Szabad Szó, 1950. július-szeptember (52. évfolyam, 132-144. szám)
1950-07-02 / 132. szám
2 Avatnak az orosházi határban Orosháza, június hó Ha az ember ezen az álmos, nyári délutánon árnyékot keresve, megáll a piactér fái alatt, egyszerre meglát mindent, ami a régi Orosházán „érdekes“ volt. A régi Orosházán, amikor az orosházi nép java csak azzal dicsekedhetett, hogy a legnagyobb magyar faluban lakik. Ha ugyan érdemes volt vele dicsekedni. Egyéb mondanivalója talán nem is akadt, mert zárkózott volt, panaszát magába fojtotta. Azóta persze megszaporodott a dicsekedni való, meg hát a legnagyobb magyar faluból is — város lett. De ez maradjon utoljára. Most, innen az árnyékból csak a régi Orosházára vagyunk kíváncsiak. Még nem érdekel bennünket a város. Az eltűnt múlt Mit látni innen? A Kossuthszobrot körülvevő teret, az emberpiacot. Mert a tér nem a szoborról, hanem emberpiacról volt nevezetes. Ilyen álmos, nyári délutánokon munkát és munkást keresők hangos alkudozása hallatszott. Azt olvasni róla egy régi, bátorhangú faluleírásban, hogy afféle modern rabszolgavásár volt ez, szomorú felkínálkozásokkal... „Az esetről-esetre összegyűlt emberek között nem egy nemcsak a munkára, de a puszta létezésre is aligalig alkalmas, mégis kínálja magát, szemérmetlenül, mint a kikopott utcalány..Leginkább a Rákóczi-telepiek kellették itt magukat. Persze, a Rákóczi-telepet nem látni innen az árnyékból, peddig az is „érdekes“ volt a legnagyobb magyar faluban. Hogyan is látnánk, amikor a falutól mesérce, öthat kilométerre szégyenében a föld alá bujt. A szó szoros értelmében így volt. Csakhogy nem szégyenében, hanem muszájból. A telep lakói maguk bujtatták oda, mert lakni csak kell valahol. Ha nincs mit a föld fölé emelni, hát az ember fogja az ásót s verembe menekül, a hó, eső, meg szél elől. Mint a vakond. Szomorú ez a hasonlat, mégis jól illik a Rákóczi-telepi szegényemberhez, ő is csak ritkán bujt elő a föld alól, leginkább, amikor az emberpiacra ment. És bármilyen messze esik egymástól az emberpiac, meg a Rákóczi-telep, s nagyon összetartozik a kettő. Sok jó nem származott öszszetartozásukból, de hogy nem aludt ki hosszú esztendőkön át 1891 május 1-ének emlékezete, ahhoz nagyon sok közük van kettőjüknek. Hosszú téli estéken arról beszéltek a nagyapák unokáiknak a Rákóczi-telepi odúkban s az emberpiacon néha megcsillant valami a munkát keresők szemében, ami az öregeket arra a napra emlékeztette, a munkást keresőket pedig megijesztette... A kevés szép emlék, természetesen nem tudja elfeledtetni a sok rosszat. Az iga ugyanolyan nehéz marad és az izzadtság-cseppek sem lesznek soványabbak, ha az ember csak a régi emlékek között keres vigasztalást. A szegényember élete nem javul meg azzal. Nem javult meg az orosháziaké sem, amíg a szovjet katona nem segített fellobbantani a hányó parazsat, amely 1891 május 1. óta izzott a bensőkben. Akkor fellobbant s azóta ég, izzik, új embert új várost formál... Peng a kasza a habárban... Legjobb volna most mindjárt megkeresni a régi emberpiac ácsorgóit. Mert a piac nyomai eltűntek. De hol találni őket? Ha az ember kilép a piac fái alól, csak az álmos nyári délutánban szunyókáló várost látja. Ásító, lustán és csendesen elterpeszkedő utcákkal. Mennyivel elevenebb, mozgalmasabb, hangosabb kint a határ. Az érő búzatáblák úgy ringatóznak a könnyű szélben, mintha hívogatnák az embert. „Gyere, vágj már le!“... És peng a kasza, alatta meg dús rendek fekszenek. Itt aztán megtalálni a régi emberpiac valamennyi ácsorgóját, meg a Rákóczi-telep minden lakóját. A „Dózsa“-termelőcsoport búzatáblájában Horváth Józsefet, Sin Sándort, Kollmann Antalt, Keresztes Józsefet, meg a többi Rákóczi-telepit a „Vörös Csillag“-ban, a „Petőfi“, a „Szántó Kovács“, meg a Göbölyhajtó út melletti „Táncsics“-termelőcsoportokban. Persze, beszélgetésre csak kaszafenés közben jut néhány pillanat. A munka sürget! Ma még könnyű benyomni körömmel a kenyérmagot, de holnap bizony a búza túl lesz már a viaszérésen. Mondom, csak egy-két szóra van idő, de nem mond-e minden szónál többet, hogy Horváth József, aki esztendőknek előtte Vízkeresztkor valósággal könyörgött a zsírosparasztnál egy kis munkáért, vagy a téren verítékezve alkudozott krajcárokért, most a magáén arat? Vagy Sin Sándor, aki még tavalyelőtt is a Rákóczi-telepen a föld alá bújt a hó, eső, meg szél elől, most megházasodott a tavaszon, mert a „Vörös Csillag“termelőcsoport házat építettt neki? Kaszafenés közben is a munkájukról beszélnek, a csoport gondjairól, eredményeiről. Egy nap alatt nehéz megállapítani, de könnyű elhinni, hogy az orosházi földmunkás tetőtől-talpig átformálódott az elmúlt öt év alatt. A magának élő, zárkózott, szomorú ember, felszabadulttá, vidámmá, tervezgetővé vált. A forradalmi tűz formálta ilyenné, erőteljessé, magabízóvá. Csak úgy, mint a várost. A városnak ugyan nehezebb olyan nagyot nőni, mint a benne lakó szegényparasztnak. Leginkább a helyénél fogva. Békéscsaba, meg Hódmezővásárhely, a két fejlődő s iparosodó megyeszékhely mellett nehéz szemmel láthatóan nőni. Pedig magában a városban van valamiféle belső, ösztönös erő, amely hol itt, hol ott púposodik ki. De akkor kicsit vissza kell szorítani a „púpot“. Nincs mód, meg hely ahhoz, hogy megérjen. S ehhez a belső ösztönös erőhöz még hozzájön az is, hogy Orosháza vasúti góc. Hetipiacai is olyan nagyok, hogy máshol vásárnak is beillenének... Volna még, amiről írni kellene. Bőven. Nem a vágóhídból, az egy rossz órában született és túlméretezett terv volt. S kár, hogy nem maradt meg, csak tervnek. Mert azt még a legelfogultabb orosházi sem mondhatja, hogy neki egy fővárosba illő „maffaszanatórium“ hiányzik a legjobban? ... Jobb helye van a forintoknak a tanyák felé vezető peres utakon. Hadd kerüljön monori tanya, meg Szentetornya után a többi is közel a városhoz. Mert akkor Orosháza még méltóbb lesz a város névre. Hiába ácsorog hát az ember a piactér árnyékot nyújtó fái alatt. Bizony, nem látni meg innen mindent, ami az új Orosházán érdekes. Annyira megszaporodott a dicsekedni való. Éry József APISCHISKDEIESEK WIMPASSING ballon-, lóden-, esőkabát és gumiáruk szaküzlete ismét csak VI., Sztálin-út 8 (volt Andrássy-út) Tel.: 172-991. Csillárt Vogel csillárüzemtől. Részlet, javítás, felüvegezés, alkalmi vételek, Mária Terézia-tér egy. Zongora, Ehrbar, gyönyörű hangú 2800.2. Márkás zongorák, piandnók, feltűnő olcsón, kamatmentes hitelre is. Rákóczi-út ötven, zongoraterem. ■ Hölgyeim ! Egyszerre 130 közötti munkáját végzi el a „RAPID“ szuper kézikötőkészülék Ára 265.40. Biztos megélhetést nyújt Munkája kézimunka. Minden minta köthető. Kezelése egyszerű. Áruforgalmi kft. IV., Sütő u. 2. félem. 3. Fáj a tyúkszemez Anticors tyúkszemirtót használjon, biztosan elmulasztja. Egy adag 3,80 forint. Nagy drogéria. Budapest, VIII., Józsefkörút 19. Ráismer??? A fővárosi emberek legnépesebb találkozóhelye a villamos. Ezen a meglehetősen szűk területen viszonylag békésen megférnek egymással az emberi nem. Legellentétesebb példányai. Komor, kissé ingerült közömbösséggel egyesülnek abban a törekvésben, hogy a villamos jóvoltából valahová eljussanak. Ez általában sikerül nekik, bár nem mindig simán. A villamoskocsi utasai közül néhány jellegzetes példányt bemutatunk: AZ ÖNZŐ. Maga mellé teszi az ülésre csomagját, aztán ő is elterül. Nem is hinné az ember, hogy ennyire kövér, nem is az. Marad mellette még húsz centi hely, s amikor oda leül valaki, úgy néz arra, mintha személyes ellensége volna. Közben a csomagjából valami folyik. Különben ő az, aki otthon a gyermekei elől megissza a tejet és az asszonynak a vacsorából csak egy kis mártást hagy a lábos fenekén. A KÖZLÉKENY. Rögtön megszólítja a mellette levő utast és elmondja neki, hogy sógorát holnap operálják. Ez gyanakvással, vegyes csodálkozással hümmög. Ha esetleg nem tudja szóra bírni, harsányan azt kérdi: „Kérem, hogyan juthatok el a Bölömbér utcába?“ Erre húszan is megmagyarázzák neki, amit ő hálásan és figyelmesen hallgat. Elégedetten néz körül, célját elérte, foglalkoznak vele. Egyébként a Bölömbér utcában született. PISTUKA. Hat éves, de anyukája kettőt letagad belőle, hogy ne kelljen gyermekjegyet váltania. Pistuka korát meghazudtoló elszántsággal tör az ablak melletti üléshez. Az sem zavarja, hogy ül ott valaki, Pistuka ártatlan kedélyességgel áll a néni combjára. Néni csak otthon veszi észre, hogy Pistuka előzően az aszfaltos bácsi munkáját tanulmányozta, s ennek emléke cipőtalpáról néni fehér vászonszoknyájára került. Tisztítóba adják. Nem a gyermeket, hanem a szoknyát. 1950 július . l közmondásraatt cuzifyeuz&áfy Az elmúlt hét eseményei közül az alábbiakat világítjuk meg egykét közmondással. ELSŐ KÉRDÉS: Truman és Acheson Dullest nemrégiben Japánba küldte diplomáciai tárgyalások folytatására. Dulles Dél-Koreában is „megfordult“, három héttel azelőtt, hogy a délkoreai bábkormány megtámadta az Északkoreai Demokratikus Köztársaságot. Mi a véleménye Truman és Acheson küldöttjének „látogatásáról“? FELELET: Ha az erdögy nem mehet személyesen valahova, a segédjét küldi maga helyett. MÁSODIK KÉRDÉS: Az imperialisták mindig szomorúak és lehazudják a csillagot az égről, ha a népi demokráciák egy-egy újabb gazdasági sikerének híre eljut hozzájuk. Mit gondol, mi ennek a magyarázata? FELELET: Az Irigy mindig szomorú, akár őt érte valami rossz, akár most valami jó. HARMADIK KÉRDÉS: Egyesek még mindig úgy vélekednek, hogy a kulákok ellen vívott küzdelmet „óvatosabban“ kellene vinni, lehetnek „jó“ kulákok is, akikből idővel jó demokrata válhat. FELELET: Kutyából akkor lesz szalonna, amior a botból beretva. NEGYEDIK KÉRDÉS: A világ népeinek békeküzdelme a békeívek aláírásánál is egyre nagyobb méreteket ölt. Nem húzódozik az aláírás elől senkisem, legfeljebb helyenként a papok. Miért? FELELET: Csak a tisztelendő urat kell kínálni ,a többinek úgyis van magához való esze. ÖTÖDIK KÉRDÉS: A Vatikán urai évszázadokon át következetesen a Pius (kegyes) nevet választották. Mi lehet ennek az oka? (FELELET: A lator mindig szereti a jámbor nevet. traktor története Szelíd, kékszemű, markáns arcvonású férfi áll a szaratovi mezőgazdasági kiállításon, furcsa „szörnyeteg“ van mellette „az „önjáró“. 1889-ben vagyunk, a gép, amelyet Fjodor Abramovics Blinov alkotott, most állja ki a nagytekintetű méltóságok kritikáját. •A hólyagfejű cári méltóságok nem is sejtik, hogy a történelem egyik legkiválóbb alkotója áll előttük, szerényen gépe mellett. Az első traktor nem nyerte meg az „illetékesek“ tetszését. Volt Blinovnak ezen a kiállításon egy másik találmánya is, egy tűzoltó-fecskendő, ezért ezüstérmet ítéltek neki. „Dobja galambocskám a tóba!" 1896-ban vagyunk, a nizsegorodi kiállításon. Ide is elhozta Binov traktorját. Most más méltóságok mustrálgatták fejcsóválgatva a gépet, s nagy kegyesen meg is dicsérték a „traktor elkészítése kapcsán kifejtett munkaszeretetéért“. Blinov tudta, hogy gépének mi a jelentősége, s mikor megkérdezte, hogy mi történjék a géppel, az egyik méltóságos így válaszolt: „Dobja galambocskám a tóba.“ Így intézte el a cári Oroszország a traktor feltalálóját, aki 1878-ban alkotta meg az első lánctalpas traktort. Harmincnégy évvel azelőtt, mielőtt az amerikaiak legyártották volna a maguk lánctalpas traktorát, Blinov arra a sorsra jutott, amelyre a népi tehetségek jutnak a kapitalista országokban. Egészségileg tönkrement. Tuberkulózisban halt meg. De az általa megalkotott gép, tovább élt- Ezt javították és tökéletesítették Blinov tanítványai, így J. V. Mamin, a tehetséges traktorszerkesztő is. A traktor Blinov találmánya, a Nagy Szocialista Forradalom után indul hódító útjára a Szovjetunióban. Ma már százezerszámra berreg a szovjet földeken és legjobb segítőtársa a kolhozparasztoknak. Hogy milyen jelentősége van Blinov találmányának arra csak egy példát említünk. 1949-ben 150 000 új traktort adtak a szovjet mezőgazdaságnak a szovjet gépgyárak. Vessünk egy pillantást a traktor magyarországi honfoglalására. Az első adatok 1909-ből valók és a gőztraktor megjelenéséről szólnak. Mezőhegyesen rendeztek a hazai főurak 1909-ben talaj művelőgépversenyt. Akiknek Blinov alkotta ... Ott sürgölődtek „a haladóbb“ nagybirtokosok és a gőzgép munkáját figyelve, nagy fantáziát láttak benne. Rögtön megállapították, hogy ezt a gépet kiválóan felhasználhatják a nép ellen a mezőgazdasági munkabérek letörésére, a parasztok további kiuzsorázására. Ezt csak az élelmesebb kapitalista hajlandóságú földbirtokosok állapították meg, az ostobábbak nagyképűen legyintettek rá. 1912-ben már megjelenik az első néhány benzinmotoros traktor nálunk is. Kizárólagosan nagybirtokosok használják, meg néhány kulák, mind a két fajta traktortulajdonost közös cél vezeti: traktorral a nép ellen. És most vegyük elő friss emlékeinket, miután már 100 gépállomás traktorai dolgoznak a népi államunk földjén, az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezeti csoportban és a még egyénien gazdálkodó parasztoknál. Mindnyájan tudjuk, hogyan fogadták azok a traktort, akiknek számára Blinov megalkotta, hogyan fogadta a dolgozó nép. Lelkesen, boldogan köszöntötték a traktort, azt a gépet, amely boldogságukat munkálja, amely munkájukat könnyíti.