Szabad Vasas, 1952 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-05 / 1. szám
Villág proletárjai egyesüljetek! Budapest, 1952 január 5 (» • Ötvenkettedik évf. 1 sz. Ara 20 fillér KOHÓ- ÉS GÉPIPARI MINISZTÉRIUM ÉS A VAS- ÉS FÉMIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA AZ ÚJ TERVÉV ÚJ GYŐZELMEIÉRT . Irta: PIOKER IGNÁC, 42 Egyesült Izzó Kossuth-díjas sztahanovista gyaluja Amikor második én reggel megnyomtam gépemen az indítógombot, Rákosi elvtárs szavai jutottak eszembe: „ ... ipari fejlődésünk, egész gazdasági életünk döntő kérdése a széntermelés fokozása, a vaskohászat és a gépgyártás fejlesztése. Ezen a téren a II. kongresszuson felemett terv ez 1952-es esztendőben az ideinél is sokkal nagyobb követelményeket és feladatokat állít elénk.” Jól emlékeztem arra is, hogy beszédének egy másik részében ötéves tervünk harmadik esztendejét „döntő évnek” nevezte. Ennek a döntő évnek a kezdetén arra gondoltam, hogy azoknak a nagyobb feladatoknak a megoldása, amelyekről Rákosi elvtárs beszélt — elsősorban rajtunk, dolgozókon múlik. Ötéves tervünk harmadik évének nagyszerű célkitűzései csakis akkor válhatnak valósággá, ha minden egyes dolgozó átérzi: tőle, az ő egyéni munkájától is függ a terv sikere! Igyekeztem én is felkészülni az új tervévre, amiből rám is nagyobb feladatok jutnak, mint tavaly. Rákosi elvtárs november 30-án arról is beszélt, hogy „tervünk mostani teljesítésével és túlteljesítésével rakjuk le az alapot ahhoz, hogy jövőre, ötéves tervünk harmadik esztendejében, a döntő évben, minden célkitűzésünket meg tudjuk valósítani". Ugyanazon a napon, amikor a beszéd pártunk Központi Vezetősége előtt elhangzott, nekem sikerült — az országban elsőnek — befejeznem egész ötéves tervemet. Az azóta eltelt egy hónap alatt átlagteljesítményem 287 százalékra emelkedett, s így jelenleg 1955. márciusi tervemnél tartok. Tudom azonban, hogyez még nem minden, amit tehetek. Ezért arra törekszem, hogy további új módszerek kidolgozásával fokozzam munkám termelékenységét. Most folyik a kipróbálása annak a lápipagyártógépekhez szükséges spiráltálcának, amit javaslatomra réz helyett gépacélból gyártottak. Közben az az ötletem támadt, hogy ha két spiráltálcát egy anyagból, egyszerre készíthetnék, s csak a megmunkálás után vágnánk ketté a munkadarabot, legalább egyharmadával kevesebb időre volna szükség egy-egy darab elkészítéséhez. Ez is egy rejtett tartalék, ami már ebben az évben hozza meg gyümölcsét: több alkatrészt, több gépet a hazának, s még nagyobb jólétet a dolgozó népnek. Ötéves tervem befejezésekor vállaltam, hogy 1954. december 31-ére, tehát az első ötéves terv végére teljesítem második ötéves tervemet is, Ígéretem megtartásával hozzájárulok ahhoz, hogy ötéves tervünk harmadik esztendejében üzemünk a tavalyinál is sikeresebben teljesítse a tervből ráháruló feladatokat. Ehhez azonban még sok-sok ilyen új módszerre, sok újításra és észszerűsítésre lesz szükség. A harmadik tervév sikeréért egyénileg is felelősek vagyunk. Minden egyes dolgozó, de különösen minden sztahanovista — felelős társainak munkájáért is. Ezért tűztem ki célul magam elé, hogy nem elégszem meg azzal, hogy brigádom, az „Ötéves terv”brigád tagjai közül velem együtt öt — már sztahánovista. Úgy fogom segíteni Hattyár és Tóth elvtársakat a fejlődésben, hogy április 4-ig ők is kiérdemeljék a sztahánovista címet, s ezzel egész brigádunk sztahanovista brigád lehessen. De nem szabad megállaniok a fejlődésben azoknak sem, akik már elnyerték ezt a büszke címet. Cservenák elvtárs, aki brigádom tagja, s egyben tanítómesterem is, most érdemelte ki, hogy ő maga ellenőrizhesse munkájának minőségét. A brigád többi tagja előtt is nyitva áll ez az út. Az én feladatom lesz nevelni és segíteni őket, hogy munkájuk minőségének szakadatlan javításával mielőbb elnyerjék ők is az „önbélyegzőt” ... A tervért harcolni annyit jelent, mint harcolni a terv megvalósulását akadályozó hibák ellen. Ezek között az első helyet a munkafegyelem lazasága foglalja el. „A munkafegyelem lazasága jelenleg egyik legnagyobb fékünk — állapította meg legutóbbi beszédében Rákosi elvtárs. — Minél hamarabb teremtünk e téren rendet, annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk.” Nekünk, a termelésben élenjáró dolgozóknak, élen kell járnunk a fegyelem megtartásában és a lazaságok elleni harcban is. Van mit tenni ezen a téren az én csoportomban is. Itt van például Sulyok Lajos, aki nemrég két alkalommal egymásután egyórás késéssel állított be munkahelyére. Amikor ezért felelősségre vontam, ezt a meglepő választ adta: „Ha azt akarja, hogy ne késsek el, szerezzen nekem egy ébresztőórát!.. Figyelmeztettem, hogy ugyanígy azt is követelhetné: szállítsam be autón reggelenként a gyárba!... Az elmúlt év utolsó napjaiban csoportom tagjaival elhatároztuk, hogy ezentúl reggelenként tíz perccel a munkaidő kezdete előtt mindenki a helyén lesz. Aki pedig továbbra is bomlasztja a fegyelmet, azt nem tűrjük meg magunk között! Ahhoz, hogy a dolgozóknak ne csupán egy része harcoljon becsületesen a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért, a munkaverseny fokozott lendületére van szükség. Nekünk, sztahanovistáknak jó példával kell elől járnunk a verseny fellendítésében. Ebben a tudatban határoztuk el párosversenytársammal, Magyar Károly elvtárssal, a Budapesti Szerszámgépgyárgyalásával, hogy hosszúlejáratú párosversenyszerződésünket a harmadik tervév megkezdése alkalmából megújítjuk. Úgy gondolom azonban, hogy a mi párosversenyünk is sokkal eredményesebb volna, sokkal inkább előrevinné szocialista építésünk ügyét, ha versenyünkhöz a többi gyalus is csatlakozna az ország minden részén. Miért ne hívhatnák ki valamelyik társukat a többi gyalusok is, ahogyan Magyar elvtárs tette, amikor entem kihívott? És ez természetesen nemcsak a gyalusokra vonatkozik. Nem szabad elfeledkezni az 1952-es tervév sikerének egy további fontos előfeltételéről sem, amit a folyamatos munka biztosítása jelent. Ez nem kis részben a műszakiak munkájától függ, de nemcsak tőlük. Mi az oka például annak, hogy az én brigádom még tíz napra sem látja pontosan előre a feladatát? Elsősorban az, hogy más üzemekben is vannak dolgozók, akiknek még nem szívügye tervünk teljesítése. Az Acélöntő- és Csőgyárból — a többi között — október 34 óta folyamatosan kellene érkezniük az 1952. évi tervhez szükséges öntvényeknek, de eddig még egyetlen darab semjött meg belőlük. Hasonlóképen több más gyár dolgozói is gátolják ily módon — akár tudatosan, akár nem — a mi folyamatos, tervszerű munkánkat. Vannak persze nálunk is szép számmal kijavítandó hibák. Még mindig sok idő vész kárba gépállások következtében. A tervszerű megelőző karbantartás lelkiismeretesebb alkalmazásával könnyen segíthetünk ezen a bajon. Munkaadagolásunk sem működött az elmúlt évben kifogástalanul, itt is sok még a tennivaló. Ez a két példa is mutatja, hogy a műszakiakra — nemcsak az Egyesült Izzóban — nagy felelősség és komoly feladatok hárulnak a harmadik tervév győzelméért folyó küzdelemben. A műszakiakra vár sztahánovista mozgalmunk fejlesztésének, fellendítésének feladata is. A mozgalom sorsa nagymértékben attól függ, menynyire segítik a műszaki értelmiségi dolgozók sztahánovistáink fejlődését. A sztahánovisták patronálására megindult mozgalom nagyszerű eredményeket hozhat, feltéve, hogy ez a patronálás nem marad papíron — amint ez a mi üzemünkre, az Egyesült Izzó Gépgyárára, sajnos, túlnyomórészt jellemző. Ezekben a napokban, amikor ötéves tervünk harmadik évének még csak első napi előirányzatait teljesítjük — idézzük emlékezetünkbe pártunk vezetőinek tanítását arról, hogy a terv törvény ... a tervet minden hónapban, minden héten, minden nap és minden órában teljesíteni kell! Egy pillanatra se feledjük, hogy mostani jó munkánk mindenekelőtt január havi terveink minden részletében való teljesítése, a harmadik, a döntő tervév új, nagyszerű győzelmeinek alapja. ★ EREDMÉNYES MUNKÁT KÍVÁNUNK AZ ELVTÁRSAKNAK AZ 1952-ES TERVÉVBEN ★ A Rákosi Művek Kovácsológyárának dolgozói újabb termelési eredményekkel harcolnak a minisztertanács zászlajáért A harmadik tervév második napján a Rákosi Művek Kovácsológyárának Nagykalapács üzemében még fokozottabb lendülettel indult meg a munka. A hatalmas nyolctonnás gőzkalapácsok mellett dolgozó kovácsbrigádok ezen a reggelen rövid megbeszéléseket tartottak, amelyeken újabb termelési eredményeket tűztek maguk elé, hogy a minisztertanács zászlajáért folyó versenyben továbbra is az élen járjanak. A Berta’brigád megbeszélésén a brigádvezető vitte a szót. — Én, elvtársak, úgy gondolom hogy ha továbbra is összefogunk, május elsejére befejezzük a harmadik negyedévi tervünket — mondta Berta elvtárs. A brigád kilenc tagja összenézett, s azután Farkas István hátsó kovács válaszolt: — Úgy gondoljuk mi is, Berta elvtárs, hogy menni fog, csak akarni ket. Több szó ezen a napon az újabb vállalásról nem esett köztük. De annál többet mutatott a versenytábla. — 136 százalékot értünk el tegnap — szólt büszke hangon Schönlében Jakab kalapácskezelő, amikor meglátta a kiírt eredményt. A további szavakat elnyelte az a hatalmas dörej, amely a Kránitz-brigád felől hallatszott. — Feriék is rávernek — szólt kis idő múlva újból —, ők is harcolnak a zászlóért. Valóban a Nagykalapács-üzem minden brigádja az új tervév első munkanapjától újult erővel látott hozzá a munkához, hogy a kitüntető zászló a birtokukba kerüljön. A ,,Béke”-brigád tagjai Juhász Ignác elvtárs vezetésével állandóan 180—200 százalékot teljesítenek. De az ifik sem hagyják magukat. Pál Mártonék 176 százalékos teljesítményükkel harcolnak a győzelemért. De nem lehet elhallgatni, hogy a műszaki vezetők is derekasan veszik ki részüket a munkából. Az üzemben mindenütt megtalálni — különösen, ahol baj van — Gelencsér főművezetőt, vagy Forgács Zoltán művezetőt. — Mi a munkafegyelem megszilárdításával, jó tervfelbontással és műszaki tudásunkkal segítjük dolgozóinkat a zászló elnyeréséhez és ezen keresztül a harmadik tervév sikeréhez — mondta Gelencsér elvtárs, miközben a hiányzók listáját nézte. — Az év első négy napjában nem volt igazolatlan hiányzónk — szólt kis idő múlva. Ezalatt kint az üzemben újabb és újabb izzó acéltömbök kerültek a kalapács alá. Készültek és készülnek az újabb és újabb szerszámok, gépalkatrészek, hirdetői békés építő munkánknak és annak, hogy a Rákosi Mátyás Művek kovácsai nem hagyják magukat a versenyben és boldog tulajdonosai akarnak lenni a minisztertanács zászlajának. Egy esztendővel a minisztertanács takarékossági határozata után Egy esztendeje írolt annak, hogy a minisztertanács meghozta nagyjelentőségű határozatát a takarékosságról. „... A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocializmus építésének meggyorsítását... Ennek fontos feltétele az anyaggal, gépekkel, munkaerővel való takarékosság fokozása...” — szólt — a többi között — a határozat. Dolgozóink megértették, hogy a fokozott takarékosság harci kérdés, politikai kérdés, az osztályharc kérdése. Erről számolnak be a kohó- és gépipari üzemek győzellmjelentései is. Je anyaggal való takarékoskodás tlagmozgalofikná vált Az üzemek és kutatóintézetek tagjaiból h. n. anyagtakarékossági bizottságok k alaktístose. Ezek közöl különösen jelentős eredményeket ért el például a „csapágybizottság” 960 tonna bronz megtakarítása által, az „elektromos bizottság” 1200 tonna réz és 1 100 tonna ólom helyettesítésével, az „ötvözött acélok bizottsága“ 3000 tonna nikkel- és molybdéntartalmú acél helyettesítésével. Az anyagtakarékossági bizottságok jó munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kohó- és gépipar területén jelentős mértékben csökkenthetjük a külföldi eredetű színesfémek felhasználását. Eredményünk, hogy a bizottság által kidolgozott takarékanyagok felhasználása a gyártmányok minőségében semmiféle romlást nem idéznek elő. A határozat előírtai a vaskohászati öntecsfelhasználás csökkentését. Vaskohászati üzemeink dolgozói az előirányzatot túlteljesítették: az elmúlt háromnegyedév alatt a mozgalomban 39.835.000 forint értékű öntecset takarítottak meg. Ebből az összegből — például — H elektromos meghajtású Diesel motorvonatot lehetne előállítani. Különösen élenjártak az öntecsfelhasználást csökkentésében az RM Acélhengerműjének dolgozói, akik a Gazda-mozgalom keretében az egy mázsa hengereltáruhoz szükséges betét mennyiségét 1,2 kilóval csökkentették. Jelentős eredményt értek el vaskohászati üzemeink dolgozói a koksszal való takarékoskodás terén is. A második és harmadik negyedévben 2.251.734 forint értékű kokszot takarítottak meg. Gyorsan terjedt és ma már tömegmozgalommá vált a kohó- és gépipar üzemei között az egyéni megtakarítási számla rendszere különösen a Rákosi Mátyás Művek Kerékpárgyára és a Láng Gépgyár dolgozói takarítottak meg értékes anyagokat az egyéni takarékossági számla vezetésével. A mozgalom kezdete óta eltett öt hónap alatt 25.000 dolgozó mintegy 13 és félmillió forintot takarított meg a kohó- és gépiparban. Az anyagtakarékossággal járó újítások bevezetése még ennél is nagyobb összegű megtakarítást eredményezett. A múlt év első 10 hónapjában a kohó- és gépipar dolgozóinak anyagtakarékossági újításai 146.237.000 forint megtakarítást hoztak népgazdaságunknak. Még jobban emelkedett az újítások száma a Gazda-mozgalom elterjedése után, amikor a hulladék hasznosítására tett javaslatok száma hatvan százalékkal nőtt. Üzemeinkben az u. n. „hulladékkataszter“’ felállításával megszervezték a gyártás közben rendszeresen keletkező hulladékok és melléktermékek gyűjtését és a termelési folyamatba való visszaállítását. Ennek eredményeként vas- és acélhulladékból 117.830 tonnát gyűjtöttek össze üzemeink dolgozói. A munkaidő jobb kihasználása érdekében a rendelet kötelezővé tette az u. n. „ráfordítási idő” csökkentését. Ezen a téren is jelentős eredmények vannak üzemeinkben, így például az Egyesült Izzóban ma már 16,1 százalékkal rövidebb idő alatt készül el egy fénycső. A Budafoki Zormáncárugyárban 36 százalékkal kevesebb idő alatt készülnek el a zománcedények. A Fémáru- és Szerszámgépgyárban 15,2 százalékkal kevesebb idő kell egy MVE 280-as típusú esztergapad előállításához, a Magyar Vagon- és Gépgyárban 33,8 százalékkal rövidebb idő alatt készítenek el egy 45 tonnás gőzdarut. A kovácsüzemi anyagkihozatalnál a kovácsolási művelettervek kidolgozásával és bevezetésével jelentős mennyiségű öntecsetet takarítottak meg üzemeink dolgozói. A vaskohászati üzemekben 354 tonna, gépipari üzemeinkben 335,1 tonna önteccsel kevesebbet használtak el. A takarékosságról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtásában a felsorolt eredmények mellett azonban még számos hiányosság van. Alég nem fordítottunk kellő gondot az öntödei selejt csökkentésére. Öntödéink selejtszázalékának alakulása azt mutatja, hogy — bár egyes vállalatok az előírt selejtcsökkentést végrehajtották — a selejt még mindig magas. Ennek oka, hogy öntödéink dolgozói a mennyiségi termelés mellett a minőség javítását elhanyagolják. A növekvő szakmunkáshiány, a munkaerővándorlás, az átképzések nagyszáma — és nem utolsó sorban — a koksz és formázóanyagok meg nem felelő minősége is nagymértékben hozzájárultak az öntödei selejt emelkedéséhez. A magas selejttel dolgozó öntödékkel szemben példaképen kell megemltetnüünk a Magyar Vagonés Gépgyár acélöntödéjét, ahol a selejt az egész év folyamán a megengedettnél jóval alacsonyabb volt. Súlyos hiányosságok mutatkoznak azonban a Kecskeméti Gépgyár öntödéjében, ahol a selejt az előirányzat kétszeresére emelkedett. Ennek oka részben a munkaerővándorlásban, és a műszaki vezetés gyengeségében keresendő. Számos tennivaló van a vaskohászati selejt csökkentése érdekében is. Vaskohászati üzemeink nem tudták végrehajtani az előirányzott selejtcsökkentést. Ehhez hozzájárult az a körülmény, hogy a grafikon szerinti termelést az első háromnegyedévben nem sikerült megvalósítani. Az RM Martinüzemében a kemencék és daruk kapacitása közötti aránytalanság, valamint a MÁVAG Kohászati Üzemek zsúfoltsága is okozói voltak a magas selejtnek. Fontos feladatunk a tervszerű megelőző karbantartás kiszélesítése, amelyet üzemeinknek csak kis részében sikerült eddig megvalósítani. Azonban ezen a téren is vannak már eredmények, a Ganz Villamossági Gyárban és a Csepel Autógyárban. Az 1952-es tervévben a tervszerű megelőző karbantartás rendszerének kiszélesítésére nagyobb gondot fordítunk, mert ezzel is elősegítjük a gépek jobb kihasználását és a tervteljesítését. Hiányosság — még a fent felsoroltakon kívül —, hogy üzemeink dolgozói között nem vált még általánossá a Szovjetunió fejlett takarékossági tapasztalatainak alkalmazása. A takarékossági rendelet megjelenése után egy esztendővel megállapíthatjuk, hogy dolgozóink magukévá tették a minisztertanács határozatát. Feladatunk az, hogy a ma még fennálló hiányosságokat sürgősen kiküszöböljük, eredményeinket tovább szélesítsük. A minisztertanács határozatának szigorú betartása, a mozgalom kiszélesítése jelentős lépés ötéves tervünk harmadik évének sikeres teljesítésében. Pongor Magda