Szabadság, 1947. január-március (3. évfolyam, 1-73. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Tóth Aladár és a kritika Tóth Aladár alig pár hónapi operaházi igazgatása máris éles koncentrált támadások tűzébe ke­rült. A tárgyilagos bírálat mindig h­asznos, tanulságos, ha azonban most nem erről van szó és ezért szükségét érezzük, hogy teljes hatá­rozottság­gal álljunk Tóth Aladár mellé, amikor már indulásánál el akarják gáncsolni, kedv ellenít­eni. Kész adottságokkal, megkötöttsé­gekkel néhány héttel a szegeny előtt vette át a színházat és jóhiszeműen senki sem várhatja, hogy saját el­­képzeléseit varázsütéssel valósít­hatja meg. A komoly művészi munka megszervezése, alapos zene­kari, énekkar próbák rendszeresí­tése, karmesterek, szólisták kivá­­lasztása, az egész együttes nívójá­nak emelése nem történhetik meg egyik óráról a másikra. Fa Honinak is minden százat a jöhető külföldi karmesternek augusztusban már le­kötött szezonja volt és nem lehet az idegenbe szerződött neves magyar énekeseket sem hirtelen A répát ,, , Vagy megakadályozni, fi",­ kiutaz­­sanak. Ugyanilyen jogosulatlan re­pertoár összeállításának vonatkozá­sában, a nagyszabású program ki­­vételezésének kezdetén a hosszabb időt igénylő teljes eredményeket máris reklamálni, az új igazgató hitelét a közönség körében és a színházban megingatni. Tóth Ald­gár tehetségével, tudásá­val, tisztességével, eddigi több év­tizedes tevékenységével és viselke­désével a magyar zenei életnek olyan ritka, kimagasló egyénisége és értéke, hogy bármilyen új mű­ködési területen, amit vállal, való­ban megérdemli az előlegezett bi­zalmat. Minden tényezőnek, legyen az akár a minisztériumban, szín­házban, sajtóban, az a feladata és kötelessége, hogy szeretettel támo­gassa, segítse nehéz munkájában. Péterfi István Budapest I. KEDN­ 12.15: Z,enge zene — sírn«* Sió. —14: Hire­s. —­­ 10: Kis® József emlékezete. Urahns: Requiem — id: A Vi­­dlad&lútja. — 10.30: Zongora és delhin­­d... énei. — Ií: Hívek 17.30: Előadás 17.10: Párthíradó. 17.40: 1­örülkeres:­.­. — II: Nagy Jm­­on­­c minisztere nők kö­ny­öntöje. — II.35: Ü e e thi o v e n­­ h an g v cr­­,*?Büy.---0: Hmick. — 20.20: Nagy sztil­v`$«‹?,téri to báré. — 21: A Szonatot el­mondja Tiínár József. — 0.5-töl 2-ig: Táftcz&ne. Budapest il. 17: ötórai tea. — lé: Hírek. — lé.05: Greimekm­áró. — 19: A jó pénz eszten­deje. — nO: i­­agyar nóták. SZERDA 7: Reggeli zene. — S: Hírek. — 8.30: Orgona. — 9: Református Istentisztelet. — 10: Római katolikus istentisztelet. — 11: Vonósnégyes. — 12: Déli harangszó. — 12.15: Anyák öt perce. — 12.20: Já­zi­­­ka énekkara. — Előadás: Anyagin. — 13.30: Zongorákért.... — 14: Hírek. —■ 14.10: Művésziém­­szek. — 16: Keitek újévi köszöntései. — 15.90: Med­gyatzo­y Vilma sanzonokat ének­el. — 15.45: Non Gyürgy- Syfll.'a MADIáz főtitkárával készél .-11. uiír Aurél. _ 18: cigányzene. — 17: Hi­tek. — 17.10: A Munkás Kultúr Szövet» szép md*rora: Háború i­s béke. — IS: Rádióvita a rádióról. — 18.20: Előadás. — 18.30: Zenés részetek a Cirkuszher­­ceg­n­éből. — 20 20: Énekszám. — 21: Zon­gora. — 21.30: Tolldy Zoltán köztársasági elnök szózata a vilá­g magyarságához. — 21.30: Hírek oroszul. — 22: Hírek.­­ ■jé.30: Hanglemezek. — 21: Hírek. — 0.10—0 20-ig: Hírek franciául és angolul. Budapestt II. 10: Újévi muzsika. — 17: Ötórai tea. — 18: Hírek. — 18.05: Falurádió. — II: Kamarazene. — 30: Operarészletek. -21: Hírek. — 31.13: Cigányzene. — 32.15: Tánczene.­ Budapest I. CSÜTÖRTÖK 7: Műsorismertetés. — 7.30: Reggeli zene. ■— 9: Jazz. —■ 10: Hírek. — 10.10: Hanglemezek. — 12: Déli harangszó. TAMÁS ALADÁR: I. kötet: Balog Imre útja lI. kötet: Börtönkapuk kitárulnak A szaba­­dságszerető magyar ifjúság regénye. Füzré: 36.- Ft Kötre: 46,- Ft SZIKRA - KI­ADÁS : Szabad Mut 1 A® u4 szín­és'ZH&M­'ze dék: AKIK KIUGROTTAK HORVÁTH FERENC villamoson is tanul és szívesen játszik kis szerepet Horváth Ferenc, akiről ebben­ az­ évben kiderült, hogy egyike legjobb epizódistáink­nak, tulajdonképen nem is olyan fiatal színész. Évekig játszott vidéki szín­padokon, a fővárosi közön­ség azonban c­sak mostaná­ban figyelt fel rá. Idén összesen egyszer játszott főszerepet, Móricz Zsig­­iT­­ , m mond I­ ndas Matyijában, vl­**o«t kis szerepek egész so­rában mutatkozott be reme» Nem az a fontos, hogy főszerepet játsszak amelyben van probléma, amelyből ki lehet hozni valamit. Sokszor játszottam mellékszerepeket, amelyeket nem akartak elvállalni és nem bántam meg. Az ötödik hadoszlopban nyílt szint tapsot kapott nyúlfarknyi szerepéért. Az egyik színikritikus csak Kafkáiról és róla írt az összes szereplők közü­l. Most az Antonius és Cleopátrában és a Légy jó mimin­alán­g­­ban játszik epizódszerepeket, mind a kettőt nagyon szereti. — Ha hagynak rá időt, minden szerepemre alapo­san elkészülök —­ magyarázza. — Igyekszem néhány perc alatt megmutatni az egész embert. Vegyük­ pél­dául mostani szerepemet az Antonius és Cleopátrában. Shakespeare nagy­on is jó drámaíró ahhoz, hogy el­meséljen mindent, amit erről az emberről tudni lehet. A jelleméből kell kibontanom a múlt­ját, egész életét. Szép feladat. Horváth kitűnő megfigyelő. Képes vonaton, villa­moson hosszasan tanulmányozni idegen embereket, hogy ellessen jellemző mozdulatokat. Sokat olvas, ta­mil, pedig rengeteg a dolga. Állandóan játszik és pró­bál, szerepel a rádióban és hetenként ötsz­ör hatszor szaval ü­zemelyesen, kultúrműsorokon, a­ pártnapokon -­­­s legtöbbször ingyen. Nagyon szépen, ízesen beszél magyarul, kitűnően szaval. Verset, prózát remekül mond, különösen Karinthyt. Egyik rendezőnk nemrégen azt magyarázta, hogy új színésznemzedék van felnövőben, amelyik sokkal ko­molyabban, lelkiismeretesebben dolgozik, mint elődjei, tanul, sffipezi, műveli magát, tudja, mi a színész dolga az új társadalomban. Ha Horváth Ferenccel beszélge­tek, önkéntelenül is erre az újfajtájú színészre kell gon­dolnom. Rubin Péter GÁBOR MIKLÓS szeretné, ha megtudnák, hogy már nem fiatal fiú Még az előszobában állunk, mikor Gábor Miklós édesanyjának szobájából kilép egy kis masa módlány. A nagyon elegáns, fiatal színész szolgálatkészen sírt a zárral ügyetlenjel babráló lány segítségére. Végre kinyílik az ajtó és a kilépő tekintete, vakmerő fruskái mivoltában, mélyen és hó­dolattal a­ fiú szemébe mé­lyed, csak egy pillanatra, hogy meghipnotizálná. Gábor Miklóson nem lát­ni, hogy érszelee­te-e, vagy sem. Bemegyünk szobájá­ba. Körül a pidrokon sok­sok könyv, ■művészettörté­neti munkál­, a falon szénrajzok és pas­tellek. A szinusz szenvedélyes am­atör-feste, büszke is ezekre a mun­káira, meg nem is. Mikor kérdezek róla, örömmel be­szél, de a ■végén mentegetőzik: — Nim szen sem a mírkedvelőst. Semmiféle for­mában! _ * He azután lelkessé válik újra, mikor a színpadról kezdünk beszélgetni. Mindjárt az elején leszögezi, hogy ő nem is olyan fiatal. Érezni hangjából, est nagyon fontosnak tartja, hogy végre tudják meg az emberek, ő huszonnyolc éves, tehát nagy fiú. Ezt p.­na egy fiú súgót igazolja egész komoly hangja, amikor hivatásáról beszél. A színpadról, az életről és a világnézetről. — At tull élni ezt az álláspontot — mondja. — A­­művész létkérdése, hogy összetalálkozzék mondanivaló­jával, a társadalmi problémákkal. Mindegyik szerepét szereti és nagyon örül annak, hogy olyan sokfajta, különböző figurát kell megsze­mélyesíteni. Rengeteget dolgozik, jóformám nincsen ideje semmi másra, ha egy kis szabad ideje van a pró­bákon, tanuláson kívül, akkor titkos szenvedélyének hódol­ a festészetnek. Az egyik karosszékben menyasszonya, Marika ül­dögél és hallgatja beszélgetésünket. Megkérdem őt is, mit tud erről a kedves, kultúrált és tehetséges fiúról mondani a nagy nyilvánosság számára. Marika szép és fiatal. N­agy­on elgondolkozik, na­­gyon fontolgatja a választ. Aztán felcsillanó szemmel mondja : — ő a legjobb­ ember­­, földön. Hajíluska István mondja d­u* 'S . BÁNKY ZSUZSA a Háború és békét" olvassa és nem „nappali színésznő" Bánky Zsuzsa budai kis­­lakása egyszerű, ízléses. Sok a könyv és egy pár szép kert. Finom, vörösbor árnyaló, szőke fejét, nyug­talanul kapkodja, a raj­zolónak alaposan régen kell lennie. — Egész esztendőben tíz estém volt, mikor nem játszottam — válaszolja kérdésemre, hogy mit csi­nál a színpadon kívül. — Most,, hogy A bunda megy, öt napja nem kell próbál­nom. Különben délelőtt pró­ba, este előadás, azután rögtön haza és mert nem tudok aludni, hát olvasok éjszaka. — Mit olvas most? — A Háború és béke-t. — Azon kívül? — A Háború és békét. Már hatodszor olvasom, mert ez „a“ könyv. Különben kérem, hogy ezt ne írja meg — teszi hozzá hirtelen. Kineveti magát, kedvesen. — Tíz olyan „kultúrcsimpánz"-dolog, tudja? Nem sze­retnék valami agaykéntt sznobnak látszani. A színház feladatairól beszélünk. — Építés, előrehaladás — jelenti ki határozottan. — Ugyanúgy, mint mindenben. A Nemzeti Színház erre pedig kitűnő terep, mert ott valóban komoly és kollektív munka folyik. Felteszem a szokott, sablonos kérdéseket, Bánky Zsuzsa nevetve rázza a fejét. — Nem tudok ezekre válaszolni semmit. Nem vagyok én nappali színésznő. Nézze meg A bundát, aztán írjon rólam. A jövő terveiről azért mégis hajlandó beszélgetni. — Amint egy kicsit lélekzethez jutok, újból fog­lalkozom régi szerelmeimmel, a versekkel. Szeretnék még sokat szavalni és egész komolyan foglalkozni a versmondással. .... Mit szeretne játszani? — kérdezem végül. — Mindent — mondja egyszerűen. — És melyik „ legkedvesebb szerepe? Erre is azonnal kész a válasz: — A következő. — a — n - ^ NÉMETH MARIKA jó nyárspolgár és szeret­ sokat aludni Mintha maga is valamilyen operettből perdült vol­na elő Németh Marika, úgy ugrott a színiiskola pad­­jaiból egyenesen a Vígszín­ház színpadára, hogy várat­­lan nagy sikert arasson a Nebántsvirág főszerepében. A kritikusok egyöntetű vé­leménye szerint új operett­primadonna született. Valahogy a környezete is operettszerű hangulatot áraszt. A papírral ragasz­tott ablakú szobákon meg­látszik, hogy a család jobb napokat látott. A papának valamikor kis vállalata volt, de most — magándetek­tív! Az asztalon, a zongorán kották, színházi lapok, a falon Németh Marika sok példányban. Kicsit a Király Színház színpadán érzem magam. De amit Marika saját magáról mond, az is meg­­felel az operett íratlan törvényeinek. — Boldog vagyok, ha a színpadon lehetek —­ me­séli. — Mosolyt, derűt, jóérzést akarok adni az embe­reknek, akkor vagyok elégedett, ha ez sikerül. A leg­jobban az olyanféle képés szerepeket Szeretem, mint a Nebántsvirág. A magánéletem? Tanulok, angolul és énekelni. Társaságba nem járok, jó nyár­ polgár va­gyok, szeretek sokat aludni. Néh­a elmegyek moziba, színházba, legutóbb a Fekete liliomot és a Claudiát lát­tam­. Festenetek is. Kiskoromban lerajzoltam mind a sztárokat. Mindezeket a szokványos frázisokat kedvesen, meg­győzően mondja. V­alószínű­leg maga is ilisz benn­ük. Nyilván azért volt olyan­ nagy sikere a Nebántsvirág­­ban. Kénytelen vagyok megkérdezni tőle: — Nem gondolja tulajdonképpen, hogy az operett egy haldokló társadalmi rendszer haldokló mű­faja? — Igaz, hogy minden operett, ugyanarra a kapta­fára készül —, ismeri be. —— Az emberek m­a jobban szeretik a lüktető, jazzes, táncos amerikai fa­jtá­jú dara­bokat. A Vígszínház három évre szerződtetett, de egy­előre nem talál újabb nekellivaló szerepet. Bár szívesen játszanék vígoperában is. Szép, szőke lány, húszéves. Sikeres amerikai lé­­ponyvát olvas, Cronint, Bromfieldet, Jeanette Mac­Do­nald a mintaképe­ szeretne filmszerepet kapni. —n —r SZERDA, 1947 JANUÁR 1 Miss 1947 Az amerikai illusztrált lapokból ismerjük a képet. Nádszálkarcsú, flitter fügefale­vélbe öltözött, szerfelett dekoratív hajadon mutogatja villogó mosolyát és eszményi lábszálát pezsgősüve­gek és kismalacok között. Az alá­írás: Miss 1947. Továbbiakban ki­derül, hogy a linkstowni egyetem legszebb hallgatónőjét választották meg 1947-nek. Miss 1947 imádja a rugbyt és a mozit, van hat estélyi­ruhája, négy bundája, remek swing-táncosnő, weekendre a társa­ságával a hegyekbe szokott síelni járni és sebészprofesszornak ké­szül. Lehetőleg. Most bemutatjuk a magyar Jö­vendő Kisasszonyt. A lányt, aki élettől pezsgő jövőt jelenti. A ma­gyar Miss Jörd­ek Szobai szövetkezet Jövendő Kisasszony kicsi és gömbölyű. A neve: Varga Edit. Egy vaskályha mellett ül, boldo­gan, mert­­a kályhában ég a tűz. A szoba még így is elég hideg. Vi­szont az egyetlen fűtött helység a házban. Hat ágy, rádió, rengeteg könyv van benne — ez a Zrínyi Ilona népi leánykollégium társal­gója. — Tizenkilenc éves vagyok és elsőéves bölcsész, történelem-ma­­gyarszakos — mondja.—Négy kol­lokviumom volt. Jeles! Idebenn, a kollégiumban az egyik szövetkezet­­nek az elnöke vagyok és így tagja a vezetőségnek. Mert mi szobán­­ként szövetkezetet alakítottunk, hogy közösségi munkára szoktassuk a lányokat. Nagyon rendes élet kezd itt kialakulni. — Egyébként, hogyan éltek? — Remekül! Most már van ren­des élelmezés, ablakokon üveg, ka­rácsonyra kaptam egy pár haris­nyát. Azt nézed, hogy térdharisnya van rajtam ? Nincs más. És így pucér marad az ember térde. Ez nem is olyan kellemetlen. Amikor már megcsípte a fagy,, piros lesz, meg a kék, de nem fázik. Hogy hány harisnyám van? Hát persze, hogy kettő. Ruhám egy, szoknya kettő. Mindehhez több blúz és egy pullo­ver. Ruha szempontjából nincs semmi baj. Ebben a szobában be­szüntettük a magántulajdont. Min­denki azt veszi fel, ami van, fin burzsuj vagyok, mert cipőm is van és egy észbontó rózsaszín flanell­­pongyolám. De azt most az óva viseli, ő a soros. A jövő ... — Színház, szórakozás ? — Kapunk potyajegyet, azt ki­sorsoljuk. Rám esett A bunda, meg a Hamming­way. — Sport? — Nyáron uszoda. Most pedig, ha nem lesz nagyon hideg, reggeli a torna a hallban. Ott ugyanis nincs ablak, és jó a levegő. — Milyen könyveket szoktál ol­vasni ? — Ha nem vagyok bent egy ta­nulási periódusban és nem vagyok túlságosan fáradt, inkább komoly dolgokat. Szépirodalom? Shaw: Bred­enck-et olvastam utoljára, nem tetszett. Most, a karácsonyi Szünetben Lenint olvasom. — Hogyan szeretnéd a jövőt ? — Tanár akarok lenni. Amiko­rára én vég­zek, keresztül tudjuk vinni, hogy a megélhetés normális legyen és az embernek ne legyen, elfoglalva minden szabad perce a pénz utáni loholással. A demokrá­ciára nevelni a gyerekeket... az hivatás. — Tizenkilencéves vagy ... tán­colni in­in szoktál/ — De még mennyire! Mi, lány­­kollégisták nagyon kapósak va­gyunk, mindig hívnak bennünket a fiú-kollégiumokba, ott aztán olyan körcsárdást táncolunk, hogy reng belé a ház. A magyar Miss 194­8. Maflán­­tan leányokn­ál szadi össze­g villa­mosra s fogkrém­re valót étt rajong a bécsi í­zéletért, de az só nagy legyen. Lator, kemény, vidám és egész­séges övé a jövő. Izsáky Margit . Olvasd a Smé­dsép­ fi''

Next