Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-07-01 / 150. szám

A békéért küzd, a dolgozók érdekeit védi A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG A főistkári jelentés vitája a milánói kongresszuson A résztvevő nemzetek színeivel díszített Palazzo del­ Arte hatal­mas termében nyílt meg a Szak­szervezeti Világszövetség II. kon­gresszusa. A megnyitó után a kongresszus tíz elnököt választott. A mandátum­vizsgáló bizottságba magyar részről beválasztották Ha­­rustyák Józsefet. Louis San­lant, a Világszövetség főtitkára hatalmas beszámolójára került ezután sor. Beszéde elején részletesen bizonyította, hogy a Világszövetség hatékonyan küz­dött az 1945-ben­ elfogadott alap­okmányban lefektetett célokért. Támogatta a munkásokat szociális és ipari téren. Felemelte szavát a fasizmus jelentez­ése ellen," mert fasszm­us a szakszervezetek szét­zúzása". Megbélyegezte a háborús uszító­­kat, a kapitalista monopóliumok ügynökeit, az imp­riatizmus világ­uralmi törekvésé­t, hangoztatta, hogy a­ népek egyesült erejével megőrizhető a béke. Védte az Egyesült Nemzetek Szervezetét létrehozó elveket. Mun­kálkodott azon, hogy a Világszö­vetség ipari szakosztályai megala­kuljanak. Védelmezte a demokra­tikus szabadságjogokat. Munkájá­nak eredménye, hogy sok ország­­ban javult a szervezett munkásság helyzete. Igen sok esetben lépett fel a szakszervezeti jogok védelmé­ben. Küzdelme nyomán vették fel a munkanélküliség kérdését a július 5-én Genfben megnyíló gazdasági és társadalmi t­nács ülé­sére is. Támogatta a nemzeti szak­szervezeteket és dolgozott, azon, hogy kiszélesítse a nm­­zetközi szakszervezeti mobiiklmst. Szilárdan a Világszövetség mögött A főtitkár az eredmények össze­­­ foglalása után megállapította, hogy ] mindennek ellenére az önv­e­gi-­­ latra is szükség van, mert ,,a mi­­ jelszavunk: mindig jobban ma,­­ mint tegn­ap és mindig jobb­an a jövőben, mint a múltban Ráma- " látott azonban a romboló kritika bomlasztó hatására s majd rátért az ilyen bírálókra. A kapitalista kormányok támadták a Világszövetséget, a Világszövet­ségen belül pedig a munkásáruló szakszervezeti vezetők­re támo­gatták a Világszövetséget azok a kormányok, ahol a munkásosztály­a van uralmon. Foglalk­ozott a jobb­oldali munkásárulók szerepével, szovjet és kommunista ellenességük­kel és hangsúlyozta: ,,70 millió szervezett dolgozó nevében jelent­jük ki, büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink sorában van a 28 és félmilliós Szovjet Szakszerve­zeti Szövetség. Egyetlen „reformista“ Szakszer­­­vezet sem tud m­egközelítőleg sem hasonló „reformot“ felmutatni, mint amilyen hatalmas sikereken valósítottak meg a világ első szo­­cialista államában. Nyomatékosan rámutatott arra, hogy a szakadá­sok működése nem felel meg a munkások érzelmeinek, mert a vi­lág munkásainak túlnyomó több­sége Szilárdan áll a Világszövetség mögött. Megállapította ezután, hogy a szak­mai tagozatok létesítése jelentős lépés előre. A munkásmozgalom növekvő ereje foglalkozott a kongresszusnak a­­ béke védelmében kifejtendő fel­­­­adataival. A kongresszusnak foko­­­­zott figyelmet kell fordítania két­­ veszélyre: a gazdasági válság és a háború veszedelmére. A nemzet­közi munkásmozgalom alakulása megmutatta: a munkásmozgalom növekvő erejét semmiféle hatalom sem tudja szétzúzni. Elsőrendű feladat a nemzetközi munkásmozgalom akcióegységének biztosítása. A szervezett­­munkások nem tűrik, hogy rés támadjon a nemzetközi munkásszolidaritáson. Az egységbontók ellenére négy év alatt 65 millióról 75 millióra nö­vekedett a Világszövetség tagjai­nak száma. Saigent végül felhívta a kon­gresszust, tegye magáévá a meg­valósítandó feladatokat: a mun­kásosztály nemzetközi egységét, a békéért folyó küzdelem elmélyíté­sét és a dolgozók érdekvédelmét. Csütörtökön délelőtt a Szak­­­­szervezeti Világszövetség II. Kon­­­­gresszusa a főtitkári jelentés vitá­­­­jával folytatódott. Az egységbontók A Szovjet Tájékoztató Iroda megállapítja: az imperialisták a munkásosztály egységében egyik legnagyobb akadályt látják arra, hogy rabló terveiket megvalósít­hassák. Rámutat a milánói világ-­­ kongresszus jelentőségére, majd leleplezi, hogy a brit szakszerve­zeti kongresszus főtanácsának ve­zetői a Világszövetséghez hű szak­­szervezeteket ki akarják zárni a kongresszusból. Leleplezte a Mar­­shall-sza­kszervezetek egységbontá­­sát, június 25-én kezdődött genfi értekezletük azonban megmutatja máris a köztük lévő ellentéteket. Ezért hangsúlyozzák az értekezlet „tisztán kísérleti, konzultatív jel­legét“ ... a japán és a német szakszervezetek jogaiért. Rámutatott arra, hogy a nyugati övezetekben akadályozzák a Világszövetség tevékenységének kibontakozást.­­ Az imperiálszék, a munkásosz­tály egységének megbontói arra­­ törekszenek, hogy egyengessék az­­ utat a háborús uszítók számára. A kapitalisták támadást indítottak a demokratikus szabadságjogok ellen. Szolovjev ezután vázolta a szak­szervezeti egységbontók aknamun­káját, szabotázsukat a Világszö­vetségen belül, majd megállapí­totta, hogy a munkásárulók terve kudarcot vallo­t. A Szakszervezeti Világszövetség szilárdabb, mint valaha. Javasolta a főtitkári jelen­tés elfogadását. A Vlágszövetség­nek m­­eg kell bélyegeznie a szaka­­dárok úgynevezett nemzetközi szer­vezetét. Javasolta, a kongresszus intéz­zen felhívást a nyugati szakszer­vezetek munkásaihoz, hogy alakít­sanak bizottságokat a Világszövet­séggel való együttműködés érde­kében. Le kell szögeznünk, h­­­ogy a Világszövetség nyitva­­ill minden ország szakszerv­ezete számára. Teljes jogú képviseletet kell köve­telnie e Világszövetségnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Sz­­ovjet beszédét óriási taps­vihar fogadta, világ­szervezett dolgozóinak foga­­dalomtétele a béke megvédésére és kérlelhetetlen harc a háborús uszító imperialisták ellen. Üzen­jük, hogy tántoríthatatlanul kö­vetjük Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás útmutatásait a szocializ­mus építésében — írják a diós­győri gépgyár dolgozói. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége táviratában bensősége­sen köszönti a Szakszervezeti Világ­kongresszust, amely az egész világ dolgozóinak harcos összefogása lesz a Szovjetunió oldalán a háborús uszítók ellen, közös célunkért a jobb élet és a tartós béke érdeké­ben.­­ A Hofherr-gyár, a Vasbetongyár Építési Nemzeti Vállalat, Magyar Közalkalmazottak, Ózdvidéki Bá­nyászok, Lippai Gőzfrkrésztelep, Zala Vármegyei Szakszervezeti Bi­zottság, Istvántelki Főműhely, Szi­getvári Fehér malom, de a többi üzemek és szakszervezetek dolgozói is leveleikben és távirataikban va­lamennyien azt hangsúlyozzák, hogy éberen őrködnek a népi de­­mokrdeia elért eredményei felett, továbbfejlesztik a szocialista ter­melést, hogy ezzel biztosítsák a béke védelmét. A Világszövetség nyitva áll minden szakszervezet előtt — mondotta Szolovjev szovj­et kiküldött Szolojev, szovjet szakszervezeti kiküldött hozzászólásában méltatta a Szakszervezeti Világszövetség munkáját. Hangoztatta, hogy a Vi­­lágszövetség erősíti és fejleszti a nemzetközi proletár szolidaritást. A szakmai tagozatok jelentős állo­mást jeleznek a nemzetközi mun­kásmozgalomban. A Világszövetség síkra száll a Címváltozások gyors és pontos elintézése érdekében kérjük­­. Előfizetőinket hogy az új cím bejelentésekor régi címüket is közölni szíveskedjenek. SZABAD SZÓ KIADÓHIVATALA. A magyar dolgozók üdvözlik a milánói kongresszust A Szakszervezeti Tanácshoz le . világ szervezett munkásságát kép­vet­ek és táviratok tömege érkezik,­­ viselő Szakszervezeti Világszövet­­, amelyekben az ország dolgozói ha­­j­ség milánói kongresszusát h­i­talmas lelkesedéssel üdvözlik a — Legyen ez a kongresszus a Hazánkba visszatérve felhasználjuk a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokat A magyar parasztküldöttség a szovjet földművelésügyi minisztériumban A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség befe­jezte látogatásait. Parasztküldöt­­teink nagyjelentőségű tapasztalato­kat szerezve visszaérkeztek Mosz­kvába, ahol a szovjet földművelés­­ügyi minisztérium fogadást rende­zett tiszteletükre. A küldöttséget Labanov szovjet helyettes föld­művelésügyi miniszter és a mi­nisztérium több vezető tisztvise­lője fogadta. A magyar parasztküldétek nagy lelkesedéssel beszéltek a Szovjet­unió különböző vidékein tett láto­gatásaikról. Már otthon igen sok jót halottam a szovjet kolhoz­parasztok életéről — állapította meg Nagy Gábor, a küldöttség egyik tagja —, de amit itt láttam, az felülmúlta minden várakozá­som A gépek és a tudomány ered­ményeinek felhasználása nem­csak magasabb termést bizto­sít, de megkönnyíti a földmű­ves dolgozók munkáját is. A szovjet dolgozóknak sikerült le­győzni a természetet és már a szá­razság sem félelmetes számukra. Ezután Erdei Mihály a küldött­ség nevében megköszönte a kór­­hozparasztoknak és a szovjet föld­művelésügyi minisztérium kép­viselőjének a meleg fogadtatást. — Több mint egy hónap múlt el — mondotta —, hogy átléptük a Szovjetunió határát. Azóta kül­döttségünk sok helyre látogatott el és saját szemével látta, milyen tisztelet veszi körül a kolhozfalu dolgozóit Meggyőződtünk arról, hogy a mezőgazdaság felemelkedé­sének egyetlen útja a parasztok kollektív tömörülése. Éljen a szovjet és a magyar nép barátsága! Éljen a nagy Sztálin — fejezte be lelkes tapssal fogadott beszédét Erdei Mihály. A szovjet tudományos dolgozók nevében Jakuskin akadémikus üd­vözölte a­ magyar parasztküldöttsé­­get, majd Labanov helyettes föld­művelésügyi miniszter szólalt fel. — Amit Önök láttak —mondotta — csak egy része annak a hatalmas , munkának, amely országunkban­­ folyik. 234.000 kolhozban és számos­­ gépállomáson sokszázezer gép köny­­nyíti meg a földművesek munká­­­­­át. A szovjet kormány, a párt és­­ Sztálin elvtárs nagy gondot fordít­­ a kolhozrendszer felvirágoztatá­sára. Nagyon fogunk örülni — mon­dotta végül —, ha tapasztalataink hasznosak lesznek az Önök mun­kájában­ „Rendkívül sokat tanultunk" Parasztküldötttink legutóbb meg­látogatták a ramoni szelekciós kí­sérleti állomást, ahol elsősorban új cukorrépafajták kitenyésztésén dolgoznak. Az állomás vezetője elmondotta: a szelekciós állomáson Jakuskin, az ismert akadémikus tanítványa Velikt Mazjumov, a mezőgazdasági tudomány doktora a háború után új cukorrépafajtát kísérletezett ki. Erről a szovjet cukorrépatermelők a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak. Ez a fajta még a voronyezsi kerü­let aszályos időjárási feltételei mellett is átlag 4—500 mázsás hét­táron­kénti termést ad. Kazahsztán, Kirgizia és Üzbegisz­tán öntözött ültetvényein a ter­mésátlag az ezer mázsát is meg­haladja. Az új cukorrépafajta cu­kortartalma 22 százalék. Nálunk a legjobb cukorrépafajtának alig 20 százalék a cukortartalma. A Szovjetunióban tehát 22 százalé­kos cukortartalom mellett például 500 mázsás cukorrépa, érmés ese­tén hektáronként 110 mázsa cukrot nyernek.­­ Az állomás egész szelekciós munkájának alapja a micsurini agrobiológiai tudomány, amely megnyitotta az utat az élő termé­szet tervszerű átalakítása felé. Jel­mondatunk — amint az állomás ve­zetője megállapította — Micsurin jelmondata: Nem várhatunk kegye­ket a természettől, azokat elvenni a mi feladatunk. — Hogyan sarjadnak az Önök vetőmagjai? — érdeklődik ezután Boros Gergely, a küldöttség egyik tagja. — A vetőmagok 90 százaléka ki­sarjad — válaszolja Szavcsenko. — Érdekes — mondja Boros Gergely —, az elmúlt évben mi az Egyesült Államokból kaptunk oil k­orr­upa - ve­t­őm­agoka­t Ezek mind­össze 60 százaléka kel­ ki. Az idén viszont már szovjet vetőmagokat használ­­ tunk, amelyeknek valóban 90 százaléka kelt ki és jó termésátlagot ígér. — A ramoni kísérleti állomás földjein több új gabonafajtát is sikerült kitenyésztenünk — foly­tatja a beszélgetést Zeja Kulcsic­­kaszt, a gabonanemű- és hüvelyes­­félék szelekciós osztályának vezető munkatársa. — A szovjet növény­­nemesítők azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy olyan vetőmago­kat biztosítanak a kolhozok és szovhozok számára, amelyek ellen­állóképesek az üszkös megbetege­désekkel szemben és jól állják a nagy hőmérsékleti különbségeket, a téli erős fagyokat és a nyári tik­kasztó meleget. E terményeknek ezenkívül mind liszt, mind dara­formájában több más kiválósággal is kell rendelkezniük. Nálunk ma már vannak ilyen fajták. A beszélgetés befejeztével a ven­dégek elindultak, hogy meggtekint­­sék az állomás gazdaságát. Külö­nösen nagy volt az érdeklődés a ramoni állomás által létrehozott nagykalászos búzafajták iránt. — Ez aztán a búza! Ilyen kel­lene a mi földjeinkre is — kiáltot­tak fel a küldöttség tagjai. A szovjet tudósok a néppel együtt a népért dolgoznak A földek és a fiatal erdőtelepí­tések megtekintése után a vendé­gek átmentek az étkezőbe, ahol tea mellett folytatták a beszélge­tést. A magyar parasztok szinte elhalmozták kérdéseikkel az állo­más tudományos munkatársait. A beszélgetést nem egyszer félbesza­kította az éljenzés és a jókívánsá­gok Sztálin és Rákosi Mátyás tisz­teletére. Somos András rövid be­szédében a következőképpen fog­lalta össze benyomásait: — Minket, magyar földművelő­ket, mindeneké­őtt annak a szelek­ciós munkának rendkívüli aránya lépett meg, amelyet Önök ezen az ezer hektárnyi területen folytat­nak. Saját szemünkkel győződ­tünk meg arról, hogy a Szovjet­unióban a tudományos kísérleti intézetek munkája a legszorosabb kapcsolatban áll a mezőgazdaság­gal és hogy a szovjet tudósok a néppel együtt és a népért dolgoz­nak. Tudósainknak és földműve­lőinknek egyaránt van mit tanul­nia a szovjet országban. — Hazánkba visszatérve —mon­dotta végül Somos András — fel­használjuk majd a Szovjetunióban látott munkamódszereket és Ma­gyarországon ugyanilyen minta­szerű szelekciós kísérleti állomá­sokat létesítünk.

Next