Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956 (1-4. szám)

1956 / 1-4. szám

­5 Luizá Ezzel az első számmal indul meg a Szabolcs-Szatmári Szemle. Igyekszik megtalálni az utat megyénk dolgozó népének, értelmiségének érdeklődéséhez, hogy újabb és újabb alkotásokkal járuljanak hozzá hazánkban a boldogabb­ jövő megteremtéséhez. Már régóta sürgető szükség volt egy ilyen Szemlének a megindítása. Megyénk a múltban az ország legelhanyagoltabb megyéje volt. Sehol sem kellett az 1945 utáni Magyarországon a kulturális forradalomnak nagyobb akadályokkal megküzdenie, mint itt. Ez az elmaradottság ránehezedett me­gyénkre. Ennek mielőbbi felszámolása alapvető probléma. Ezért várnak nagy feladatok Szemlénkre is. Elsősorban mezőgazdasági jellegű megyénkben főfigyelmünknek a mezőgazdaság fejlődésére és fejlesztésére kellett és kell irányulnia. Ezért foglalkozik Szemlénk is nagy mértékben mezőgazdasági problémákkal, ame­lyek megoldását jelenleg időszerűnek és fontosnak tartjuk. De az egyoldalú mezőgazdasági fejlesztés megyénknek sem lehet célja. Megyénk falusi lakosságának egy része idegen megyék területén kénytelen magának munkát, ipari foglalkozást keresni. Megyei életünk, gaz­daságunk távlati célkitűzéseinek ebben az irányban is feladatai vannak, fő­leg a mezőgazdasági ipari fejlesztés tekintetében. Ezért érthető, ha megyénk iparosításának és iparának kérdései is foglalkoztatnak bennünket. Érezzük megyénk élő problémáit, és segíteni akarunk e kérdések megoldásában. Ugyanakkor mély szeretettel fordulunk megyénk múltja, történelme, kulturális öröksége, haladó hagyományai felé. Szabolcs-Szatmár, földje nemcsak az élet erőitől duzzad, hanem a múlt nagy kincseit is magá­ban rejti, amelyekből szakavatott tudósok elénk vetítik e föld emberének hajdani életét, a történelmi rétegződés folytonosságát. Történelmünk büsz­kén hirdeti a szabadságért folytatott dicső harcainkat: Szabolcs-Szatmár néve sokszor hordozta a szabadság lobogóit, sokszor öntözte vérével e föl­det, hogy az szabadságot és boldogságot teremjen a nép számára. Törté­nelmi rovatunknak bőséges anyaga rejlik megyénk munkás- és agrárszocia­lista mozgalmaiban (különösen, ha az innen Budapestre vitt okmányok visszakerülnek), amelyek felkutatását nagyon jelentős feladatunknak tartjuk. Amerre járunk megyénkben, mindenütt a dolgozó nép munkájának és alkotói tehetségének nyomait látjuk: kőben és földben, hídban és házban, ter­ményben és iparcikkben, falun és városon egyaránt. A Szabolcs-Szatmár megyei név alkotóereje vágyainak, reményeinek sokszínűsége azonban leg­szebben irodalmában virágzik ki: iga Bessenyei Györgyi felséges gondolat­­szabadságában. Kölcsey lángoló reformtörekvéseibe’’. Móricz Zsigmond forradalombírálatainak távlataiban. Krúdy Gruda álmodozásaiban, regényes alakjainak megalkotásában, nyílt, tájainak feledhetetlen látomásaiban. Zajka Máté szocialista humanizmusában, önfeláldozó hősiességében. A­ haladó irodalom hagyományainak ápolása is jelentős feladataink közé tartozik,­­valamint mindene, ami megyénknek az értékes magyar irodalommal való kapcsolataira vonatkozik

Next