Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2014 (49. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám
KRÚDY GYULA EMLÉKEZETE Fráter Zoltán Az óbudai Carmen* Különös felkiáltó mondat a címe Krúdy egyik kései Szindbád-történetének: „ Valamikor a babája voltam!” — az idézőjel használata a kiszakítottságra irányítja figyelmünket, miközben természetesen óhatatlanul utal a kiáltást tartalmazó nagyobb szövegegységre. Óbudai novella, alcíme szerint az Ódonságok városából való, „Óbudai Remete” aláírással jelent meg a Mai Nap tárcarovatában 1931. augusztus 25-én. Látszólag igénytelen, rövid terjedelmű írás, alaposabban szemügyre véve azonban több meglepetés is érheti az olvasót. A női főszereplő neve Carmen, s a névadás magától értetődően evokálja az irodalomból és az operák világából ismerős Carmen történetét. Annál is inkább indokolt tudatos összefüggést feltételezni a világirodalmi, operaszínpadi Carmen és Krúdy Carmenje között nemcsak intertextuális megfontolásból, hanem forráskritikai szempontból is, mert néhány körülmény arra utal, hogy az író minden bizonnyal ismerte, könnyűszerrel megismerhette Prosper Mérimée Carmen című kisregényét, hosszú elbeszélését, mivel az egy kötetbe kötve látott napvilágot Krúdy Kánaán könyve című, novellákat, publicisztikai írásokat tartalmazó válogatásával a külső címlapon 1918-as évszámmal, valójában 1919-ben a Modern Könyvtár 550—553. számú kiadványaként, majd 1921-ben újranyomva és kiegészítve a Magyar tükör cikkeivel és ugyancsak egybekötve más szerzők műveivel, köztük ismét Mérimée Carmenjével. Ha előbb nem, Krúdy ekkor mindenképpen belelapozhatott a híres kisregénybe. Bár az író nem volt nagy színházlátogató, de a Carmen-téma iránti érdeklődését csak fokozhatta, hogy 1929-ben az Operaház műsorra tűzte Bizet Carmenja Oláh Gusztáv romantikus mesevilágot idéző díszleteivel. Az előadásról szóló kritikák, beszámolók újra és újra felkelthették figyelmét a vándortémává vált szenvedélyes szerelmi történet iránt. Pontosabban nem is a történet, hanem a szépséges és szó szerint halálosan vonzó nő, a femme fatale-t megtestesítő cigánylány alakja iránt, aki nemcsak szeretőjét sodorja gyilkosságba, hanem önmaga végzetét is kihívja, hiszen szerelme féltékenységében és birtoklási vágytól hajtva két késszúrással megöli őt. Ebben az értelemben mindegy, hogy Mérimée jóval Az itt következő tanulmányok 2013. október 18-án hangoztak el Nyíregyházán a Városháza Krúdy-termében megrendezett konferencián. Újabb kiadása: Krúdy Gyula: Váci utcai hölgytisztelet. Vál. és szöv. gond. Barta András. Budapest, 1982. Szépirodalmi, 501-504.