Szabad Szó, 1951. január-június (53. évfolyam, 159-25. szám)
1951-01-07 / 159. szám
- --2 SfK/.VE, « íí'/|/í/ nemes liiiUn igij száll egy köHOtArsHAoz: — Bardtom, mikor a könyvedet olvastam, elalunlom. pn aztí 41,mod, trim, hogy megtfít a könyvedés ötvösöm s annyi)ai tintám, hogy fiilébredtem! / ■.. . ■'* Shaw, a nemrég rlhiuuyl kiváló iró kori és egyszer előkelő társaság vitatkozott: lettél.r. szerelmi bánatin tiehihalnir Matt: kijelen, tette, hogy szerinte. — igen.-e.ki lett egy bárdija — mondta ---, aki szenvedélyesen szereti.il egy leány!, az nem viszonozta az érzelmeit is a fitt — meghall. .ifikor a társaságbeli »finom« hölgyek és »urak« már kiadásán bolyongtak és szpítoztak. Sima, csendesen megjegyezte : — Csak azt akarom idén hozzá, fűzni, hogy -a haláleset körülbelül só évvel később következett be. Ingres, a Will. század egyik legnagyobb franzia festőművésze bizonytalan kongt francia oivalhölgy képmását készítene. S kényes duma, hogy érzékeny lelkűinél fittig, tatán, khikírán együtt örökítette meg magát. A művész unottan dolgozott a munkán, a karcsú, csudamód kikészített dinatbáb és izmos fiacskája kínos lassúsággal kelt életre a vásznon. Egy nap a szépasszony egyedül jelent meg, gyermeke nélkül. — Holtan a kicsike ! érdeklődött lagymatagon « festö. — Behívták hadgyakorlat.ru. - mondta a hölgy. — Ugyanis hadnagy már a dragonyosoknál . * !'• Sknyd George, az ismert, sól hírhedt angol politikus nagy ellenzője ivott., az egykori 'iévfrdgeit cz.mozgalomwl.'amely itídmlérben a.nők éppén fógtískdlsürri törekedek. » SaOfriA vimw-:. letm kiáltotta Lloyd George felé egy csontos, hanyagul öltözőtt öregasszony ■ — Ha maga, síre, az uram lernte, mérget adnék Unnek! ■— Ha én tényleg az ön férje lennék, Madame — vAUtixeta nyugodtan Lloyd George —, létorázás nélkül be is venném. M. Bubennov: A nagy erő atkhajil Bubennov »Fehér nyiffa« című könyvéből közöljük ez alábbi részletet. A kiváló szovjet írónak ez a munkája a Nagy Honvédő Háború első idejéről szól. Néhány ember elszaladt megkeresni Oszip Mihailov eset. Hamarosan jelentette valaki az ajtóban: — A lóváílóban van! — Mit keres ott? —■ kérdezte Jerofej Kuzmics. — Ott ül és sir! A nélkül, hogy összebeszéltek volna, az oshovknák, kitódulak az udvarra. A lóistállóból, nehézkesem mankósbotjára támaszkodva, kiépett Oszip Mihajlovics. Mögötte sápadtan, rémült appal, Jara K'ksravij. Hóna alatt tarva az irattáskát, megállt a lóistálló ajtajából. Oszip Mihajlovics pedig előrelépett, szemét Jerofej Kuzmicsra függesztette, nem szégyelle könnyeit. — Nos, mi történt? — kérdezte rekedten. — Az önálló élet felé húz.-9 szived? Nem bírta ki a beled? Jerofej Kuzmip*elébe ment a gazdasági Intézőnek. .. Nem arról folyik a szó., — Hát miről? — Oszip Mihaj- Ijovics könnyein keresztül engesztelhetetlenül, hetykén nézett. — Vagy nem tudnád, mit csinálnak a németek? Fényes nappal! Minden lisztünk - seprő a'á korúi’, a portákon — tűz! Bevárjuk ezt? — Ők gyűjtik össze- Ők fognak telelni érte! — mondta rekedvén a gazdasági tetéző. Minek hordjunk szét mindent? Ki tudttétok nyujtati a kezetek« a közvagyon felé? — a gazdasági intéző rámutatott a lóistállóra, a kopszínre és a fészerre, amelyben a gépek állottak. — Mi ebben a te személyes tulajdonod, Jerofej Kuzmics? Mit kérést te meg ebből' — Gondod csak meg? Mi ebből a tied, Gsernyavtan? Mi a tied .. hogy is hívnak... hát a te részed, Fetinya? Itt minden közös. Közös. — Elnyújtva mondtaki ezt a szót, kihúzta a nyakát s körüljártatta tekintetét. Hogy lehet ezt darabotra tépni? .Inkább tépjétek szét a k’.'komét! Nesztek, tépjétek szét! — a tömeghez lépett. Tépjétek szét, de amíg én élek, ehhez a vagyonhoz senkitsem engedek és a magtárkulcsokat nem adomki. A falusiak meg se moccantak és halgattak. Jerofej Kuzmicsnak valami furdalta a szivét: nem jó dolog a hallgatás. — A-á, no lám! — és Jerofej Kuzmicsot egyszerre elöntötte a pír személyei odalépve a gazdasági intézőhöz, fogai közt kiáltotta: Kinek őrzed ezt a vagyont? A németeknek? Amim idejönnek, azonnal viszik, így van? Oszip Mihajlovics sánta lába reszketni kezdett. Kissé megtántorodott s majdnem kiejtette kezéből munkásbotját. Sápadtan, megsemmisülten, haragosan nézett bozontos szemöldöke alól Jerofej Kuzmics szeme közé és ajkát elgörbítve, rekedten kiáltotta: — Micsoda ember vagy le? Pondtós dögi vagy!" . .--..Nenyúlj hozzám - dörgölt rá Jerofej Kuzmics Aszip Mihajlovics kihúzta a zsebéből a kulosokat, dühösen Jerofej Kuzmics lába elé dobta, mankósbotjával dobbantok, aztán görcsösb ,sétfütva, bement a lóistállóba. Jerofej Kuzmics reszkető kézzel fölemelte a kulcsokat, a tömeghez fordult: — Na és? Most kezdjük az osztozkodást? — Kezdjük csak el, ne halogassuk! — szólt sietve Csernyavkin A tömegből férfias léptekkel Makarha lépett előre, aki egész idő alatt hallgatagon figyelt. Energikus arca nyugodt, szigorú volt és sötét, még egészen fiatalos szeme egyenletesen és erősen ragyogott. Jerofej Kuzmics, tudta, hogy nászasszonya volt az utóbbi időben az asszonyok közt a szóvivő és a szíve megremegett. — Nászom uram, hiába sértetted meg Mihajovicsot! — mondta Makarika nem hangosan, de keményen. — Senki se éiszi azt, hogy ő a németek számára tartogatja mi vagyonunkat. Akármit tegyünk is itt az udvarban, mindenben benne van az övére. Hogy adhatná ki? Add csak ide a kulcsokat! Jerofej Kuzmics zavartan adta át a kulcsokat. — Mihajlovics! — kiáltotta Makariha a gazdasági intéző után. Nézd csak, gyere vissza! Fogd , ku,csak«! A sárba nyomva mankósbotját, a gazdasági intéző alázatosan viszszajött és Makariha zörgetve a kulcscsomót, éles hangon kijelentette: — Szétosztás pedig, nászomuram nthi lesz! Felejtsd el ezt a szát! Szeme, egész fiatalosan .■ragyogott. Felejtsd el! Valamennyiünknek lesz áradna a keze, ha elkezdenénk osztozkodni. Ami közös verejtékünkből teremtődött, azt ne szaggasd darabokra! Jól mondom, asszonyok? Barátságosan felélték. — Jól mondtad, Markow, jó! mondtad! — Nem kívánjuk és kész! Azért is jöttünk, hogy ezt megmondjuk! — Még mit ,ki nem talál? Szétosztás! Na nézd csak! Oszip Mihajlovics odaért. Itt varrnak a kulcsok mondta hozzálépve Makarisa. Jerofej Kuzemcs szakádét a szél felé fordította: — Az'Tesz belőle, ítászom-asszonyom, hogy elvesztegetjük a vagyont. — Miért vesztegetnénk el? — Azt hiszed — megmarad? — Itt nem marad meg — hagyta rá Makariba. Ha ezen az udvaron marad, mind elveszett! Különösen a vetőmag. — Én is így okoskodom! — Ha így okosikixisz is, de mégsem egészen jól! — válaszolta Makariba keményen. Itt az udvaron semmit sesti szabad hagyni. Még ma szét kell hordani a házakhoz megőrzésre, így kell elintézni! Megőrizzük, elrejtjük, ki mit tud, s ha a mieink visszajönnek — megint behozzuk ide. Csak megőrzésre! Elismervény a Fenében! Jól mondom asszonyok? A tömeg hulámzani kezdett és az udvaron helyeslő hangok halaszottak, Szilantyij bácsi pedig, vállait kiegyenesítve, a tömeg fölött belezúgta: Ez aztán rezon! Minek az elismervény? mondta Csernyevtón fogcsikorgatva. —■ Kinek adjuk át? Oszipnak? Szét kel hordani és ezzel kész! ■— Te szökevény, pogány, ne ordíts! — mordult feléje Makariha. — Nézd csak, germgzacskó, kipukkantál? A vagyont jöttél ide szemügyre venni? De sok munkást van benve. Amit én dolgoztam bele-elviszem! Add ki az én ■,részemet, az egész nem sok! — Fügét kapsz, de nem a részedet! ■— Htódd mutogattod rtekems-indította Csernyavkin. Várj csak, én majd mást mutatok nekedt-akarod? — Várj, Jelini — ,ragadta,, meg a karját Jerofej Kuzmics.'Ejtiál egy kopejkát ás öt rubelnyi didrajkodást tiszel véghez- Mit" kiabálsz itt? ■■■■■• Vvö. Jerofej Kuzmics várlava! eltakarva GyernyavkSnt, az aásZofi'yhoz fordult. Megértette,' i'togv4''^'’ Vétesz lássál semmire sem1 ttienfie -és már báTi'ta is, hogy úgy ndkih^ilt. Ha már egyszer nert sikerültj' a dolog, el kell simítani a nyom«ai — Hát miért beszélem ékf-aszszonyok, a szétosztásról^-—mondta békésen, ámbár alig., t'ti^tá' tetni hilragját Makariha elleti,' — Hát azért, rttett ezen 'az úíjváron minden porrá. válik.. De jjjj ifjti^Örzés re átadjuk, aztán. az'j^lf'Ríz. íszélhordjuk, aztán majd' Tüe^Tátjuik. Ha hazatérnek. a, mieijflv • 00111 lesz nehéz visszahordani. B'datjdtok, hogy én eeu nem értem, fg!''éssze, — és hízelegve mondUf fiát ZászZonyának: — 'micsoda ented- várt, nészaszonyom mint egy '■ orsZággyülés neki Nincs idő a várakozásra, kezdj hozzá! Jóváhagytak, 'láss munkához! Gyerimklas SZöhyős*!'' Jerofej Kuzznicsot követve, valamennyien megkönnyebbülten’ ’ zajolgva hömpölyögtek Wsitón a csőszházhoz. Oszipa Mihajlovics mögöttük sántikázva, zörgette a kulcsokat s Makarihára gondolva, ezt suttogta a bajusza alatt: : — Micsoda nagy erő van bélibe! Meg kel adni, nagy erő! ■vicc. S^a/mdS^r Nagy tervekben bontakozik a boldog holnap Díszbe öltözött Moszkva, a haladó világ fővárosa. Ünnepeit a szovjet falvak és városok népe, vidámság és öröm ragyogott minden szemben a mérhetetlen Szovjetunióban mindenütt , a újév napját boldogságban és bőségben köszöntötte a szocialista ember. Volt is mién örülnie, lezárult az ötéves terv utolsó esztendeje s a tavalyi év új sikereket húzon. Nagyszerű ütemben fokozódott az ipari és mezőgazdasági termelés, hatalmas mértékben megnövekedett az ékkatsitreké,a a közszükségleti cikkek előállítása. A dolgozók az ó esztendőben 35 százalékkal több húst, 60 százalékkal több vajat, 38 százalékkal több szövetet vásároltak, mint a háború előtt. Ugyanígy emelkedett más cikkek fogyasztása is- Fejlődés, gyarapodás, növekedés az élet minden területén, az életszínvonal szinte hihetetlen arányú emelkedése — ez volt az 1990-es év, a háború utáni ötéves terv utolsó esztendeje. Ajév napján általában minden ember nemcsak az elmúlt év eredményeit összegezi, hanem a holnapot is kutatja, előre tekint: mit hoz a jövő? Mit hoz a következő öt év? S a szovjet embert ez még boldogabbá, elégedettebbé teszi. Hisz előtte már ragyogó vonásokkal rajzolódik ki a jövő, épül a kommunista társadalom, körvonalait már felvázolták a tervek, a kommunizmus építkezései, a sztálini természetátalakítás. Vegyük csak sorjában,, mit ismerünk ezekből a tervekből, amelyeknek telje&ít®wn.:A szovjet ember már áldozatos munkával dolgozik. LU Először is testet ölt, valósággá válik a gigászi erdősítési terv. Tizenöt évre tervezték, de a szovjet ember felényi harmadnyi idő alatt elülteti a sokmillió hektárnyi erdőt, és 120 milió hektáron teszi jobbá, az embernek kellemesebbé az éghajlatot. VLJ A múlt év második nagy terve, a kujbisevi és sztálingrádi erőmű a Volgán. Húszmilliárd kilowattóra villamosenergia évente. Villamosított kolhoz és szovhoztermelés. Önműködő gyárak, ahol minden munkát villany végez. Tizennégy - millió hektár öntözött föld, ahol már -- akár csak kiskertünkben öntözőkannával - hatalmas csatornák, szivattyútelepek és öntözőberendezések segítségével az ember pótolja az esőt, fittyet hány az aszálynak és megitatja a szomjas földet. Az építkezés már megindult és 1956-ra elkészülnek a gátak, erőművek és csatornák az egész nagyszerű elképzelés, terv bő-, valósággá lesz. I 3 | Újabb terv: a türkmén főcsatorna. Ezerszáz kilométer hosszú, újfolyam a Kara Kum-sivatagon HmmmtMiminiuimnmimimRnHatiiattmnimmDr át. Új városok és falvak. 3.300.000 hektáron zöldely, virágzó mezők és legelők szántóföldek, gyümölcsök, ahol ma még homok, repedezett, sós, szikes föld. sivatag honos. Néhány év és ami ma még a jövő álma — Turkménia középső részét a Kara Kum-sivatagot kedvelt emberi lakhellyé varázsolja a szovjet ember akarata. „ A délukrajnai és északkrími csatorna, a kahovkai vízierőmű is felépül a legközelebb hat év alatt. Újabb 1.5 millió hektár öntözőtt »konyhakert, további 1.2 millió hektár, vízzel dúsan ellátott terület. A felépült víziserővttó többmillió kilowattórányi villamosenergiát ad. Jó tudni, hogy... ... afobelin szó eredettez egy holmsi szövő család neve volt a 18-ik században. ... Idősebb Dumas -Lünden legnépszerübb regényét a »Gróf Monte Cristot.-t négy éven át írta 1841— 1845). . . . Gibraltárt 1704-ben vették birtokukba az angolok s azóta megszakítás nélkül az öviek. Most Francois,a fasiszta Spanyolország diktátora visszaköveteli az angoloktól. ... ha valaki azt kérdezné, meddig kell számolni, hogy az ember egy billióig eléri«, a leleten nagyot elcsodálkozna. Hogy az ember egytől százig számoljon, ahhoz kell egy perc idő. 00 perc alatt 6000-ig, 24 óra alatt 144.000-ig, 7 nap alatt ...4.008.000ig, egy év alatt 52,416.000-ig jutunk és tehát 19.000 év kell ahhoz, hogy 995.908.000.000-hoz eljussunk, ami még nem is tesz egész búctót. De hogy illáig jussunk, éjjel-nappal kétlem- ésemötül és a nagy számokat, éppen olyan rövid idő alatt, kellene kimondani, mint a kicsiket. i kommunizmus nagy építkezéseinek sztálini korszakát, ahol az ember már elfoglalta méltó helyét, sorsának és jövőjének ura, a természet parancsoltja. A szovjet ember büszke a megtett útra, s az elmúlt esztendő sikereire, de bátran néz a jövőbe, amely el hozza minden dolgozónak a jólétet, békét és boldog életét. m Az ó-esztendő utolsó napjaiban még elég terv született, még egy nagyszerű elképzelés valoraváltását határozták el, hogy a szovjet emberek még nagyobb bizalommal és hittel tekintsenek országuk kommunista jövője felé. Befejezik a völgadoni hajózható csatorna a a cimljanszki vizierőmű-központ felépítését, mégpedig 1951 végéig. Öt év alatt olyan öntözőrendszert létesítenek itt, amely 3 millió hektár öntözését és 2 millió hektár vízellátását oldja meg. Moszkva öt tenger kikötője lesz. Csatornák kötik össze Moszkván keresztül a Volga, Don és Dnyeper bekapcsolásával a Balti-, Fehér-, Kaspt-, Fekete- és Azovi-tengert kirajzolódnak a jövendő körvonalai. A szovjet nép béketerveivel új komakot teremt. A l St és simás 2 Gyárfás Jenő emlékkiállítás .A Fővárosi Káplár Rarlóczi-úri termében Gyárfás Fenő Ji és/óniü■Jisz képeiből kiállítást rendeztek. Különös sorsú művészt emelt ki úgyszólván a feledésből ez a kiállítás. Gyárfás, mint n ftagymezetű történelmi képek, festője káld., pályáját ,s alig 24 éves korábba, 1881-ben állította ki háltdránk méretű művét. a. "'»TétemrefilddSfc-t. Támadták, és egyben dícsaft'ik, fiiként az öregek kórlíolták] ,hogy fialaton ilyen nagyszob'áxtF' árúlásba mert kezdeni. A fiatal művész a zsíraffoT elkeseredvt, belerúgott képébe — jót látjuk.’északadás helye — és külföldre titazöll- Olt kapta meg az :M'esilést, hogy egy újabb kiállításon a Képzőművészeti Társulat 200 arannyal jutalmazta a tTetemrr. hívásit. -VA Történelmi festőnek isUIüKT.di ’ a korszak hamis érzelgősségét’és ünnepélyes pózokat kívánt az ityen művészektől. Gyárfás Hiába igyekezett ebbe a légkörbe beleilleszkedni, mert becsületessége, fellelni az igazság felé vonzotta. A tervezett nagy alkotások sok kis vázlatban rekedtek meg, de ezeken is meglátszik jellemábrázoló erejének mélysége és fölényes mesterségbeli tádisa. Támogatást, megrendelést nem kapva, elment falitanárnak egy kis erdélyivámba. Aztán már csak inkább arcképeket festett, rokonait, ismerőseit, kisméretű képeket. Kiábrándultan, önmagával és a korretíciómmal küszködve, elaprózta magát. Szerencsésebb körgimingest között talán a legelsők közé juthatot volna, de így is érdemes volt arra, hogy a feledés porát letörölve alkoásairól, megismertessék művészetét a mai nemzedékkel. ,f.ff - - , - A bécsi színészek Sartre, ellen A bécsi Népszínház színészei egyhangúlag megtagadtáá-5' . -.Sartre »Szennyes kezek« című szovjetellenes darabjának eljátszását' és a darab rendezője sem vállalkozott, erre a feladatra. Sartre uszítóangú darabjának bemutatását ,. a, színház jobboldali főzocialdemotatnősége erőszakolja.