Szabad Szó, 1938. július-augusztus (40. évfolyam, 27-32. szám)
1938-07-03 / 27. szám
37. évfolyam Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, XIV., Bosnyák u. 1-3.KÉPES VILÁGLAP A „SZABAD SZÓ“ állandó melléklete Szomorú aratás*1*) Írta: Kemény György • • Aratnak odaát. Dűl a búza rendbe*, de nem szól a nóta kurjongatva, csengve, mintha nem aratás, de temetés lenne. Aratnak odaát, vagy csak aratnának, ha jégesőjével a kegyetlen bánat nem zúdult von neki a magyar határnak. Aratnak odaát. A kasza megpendül, de mindegyik rendnél, mindegyik keresztnél, aratók szeméből a könny is kiperdül. * Ezt a mélyértelmű irredenta verset Amerikából küldte be nekünk a nagy magyar költő. AMERIKAI LEVELEK Joseph Stager honfitárs írja az alábbi szép sorokat Bredenburg Canadából: „Tisztelt főszerkesztő úr! Szíves tudomására hozom,hogy levelét, valamint az összes ajándékkönyveket és az asztalterítőt megkaptam és nagy örömmel fogadtam mindent a kedves Szabad Szó újsággal együtt. Mondhatom, valóban gyönyörű, szép, hasznos és értékes ajándékban volt részem ezen húsvétikor. Fogadja főszerkesztő úr a legforróbb köszönetemet mindenért és egyben biztosítom önt, ha a jó Isten megsegít, és jobb termést ad, mint az utóbbi öt évben volt, úgy az ősz felyegész évre fogok az ön becses lapjára előfizetni. Továbbá sajnálattal kell írnom önnek, hogy ezen a környéken nincsenek magyar farmerok, csak brittek. De ha találkoznék egy magyarral, nem fogom elmulasztani a Szabad Szó ajánlását.“ SIMA FERENCRŐL, a nagy népképviselőről írta: MEZŐFI VILMOS II. A magyar szülőföldtől vén korában elszakadt Sima azonban nem maradt sokáig a lapnál. Egy szép napon duzzogva félrevonult és felcsapott színműírónak. Akkor történt a belgrádi királygyilkosság és Sima ezt dolgozta fel drámának. Előadtáka drámát Clevelandban, majd pedig elindultak vele a vidékre. De a drámaírás sem hozott megélhetést. Az elkeseredett Sima ivásnak adta magát és teljesen tönkrement a hatalmas termetű ember. Az akkori „Magyar Klub“ egyik ütött-kopott szobácskájában feküdt nagybetegen egy rozoga ágyon és András vártalt az ajtóban. A jólelkű dr. Rosenberg Emánuel gyógyítgatta a nagybeteget, ő gondoskodott orvosságokról, sőt gyakorta élelemről is. Lassankint, a látását is kezdte elveszíteni a szerencsétlen Sima és az orvos tanácsára elküldték közköltségen Georgia államba, házija ott talán kiépül bajából. De már Georgia sem használt. Lassankint teljesen megvakult, de még félvakon is írt egy kis népszínművet csak úgy szarkaláb betűkkel és ceruzával. Elő akarta volna adatni, de erre már nem került sor, mert a függönyt leeresztette érte színpadán a halál. Hegyi plébános akkor már Amerikában volt, sőt a Sima családja is kijött s mindnyájan Hegyi plébánosnál húzódtak meg a kis Fairporton, Cleveland közelében. A halál előtt álló Sima Ferencet átvitték Georgiából a kis Fairportra, ahol nemsokára utolsót dobbant nagyon megsanyargatott szive. Ott temették el. Csutoros Elek akkori clevelandi lelkész temette, mert Sima református vallású volt. A róm. kath. magyar parókián feküdt Sima ravatalon és a református templomból temették el a painsvillei temetőben. Hegyi plébános, a régi meghitt barát és fegyvertárs a református templomban mondott gyönyörű beszédet az elhunyt barát koporsója felett, amiért meg is támadták egyesek.“ Az én visszaemlékezéseim Amerika nagy költőjének visszaemlékező, kegyeletes cikkéhez odafűzök egy-két emléket a magam életéből. Én mint fiatal újságíró ismerkedtem meg Sima Ferenccel Szentesen. Ő negyvennyolcas függetlenségi harcos volt. Én pedig a 48-as szocialista párt lobogóját bontottam ki Szentesen. Sima Ferenc akkor már nem volt képviselő. Fel sem léphetett újra. Maga helyett a megboldogult Molnár Jenő budapesti ügyvédet ajánlotta. De amikor Sima Feerenc Szentes piacán egy alkalommal végighallgatta az én programbeszédemet, gondolom 1900-ban, beszédem végén odajött hozzám és ezt mondotta: — Édes öcsém, a te elved az igazi. A te programod az, amellyel valóban ennek a szegény magyar népnek a javát szolgálni lehet és sorsát meg lehet javítani. Hazafias is vagy. Melléd állnék, öcsém, ha már le nem kötöttem volna magam Molnár Jenőhöz, így azonban csak erkölcsileg támogatlak. Szavának ura is maradt Sima Ferenc. Szentesen nyomdatulajdonos volt. Nyomdáját rendelkezésemre bocsátotta és megtörtént az a különös eset, hogy ugyanabban a nyomdában nyomták ki a 48-as Kossuth-párt falragaszait, röpiratait, körleveleit, amelyben Mezei Vilmosét, a szocialista ellenjelöltét nyomták. Itt nyomattam ki füzetalakban programbeszédemet, amelyet ezer és ezer példányban szórtam szét Szentesen és a környező vidéken. Sima Ferenc soha nem tagadott meg. Barátságát irántam mindig megőrizte. Van még egy régebbi emlékem is vele kapcsolatban. Amikor a Darányi-féle munkástörvényjavaslatot tárgyaltak a képviselőházban, Sima Ferenc vállalkozott arra, hogy megobstruálja egyes-egyedül ezt a törvényjavaslatot. Ugyanis a földművesmunkások munkaszabadságát korlátozta ez a törvényjavaslat. El is nevezték akkor „rabszolgatörvényjavaslatnak“. Ez ellen szállt síkra abban az időben Sima Ferenc. Szavának állt. A törvényjavaslat minden paragrafusához felszólalt. Napokig egyedül egymaga akadályozta meg a törvényjavaslat megszavazását. Igaz, hogy mialatt bent, a budapesti Sándor utcában levő képviselőházban tárgyalták a törvényjavaslatot, odakint, a képviselőház előtt, a múzeumot környékező parkban ezer és ezer ipari munkás éljenezte Sima Ferencet, a beugorta az akkori kormányt és tiltakozott, a Darányi-féle földmunkásjavaslat megszavazása elején. A vége az volt, hogy a képviselőháznak többsége Sima Ferenc tiltakozása ellenére is, megszavazta a törvényjavaslatot. De Sima Ferenc ezzel a bátor magatartásával is bebizonyította, hogy rendületlenül a földmunkás nép szolgálatában áll. Szomorú, hogy ez az igaz magyar ember, hazájától távol, nyomorban, elhagyatva halt meg, önmagát becsülné meg Szentes magyar népe, ha ennek a hű fiának szobrot emelne Szentes főterén. (VÉGE.) Budapest, 1938. július 3. 27. szám. NEHÉZ DOLOG JÓ HAZAFINAK LENNI A hegyközségi törvényjavaslat tárgyalásánál nem egy felszólaló honatya azt hangoztatta, hogy több bort kellene fogyasztani a magyar, népnek, hogy a szegény szőlőtermelők boldoguljastak. Ezt írja a „Páriát" is. Mert az a baj, hogy terem a bor, de nincs ára. Nincs elég fogyasztás. Lám, Kenderes! Kovács Mihály, Kenézkemény—Ripkaújfalun hazafias kötelességének vélt eleget tenni, amikor borból alaposan felöntött a garatra. Holdvilágos estén, cigánymuzsikával tántorgott utána haza, önérzettel, mint aki hazafias kötelességének eleget tett. Otthon azonban, amint ez képünkön látható, nem a legbarátságosabb fogadtatásban részesült. Egyszóval nehéz dolog jó hazafinak lenni. Vége a kerékpárlopásnak Még május elején adta ki a belügyminisztérium új kerékpárrendeletét, amely alaposan megrendszabályozza az eddig meglehetősen szabadon cserkésző kerékpárosokat. Ennek a rendeletnek gyakorlati életbelépésétmost készíti el a belügyminisztérium. A kerékpárrendelet legfőbb célja az elszaporodott kerékpárlopások megakadályozása. A rendelet gyakorlati végrehajtásánál az illetékesek megállapodtak abban, hogy a 15 centiméter hosszú és ugyanilyen széles zománc rendszámtáblát a kerékpár hátsó részén a sárhányóra fogják rászerelni. Ebből következik, hogy minden kerékpárra sárhártyát is kell szerelni, ami bizony újabb költségtöbbletet jelent a szegény kerékpárosoknak. Október elsejéig minden kerékpárt el kell látni rendszámtáblával és fényképes igazolvánnyal. Ettől a naptól kezdve rendszeresen ellenőrzik a kerékpárosokat. És jaj a gyanús bicikliseknek! A kerékpárok adásvételét is megszigorítja az új rendelet. Az eladónak és vevőnek együtt kell megjelennie a legközelebbi rendőrőrszobán és itt kell bejelenteni a tulajdoncserét.. Ezáltal lopott kerékpár értékesítése majdnem lehetetlenné fog válni. INGYEN portómentesen küldök kisgazdáknak értékes, tanulságos könyvet a sertésvészbaromfivész kiirtásáról, az egészséges állatnevelésről. Markbreiter József BUDAPEST, VII., NEFELEJTS UTCA 4.