Szabadság, 1946. október-december (2. évfolyam, 221-296. szám)

1946-10-01 / 221. szám

KEDD,1946 OKTÓBER : Viszonyokra, a tőkések többség­e azonban c tunyán vagy ellenségesen áll a szanálással kapcsolatos pro­blémák előtt. Sokan szívesen lát­nának új inflációt, mások az ut­cádra akarják dobni a munkásokat.­­ A népi demokráciának a ter­melésbe is be kell vonulnia. A sza­nálás egyenesen megköveteli, hogy ipari termelésünket ne ott és úgy folytassa, ahol a háború kezdetén abbahagytuk, hanem új, a demo­krácia szükségleteinek megfelelő Bikon. Ezt a munkásság új beállí­tottsága is megköveteli. A munká­sok a legnagyobb önfeláldozással a romokból állították helyre a gyá­rakat: a közösség számára és nem a tőkéseknek. Ezt a munkásságot a lökés már nem dobhatja úgy az utcára, mint rögtente. A Kommu­nista Párt sem azért serkentette őket tavaly rohammunkára, hogy az idén átengedje őket az infláció nélkülözései után a munkanélküli­ség szenvedéseinek. A magyar­­munkásság a demokrácia hónap­jaiban nagyot nőtt és másként lát­ja a termelés vezetésének problé­máit. A dolgozók életszínvonalát emelni kell Rákosi Mátyás a tervgazdálko­dás szükségességéről és a szövet­kezetek jelentőségéről beszélt ez­után. A fejlődési folyamatnak az az eredménye, hogy a tőke szabad szektora korlátok közé szorult és nő az a rész, ahol a közösség ér­deke érvényesül a profitra terme­lőkkel szemben. — Tekintettel arra, hogy a de­­luatilutis fejlődés alapja a nem­zetgazdaságnak, a nép érdekének megfelelő átszervezése — foly­tatta Rákosi —, a Magyar Kom­munista Párt síkra száll a nem­zetgazdaság demokratikus reform­jáért. Ennek megfelelően a Ma­gyar Komm­unista Párt küzd a közérdek érvényesítéséért, a profit­­hajhá­szó, nagytőke önző érdekei­­­vel szemben. Küzd az állami, köz­ségi termelési formák fejlesztésé­ért. Küzd a szövetkezetek kiépíté­séért a városban és a falun egy­aránt. Nem akarja gátolni a szé­leskörű polgári magánkezdeménye­zést, de szigorú korlátozásokat kö­vetel a gazdasági életben a nagy­tőke hatalmának gátak közé szorí­tására. Követeljük a termelés és a hitel állami irányítását, a bankok és a külkereskedelem állandó el­lenőrzését, a demokratikus pártok államosítási programjának hala­déktalan végrehajtását, a köz ér­dekeivel szembehelyezkedő, a tu­lajdonukban lévő termelőeszközö­ket nem­ gazdaságosan és nem a demokrácia érdekében használó nagytőkések üzemeinek állami igénybevételét. Ugyanakkor köve­teljük a kiskereskedelem és a kis­ipar támogatását. „Munkát minden dolgozó számára !”1 — Tovább küzdve a termelés emeléséért, a Magyar Kommunista Párt napirendre tűzi a harcot a dolgozók életszínvonalának emelé­séért. Követeljük az iparcikkek és közszolgáltatások árainak gyors és erőteljes leszállítását, a munkásság legrosszabbul díjazott rétegének és az­ alsó fizetési osztályba tartozó köztisztviselők fizetésének feleme­lését, követeljük a termelést fölös­legesen drágító igazgatók, cégve­zetők és egyéb magas tisztviselők fizetésének csökkentését, létszá­muk apasztását. Újra be kell ve­zetni a munkások számára a csa­ládi pótlékot. Követelőik a szorgal­mas kisiparnak és a nélkülözhetet­len kiskereskedelemnek az eddigi­nél sokkal hathatósabb támogatá­sát. Erélyes és tervszerű állami rendszabályokat a kezdődő munka­nélküliség leküzdésére. A mi jelsza­vunk ezen a téren­ munkát minden dolgozó számára. Követeljük a szakszervezetek jog­körének, a szakszervezeti alkot­mánynak törvénybe iktatását. A kartelek és bankok kizsákmányo­lásával szemben a Magyar Kom­munista Párt küzd a paraszti kis­gazdaságok, elsősorban az új gaz­dák megsegítéséért és megerősíté­séért, a parasztság szövetkezeti mozgalmának hatékony állami fel­karolása útján. Küzd a t­affélék, magánérdekeket szolgáló egykéz­­vállalatok feloszlatásáért, a bank­­uzsora feléledésének megakadályo­zásáért. Jómódú, művelt parasztságot, virágzó mezőgazdaságot .­ ­ Konkréten követeljük: a földreform befejezését a telekkönyvi­kég 1917 júniusáig való végrehajtásával, a parasztság hitelellátását, a Nemzeti Bank, valamint a nagybankok útján. A tűrhetetlen ma­lomuzsora megszüntetését, a nagymalmok államosítását, a közép- és kismalmok községesítését, községi ellenőrzését, egyben hathatós ál­lami segítséget a parasztságnak a mezőgazdaság átállításában a minőségi termelésre. Jómódú, műv­elt parasztságot, virágzó mezőgaz­daságot f­ saink egy részére, hanem helyi önkormányzataink demokratikus fejlődésére is. — Szóllettt ezután a közoktatás népi alpokra való át­építéséről. Az iskolákban, különö­sen a középiskolákban a reakciós szellem, ha lehet, még erőteljesebb, mint akkor volt, amikor Hóman vezette a kultuszminisztériumot. A népi kolégiumok révén mindenütt munkások és parasztok fiainak kell az iskolákba kerülniük. A rendőr­ségről szólva, kifejtette, hogy an­nak kiterjesztését is hátráltatta az infláció. Minden erővel rajta kell lenni, hogy a rendőrség fegyelme­zett, jó szaktudású, de elsősorban a dolgozó népet szolgáló Szervezet legyen. Nem politizáló rendőrségre van szükség, de olyanokra, akik öntudatosan megvédik a demokrá­ciát. Rákosi Mátyás ezután a magyar diplomácia demokratizálásáról be­szélt. A demokráciával nem rokon­szenvező külügyi alkalmazottak helyére megfelelő szaktudással és nyelvismerettel rendelkező demok­ratikus erőket kell állítani. Egyik legnehezebb problémája a demok­ráciának — folytatta Rákosi Má­­­­tyás — a csehszlovák lakosságcse­rével és a földreform végrehajtásá­val kapcsolatban a telepítés. Min­dent meg kell tennünk, hogy a hazaáruló svábok kitelepítése meg­gyorsuljon és helyükbe a Szlová­kiából áttelepülő földművesek és azok a földnélküliek kerüljenek, akiknek a földosztás folyamán nem tudtunk földet adni. A telepítés hibáiból tanulni kell. Olyanok kap­ják a földet, akik értenek a meg­műveléshez. Első időben a telepe­­­­seket az állam teljes erejével tá­­­­mogatni kell. — A stabilizációt minden erővel biztosítani kell, — fejtegette ezután Rákosi Mátyás. — Ehez szükség van a közigazgatás reformjára. Ez vonatkozik nemcsak megyebeosztás! i kj­el­ö K TÖRÖK VÁSAROLNUNK Töröknél OSZTÁLY SORSJEGYET AZ I. OSZTÁLYÚ HÚZÁS MÁR KEZDŐDIK Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 300.000 Ft. H ol Pi­­a-E m.­­ C: K 0: E ÖT MILLIÓ 568.000 forint kerül kisorsolásra. Hivatalos sorsjegyárak: Egész: 24.— Ft, fél: 12.— Ft,­­ negyed: 6.— Ft és Társa bankház rt. p.Török ft. , Budapest, IV. Szervita-tér 3 H 1 Telefon: 186-069.­­ TÖRÖK - TÖRÖK ■H—r ( A a Ss©aS rasi” felomlasztására törekszik Rákosi Mátyás ezután belpoliti­kai kérdések ismertetésére tért át. — A reakciós jobboldal a nem­zeti egység, a koalíció felbomlasz­­tására törekszik. A formális több­séggel rendelkező, de csak a de­mokrácia kisebbségét képviselő Független Kisgazdapárt rá akarja kényszeríteni akaratát, a demokrá­cia tényleges többségét és derék­hadát alkotó Baloldali Blokkra. A magyar demokraták többsége a Baloldali Blokkban, elsősorban a munkáspártokban van. A Kisgaz­dapártban viszont ma már több­ségben vannak ezek, akik ellenzik egy erőteljes demokrácia kiépíté­sét. Ez a Kisgazdapártban uralkodó többség az országnak kétségkívül kisebbsége. De mert uralkodik a legnagyobb pártban, megkísérli, hogy uralmát, az egész országra kiterjessze. Mi nem a formális, de a tényleges demokrácia hívei va­gyunk, minden erőnkkel küzdünk az ellen, hogy a Kisgazdapártban előretörő reakció országosan is uralkodóvá váljék. Ennek szegez­zük mi szembe a magyar nép de­mokratikus többségének akaratát. Azért, mert valaki demokratikus választással került a parlamentbe, még nem félelem- és gáncsnélküli lovagja a demokráciának. Nem te­kintjük tehát demokratának azt a reakciót, aki az egyébként álta­lunk is jóváhagyott választási mód­szerrel bekerült a parlamentbe. A demokratikus módon választott reakciósokat, fél- vagy egész fasisz­­tákat mi változatlanul annak te­kintjük, ami és ennek megfelelően harcolunk ellenük. A Kisgazdapárt demokratáinak meg kell állapíta­niuk, hogy pártjuk helyzete kezd kísértetiesen hasonlítani az első világháború után elpusztult Nagy­atádi kisgazdapártjához. A Kis­gazdapártban ma szabadon garáz­dálkodó reakciósok következtében a párt többsége élesen ellentétben áll a szocialista munkáspártokkal és ugyanakkor egyre nyilvánvalób­ban a kartellek, bankok és a nagy­tőke befolyása alá kerül. A Kis­gazdapárt a szanálással kapcsolat­ban nemcsak eltűrte az indokolat­lanul magas ipari árakat és az agrárolló szinte elviselhetetlen ki­nyílását, de lényegében a nagytőke oldalára állott. Még világosabban mutatkozott ez a fejlődés a malom kérdésében. Az államosítás kérdése Rákosi Mátyás ezután a népi de­mokráciának; az itthoni értelemben vett polgári demokrácia összehason­lításáról beszélt. Az itthoni érte­lemben vett polgári demokráciának kevés köze van ahhoz, amit az Egyesült Államokban, Angliában vagy Franciaországban értenek alatta. Az egyház és az állam elvá­lasztása ezekben a polgári demo­kráciákban már régen megtörtént. Nálunk mint valami speciális kom­munista követelést kezelik. Az álla­mosítás kérdésében, amelyet nálunk egyre élesebben ítélnek el egyesek, messze elmaradtunk nemcsak a szomszéd országoktól, de az őskapi­­talista Angliától is. — Ez a fejlődés, — folytatta — amelyet mi történelmi hasonlattal élve, Nagyatádi-útnak nevezünk, ha kisebb mértékben is, de a Nemzeti Parasztpártot is veszélyezteti. Ezzel a veszéllyel szemben csak egy az eredményes védekezés: idejekorán felvenni ellene a harcot.­­ A Kisgazdapárt, miután utol­sónak állott ki a felszabadulás után a politikai porondra, az államappa­rátus újjáépítésénél a valóban de­­mokratikus elemek hátrányára el­sősorban reakciósokat akart beépí­teni az államapparátusba. A Bélista bizottságokban a Kisgazdapárt kül­dötteinek csak három százaléka volt paraszt.­­ Ez­k a tapasztalatok arra kényszerítették a baloldali de­mokratikus pártokat, hogy a Kis­­gazdapártnak azt javasolják: szá­moljanak le komolyan, ahogyan ün­nepélyes nyilatkozatokban kinyilat­koztatták, a pártban levő reakció­sokkal, utána meg fogják látni, hogy az így demokratizálódott Kisgazda­­párt igényeit a demokrácia többi pártja, elsősorban a munkáspártok azonnal és örömmel teljesíteni fog­ják. A reakciós szárnyától megtisz­tult Kisgazdapártnak nemcsak bel­politikai súlya nőne meg, de hatal­masa­n emelné a magyar demokrá­cia nemzetközi súlyát is, így viszont a Kisgazdapárt a koalíció válságá­nak állandó okozója. Ezen változ­­tatni ke­ll, mégpedig sürgősen. A reakció meg akar­ja bontani a munkásegységet­ ­• A reakció me­g akarja bontani a munkásegységet s a baloldali Blokk sorait. Előbb a Kommunista Pártot szeretné elszigetelni, hogy gyengítse az egész munkásosztály befolyását a kormányzatra, azután megkísérelné kiszorítani a dolgozó munkásság és parasztság egyéb képviseleteit a kormányból és a ha­talomból. A reakciós jobboldal kü­szöbönálló községi választásokon újra egységfrontba akarja tömörí­teni erőit, hálójába akarja keríteni nemcsak a Független Kisgazdapárt paraszti tömegeit, de demokratikus vezetőit is.­­ A két munkáspárt el van szánva, hogy latba veti a szervezett munkások és dolgozó parasztság tö­megeit is. A két munkáspárt most gondoskodni fog arról, hogy a Kis­gazdapárt márciusi ígéretei meg­valósuljanak és ezen túlmenően olyan intézkedések kövessék őket, amelyek biztosítják, hogy a koalí­ció valóban demokratikus lesz. A demokrácia legelemibb követelése ma: eltávolítani a koalícióból a­zakciót. —A Magyar Kommunista Párt ezért elhatározta, hogy mozgósítja párterőit.— hangzott tovább — és a Szociáldemokrata testvérpárttal, az összes demokratikus pártokkal és szervezetekkel együtt közös harcba viszi őket a reakciós jobboldal ter­vének meghiúsítására, örömmel üd­vözöljük a szociáldemokrata test­vérpárt határozott állásfoglalását a reakció elleni közös küzdelem mellett. Ezenfelül a Baloldali Blokk megszilárdítására, a Nemzeti Pa­rasztpárt bomlasztását szolgáló kí­sérletek meghiúsítására, a munkás, parasztszövetség, valamint a reak­ció elleni közös harc elvi alapján szorosabbra kell fűzni a szövetséget a Nemzeti Parasztpárttal. Ezután a választásokra való fel­készülésről és az új választójogi tör­­vényről beszélt, amelynek ki kell zárni a választójogból a reakcióso­kat, és a fasisztákat és hozzátar­tozóikat. — A tavaszi népi megmozdulások túlzásaira hivatkozva, — folytatta, — nemcsak reakciós körök, hanem gyakran becsületes demokraták is hajlandók arra, hogy a tömegmeg­mozdulások fegyverét, mint a demo­kráciával össze nem egyeztethető­, elvessék. Ha a magyar demokrácia megvédésére és tovább­fejlesztésére a tömegmozgalom minden néven ne­vezendő alkalmazása szükségesnek mutatkozik, a legteljesebb mérték­ben élni fogunk vele — mondotta Rákosi Mátyás. — A háború alatt a magyar demokrácia gyengéje ép­pen abban állott, hogy félt a Horthy- rendszer ellen a tömegek mozgósí­tásától. Mi nem fogunk habozni, hogy ,,a demokrácia védelmére a dolgozó tömegeket harcba vessük, harcunk nem irányul a Független Kisgazdapárt demokratái ellen, nem irányul a Kisgazdapárt egésze és különösen nem irányul paraszti és polgári demokratikus tömegei ellen. Mi a magunk részéről mindent meg­teszünk és mindent előmozdítunk, ami lehetővé teszi, hogy a Kis­­gazdapárt demokratikus része ve­lünk együtt küzdjön a reakciós jobboldal ellen, szövetségre lépjen a Baloldali Blokkal és így létrjöjjön a magyar demokrácia új, szilárd kormányzati alapja, é éppen ezért követeljük­ ki a nép ellenségeivel a koalícióból! A népi demokrácia: itt a szocializmus felé! Rákosi Mátyás végül a párt szer­vezeti kérdéseivel foglalkozott. — Befejezésül szólnunk kell ar­ról — folytatta Rákosi — hogyan és hol függ össze a magyar népi demokrácia építése a szocializmus felé vezető úttal. A kommunista pártok az utolsó negyedszázad alatt megtanulták, hogy a szoci­alizmushoz nemcsak egy út vezet, de csak olyan út, amelyet minden ország sajátos viszonyainak figye­lembevételével építünk. Ezeknek a tanulságoknak alapján mély kom­munista meggyőződésünkből kifo­lyólag építjük a magyar demokrá­ciát és rajta leszünk, hogy minél több legyen benne a szociális tar­talom, ami viszont meggyorsítja azt a fejlődést, ami az emberisé­get a szocializmus felé viszi. Azt is tudjuk, hogy e­z a szocializmus, bár magáévá teszi a nemzetközi tapasztalatok egész tárházát, csak a magyar történelmi fejlődés, a magyar gazdasági és politikai erők eredményei alapján jöhet lét­re. Mint ilyen, magyar földön ter­mett, magyar viszonyokhoz sza­bott szocializmus lesz. Ez a tudat ad erőt a magyar­­ kommunisták­nak, amikor bátran vágnak neki a legnehezebb feladatoknak. Ebben a nehéz munkában erőt ad nekünk az a tudat is, hogy világszerte, de különösen közvetlen szomszédsá­gunkban, elsősorban a hatalmas Szovjetunióban, J­ugoszláviában, Lengyelországban és egyebütt is erős, hősi harcokra visszatekint­ő kommunista pártok haladnak si­­kerről-sikerre népeik élén. A leg­nagyobb erőt azonban saját har­cos, szenvedésekkel és üldözések­kel teli negyedszázadból merítjük. Biztosak vagyunk ügyünk sikeré­ben. Jöjjön, aminek jönnie kell, a jövő a mienk! — fejezte be nagy­hatású beszámolóját Rákosi Má­tyás, akit a kongresszus tagjai percekig helyükről felállva viharo­san ünnepeltek. siessen, mert leKSsiR rafius már* október Mi

Next