Szabolcsi Építők, 1969 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1989. JANUÁR Bizakodással tekintünk 1969 évre írta: Gyebreszky László igazgató "p*gy évvel ezelőtt bizakodással indultunk el ■*-i az új gazdaságirányítás első évének. S ez a bizakodás nem volt alaptalan. Megnövekedett önállóságunk, de egyben felelősségünk is. Hiszen nem kaptunk „mechanikus” kötelező tervmutatókat, hanem saját magunk szabta feladatot kellett megvalósítanunk. Ez viszont több embert önállóbb gondolkodásra, nagyobb felelősségre késztetett. A reform első évében sok nehézséggel, váratlan akadályokkal kellett megküzdenünk, de az év lezárása után ma már elmondhatjuk: a vállalat gazdaságilag megerősödve, a tervezettnél nagyobb nyereséggel zárta az 1968. évet. A vállalat kollektívája pedig összeforrottabb, ütőképesebb lett, amely bizakodással tölt el bennünket ez évre is. • Miben jelentkeztek az eredmények? 1968-ban 680 millió forint értékű generál termelést értünk el. A teljesített árbevétel 660 millió forint. A vállalat jó, és lelkiismeretes munkája tette lehetővé, hogy 1968-ban minden szerződéses kötelezettségünknek eleget tettünk. Teljesítettük a kormány által kiemelt beruházásokat, sőt, néhány területen, mint például a lakásépítés — 647 lakás helyett 695 lakást adtunk át — lényegesen túlteljesítettük. Reprezentálja munkánk eredményét, hogy 1968-ban kötbért nem fizettünk. Köszönet illeti ezért a vállalat minden dolgozóját. De nem kis szerepük van eredményeink elérésében a társadalmi szerveknek a párt, szakszervezet és a KISZ-nek, akik politikai nevelő, felvilágosító munkájukkal, példamutatásukkal mozgósítottak gazdasági célkitűzéseink megvalósítására. A jó gazdasági munka kifejezésre jutott a dolgozók anyagi jövedelmének növekedésében és erkölcsi megbecsülésében is. Az elmúlt évben megvalósítottuk az átlagos két százalékos béremelést, erőinkhez mérten rendeztük az alacsony keresetű dolgozók bérét, s több mint egymillió forintot fizettünk ki kiváló dolgozó kitüntetésre, célprémiumra és más jutalmazásokra. A jó munka eredménye realizálódni fog a rövidesen kifizetendő nyereségrészesedésben is, amely előreláthatólag meghaladja a tervezettet. A nyereségrészesedésnél érvényesülni fog a kollektív szerződésben rögzített elv, a törzsgárdai hűségjutalom, amely az eltöltött évek arányában fog növekedni. Ezzel kifejezésre kívánjuk juttatni azt is: nem érdemes a vándormadarak útját járni. Rünk a készletnövekedés meggátlása, hiszen a felhalmozott készletekért magas kamatot kell fizetnünk. Például 1968-ban hitelért, közel 20 millió forint kamatot fizettünk ki a banknak. Itt közrejátszott a meggondolatlan, vagy az idő előtti anyagrendelés is. Ezzel egyidejűleg a belső anyagmozgatási költség is. A jobb műszaki szervezés mellett ennek megoldását segíti már ebben az évben az új telepünk és a transzportbeton üzemünk. Hiszen az új telepen tárolt anyagokból, szinte naponta lehet szállítani a szükséges mennyiséget kevesebb anyagmozgatással, a betonüzem pedig megoldja a kavics, cement szállítás problémáját, ami lényegesen csökkenti a költségeket, a munka pedig termelékenyebbé válik. 1969-ben a vállalatnak és a dolgozóknak az egyre növekvő építési igények kielégítése érdekében még nagyobb feladatot kell megoldani. Ez évben 800 millió forint körüli építési igényt szeretnénk kielégíteni. E közben meg kell oldanunk a dolgozók kétszázalékos átlagbér emelését, a 44 órás munkahétre való áttérést — a dolgozók keresete csökkenése nélkül. A fentiek megoldása, bizony nagy erőfeszítést kíván vezetőktől és dolgozóktól egyaránt. Ha számba vesszük az elmúlt év eredményeit, tapasztalatát, a dolgozók összeforrottságát és erejét, úgy vélem képesek vagyunk célkitűzéseink megvalósítására. Igaz, ennek érdekében egy sor határozott intézkedésre, előrelátásra, közös összefogásra és felelősségre van szükség, amely nélkül elképzeléseink aligha valósíthatók meg. Mire gondolok itt elsősorban? Mindenekelőtt arra, hogy az első negyedévet jól előkészítsük, s legalább 130 millió forint értékű termelést érjünk el. Hiszen az utóbbi három év tapasztalata azt bizonyította: az első negyedév jó termelése teremtette meg egész éves tervünk sikeres teljesítését. Ha tehát ez így igaz, akkor 1969 első negyedéve sem lehet másképp. Itt szeretném hangsúlyozni: a műszakiak olyan munkafeltételeket teremtsenek — erre az idő is kedvez —, hogy fagyszabadságon alig, vagy egyáltalán ne legyenek. Sőt, határozott elképzelésünk, hogy a jól téliesített munkahelyeken lehetőségünk van a két műszak bevezetésére is. Ma már olyan nagy értékű és jó hőtermelő berendezéseink vannak, amire korábban gondolni sem mertünk. Ha tehát van, akkor éljünk is a gazdaságos kihasználásával. . Eredményeink mellett fel kell hívnom néhány olyan negatív jelenségre is a figyelmet, ha nem is teljes részletességgel — ezt a műszaki konferencián megtesszük —, melyek gátló tényezői voltak a még jobb eredményeknek és akadályozói lehetnek ez évi eredményeinknek is. Elsősorban gondolok a termelékenység nem megfelelő növekedésére. Hogy miben látom ennek okát? Elsők között hangsúlyoznám, hogy nem elég körültekintő és gondos volt a munkák műszaki szervezése. A folyamatos munka biztosítása, a munkaidő kihasználás nem tartott lépést a követelményekkel. Gyakran előfordult, hogy későbben kezdték a munkát a hét elején és korábban fejezték be a hét végén. Bár nem vagyunk jól gépesítve, de a meglévő gépeink kapacitását sem használtuk ki megfelelően. Például, ahol lehetőségünk lett volna a gépek kétműszakos alkalmazására, sajnos, ezt sem tettük. Viszonylag nagy volt az emberek mozgása is. Ez pedig azt jelenti, az új munkásoknak idő kell ahhoz, hogy a munkafolyamatokba gyakorlatilag jól beilleszkedjenek. Egyszóval: az új munkásoknak nem olyan termelékeny a munkája, mint a régi szakmunkásoknak. Kétségtelen, sokat javult az utóbbi években az anyagtakarékosság, az anyagok gondosabb felhasználása, ám a készletek növekedtek. Az új gazdaságirányítási rendszerben elsőrendű érde . Ez évben fontos feladatunk, hogy tovább lépjünk előre a korszerű termelésszervezési módszerekben, a műszaki fejlesztésben, erősítsük a munkafegyelmet, s mindezek révén növeljük a termelékenységet. Hiszen e nélkül nem képzelhető el sem a 44 órás munkahétre való áttérés, sem a bérfejlesztés, sem az a szint tartása, vagy további növelése, amelyet már eddig elértünk. A termelékenység és a rejtett tartalék feltárása mellett nagy gondot kell fordítani a minőségre. Az új gazdaságirányítási rendszer ezt különösen előtérbe helyezi. Ma már minden építtető nagyon meggondolja, hová költi a pénzét, akivel építtessen, mert az eddigiektől eltérően nem az állam, hanem a saját fejlesztési alapjából fedezi a beruházást. Ha tehát meg akarjuk tartani a megrendelőket és további megrendeléseket várunk, akkor a jó és kifogástalan minőségi munka elengedhetetlen. (Folytatás a 4. oldalán.) Almási László építésvezető irányításával, rövid idő alatt készült el a KISZ 20 lakás, melyet december közepén adtunk át a fiataloknak. Ülést tartott a pártbizottság A vállalat pártbizottsága január 11-én kibővített ülést tartott, ahol az alábbi napirendi pontokat vitatta meg: 1. Tájékoztató az MSZMP Központi Bizottsága 1968. december 4-i üléséről. 2. Jelentés az 1968. évi feladatterv végrehajtásáról. Javaslat az 1989 év legfontosabb politikai feladatokra, valamint a pártbizottság és a végrehajtó bizottság első féléves munkatervére. 3. Tájékoztató a földtörvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról. A napirendi pontok előadója: Szabó Gyula elvtárs, a pártbizottság titkára volt. Az előterjesztett napirendi pontokat vita követte. A vitában elhangzott javaslatokkal együtt a pártbizottság elfogadta a napirendi pontokat, majd határozatot hozott azok szélesebb megismertetésére. Ennek alapján az alapszervezetek még január hónapban taggyűlésen vitatják meg. Szakszervezeti választások A Magyar Szakszervezetek Alapszabálya értelmében minden két évben újjá kell választani a szakszervezeti tisztségviselőket, a bizalmi testülettől a Szakszervezeti Tanácsig. Most lezárul egy olyan korszak, melyről a tisztségviselőknek számot kellett és kell adni az elmúlt két évben végzett munkáról. A vállalat szakszervezeti bizottsága a választás előkészítését még az elmúlt év második felében megkezdte. November elejére pedig elkészült az az intézkedési terv, amely rögzítette a választás lebonyolítását, az új tisztségviselők megválasztását. A választás előkészítése során a szakszervezeti bizottság arra törekedett, hogy minden tekintetben érvényesüljön a szakszervezeti demokrácia. Ennek jegyében már az elmúlt év decemberében megválasztották a jelölő bizottságokat. Ezek javaslatai alapján — amely széleskörű véleményekre támaszkodott — 1969 január 3-án megkezdődtek a különböző tisztségviselők megválasztása a taggyűléseken. Eddig 260 munkahelyi brigádbizalmit 28 főbizalmit és 4 műhelybizottságot választottak a megtartott szakszervezeti taggyűléseken. A mostani választás különös jelleggel bír, mert az elmúlt két év az új gazdaságirányítás előkészítésének, majd bevezetésének első éve volt, amikor is a szakszervezeti mozgalom társadalmi szerepének, jogainak és hatáskörének, de ugyanakkor felelősségének növekedése is fokozottan előtérbe került. Az eddig megtartott taggyűlések arról tanúskodnak: a beszámolók őszintén és mélyen elemzik a két év munkáját, s határozott célt tűznek ki a következő két évre is. A tagság megjelenése, aktivitása a korábbi évekhez viszonyítva feltűnően növekedett. A szakszervezeti demokratizmus érvényesülése megmutatkozik abban is, hogy a felszólalók nem általánosan, hanem munkahelyeik sajátosságainak megfelelően, bátran és őszintén mondanak véleményt az elmúlt két év hibájáról, de ugyanakkor javaslatot is mondanak a problémák megoldására, konkrétan meghatározzák — gazdasági és mozgalmi munkára vonatkozóan — a szakszervezet jövő feladatát is. Ehhez kapcsolódik, hogy a tagság nagyon kritikusan bírálja a jelölteket is. Egyöntetű véleményük : olyan emberek kerüljenek szakszervezeti tisztségviselőknek, akik politikailag szilárdak, rátermettségük és személyi tekintetüknél fogva eredményesen tudnak és akarnak küzdeni, harcolni a dolgozók jogos igényeinek érdekében. Különösen hangsúlyozták a jó munkafeltételek biztosítását, az időbeni anyagellátás, a szociális és kulturális igényeknek a kielégítését. A választások eddigi tapasztalatai arról tanúskodnak: a tagok élnek szakszervezeti jogaikkal, felelősségteljesen kapcsolódnak a választás munkájába. Valamennyien azt akarják, hogy szervezeti életük javulásában, az új tisztségviselők megválasztása jelentős eredményeket hozzon.