Szabolcsi Építők, 1969 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1989. JANUÁR Bizakodással tekintünk 1969 évre írta: Gyebreszky László igazgató "p*­gy évvel ezelőtt bizakodással indultunk el ■*-i az új gazdaságirányítás első évének. S ez a bizakodás nem volt alaptalan. Megnövekedett önállóságunk, de egyben felelősségünk is. Hiszen nem kaptunk „mechanikus” kötelező tervmuta­tókat, hanem saját magunk szabta feladatot kellett megvalósítanunk. Ez viszont több embert önállóbb gondolkodásra, nagyobb felelősségre késztetett. A reform első évében sok nehézséggel, vá­ratlan akadályokkal kellett megküzdenünk, de az év lezárása után ma már elmondhatjuk: a vál­lalat gazdaságilag megerősödve, a tervezettnél nagyobb nyereséggel zárta az 1968. évet. A vál­lalat kollektívája pedig összeforrottabb, ütőképe­sebb lett, amely bizakodással tölt el bennünket ez évre is. • Miben jelentkeztek az eredmények? 1968-ban 680 millió forint értékű generál ter­melést értünk el. A teljesített árbevétel 660 mil­lió forint. A vállalat jó, és lelkiismeretes mun­kája tette lehetővé, hogy 1968-ban minden szer­ződéses kötelezettségünknek eleget tettünk. Tel­jesítettük a kormány által kiemelt beruházásokat, sőt, néhány területen, mint például a lakásépítés — 647 lakás helyett 695 lakást adtunk át — lé­nyegesen túlteljesítettük. Reprezentálja munkánk eredményét, hogy 1968-ban kötbért nem fizet­tünk. Köszönet illeti ezért a vállalat minden dol­gozóját. De nem kis szerepük van eredményeink elérésében a társadalmi szerveknek a párt, szak­­szervezet és a KISZ-nek, akik politikai nevelő, felvilágosító munkájukkal, példamutatásukkal mozgósítottak gazdasági célkitűzéseink megvaló­sítására. A jó gazdasági munka kifejezésre jutott a dolgozók anyagi jövedelmének növekedésében és erkölcsi megbecsülésében is. Az elmúlt évben megvalósítottuk az átlagos két százalékos béreme­lést, erőinkhez mérten rendeztük az alacsony ke­resetű dolgozók bérét, s több mint egymillió fo­rintot fizettünk ki kiváló dolgozó kitüntetésre, célprémiumra és más jutalmazásokra. A jó mun­ka eredménye realizálódni fog a rövidesen kifi­zetendő nyereségrészesedésben is, amely előrelát­hatólag meghaladja a tervezettet. A nyereségré­szesedésnél érvényesülni fog a kollektív szerző­désben rögzített elv, a törzsgárdai hűségjutalom, amely az eltöltött évek arányában fog növekedni. Ezzel kifejezésre kívánjuk juttatni azt is: nem érdemes a vándormadarak útját járni. Rünk a készletnövekedés meggátlása, hiszen a fel­halmozott készletekért magas kamatot kell fi­zetnünk. Például 1968-ban hitelért, közel 20 mil­lió forint kamatot fizettünk ki a banknak. Itt közrejátszott a meggondolatlan, vagy az idő előtti anyagrendelés is. Ezzel egyidejűleg a belső anyag­­mozgatási költség is. A jobb műszaki szervezés mellett ennek megoldását segíti már ebben az évben az új telepünk és a transzportbeton üze­münk. Hiszen az új telepen tárolt anyagokból, szinte naponta lehet szállítani a szükséges men­­­nyiséget kevesebb anyagmozgatással, a beton­üzem pedig megoldja a kavics, cement szállítás problémáját, ami lényegesen csökkenti a költsé­geket, a munka pedig termelékenyebbé válik.­ ­ 1969-ben a vállalatnak és a dolgozóknak az egyre növekvő építési igények kielégítése érde­kében még nagyobb feladatot kell megoldani. Ez évben 800 millió forint körüli építési igényt sze­retnénk kielégíteni. E közben meg kell oldanunk a dolgozók kétszázalékos átlagbér emelését, a 44 órás munkahétre való áttérést — a dolgozók ke­resete csökkenése nélkül. A fentiek megoldása, bizony nagy erőfeszítést kíván vezetőktől és­­ dolgozóktól egyaránt. Ha számba vesszük az elmúlt év eredménye­it, tapasztalatát, a dolgozók összeforrottságát és erejét, úgy vélem képesek vagyunk célkitűzése­ink megvalósítására. Igaz, ennek érdekében egy sor határozott intézkedésre, előrelátásra, közös összefogásra és felelősségre van szükség, amely nélkül elképzeléseink aligha valósíthatók meg. Mire gondolok itt elsősorban? Mindenekelőtt arra, hogy az első negyedévet jól előkészítsük, s legalább 130 millió forint ér­tékű termelést érjünk el. Hiszen az utóbbi há­rom év tapasztalata azt bizonyította: az első ne­gyedév jó termelése teremtette meg egész éves tervünk sikeres teljesítését. Ha tehát ez így igaz, akkor 1969 első negyedéve sem lehet másképp. Itt szeretném hangsúlyozni: a műszakiak olyan munkafeltételeket teremtsenek — erre az idő is kedvez —, hogy fagyszabadságon alig, vagy egyáltalán ne legyenek. Sőt, határozott elképze­lésünk, hogy a jól téliesített munkahelyeken le­hetőségünk van a két műszak bevezetésére is. Ma már olyan nagy értékű és jó hőtermelő be­rendezéseink vannak, amire korábban gondolni sem mertünk. Ha tehát van, akkor éljünk is a gazdaságos kihasználásával. . Eredményeink mellett fel kell hívnom né­hány olyan negatív jelenségre is a figyelmet, ha nem is teljes részletességgel — ezt a műszaki konferencián megtesszük —, melyek gátló ténye­zői voltak a még jobb eredményeknek és akadá­lyozói lehetnek ez évi eredményeinknek is. Első­sorban gondolok a termelékenység nem megfe­lelő növekedésére. Hogy miben látom ennek okát? Elsők között hangsúlyoznám, hogy nem elég kö­rültekintő és gondos volt a munkák műszaki szer­vezése. A folyamatos munka biztosítása, a mun­kaidő kihasználás nem tartott lépést a követelmé­nyekkel. Gyakran előfordult, hogy későbben kezd­ték a munkát a hét elején és korábban fejezték be a hét végén. Bár nem vagyunk jól gépesítve, de a meglévő gépeink kapacitását sem használtuk ki megfelelően. Például, ahol lehetőségünk lett volna a gépek kétműszakos alkalmazására, saj­nos, ezt sem tettük. Viszonylag nagy volt az em­berek mozgása is. Ez pedig azt jelenti, az új munkásoknak idő kell ahhoz, hogy a munkafo­lyamatokba gyakorlatilag jól beilleszkedjenek. Egyszóval: az új munkásoknak nem olyan ter­melékeny a munkája, mint a régi szakmunká­soknak. Kétségtelen, sokat javult az utóbbi években az anyagtakarékosság, az anyagok gondosabb fel­­használása, ám a készletek növekedtek. Az új gazdaságirányítási rendszerben elsőrendű érde­ . Ez évben fontos feladatunk, hogy tovább lépjünk előre a korszerű termelésszervezési mód­szerekben, a műszaki fejlesztésben, erősítsük a munkafegyelmet, s mindezek révén növeljük a termelékenységet. Hiszen e nélkül nem képzel­hető el sem a 44 órás munkahétre való áttérés, sem a bérfejlesztés, sem az a szint tartása, vagy további növelése, amelyet már eddig elértünk. A termelékenység és a rejtett tartalék fel­tárása mellett nagy gondot kell fordítani a mi­nőségre. Az új gazdaságirányítási rendszer ezt különösen előtérbe helyezi. Ma már minden épít­tető nagyon meggondolja, hová költi a pénzét, akivel építtessen, mert az eddigiektől eltérően nem­­ az állam, hanem a saját fejlesztési alapjából fe­dezi a beruházást. Ha tehát meg akarjuk tartani a megrendelőket és további megrendeléseket vá­runk, akkor a jó és kifogástalan minőségi mun­ka elengedhetetlen. (Folytatás a 4. oldalán.) Almási László építésvezető irányításával, rövid idő alatt ké­szült el a KISZ 20 lakás, melyet december közepén adtunk át a fiataloknak. Ülést tartott a pártbizottság A vállalat pártbizottsága január 11-én kibővített ülést tartott, ahol az alábbi napirendi pontokat vitatta meg: 1. Tájékoztató az MSZMP Központi Bizottsága 1968. de­cember 4-i üléséről. 2. Jelentés az 1968. évi feladat­terv végrehajtásáról. Ja­vaslat az 1989 év legfontosabb politikai feladatokra, vala­mint a pártbizottság és a végrehajtó bizottság első féléves munkatervére.­­ 3. Tájékoztató a földtörvény végrehajtásának eddigi ta­pasztalatairól és a további feladatokról. A napirendi pontok előadója: Szabó Gyula elvtárs, a pártbizottság titkára volt. Az előterjesztett napirendi pontokat vita követte. A vi­tában elhangzott javaslatokkal együtt a pártbizottság elfo­gadta a napirendi pontokat, majd határozatot hozott azok szélesebb megismertetésére. Ennek alapján az alapszerve­zetek még január hónapban taggyűlésen vitatják meg. Szakszervezeti választások A Magyar Szakszervezetek Alapszabálya értelmében min­den két évben újjá kell válasz­tani a szakszervezeti tisztségvi­selőket, a bizalmi testülettől a Szakszervezeti Tanácsig. Most lezárul egy olyan korszak, melyről a tisztségviselőknek számot kellett és kell adni az elmúlt két évben végzett mun­káról. A vállalat szakszervezeti bi­zottsága a választás előkészíté­sét még az elmúlt év második felében megkezdte. November elejére pedig elkészült az az in­tézkedési terv, amely rögzítette a választás lebonyolítását, az új tisztségviselők megválasztását. A választás előkészítése so­rán a szakszervezeti bizottság arra törekedett, hogy minden tekintetben érvényesüljön a szakszervezeti demokrácia. En­nek jegyében már az elmúlt év decemberében megválasztot­ták a jelölő bizottságokat. Ezek javaslatai alapján — amely széleskörű vélemények­re támaszkodott — 1969 janu­ár 3-án megkezdődtek a külön­böző tisztségviselők megválasz­tása a taggyűléseken. Eddig 260 munkahelyi brigádbizalmit 28 főbizalmit és 4 műhelybi­zottságot választottak a megtar­tott szakszervezeti taggyűlése­ken. A mostani választás különös jelleggel bír, mert az elmúlt két év az új gazdaságirányítás előkészítésének, majd bevezeté­sének első éve volt, amikor is a szakszervezeti mozgalom tár­sadalmi szerepének, jogainak és hatáskörének, de ugyanak­kor felelősségének növekedése is fokozottan előtérbe került. Az eddig megtartott taggyűlé­sek arról tanúskodnak: a be­számolók őszintén és mélyen elemzik a két év munkáját, s határozott célt tűznek ki a kö­vetkező két évre is. A tagság megjelenése, akti­vitása a korábbi évekhez vi­szonyítva feltűnően növekedett. A szakszervezeti demokratizmus érvényesülése megmutatkozik abban is, hogy a felszólalók nem általánosan, hanem mun­kahelyeik sajátosságainak meg­felelően, bátran és őszintén mondanak véleményt az elmúlt két év hibájáról, de ugyanak­kor javaslatot is mondanak a problémák megoldására, konk­rétan meghatározzák — gazda­sági és mozgalmi munkára vo­natkozóan — a szakszervezet jövő feladatát is. Ehhez kapcsolódik, hogy a tagság nagyon kritikusan bírál­ja a jelölteket is. Egyöntetű vé­leményük : olyan emberek ke­rüljenek szakszervezeti tisztség­viselőknek, akik politikailag szi­lárdak, rátermettségük és sze­mélyi tekintetüknél fogva ered­ményesen tudnak és akarnak küzdeni, harcolni a dolgozók jogos igényeinek érdekében. Különösen hangsúlyozták a jó munkafeltételek biztosítását, az időbeni anyagellátás, a szociális és kulturális igényeknek a kie­légítését. A választások eddigi tapasz­talatai arról tanúskodnak: a ta­gok élnek szakszervezeti jogaik­kal, felelősségteljesen kapcso­lódnak a választás munkájába. Valamennyien azt akarják, hogy szervezeti életük javulá­sában, az új tisztségviselők megválasztása jelentős eredmé­nyeket hozzon.

Next