Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1999 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám
Murányi István Előítéletesség és családi szocializáció a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei tizenévesek körében BEVEZETÉS A hétköznapi tapasztalatok mellett számos empirikus kutatási eredmény is igazolja, hogy a kilencvenes évek magyar társadalmában nyilvánossá vált és megnőtt a mássággal szembeni intolerancia. A vizsgálatok arról tudósítanak, hogy a többségi társadalom számára a deviánsnak minősített csoportok és a legnagyobb lélekszámú hazai etnikai kisebbség, a cigányság a legkevésbé rokonszenves külcsoport (Fábián, 1997). A posztkommunista országok többségéhez hasonlóan Magyarországon is nyíltan megjelentek az antiszemitizmus különböző formái: a társadalmi frusztrációt kompenzáló rasszizmus, a középosztályi antiszemitizmus vagy az etnocentrizmus és xenofób nacionalizmus kontextusában megnyilvánuló politikai antiszemitizmus (Kovács, 1997). A múlt örökségével terhelt, ugyanakkor még formálódó gazdasági-társadalmi környezetben szocializálódó, a kilencvenes években felnövekvő fiatalok nemzeti identitásáról és előítéletes gondolkodásáról 1998-ban megjelent kötet az állampolgári kultúra fogalmi hálójában, elméleti és módszertani szempontból is példaértékűen, a hazai társadalomtudományban előzmények nélküli elméleti megközelítés alapján összegzi az elmúlt évek jelentős empirikus kutatásait. A tanulmányunkban többször hivatkozott kötetben a szerzők elsősorban az 1995-ben, az utolsó éves középiskolások körében végzett kutatásukra támaszkodnak, de szintetizálják a korábbi, más korcsoportokban, hasonló értelmezési keretben lebonyolított kutatási eredményeiket is. A fiatalok állampolgári kultúrájának politikai és társadalmi, regionális és etnikai, valamint európai dimenzióit a következő meghatározás alapján elemzik .Állampolgári kultúrának nevezzük azoknak az ismereteknek, értékeknek, normáknak, érzelmeknek, véleményeknek és beállítódásoknak az együttesét, amelyek a múlttal, a jelennel és a jövővel kapcsolatos társadalmi magatartásunkat és a politika világához való viszonyunkat meghatározzák” (Szabó-Örkény, 1998.: 11). A fiatalok kisebbségi csoportokhoz való viszonyának teljesebb megismeréséhez egyaránt hozzájárulnak azok az ifjúságszociológiai vizsgálatok, amelyek nem kifejezetten a szocializáció paradigmáját követték. Az ide sorolható kutatások markáns csoportja a „civilizációs korszakváltás” (Zinnecker, 1992) elméleti téziseire alapozva, többek között a középiskolás és egyetemista fiatalok értékorientációit, életstílus