Szabolcs Tej, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1992-02-01 / 1. szám

E Lapköszöntő­ lső ízben veheti kézbe a kedves olvasó vállalatunk lapját, amely a Szabolcstej címet viseli. Ezentúl kéthavonta jelentke­zünk, hogy a vállalat eseményeiről, az iparágat érintő történé­sekről első kézből tájékoztathassuk munkatársainkat és partnereinket. A mai rohanó világban nagyon fontos, hogy az információk haladék nélkül, szavahihetően, úgymond „hivatalosan” jussanak el mindenki­hez, akit érint, ne pedig késve, vagy a szóbeszéd szintjén. Megtehetné ezt egy egyszerűbb, sokszorosított röplap is. Ám mégis amellett döntött a vállalat vezetése, hogy külsőre is tetszetős, korszerű nyomdai eljárással készített újságot szerkesztünk. Tesszük ezt azért, mert vállalatunk a megye olyan nagy szervezete, amely munkakapcso­lataival, termékeivel minden településen jelen van, s számunkra külö­nösen fontos, hogy tartalmában, külső megjelenésében is méltó kiad­vány tudósítson rólunk, ilyen kerüljön dolgozóink, partnereink kezébe. Természetesen nem „egyirányú utca” a lap — nemcsak az a néhány személy írhat hasábjain, akik a szerkesztéssel foglalkoznak, a lap tartalmát előre tervezik. Azt szeretnénk, ha dolgozóink időről időre megosztanák velünk gondolataikat, tippeket, témákat ajánlanának, velünk együtt szerkesztenék a vállalati újságot, hiszen csak akkor lehet teljesítményünk érdeklődésre számot tartó, ha pontosan azokról a témákról, kérdésekről, problémákról szólunk, amelyek olvasóinkat is foglalkoztatják. Ezt pedig csak közösen érhetjük el — ezért várjuk ol­vasóink leveleit. Végül magáról az újságalapításról. Az I. évfolyam 1. szám megjelö­lés különleges alkalmat jelent: valami új következik. Mi is ezt az újat szeretnénk, s nemcsak újat, hanem többet is, többet információban és kapcsolatban. H­a kitekintünk, az látjuk: a megyében, az országban nagyon sok új lap alakul. Szinte soha nem tapasztalt értéke van most az in­formációnak. Pártok, szervezetek, munkahelyi kollektívák, községek, városok szánják rá magukat a lapalapításra, mindenki azt szeretné, ha szélesebb körben ismernék meg nézetét, javaslatait, ötle­teit. Sajátossága ez mai életünknek, amelynek talán legfőbb jellemző­je, hogy minden nagyon gyorsan változik. A rendszerváltozás korát éljük, nagyon sok olyan történik körülöttünk, ami szinte követeli az eligazítást, a tájékozódást. Ebben a sodró lendületű világban szeret­nénk megtalálni a mi lapunk helyét. Bizonyára nem lesz könnyű, hiszen áremelések, megszűnő munkahelyek, újonnan létesülő szerve­zetek egyaránt jellemzik napjainkat — de éppen ez az, ami igényli is egyben, hogy ne csak tájékoztatója, hanem fóruma is legyen vállala­tunk kollektívájának. A szerkesztők erre törekednek. A Szabolcs Megyei Tejipari Vállalat lapja I. évfolyam I. szám 1992. február Ára: 4,90 Ft. Évente 100 millió liter tej Júniusig átalakul a vállalat Az elmúlt évről, az idei tervekről nyilatkozik dr. Gilányi József Mindig izgalmas dolog egy évet értékelni, s indítani az új eszten­dőt. Izgalmas, mert még nem lehet tudni pontosan hogyan is zárult az előző, s ennek biztos tudata nélkül kell elkészíteni az idei tervet. Persze ez nem jelenthet gondot egy folyamatosan, jól működő üzem esetében, hiszen december 31-ével csak egy naptári év zárul le, a munka tovább folyik, s január elsején ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, ismét a gépsorokhoz kell állni. Pláne nem lehet törésről beszélni egy élelmiszeripari üzemben, ahol nincs vasár- és ünnepnap. Munka van, a jól végzett munka eredménye pedig kézzel foghatóan jelentkezik minden hónapban, így van ez rend­jén. Nem mindennapi — pontosab­ban évi — esztendő volt 1991. Mondhatjuk szerencsére, mert ha tovább tart azt megérzi a termelő és a fogyasztó egyaránt, nem be­szélve a feldolgozóról. Erről be­szélgettünk dr. Gilányi Józseffel, vállalatunk igazgatójával. — Rosszul indult 1991., úgy is mondhatjuk botránnyal. Országo­san sok volt a tej, februárban a termelők tüntetőleg vonultak a Parlament elé, ahol látványosan kiöntötték a tejet. Ennek legfőbb indítéka az volt, hogy az ipar nagy­része nem volt fizetőképes, s a ko­rábban felemelt fogyasztói árat is csökkentették. A mi vállalatunkra ez nem volt jellemző, mi végig fizetni tudtunk a termelőknek. Egyébként a fizetőképtelenség még korábbra, 1990-re vezethető vissza. Akkor szűnt meg a tröszt, óriási veszteséget nyomott az egyes megyei vállalatok nyakába eladatlan vaj és tejpor formájában. Ezt egyszerűen le kellett nyelni. Ezen nekünk kilencvenmillió forintos látens veszteségünk volt. Megnőtt a hiteligényünk, ötven­­milliós kamatterhet vettünk ma­gunkra, így indult 1991. — Ami viszont jó volt, a lakos­ság, a fogyasztók mit sem vettek ebből észre. Vajon a termelők is így nyilatkoztak? — Az előbb elmondottak miatt csak később, márciusban lehetett megkötni a szerződéseket. Év köz­ben megszigorítottuk a pénzfor­galmat, szigorúan behajtottuk a kintlévőségeinket. Éppen ezért pontosan fizettünk a tejtermelők­nek, előleget is adtunk. Leépítet­tük, eladtuk az irdatlan mennyisé­gű tejport, agresszívabb kereske­delmet folytattunk, így megjelen­tünk az ország nyugati csücskében, Győrben is a Túró Rudival, növel­tük a budapesti részarányunkat is. Ezután jó forgási sebesség alakult ki pénzügyekben, felvásárlásban és értékesítésben egyaránt. A terme­lőkkel sikerült megértetnünk, a saját érdekükben korlátozzák a ter­melést, főként a nyári dömpingi­­dőszakban. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, ennek is köszönhető a vállalat eredményessége. — Köztudott, a tej egy része a kistermelőktől származik. Milyen a részesedésük Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében? — Tavaly százmillió liter tejet vettünk át. Ennek a negyven száza­léka származik a kistermelőktől, ami országosan a legnagyobb ará­nyú. Ez mindenképpen hátrányos a szállítás szempontjából. A minősé­gről csak annyit: valamivel jobb volt, mint az előző évben. Egy je­lentős beruházásunk volt tavaly: novemberben elkészült a balkányi állami gazdasággal közösen egy variopack töltősor dobozos tej cso­magolására Nyíregyházán. Nagyon jó fogadtatása volt ennek, egyre többet termelünk belőle, keresik a vásárlók. — Ne feledkezzünk meg a dol­gozókról sem, akik a tavalyi jó er­edményből oroszlánrészt vállaltak. (Folytatás a 2. oldalon) Hol üdülhetünk 1992-ben? 1992-ben a családok többségénél a költségvetés megtervezésénél a legnagyobb probléma várhatóan az lesz, hogy a megkeresett jövedelem­ből a család fenntartásán túl rendszeresen ki tudják-e fizetni azon kötele­zettségeket, melyeket korábban felvállaltak. Az ilyen év eleji költségvetéskor szokták megbeszélni azt is, hogy fut­­ja-e arra, hogy egy évben egyszer a család együtt lehessen és kipihenhes­se a megélhetési körülmények miatt egyre nagyobb ideig és fizikai meg­terhelést. Az elmúlt évek folyamán jelentős mértékben megdrágultak az egyéb­ként is igen szűken csordogáló szaks­zervezeti beutalók, éppen ezért a vál­lalatvezetés úgy döntött, hogy lakó-, kocsi vásárlások és azok bel- és kül­földön történő letelepítésével, ked­vezményes igénybevételével segít dolgozóink üdülési, pihenési lehető­ségeinek jav­ításán. Céljaink között szerepel — az an­yagi lehetőségeinktől függően — az, hogy a lakókocsis üdültetés helyett 4 személyes appartmanokat (faház) bé­relnénk az olasz tengerparton Jesolo­­ban, Ausztriában Klagenfurtban és esetleg Bécsben, valamint a Bódeni tó Németország felőli partján. A felsorolt üdülési lehetőségeket június 1. és augusztus 31. közötti időszakra, általában 12 napos turnu­sokra tervezzük. A turnusok megha­tározását és a jelentkezések alapján történő név szerinti besorolást a válla­latvezetés érdekképviseleti szervek­kel egyeztetve kívánja megejteni. Az üdülési lehetőségek figyelem­­bevételénél — mint ahogy az elején céloztam rá — fontos szempont lesz az adott családnál az, hogy ez mibe kerül. Úgy tervezzük, hogy a teljes üdülési költséget a vállalat magára vállalja és a dolgozót csak az adott turnusokra érvényes költségek sze­mélyi jövedelemadó vonzata terhel­né. Ez a megoldás szerintünk igazsá­gos megoldás lenne, mivel ez figye­lembe veszi a jövedelemviszonyokat is. Könnyíteni szeretnénk úgy is az igénybevevőknek, hogy az üdülési összeg személyi jövedelemadó von­zatát az üdülést követő 3 hónap alatt az igénybevevő havi részletekben fi­zesse be vállalatunk részére. Szerettük volna, hogy ha ezen cikkben már a tényekről tudtuk volna tájékoztatni olvasóinkat, nemcsak a terveinkről. Ennek azért nem tudunk most eleget tenni, mivel az utazási irodáktól bekért árajánlatok még csak részben érkeztek meg. A következő számban (április 10.) már részletesen fogjuk tájékoztatni dolgozóinkat a helyről, időről és a költségekről. (K. I.) Készül a Túró Rudi Mátészalkán

Next