Szabad Szó, 1970. október-december (27. évfolyam, 7963-8041. szám)
1970-10-25 / 7984. szám
Zenekultúránk fejlesztéséért Október, a művészeti intézmények évadnyitásának hónapja, már végefelé jár. A zenét és az operát kedvelő közönség már részt vett néhány előadáson, bemutatón. Most, amikor már elhangzottak az első hangversenyek, operaelőadások, s a városunk zenei életét irányító két művészeti intézmény, az Opera és a Banatul Állami Filharmónia évadjának eseményeit figyelemmel kíséri a zenét kedvelő közönség, felmerül a kérdés: milyen szempontok figyelembe vételével alakult ki e két zenei központ műsorterve, milyen célok, törekvések érvényesülnek tevékenységükben? Zenei intézményeink gazdag, sokrétű feladatok végrehajtására vállalkoztak, amely komoly erőbedobást, felkészülést igényel az együttesektől. Mindkét zenei intézmény műsorában elsőrendű helyet foglal el a BEETHOVEN EV keretében megtartandó előadások megszervezése. A Beethoven bicentenárium alkalmából a Banatul Állami Filharmónia folytatja a hónaponként megtartandó emlékhangversenyek sorát. E ciklus keretében szerepel az elhangzottakon kívül még a nagy zeneköltő III., II. és IX. szimfóniája, a zongorára, zenekarra és kórusra írt Fantázia, hegedűversenye és nyitányai. Az Opera az egyetlen Beethoven operatria, a Fidelio bemutatásával adózik a Titán emlékének. A Fidelio, az elnyomás ellen lázadó, a hitvesi hűség és szeretet jelképévé vált alkotás, december 16-án elevenedik meg a temesvári színpadon. Állandó kisévadok VIDÉKEN Az idei évad fontos szervezési és népszerűsítési feladatát különböző állandó és félállandó kisévadok megszervezésével oldották meg több vidéki városban. Így a Filharmónia állandó zenei évadot indított Zsombolyán, ahol minden hónap második vasárnapján tart hangversenyt a zenekar vagy a kórus. Az utóbbi években Zsombolya zenei élete érezhetően fellendült: kamarazenekar, kamarakórus alakult, a Filharmónia együtteseit pedig 200 állandó bérletét váltott hallgató várja. Félállandó — 2—3 hónaponkénti előadással — évad alakult Nagyszentmiklóson, Dettán, Lugoson, valamint különböző fürdőhelyeken. Az Opera szintén kis évadot szervezett, havonkénti egy előadásra szerződött Aradon, Resicán és Lugoson. E tevékenység sikeresen egészíti ki két fontos zenei intézményünk munkáját, s lényegesen nagyobb közönséget von be az előadások és hangversenyek megtekintésére, meghallgatására. NEVELŐ JELLEGŰ AKCIÓK Nagyobb figyelemmel készültek fel az ifjúság zenei nevelését Gondolatok évadnyitás után szolgáló előadások megszervezésére is. A vasárnap délelőtti ifjúsági hangversenyek (matinék) mellett a Filharmónia állandó diák évadot létesített. A havonta sorra kerülő egy-egy zeneszerzőt, vagy zenei irányzatot ismertető hangversenysorozatok és kórusestek célja, felkelteni és fejleszteni a diákság érdeklődését a komolyzene iránt, általános műveltségüket gyarapítani. Az Opera ebben az évadban is az iskolások számára rendezett előadásokkal tesz eleget nevelő, ismeretbővítő feladatának. VÁLTOZATOS, színvonalas ELŐADÁSOK várnak a Filharmónia és Opera temesvári törzsközönségére is. Az első évharmad szimfonikus hangversenyeinek színvonalát olyan neves művészek fellépése biztosítja, mint: Corneliu Gheorghiu, Ion Voicu, Ion Baciu, Peter Roset (NDK) zongoraművész, Mariana Sirbu, Valerij Zsuk (Szovjetunzió), Alexander Szlobogyanyik (Szovjetunió) zongoraművész, Günter Blumhagen német karmester és mások. A kamarazene kedvelőinek örömére újból megalakult a Banatul Filharmónia kamarazenekara, ezúttal Remus Georgescu karnagy irányításával. A főleg fiatalokból álló kisegyüttes még ebben az évharmadban színre lép, műsorán főleg preklasszikus és modern művek bemutatása szerepel. Még e hónap folyamán Mozart kamaraestet tartanak a zenekar hangszerszólistái, majd különböző kamaraestek keretében léphetnek fel fiatal színészeink. Az operai újdonságok közül megemlíthetjük Ovidiu Manole bánáti zeneszerző „Măiastră“ című operájának bemutatását. Az RKP megalakulása 50. évfordulója tiszteletére Tudor Jarda Pădurea vulturilor című operáját tűzte műsorra a temesvári Opera. Szerepel a tervben egy új operett színrevitele, ezenkívül felújítják Filaret Barbu nagysikerű operettjét, az Ana Lugojana-t. Az Opera keretében a balettkar is kiegészíti modern stílusú műsorát. FIATAL ÉNEKESEINK Sikerei Az Opera együttese nem bővült új szólistákkal, viszont fiatal énekesei közül többen jelentkeztek nemzetközi versenyeken, ahol jó eredményeket értek el. Gondolunk itt a fiatal Elena Dumara, aki az V. Nemzetközi Enescu fesztiválon IV. díjat nyert, Iulia Ivanov pedig a budapesti Nemzetközi Erkel versenyen szerzett dicsérő oklevelek Leningrádban folytatja továbbképzését a balettkar két fiatal tagja: Silvia Humâilă és Kecsek Ervin. Több csere-előadás megszervezésére kerül sor a külföldi zenei intézményekkel ebben az évben is. Zenei életünk és zenekultúránk fejlesztése érdekében az előadó és alkotó művésznek, a zenét szerető közönségnek, az ismereteit, műveltségét bővíteni igyekvő fiatalnak egyaránt érdemes erőfeszítéseket tenni. Ferencz Piroska A műkedvelő bábosok buziási vetélkedőjéről Lezajlott a műkedvelő bábjátszók versenyének megyei szakasza. A rendezvényre Buziáson, a verseny tömegbevezetője után került sor, amelynek az volt a célja, hogy megyeszerte fellendítse, új színekkel gazdagítsa a műkedvelés eddig többé-kevésbé mostohagyermekként kezelt műfaját, a bábjátszást. A bevezetőben irányító szerepe volt a Temesvári Állami Bábszínháznak, amely szakmai tanácsokkal, színművekkel látta el a csoportokat, anyagi segítséget is nyújtott nekik. A buziási művelődési ház színpadán az igazfalvi, szakálházi, nagykomlósi, buziási, lugosi, valamint a temesvári 7-es számú bölcsőde műkedvelő bábosai mérték össze erejüket. A több órán át tartó előadássorozatot nagyszámú kisiskolás és fürdővendég nézte végig. A közönség mindegyre kitörő tapsa műkedvelőink hozzáértő játékának, valamint a Három pajkos kiscica (Igazfalva), Nagyapó és nagyanyó kislánya (Buziás), A beképzelt kisnyuszi (Temesvári 7-es számú bölcsőde), Barátok nélkül nem boldogulsz (a tanügyi dolgozók lúgos municipiumi szakszervezetének bábjátszói), A három nyughatatlan kiscica (Nagykomlós) és más bábjátékoknak szólt. A verseny nagy élményét az immár sokéves gyakorlatra vsszatekintő igazfalvi bábosok magyar nyelvű előadása jelentette. Három darabot vittek színre, mindegyiket különös gonddal és művészettel. Az igazfalviak nagyszerű bábui és színpadképei az egész csoport (nagyrészt háziasszonyok), tíz főleg lelkes irányítóik, Nagy Teréz és Nagy János tanítók ügyszeretetét jellemzik. Dicséretre méltó teljesítményüket a zsűri első hellyel jutalmazta. Első helyezést ért el a buziási művelődési ház, valamint a tanügyi dolgozók Lugos municipiumi szakszervezetének bábjátszó csoportja is. Mindhárom együttes részt vesz a műkedvelő bábosok Vasilache versenyének országos szakaszán is, amelyet ez év decemberében tartanak Bukarestben. Vulpe Casian, a Népi Alkotások Temes Megyei Háza módszertani irányítója \\ l_______________________________________________ Egy ódon kastély ihlette a temesvári grafikusnő wolsburgi terméséből Noha kastélya ősi, úgynevezett Weser-reneszánsz stílusú és korú, érdekes ellentétként Wolsburg az NSZK legfiatalabb városa. A Volkswagen-művek körül keletkezett település mindössze negyedszázados múltra tekint vissza és épp ezért mivel nincs művészi hagyománya sem, a város a kastély kulturális-turisztikai jellegű felhasználásával és népszerűsítésével próbál magának hírnevet szerezni. Többek között nemzetközi grafikai műhelyt és állandó kiállítás-anyagot szerveztek itt. Legfelső emeletén lakások és műtermek vannak teljes berendezéssel, földszintjén pedig három nagy grafikai műhely teljes felszereléssel, külön-külön a fametszés, a rézkarc és a szerigráfia számára. Az ország és világ legkülönbözőbb tájairól hívnak meg ide többhetes tanulmányi időre grafikusművészeket, akiknek minden egyes művének egy-egy levonatát letétbe helyezik. Ebből állítják össze egyrészt a helyi állandó gyűjteményt, másrészt a vándorkiállítási anyagot, amely időnként nemcsak a vendéglátó ország, hanem a világ különböző városait járja. Fackner-Kremper Hildegard, temesvári grafikusnő is így került ez év őszén a fiatal város vezetőségének meghívására Alt- Wolsburg öreg kastélyába, egyhónapos alkotómunkára. A bizarr kastély romantikus külseje-belseje és körülötte az őspark évszázados fái, természeti szépségei és ritkaságai alapos hatást gyakoroltak a művésznőre, és kitartó alkotómunkára serkentették. Ennek nyomán hat önálló és mégis egymással összefüggő darabból színes, aquaforte-aquatista sorozat kerekedett. Első a Vörös angyal, amelyet a kapubejárat fölötti gótikus felirat egy festett figurája ihletett, mintegy a forradalmi változások jelképeként. Második az Ősanya sárkányokkal, amelyen évszázadokkal ezelőtt élt nőalak tartja kezében a kastélyt, két oldalán sárkányfigurákkal övezve. A harmadik a Hűséges kapuöv, amely az egyik ajtó középkori öltözetű kőszobrát örökíti meg. Kísértet vagy valóság? — kérdezi a ciklus negyedik grafikai lapja annak a borzongató históriákban visszajáró egykori udvari papnak az emlékére, aki öngyilkos lett, mintegy tiltakozásul a kastély lakóinak erkölcstelen, pazarló élete miatt. A Titkokat rejtő park a csendes folyóvíz partján sorakozó évszázados fák görcsös törzseinek, sejtelmesen suttogó lombjainak állít emléket. Végül A mi szép kastélyunk előterében egy kislány ül tárt, ölelő karokkal egy Öreg széken, mint a kastély lábainál települt modern iparváros jelképe, hátterében a sokszázéves épülettel. Ezek a középkori ihletésű levonatok mind stílusukban, mind tematikában szervesen illeszkednek a régi Temesvár műemlékeiről, iparágairól komponált eddigi grafikai ciklusainak sorába. Wagner István ENDRE KÁROLY // Őszi dal Nem kergetem a szelet Jöjjön. Bár nem maradhatok, ha ő jön. Tördeli kertem, mindenem, Borzol lehiggadt szintemen. Fújjad csak, fúdd, vad éneked, Nem fúvod el az életet Csak a szine s a váza hull, örök valója meglapul. Ott kémlel már az ág bogán, Ősi szabályok homlokán, Mennem sem késő, sem kora, Hajnal az éltem alkonya. 3. oldal Rendhagyó színikritika — V. Stoenescu: Az utolsó vagány halála — Talán először érzem azt, hogy milyen nehéz színikritikát írni. A darab fogyatékosságaira egy erős, szorongó érzés most ráhúzza a függönyt.. Egy rendező, színházalapító tag búcsúja, melyet a bemutató fájdalmasan jóleső utójátékában láttunk. Az utolsó függöny után, magam is beálltam a sorba, azok közé, akik búcsút Vettek, köszönetet mondtak Jósán Emilnek. A tisztelet és megbecsülés különös rangot, helyet adott ennek az előadásnak, még akkor is, ha nem emelkedett a színpadi csúcsteljesítmények sorába. Szerényen, de becsülettel állt helyt mégis abban a hosszú sorban, amelyet Jósán Emil rendezői repertoárjában a hazai román színművek magyar nyelvű bemutatói alkotnak. Virgil Stoenescu színműve, Az utolsó vagány halála izgalmas, mai kérdéseket feszeget. A fiatalság erkölcsi-etikai magatartását, társadalmi beilleszkedésének kérdését, az életkori és rangbeli különbségekből adódó kis és nagy konfliktusokat, az érzelmek szeszélyes kitöréseit és azoknak kihatásait próbálja egy alapjában véve semmitmondó kis történetben karrierizmus házasság révén — sűríteni. Egyszóval élő, valós tulajdonságokkal felruházott fiatalság van jelen a színpadon, s ez egyetlen felvonásban — a II.ban — valóban érvényt szerez a mondanivalónak. A befejezéstől azonban visszaretten a szerző és valamiféle álmegoldást, sokszorosan elkoptatott színpadi sémát választ — a nézőre bízza, hogy mondjon ítéletet erről a nem is vagány „utolsó vagányról“. A vagányról kellene, illene szólnom először, de mivel rendhagyó színikritika, az alapító színháztagok alakításával kezdeném a sort. R. Bertalan Magda kifejező játéka Laura szerepében különös hangsúlyt adott, s ezáltal is növelte a feszültségben, konfliktusokban bizony szegényes darab szereplői közt feszülő erkölcsi ellentétek megvilágítását. Egységes, jól körvonalazott figurát hozott a színpadra Rappert Károly a Miniszter szerepében A derű és a szellem, a fiatalos könnyelműség megtestesítője volt Vértes József Fény szerepében. Jelenléte életet, biztosított minden jelenetnek. A II. felvonás „miniszteri játéka“ a darab legjobb jelenete volt. Ügyesen egyénített figurával színezte Jánó János Valentin bácsija a darabot. Ez a különös egyén szinte minden nagyobb közösségben létezik, s „komolyan felfogott“ szerepkörével részt vesz annak minden döntő eseményében, életének alakulásában. Koszta Gabriella alakítása az Egy fiú, egy lány szerepe mögött marad. Túlságosan merev , csak megjelenésében fiatalos az a Gina, aki a vagány ellenpólusa kíván lenni. S ha az első két felvonásban örömmel tapsoltunk ügyes játékának, a harmadik felvonásban a találkozás és elválás jelenetében adósunk marad. Kuti István a második vagány, Pompje szerepében találóan otthonosan mozgott, kár hogy az író nem aknázta ki e találkozás adta nagyszerű színpadi lehetőségeket. E kis szerep mindenesetre ügyes, tartásos volt. Túlzásokkal telittűzdelt, de lényegében jól megoldott alakítás volt Bósy Anna Mond-ja. Esetenként, (főleg az ifjúsági előadásokon) nem ártana szerényebbre fogni egyes jeleneteit. Szándékosan maradt a végére Dinu, az utolsó vagány. Laczó Gusztáv első főszerepe ez a temesvári színpadon, s mint ilyen, alkalmunk nyílott, arra, hogy színészi képességeiről, sokoldalúságáról meggyőződhessünk. Igaz, alakítása nem felelt meg mindenben a szerző és rendező felfogásának. Itt-ott túlságosan modoros volt, az iróniát elaltatta vontatott beszédével, s elsikkasztott néhány eszmei felcsillanást a darabból, de lényegében egységesen megformált, élő figura volt a színpadon. A megjátszásai, a színpadi komédiázás olyan erényeit villantották fel, amelyeket további alakításai során sokszorosan kihasználhat. Viszonyulásai közül leginkább a Fony-val való barátságot tisztázza, s legjobban a Miniszterrel tud viselkedni. Winterfeld Sándor díszletei az abszolút szükségesre korlátozódtak, viszont túlságosan látszott rajtuk az improvizáció, amelyet nem oldott fel egy sikeresen alkalmazott hangulati modernség. Ha előzőleg dicsérően szóltunk a műsorfüzet alakulásáról, tartalmi gazdagodásáról, most csalódással vettük kezünkbe az összehajtogatott lapot. (Szerkesztő: Koczka György irodalmi titkár). Hazai szerző magyar nyelvű ősbemutatójáról (Kora Ilona sikeres fordítása) egy negyven éves színházi múlttal rendelkező, pályájától búcsúzó rendezőről és egy új tag bemutatásáról túlságosan fukar szavakban, vázlatosan tájékoztat. Rendhagyó kritikát szerettem volna írni, s lám a színészekről ez alkalommal is jóval több szó esett, mint a munkájukat irányító rendezőről. Nagyon reméljük, hogy Jósán Emil tapasztalata, áldozatos munkája az általa is formált művészek munkájában fog tovább is szervesen kapcsolódni a Temesvári Állami Magyar Színház életéhez. És mindezért őszinte köszönet. Pop Mária - -mm ■ % mmmMfwm JSlKöt. : "PKviv m Wm fi feifefil " A rendező: Jósán Emil Emlékezetes volt temesvári Matei Miliő Színház szombaton este bemutatott Shakespeare előadása. Taub János, neves kolozsvári rendező egyéniséget, művészi vonzóerőt kölcsönzött a darabnak. Nagyszerű művész-együttes munkája nyert valós értékeket A vihar temesvári bemutatóján. A temesvári Banatul Állami Filharmónia karmestere Remus Georgescu az előadáshoz szervesen kapcsolódó, modern stílusú zenét szerzett A szereplők közül elsősorban a Prospero szerepét alakító Gheorghe Leahu érdemes művész, valamint a bájos Ariela Mihaela Buta játékában gyönyörködött a közönség. Képünk kettőjük jelenetéről készült Pillantás a hazai nemzetiségi irodalomra (Folytatás az első oldalról) Máspontra helyezkedik a Kriterion kiadó igazgatója a fiatal írók műveinek megítélésében? — A Forrás-sorozat valósággal a kiadóhoz nőtt tíz éves múltjával, nem is lehetne lemondani erről a hibáival együtt is hasznos kezdeményezésről. Ebben az évben öt Forrás-kötet jelenik meg, s szerintem ez nem kevés, hanem nagyon is normális szám. Amikor 1961 végén e sorozat megindult, nagy lemaradást kellett pótolnia, azért indult erőteljesebben. A jövő évi tervben is 4-5 Forrás-kötet szerepel, s ez az Írók elindításának, véleményem szerint, normális üteme. Sokat vitatkoztak erről a kérdésről, én a magam részéről Láng Gusztáv véleményét tartom helyesnek. A Forrássorozat felhígításában nem láttam veszedelmet, de létezett egy tendencia, ami abból az elvből indult ki, hogy minden jelentkező fiatal írót el kell indítani. Véleményem szerint a könyvvel való jelentkezés egy író életében nagyon fontos mozzanat. A könyv mint fogalom bizonyos érettséget tételez fel, pretenciót, hogy az olvasóval kapcsolatot teremtsen. Jól meg kell gondolni az idejét, módját, ennek. A helyzet az, hogy a kiadónak az állam kiutal bizonyos mennyiségű papírt, megteremti az anyagi keretet a gazdálkodáshoz, ezzel azonban úgy kell bánni, hogy az író és a fiatalok iránti figyelmet, gondoskodást a reális anyagi kereteken belül oldjuk meg. Bármennyire óvakodom azt fejtegetni, hogy a megértő szándékot ezekhez a feltételekhez kell mérni, bevallom a Forrás-sorozat problémája is ide tartozik. — Lát valamilyen minőségi változást, szakaszjelző időszakot a hazai magyar irodalmi életben? — Szeretnénk azt tudatosítani, hogy magasabb szakaszhoz érkeztünk, s ezt a mércét néhány olyan értékes könyv jelzi, amely már ott él olvasóink köztudatában. Elég, ha Nagy István önéletrajzi regényét, Méliusz József Város a ködben regényét, Bálint Tibor Zokogó majom, Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művét említeni, amelyek valóban fázisjelző alkotások. Azt bizonyítják, hogy gazdagodott, stílusban erősödött ez az irodalom. Az esztétikai érték meghatározó lett, ami új minőséget jelez, s hogy ez így van, bizonyítja az is, hogy ezek a könyvek emeltek az irodalomkritika színvonalán. Az a mód, ahogyan ezeket a műveket elemezték, megkísérelték bekötni a magyar irodalom fejlődésébe, merőben újat jelentett. Maguk az olvasók is nagyon hamar észrevették ezt a minőségi változást, s a legjobb könyvek rekordidő alatt elfogytak a könyvpiacról (kétségtelen nagy szerepe volt ebben a televízió magyar adásának, s az újságoknak is), így kialakult egy általánosabb, az olvasók több rétegét átfogó értékrend, érdeklődés az új könyvek iránt. Fontos mozzanat irodalmi életünkben a Forrás-nemzedék beérése is, akikre az idősebb nemzedék kiemelkedő teljesítménye bizonyos értékítéletet, minőségi követelményt szab. — A tudományos irodalom, az anyanyelvű tudományos szaknyelv fejlődéséhez, hogyan járul hozzá a jövőben a nemzetiségi kiadó? A 71-es terv is szegényes ebben a vonatkozásban? — A romániai magyar tudományos élet serkentésével, a tudományos alkotások megjelentetésével továbbra is a tudományos és politikai szakkiadók foglalkoznak, egyébként ez feladatuk is. A Kriterion is kiad néhányat a lehetőségekhez mérten. A baj az, hogy főleg a reál- és természettudományok terén elsősorban a szerzők részéről mutatkozik nehézség főleg nyelvhasználati téren, ami a tudományos könyvkiadásban tapasztalható lemaradás következménye. Továbbra is főleg a tudománynépszerűsítő kiadványokat pártfogoljuk. Foglalkoztat egy új sorozat kiadása, ami a Téka társa lenne (a XX. század), évente hat kötet jelenne meg, s azokkal a kérdésekkel foglalkozna, amelyek a XX. század végének esztétikáját, etikáját befolyásolják és az ökológiai vizsgálat, urbanisztika, szociológia, logika, fizika emberközpontú vizsgálatával, a szakterület és a modern ember viszonyának elemzésével. Ifjúságunkra nézve nagyon fontos, hogy a mai világképre táguló tekintetet biztosítson, hogy életstílusban modern szocialista emberré váljon. Kilátást nyújt az univerzális gondolkodásra, elősegíti a holnap megérzését, ezenkívül pedig felfrissíti a nyelvet is, modernebbé, racionálisabbá teszi, s ez kihat a szépirodalom stílusára, a modern XX. századi humánumeszmény megfogalmazására. Nagyon örülünk, hogy egy épületben van szerkesztőségünk a Hét folyóirat szerkesztőségével, amelyiktől azt reméljük, hogy sok értékes, tehetséges szerzőt fedez fel, megindítja azt a szellemi pezsgést, amelyet ezen a téren várunk. Mi nagy szerepet szánunk a kiadó terveinek megvalósításában a Hét szerkesztőinek és munkatársainak. — A nemzetiségi kiadó fontos feladatai között szerepel a fordításirodalom támogatása is, amely szellemi kincsünk jobb megismerését, az értékek gyorsabb közfogását teszi lehetővé. Milyen tervekkel indul ezen a téren az 1971-es kiadói tevékenység? — Fontos feladatunk a román írók műveinek avatott tolmácsolása és a legjobb hazai magyar, német és más nyelven írt alkotások román nyelvre való átültetése is. Újból át kell vizsgálnunk az utóbbi 5-6 évben kiadott fordításokat, egyeseket újból lefordítani, minőségileg jobbá tenni. A román klasszikusok mellett a fiatal írók műveinek fordításában sokkal gyorsabban kell kiválogatnunk az értékes alkotásokat, s mindvégig arra törekedni, hogy e szép hagyomány folytonosságát biztosítsuk. A magyar nyelvű irodalmi művek román nyelvű átültetésében — elsősorban megfelelő fordítók hiányában — adósságaink vannak, pedig nagyon fontos, hogy a románkritika reálisan mérhesse fel a hazai nemzetiségi irodalom eredményeit, elemezze színvonalát, viszonyát az egész hazai alkotó munkának összességében. Reméljük, az 1971-es év valamennyi területen eredményes lesz, s a Kriterion-könyveket továbbra is bizalommal vásárolja meg az olvasó, akinek szükségleteihez, szellemi igényeihez ennek a jelentős intézménynek a szerkesztői, vezetői igazodtak. A távlatokban való gondolkodás, a dolgok összefüggésben való látása, a kapcsolatkeresés, a reális ítélkezési mód ennek sikerét jósolja.