet igényelnek a talajt előkészítő traktorosok is, akik közül hárman, Virág Ist­ván, Vucovan Petru és Radakó Mihály kiváló munkájukért juta­lomban részesültek. A dragsinai MTSZ földjein 11 traktor 15-nek a munkáját vég­zi, s ez Dudás Illés részlegveze­tő, meg a karbantartó gépész ér­deme is, mert állandóan gondot fordítanak arra, hogy a felszere­lést éjjel-nappal maximálisan kihasználhassák. Vajon a tagság lépést tarthat-e a gépkezelők diktálta üzemmel? — Mindenki a határban van — hangsúlyozza az elnök. — Az állattenyésztők is, akik miután végeztek reggeli teendőikkel, a telepről egyenesen a földekre in­dulnak. Szerdán estig 90 hektár­ról törtük le a kukoricát, s eb­ből 75 hektáron már szánthatnak a gépkezelők. Úgyszintén a nap­raforgó- és a cukorrépaföldön is barázdát hasíthatnak. A határ ugyan szorgalmas munkát dicsér, de szükséges rá­mutatnunk arra is, hogy a veze­tőktől komolyabb erőfeszítést igényel. Ahol szerdán vetették a búzát, a magágy rögös volt. Még egyszer meg kellett volna tár­csázni, hiszen a mag a felszínen maradt. A fogatosok azt pana­szolták, hogy parkolatlan lovakat hajtanak, mert Károly Ferenc kovácsot napok óta nem látták a munkahelyén. Meg kell értetni a kimaradozókkal: a termelőszö­vetkezeti és egyéni érdek is azt kívánja, hogy ezekben a napok­ban mindannyiuk helytállásával biztosítsák a jövő­­évi gazdag bú­zatermés megalapozását s a be­takarítás, területfelszabadítás mi­előbbi befejezését. Mingesz József : Munkában a gépek. — Máris harminc kilométer hosszú vízelve­zető csatorna hálózza be a facsádi határt Könnyen meglehet, hogy akad ráérő honpolgár, aki — mint hajdanában egyesek az adomákat —, mostanság a pult túlsó oldalán ügyködő embertársai „aranymondásait“ gyűjti. Sietek kiegészíteni — tán kötetnyi — feljegyzéseit egy minap sarjadt kereske­delmi szóvirággal. A Rusu- Şirianu utcai zöldségboltban lökte elém megfelebbezhetet­­len filozófiával a teljhatalmú elárusító. Persze más is ide­figyelhet, nemcsak a­­ gyűjtök! Történt pedig, hogy bátor­kodtam utána számolni vásár­lásom összegének és kértem az­­elszámolt“ egy lejes külön­­bözetet. Vissza is kaptam rá­adásként az inkriminált meg­jegyzéssel: „Arra nem gondol, hogy mennyivel többe került volna mindez, ha magánter­melőtől vásárolja?“... így ke­rült bevásárló táskámba a másodosztályú paradicsompap­rika, a jobb sorsra érdemes vinetta és a madárkóstolta birs mellé egy sajátos szóvi­rág, amely — valóságos csoda — nem akar elhervadni... Nem vagyok a híve a pa­naszkönyvi bejegyzésnek, né­hány válasz nélkül hagyott felbuzdulásom szkepticizmu­somat ugyancsak megerősítet­te... Inkább az ismeretlen gyűjtőre gondolok, amikor ezeket a sorokat rovom, s pa­rányi derűlátással a kereske­delmi illetékesre, akinek hi­vatalból kellene kertészkednie, hogy a vásárlókat sértő szo­burjánokat gyökerestől­­kitép­je! Sajnos az utóbbi időben a szocialista és szövetkezeti ke­reskedelem, valamint a szol­gáltatás egységeiben is meg­lepnek bennünket kijelenté­sekkel, néha félmondatokkal, vagy csupán lekicsinylő fin­torokkal. .. S a jámbor vásárló-megrendelő gondol­kodhat: kinek az álláspontját képviselik az ily módon „filo­zofálgató“ elárusítók, kiszolgá­lók?. Szilárd hittel tudja, hogy nem az egyre korszerű­södő kereskedelmét, amely tágas-csillogó üzletházakban csábítja találkozásra a vevőt. Kényszerű-kelletlen ez nem is marad el, csak éppen a ta­lálkozás varázsát, a vásárlás örömét, újdonságot hordozó érzelmi ráadását kell néha kiábrándultsággal megfizet­nünk. Sok szó esik mostanában a kereskedelem berkeiben is alkalmazottaik szakképesítésé­ről és továbbképzéséről s a gondoskodás nem egyszer ve­­vő-boldogító ... kampányok­ban csúcsosodik ki. Tagadha­tatlan vannak kellemes em­lékeink a tavaly ilyentájt megrendezett udvarias kiszol­gálási versenyről, csak a tar­tós eredmény várat magára. Nem sikerült állandósítani a verseny hangulatát. Kilátá­saink meg továbbra is ugyan­azok maradnak, am­íg csak szó esik a kereskedelem civi­lizációs színvonalának töké­letesítéséről. Ha majd a tár­­gyalások-tervezések — egyéb­ként tettre serkentő és ígére­tes — szakaszából a tettek, a cselekvés következetes útjára lépnek, remélhetőleg minden­napi bevásárló útjaink során kevesebb panaszra adnak majd okot az elárusítók. De addig is... Nem túlzott az igény, hogy a kereskedőknek — a mi szo­cialista kereskedelmünk alkal­mazottainak is — tanulniuk kell. Főként olyan „tantár­gyakat“, amelyek túl az áru­isme labirintusán közelebb hozzák őket, mindazokhoz, a­­kik a pult innenső oldalán állanak. Korántsem eszmény­képem a múlt hajlongó, a portékáját a boltajtóig tuk­máló kereskedője, de azt jog­gal elvárom, hogy köszönése­met fogadják az üzletekben, s azt is el tudnám képzelni, hogy előre köszönjenek és megkérdezzék, no nem, hogy „mit parancsolok“, csupán azt, mire volna szükségem. Mint ahogy természetesnek venném, hogy az egyazon ke­reskedelmi vállalathoz tartozó boltok elárusítói útbaigazítsa­nak, ha valamivel „éppen nem szolgálhatnak“, ami a mostani lakonikus vevő-szo­­morító zsargonban csupán egy kurta elutasító „nincs“-csel szegi kedvünket, vagy a­z to­vábbi üzletjárásra. . . Van tehát jócskán tan­anyag, amelyet nem ártana felfrissíteniük, tovább gya­­rapítaniuk a kereskedelem dolgozóinak. Ám ez igyekeze­tét, törekvést kezdeményezni, támogatni és főként célratörő szervezéssel irányítani kelle­ne. A módszereket nem su­gallhatom — nem vagyok ke­reskedelmi szakember. Szép számmal akadnak felelős be­osztásúak ezen a téren, akik­nek hivatali feladata mindezt kimunkálni. Miért késleked­nek? Imecs Jenő . VILÁG PROLETÁR­IÁI. EGYESÜLJETEK! AZ RKP TE­­JES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 7978. szám 4 oldal, ára 30 bani Vasárnap, 1970. október 18. Ármentesítés a facsádi határban Közismert, hogy az országos pártprogram előirányzatai szel­lemében az 1971—1975-ös évek­ben nagyszabású talajjavítási és vízgazdálkodási munkálatokat vé­geznek megyénkben. Pártunk Központi Bizottsága és a kor­mány közvetlen támogatásával olyan munkálatokra kerül sor, a­­melyek lehetővé teszik a felesle­ges nedvesség káros következmé­nyeinek megszüntetését és a szá­razság, valamint a talajerózió le­küzdésére irányuló akciók kiter­jesztését. Az előirányzott intéz­kedések, gazdasági és társadalmi hatásuknál és megyénk gyors ütemű fejlődésére ható erőteljes befolyásuknál fogva a temesi mezőgazdaság felvirágzásának i­gazi programját alkotják, meg­valósítása minden egyes mező­­gazdasági dolgozótól nagy erő­feszítést követel. Az évek során a facsádi állami mezőgazdasági vállalat szántó­földjein is nagy kárt tett­­ a víz. Elsősorban ennek tulajdonít­ható az alacsony átlaghozam, az, hogy a termelés nem növeke­dett az igényeknek és a követel­ményeknek megfelelően. A bajo­kat elsősorban ármentesítéssel próbálják orvosolni a facsádiak. A megyei program előirányzatai­nak szellemében akciótervet dol­goztak ki s az új ötéves terv i­­dőszakában több ezer hektár ala­csony fekvésű területet védenek meg a víztől. — Terveink valóra váltásához idén őszön láttunk hozzá — tájé­koztatott Laiu Alexandru mér­nök, az AMV igazgatója. — A tervrajzokat megkaptuk, s hozzá­­fogtunk annak kivitelezéséhez. Az igazfalvi határban Avra­­mescu Vasile, a farm vezetője szervezi és irányítja a munkát. A traktorosok a száz-száz ló­erős erőgép vontatta ekével szé­les csatornát ásnak. Szaporán dolgoznak a legények, s ez a tel­jesítményben tükröződik a leg­kifejezőbben. Aránylag rövid i­dő alatt harminc kilométernyi csatornát ástak ki gépeikkel. Hozzávetőleges számítások sze­rint 900 hektár szántóföldet tud­nak megvédeni a víztől. — Jól rajtoltak a gépkezelők. Folytatása következik, hisz még csak az elején tartunk s ezer és­­ezer hektár földet akarunk fel­javítani, megvédeni a víz káros hatásától —– összegezte a felada­tokat a vállalat igazgatója. ­ A holnap építészeti vonalai KÉT BUKARESTI ÉPÍTKEZÉS nyerte el a hazai műépítészet két legrangosabb díját: az otopeni-i reptér ragyogó épületcsoportja (tervezte: Cesar Lăzărescu, Gab­riel Costea és Dinu Gheorghiu é­­pítészmérnökök) és a bukaresti televízió új székháza (tervezte Ti­­beriu Ricci, Teodor Iacoban és Maria Căciula). Nem tudom, hogy egyhangú szavazással döntötték-e el a díjak sorsát, de az biztos, hogy minden egyes szavazó a há­ta mögött érezhette az egész köz­vélemény igenlését, elismerését, azt a néma csodálatot, amelyet valamennyi igaz, művészi alko­tás kivált az emberből. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kezdet­ kezdetétől szemtanúként részt vehettem a két architekturális munka meg­születésében az első tervektől kezdve — az avatásig. Jól emlék­szem — a reptér központi épüle­tének terve körül fellángolt vitá­ra: túl nagy-e, vagy n­em lesz-e túl kicsi? Volt olyan, aki a hul­lámos tetőszerkezetet tartotta cif­rának, mások pedig még szárnya­­lóbbnak képzelték el a modern repülés szolgálatába állított pa­lotát. A térbehelyezés kérdése is sok ellenvéleményt váltott ki: e­­gyesek szerint az új épülettömb valósággal elvesz majd a nagy laposságban, mások azt bizonygat­ták, hogy a tájnak megfelelő a méret, épp ezért harmonikus egy­ségként simul majd a környezet­ben. De miért is soroljam? Egye­di munka volt a tervezés is, a kivitelezés is. Mert, gondoljunk csak arra, vajon hány repteret tervez egy műépítész egész pálya­futása alatt? Keveset, nagyon ke­veset! Tehát, tulajdonképpen számára éppúgy, mint a kivitele­ző mérnökök számára új, eddig nem ismert terület ez. — a maga ezernyi új problémájával, apró­­nagyobb nehézségeivel, az áttérés elkerülhetetlen hibáival. Nos, mindezt legyőzni és végül is egy Bukaresti levél európai szintű építészeti alkotást átadni a rendeltetésének, nem kis feladat volt. Ahogy Cesar Lă­zărescu műépítész mondotta: „Az elődök tapasztalatára épp olyan szükségünk volt, mint a jövő felé tekintő úttörők szárnyalására ÉS EZ ÍGY IGAZ. A műépíté­szet klasszikus törvényei éppúgy érvényesülnek az otopeni-i alko­tásban, mint a holnap vonalai; a román műépítészet hagyományai és a Corbusier-iskola legmeré­szebb megoldásai egyaránt jelen vannak itt. A betonnak és üveg­nek olyan harmonikus kompozí­cióját sikerült létrehozni, amely­re büszke lehet a hazai építészet, ugyanis a beton ridegségét felol­dották és az üveg csillogása mö­gött az élet lüktet. Tehát koránt­sem egy üvegbura mögé bújtatott tetszetős kirakat ez, hanem a funkcionalitást a legkisebb rész­letekig szem előtt tartó — egysé­ges — architekturális alkotás. Kö­zönségsikerére jellemző, hogy ma már úgy mutogatják az otopeni-i reptér központi épületét, mint egy érdekes kiállítást A másik díjnyertes alkotás a televízió új székháza, már egé­szen más jellegű, más erényekkel ékeskedő építkezés. Elsősorban is, a belvárosban emelkedik, te­hát a tervezők elsőrendű feladat­nak tekintették úgy beleilleszteni ezt a nagy szint­eret­ elfoglaló é­pületcsoportot az urbánus térbe, hogy ne ütközzön ki , hanem harmonikusan kiegészítse, gazda­gítsa a szép negyedet. Másod­sorban a tévé­stúdió szinte tör­vényszerűn megköveteli a funk­cionalitást és a leegyszerűsített vonalakat. Nos, épp ezt a köve­telményt kellett összhangba hoz­ni a modern architektúra eszté­tikai célkitűzéseivel Azaz, olyan szigorúan funkcionális építészeti tömböt kellett létrehozni egy nagyforgalmú útvonal és egy da­rabka zöld terület között, amely ugyanakkor érzékelteti a tévé új­szerűségét, huszadik századhoz kötöttségét és szerepét az új társadalomban. Dános Miklós (Folytatás a 2. oldalon). NICOLAE CEAUSESCU elvtárs _> látogatása Kaliforniában Nicolae Ceauşescu,­­ Románia Államtanácsának elnöke és kísé­rete San Franciscoból a kalifor­niai Fresnoba utazott. A jeles román vendégeket elkísérik a fresnoi székhelyű Food Machine­ry Corporation élelmiszeripari és öntözőberendezéseket gyártó cég képviselői — Hubier B­yrd első alelnök, Jack Ratjens és Elmer Anderson alelnökök. A vendéglátó szerepet Shirley Temple Black, a környezetvédel­mi hivatal alelnöke, az USA ENSZ-küldöttségének volt tagja, a Romániában is ismert volt filmszínésznő látja el. A Fehér Ház által a román államfő rendelkezésére bocsá­tott különrepülőgép öntözőcsa­tornák és gyűjtőtavak hálózata felett repül. Nemrégiben még kopár vidék volt ez, de az ön­tözőművek termőfölddé változ­tatták. Citrusfélék, főként na­rancs-, szőlő-, gyapotültetvények, gyümölcsösök, gabonatáblák vál­togatják egymást. Nicolae Ceauşescu elnök behatóan érdek­lődik az öntözőrendszer jellem­zőiről és részletes felvilágosítá­­sokat kap az öntöző és vízgaz­dálkodás ellenőrzési rendszer főtervezőjétől. A repülőgép maga mögött hagyja Island Valley vidékét, és leszáll a fresnoi repülőtéren. Ceauşescu elnök fogadására ki­jött Paul Wasemiller, a város i­­deiglenes polgármestere és a he­lyi hatóságok más képviselői. A polgármester a nagyrabecsülés jeléül átnyújtja a román ál­lamfőnek a díszpolgári oklevelet, valamint a város kulcsát. Szá­mos újságíró örökíti meg e pil­lanatokat, amelyek sokatmondó­­an tanúsítják, hogy országunk, az Államtanács elnöke sze­mélyesen, mily nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend kül­földön. A vendégek ezután helyet fog­lalnak az autókban, amelyek az öntözött narancsültetvények­re indulnak. Itt ismertetik a vendégekkel a tápcső-, szivattyú- és vízelosztó rendszert. A víz föld alatti vezetékeken érkezik, majd a felszíni csatornákon át tér vissza a föld alá. A látogatás következő állo­mása a San Joaquin folyó gát­ja. Az alatta levő mesterséges tó vizével 350 000 hektár terüle­tet öntöznek. Nicolae Ceauşescu elnök be­hatóan érdeklődik az öntözőrend­szer egyes konkrét kérdései­ről: a vízgyűjtő befogadóké­pességéről, az évente egy hektár­ra jutó vízmennyiségről, az e­­gész rendszer gazdasági haté­konyságáról stb. A szakemberek válaszolnak a kérdésekre. A gátnál tett látoga­tás befejeztével Nicolae Ceauşescu elnök bejegyzi nevét az emlék­könyvbe. Egy órai repülőút után a ven­dégek San Jose h­elységbe érkez­nek, ahol a megtekintett válla­lat központja van. Fogadásuk­ra megjelent James Ron, a vá­ros polgármestere és James Hall, a Food Machinery Corpo­ration vállalatok elnöke. A meg­érkezés után bemutatnak a ven­dégeknek egy érdekes filmet a mi országunkkal is üzleti kap­csolatban álló vállalatok tevé­kenységéről, a különböző típusú gépekről és berendezésekről. Ezután a vállalatok vezetősé­ge ebédet ad a vendégek tiszte­letére. Ez alkalomból megbeszé­lésekre került sor. Áttekintették, milyen lehetőségek vannak az amerikai cégek és a romániai cé­gek együttműködési kapcsola­tainak további bővítésére­­, be­leértve a termelési kooperálást is —, és általában a Románia és USA közötti gazdasági kapcsola­tok fokozására. V. (Folytatás a 4. oldalon) Minden vállalatnak meg kell fontolnia milyen nyersanyagra költ valutát A vállalatvezetésnek, termelési hatékonyságnak egyik fokmérője: milyen külföldi anyagot igény­lünk és mennyire okosan használ­juk fel azt. Bankszervünk az el­múlt hónapban ezért vizsgálta fe­lül, hogyan tart­ják tiszteletben az import-export elszámolásokra vo­natkozó, az idén érvénybe lépett határozatokat és rendelkezéseket. Hat temesvári vállalatban kö­vettük nyomon e sokoldalú és bonyolult kérdés gyakorlati mó­dozatait, amelyekben nem keve­sebb mint 74 millió valuta­ lej felhasználásáról van szó. Igaz, ezek az egységek nem közvetle­nül bonyolítják import-export ke­reskedelmüket, hisz az illető szakminisztérium az igények fi­gyelembevételével irányítja szük­ségletük kielégítését. A temesvári Victoria és egy­két más gyár évek óta­ igyekszik minél jobb, kedvezőbb árfolyam­értékű valutagazdálkodást foly­tatni, csökkenteni a behozatalt, illetve ésszerűen felhasználni az importanyagokat. Néhány helyen azonban nem igen sikerül e fon­tos követelménynek eleget ten­ni. Ezért a könyvelési nyilvántar­tásaikban sem szerepelnek a be­hozatalból származó gépek stb. hatékonyságát tükröző adatok. Az Azur üzem például, amely ked­vezőtlen konjunktúrában eszkö­zölt behozatalt, nyilvántartásában a készleteket terhelő költségek között tünteti azt fel. A Tecno­metalban a felső fórumok szám­lájára írták a különbözetet, míg a Solventusban egyáltalán nem is tartják nyilván. Sajnos, az sem ritka eset, hogy a megrendelések se mindig a legmegfontoltabbak, így sokszor, csak amikor az áru megérkezik, derül ki az, hogy nincs akkora mennyiségre szükség, vagy pedig csökkent a fontossága, amit a­­zonban a vállalatnak már nincs hogyan helyreigazítania. Előfordul az is, hogy az export termékek­hez szükséges alkatrészeknek csak bizonyos hányadát rendelik meg külföldről s a többit valamelyik hazai gyárral szerződik le. Mi­vel az illető hazai termék a nem­zetközi piac igényeit még nem éri el, az exportra szánt áru visz­­szamarad, nagyarányú anyagi eszközöket köt le, normán felüli készletté válik. A Solventul gyár is például 67 tonna (1 307 000 lej értékű) spe­ciális alkoholt importált, hogy annak zömét a iaşi-i műanyag­gyárnak szállítandó termék készí­téséhez felhasználják. Amce 1970. augusztusában a szerződést felbontották és a kérdés döntőbí­róság elé került. Persze a baj az, hogy a lekötött anyagi eszközeis ezzel még nem szabadulnak fel A Tehnometal üvegcsöveket rendelt Csehszlovákiából, hogy a Mezőgazdasági és Erdőgazdál­kodási Minisztériummal kö­tött szerződésének eleget te­hessen és 1969 folyamán el­készítse a vezetékes tejőbe­rendezést. Az import azonban olyan későn érkezett, hogy a be-Lakatos Péter, a Nemzeti Bank Temesvári Igazgatóságának osztályvezetője (Folytatás a 2. oldalon) MAI -. SZÁMUNKBAN — Szántóföldek szakembereit neveli (2. oldal) MŰVELŐDÉSI ÉLET: - Emléket idéző gondolatok az ünnepi évad kezdetén - A Temesvári Állami Magyar Színház bemutatója (3. olda) Telex JORDÁNIA: A KATONAI FŐ­­KORMÁNYZÓI TISZTSÉGET A MINISZTERELNÖK VESZI ÁT A France Presse az ammani rádióra hivatkozva közli: a jor­­dániai kormány tegnapi ülésén elhatározta, hogy felmenti tiszt­ségéből a katonai főkormányzót és Habes Majali marsall vezérka­ri főnököt. A kabinet döntése szerint a katonai főkormányzói tisztséget Ahmed­ Toukan miniszterelnök veszi át. A hírügynökség rámutat, hogy Husszein király ratifikálta a kor­mány határozatát. KATASZTRÓFA­LIS FELI­KOSZ­AKAD­ÁS Algírban az utóbbi napokban a felhőszakadás katasztrofális méreteket öltött. A főváros egyes részein a víz magassága elérte a két métert Több családot kila­koltattak, sokan hajléktalanok maradtak. Több százezer dinár kárt jelentettek. Algírban tovább esik az eső. AZ EMBERRABLÓK EGY TITKOS SZERVEZET TAGJAI Ciudad de Guatemalában be­jelentették, hogy egy titkos szer­vezet tagjai elrabolták Manuel Echeverria ismert üzletembert. A rendőrség rámutatott, hogy annak a helynek a közelében, ahonnan Echeverriat elhurcolták, megta­lálták egy másik üzletember holt­testét. Ez a múlt héten tűnt el rejtélyes körülmények között. Az emberrablók több mint száz­ezer quetzalt követelnek Manuel Echeverria szabadon bocsátásá­ért. TUCATNYI EPILET Összeomlott Erős földrengést jeleztek a mű­szerek pénteken Hokkaido szige­tén és Japán északkeleti vidékén. A földrengés főként a sűrűn la­kott városokat sújtotta, ahol tu­catnyi épület összeomlott.

Next