Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2003 (38. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám
ötlete dr. Mihók Sándor egyetemi tanár, az állattenyésztési munkabizottság elnökétől származik. A téma jelentősége kiemelkedő, az európai uniós csatlakozás összefüggésében egyre fontosabb lesz. Dr. Bodó Imre professzor szerint a magyar fajták fenntartásának legfőbb indoka: „Ne vitathassa el senki tőlünk a fajták magyarországi kitenyésztésének tényét!”. Ugyancsak ő foglalta össze a magyar fajták fenntartásának érveit: kultúrtörténeti érvek; a táj- és természetvédelem, a marginális területek hasznosításának fontossága; az idegenforgalom lehetőségének kiaknázása; élelmiszerbiztonsági és táplálkozás-élettani megfontolások; hungarikum termék előállítása és más piaci érdekek; génforrásként, keresztezési partnerkénti használat; az életminőség javítására, az önmegvalósításra irányuló törekvések. A konferencia előzetes előkészítése dr. Lazányi János professzor, a növénynemesítési munkabizottság elnökének érdeme. A Debreceni Egyetem АТС Karcagi Kutató Intézete végezte a szervezés jelentős részét és adott helyet a tanácskozásnak 2002. november 28-án. A tanácskozás több mint 120 résztvevője örömmel állapíthatta meg, hogy az előadók alaposan felkészültek, jól rendszerezték, részletesen ismertették és szemléltették Magyarország és a régió számára is fontos őshonos és hagyományos fajták közé tartozó legfontosabbakat. Nem lehet kétséges, hogy a magyar szürke szarvasmarha, a (hortobágyi) magyar racka juh, a magyar lófajták, a mangalica sertés, a magyar tyúkfajták, a fodros tollú magyar lúd, a nagydobosi sütőtök, a milotai dió, a penyigei szilva, a bagaméri torma, a számos tájfajtákból kinemesített szántóföldi növény, zöldség és gyümölcsfajta olyan értéket képviselnek, amelyekre joggal tart számot az utókor is. Közülük nem kevés azoknak a száma, amelyek kifejezetten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez kötődnek és fennmaradásukért is az itt élő kutatók, tudósok fáradoznak. Ezért is tartotta fontosnak a Debreceni Akadémiai Bizottság Mezőgazdasági Szakbizottsága, és annak megyei társelnöke, dr. Galó Miklós, a Nyíregyházi Főiskola általános rektorhelyettese, hogy a tudománytörténeti szempontból is igen kiemelkedő értékű előadások mondanivalóit a legközvetlenebb érdeklődők körében is megismertesse. Ezeket szerkesztette egybe Lazányi és Mihók professzor a szemle olvasói számára, összegyűjtve a konferencia előadóinak anyagát. Köszönet illeti az Agrártudomány a Tiszántúlért Alapítványt a tanácskozás anyagi támogatásáért, a házigazda Karcagi Kutató Intézet vezetőit a rendezvény lebonyolításáért és nem utolsó sorban a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlét, hogy helyet ad a tudományos tanácskozás anyagának megjelentetésére.