Szabolcsi Építők, 1975 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
»UJ» > ? . .. i „VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 4 SZABOLCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÉS PÁRTBIZOTTSÁG A IMÁK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1975. JANUÁR HÓ Nyitott szemmel, takarákosan A vállalat 1975. évi gazdasági feladatait, megnövekedett tervét csak akkor tudjuk sikeresen megvalósítani, ha minden dolgozó nyitott szemmel jár, észreveszi és javaslatot tesz mindazon lehetőség kihasználására, amely az anyag, az energia és a munkaerővel való takarékosságra irányul. Bár eddig is sok szó esett a takarékosságról, mégis miért kerül napjainkban ilyen előtérbe a takarékosság? Elsősorban azért, mert a takarékosság csak akkor lehet hatékony, ha nemcsak általánosságban beszélünk róla, hanem konkrét helyzetekben, a munkahelyeken mindenre kiterjedően alkalmazzuk. Újra és újra meg kell vizsgálni, hol, mivel és hogyan lehet takarékoskodni. Manapság, amikor drágábbak a nyersanyagok, s nem vagyunk bővében a különböző energiahordozóknak, a munka jobb, magasabb fokú szervezettsége nélkül nem lehet gazdaságosabban termelni. Takarékosság, munkaszervezettség, hatékonyság talán még soha sem függtek össze egymással olyan szorosan, mint ahogyan azt a vállalat 1975. évi gazdasági célkitűzése és gazdálkodási feltételei megkövetelik. Hiszen hatékonyan termelni annyi, mint takarékosan gazdálkodni. Hogy hol és mivel lehet takarékoskodni, azt a kevesebb ráfordítással elérhető nagyobb gazdasági eredmény mutatja meg. Vagyis minél kevesebb nyersanyag, energia és élőmunka felhasználásával, egyre nagyobb új értéket létrehozni. Ez jelenti ma a takarékos gazdálkodást. A másik fontos tényező a felismerés és a közgondolkodás megváltoztatása a takarékosság irányába. A vállalatnál már számtalanszor tanúi voltunk annak, hogy amikor az építőmunkásokat nagyobb tettekre, feladatok elvégzésére serkentettük, mindig megértették: a közösség érdekeiről, a vállalat fejlődéséről van szó! Elég említeni az elmúlt évet, hiszen a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny során olyan vállalásokat tettek és teljesítettek az építők, amely lehetővé tette a vállalat felemelt termelési és minőségi tervének teljesítését, ezáltal a II százalékos bérfejlesztés megvalósítását, ami országos viszonylatban is — a dolgozók jövedelmét illetően — figyelemre méltó. Tehát érdemes volt jól dolgozni. Ezt a munkát, lendületet kell tovább folytatni 1975-ben is azzal a kiegészítéssel, hogy az elmúlt évinél is jobban figyeljünk fel azokra a rejtett, vagy nem rejtett tartalékok feltárására, amelyeket a gazdaságosabb, a takarékosabb termelés szolgálatába állíthatjuk. Vannak-e ilyen tartalékok? Igen, vannak amelyeket maguk a dolgozók mindinkább szóvá tesznek és javasolnak. Több dolgozóval beszélgetve , sőt különböző fórumokon is elmondták, hogy például százezreket, milliókat lehetne megtakarítani a fűrész- és faáruk gazdaságosabb felhasználásával. Nem szabad megengedni, sőt felelősségre kell vonni azokat, akik új szál deszkákat a sárba taposva útnak, járdának használnak, vagy közömbösen pazarolnak. Hasonló példákat mondtak a tégla, cement, malter felhasználásával is. Az egyik mátészalkai munkás így fogalmazott: „Szinte fáj a szívem, sír a lelkem, amikor azt látom, hogy vagonszámra törik össze a B—30-as téglákat, több lakás homlokzatára elegendő maltert taposnak a sárba, zsákokkal szórják szét a cementet, a szerelőipar dolgozói tönkreteszik a már elvégzett munkát.De mennyit meg lehetne takarítani a szállító járműveknél az üzemanyag-felhasználásnál, ha ösztönzően érdekelté tennénk a járművezetőket. Nem beszélve azokról a gépekről és nagy teljesítményű munkaeszközök kihasználásáról, amit a vállalat drága pénzen bérel. Ide kívánkozik az olyan szemlélet megváltoztatása is, amely csak a „kézzel fogható” dolgokkal bánik takarékosan, s szemet huny az élőmunka pazarlása mellett, elnézi a munkafegyelem lazaságait, a téblábolást, a rossz minőségű munkát, amely kétszeres költségbe kerül a vállalatnak. Csak néhány fontos takarékossági lehetőségről szóltunk. De mennyiről lehetne még írni. Ezért kell tehát minden dolgozónak nyitott szemmel járni. Ma, amikor valóban drága az anyag — az ezzel való takarékosság az építőiparban különösen fontos, hiszen a termelési érték mintegy 60 százaléka anyag —, munkánk, gazdálkodásunk minden egyes mozdulatában első számú parancs legyen számunkra a takarékosság. Ha ezt egységesen értelmezzük, ha a takarékosság mikéntjét és módját konkrétan a saját munkaterületünkön, a termelés egész folyamatában, a munkaszervezettségben vizsgáljuk, jóval nagyobb tartalékot fedezhetünk fel, mint azt hittük volna. Ezért szerzünk érvényt, becsületet és elengedhetetlen követelményt a takarékosságnak, amely a vállalat és a dolgozók érdekeit egyaránt szolgálja. Tovább a fejlődés útján írta: Márki János igazgató Ismét lezártunk egy mozgalmas esztendőt. Elbúcsúztatva az óévet, sok szerencsét és boldog új évet kívánva egymásnak köszöntjük az újat. Amint ahogyan az ilyenkor szokás, visszapillantunk a megtett útra, számba vesszük eredményeinket, megoldatlan problémáinkat, de előre is tekintünk és meghatározzuk feladatainkat, kijelölve azt az utat is, amelyen járni kell további fejlődésünk érdekében. Mozgalmas esztendő volt Az 1974-es esztendő valóban mozgalmas volt. A termelésszervezés és -irányítás — egyébként is — izgalmas munkája mellett sok feladatot jelentett a vállalat alapításának negyedszázados évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek sorozata. Kiemelkedő feladatként jelentkezett a XI. kongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny szervezési munkája, a felajánlások és vállalások rendezése, nyilvántartása, a feltételek biztosítása. Ezt a feladatot azonban szívesen vállaltuk, mert érezni lehetett a benne rejlő erőt, mely nagy lehetőséget ígért feladataink teljesítéséhez. Nem is csalódtunk, mert soha nem tapasztalt versenylendület bontakozott ki. A vállalat minden területén kimagasló eredmények születtek a határidők csökkentése, a minőségi munka emelése, a termelékenység fokozása érdekében. E nagyszerű eredmények késztették a vállalat vezetőségét arra az elhatározásra, hogy az eredetileg meghatározott 750 milliós éves tervet a féléves eredmények ismeretében 780 millióra módosítsa. Brigádjaink azonban újabb vállalásokkal még ezt is túlteljesítették és így az éves saját termelési eredményünk 806 millió forint. Ez kereken 14 százalékos volumennövekedést jelent, melyet csaknem teljes egészében a termelékenység növekedésével értünk el. Természetesen az árbevételi előirányzat is a termelési eredménynek megfelelően módosult. A nyereségterv — a megalapozottabb készletgazdálkodás, a költségszint jelentős csökkentése, eszközeink jobb kihasználása, a jobb pénzügyi politika eredményeként — az előirányzatnál kedvezőbben alakult. Az eredményesebb tevékenység tette lehetővé, hogy a betervezett 6 százalékos bérfejlesztés helyett mintegy 11 százalékot tudtunk fejleszteni. Ezt segítette az év közben elnyert 1,6 százalékos minisztériumi bérpreferencia is. Év közben több olyan intézkedést tettünk, melyek nyomán tovább javult a költséggazdálkodás színvonala. Azt azonban nem állítom, hogy minden szinten és mindenütt a takarékos gazdálkodás vált jellemzővé, de határozottan érezhető a már korábban megindult javulás tendenciája. Rendkívül nagy jelentőségű az is, hogy a vállalati kollektíva tehetsége és szorgalma az elmúlt évben is sok nehézség felett győzelemre tudott jutni. A célkitűzések megvalósítása közben természetesen előfordulnak még hibák, hiányosságok, melyek súlya azonban már lényegesen kisebb, könnyebben korrigálhatók, sőt egy kis jobb odafigyeléssel akár el is kerülhetők. Lendületes termelés, jó eredmény Az előző év eredményeinek számbavétele során megállapíthatjuk, hogy a fő mutatók tekintetében minden eddiginél eredményesebb munkát végeztünk 1974-ben. Az egész év folyamán lendületes termelés folyt, sok kiváló és figyelemre méltó eredmény született. Úgy is megfogalmazhatom, hogy minden szerződéses kötelezettségünket időben és megfelelő minőségben teljesítettük. Egyik fő mutatónkat a lakásátadási tervünket 26 lakással túlteljesítettük, így 986 lakást adtunk át az év folyamán. Kiemelkedő eredményeink mellett azonban azt is meg kell említeni, hogy 1974 évben romlott a baleseti helyzetünk. A balesetek és a kiesett napok számának nem kívánatos alakulása miatt könnyen előfordulhat, hogy ezért a felsőbb szervek nem fogják vállalatunkat kiváló minőségben részesíteni. A szociális ellátás terén is maradtak még megoldatlan problémák. Szállásellátás tekintetében elsősorban a 2-es számú főépítésvezetőség területére kell különösen nagy figyelemmel lenni, de Sátoraljaújhelyen is megoldásra váró problémák vannak. Étkezés terén általában jónak mondható az ellátás. A munkásszállítás vonatkozásában az igények megnőttek, ennek ellenére — kisebb problémák mellett — kielégítő a megoldás színvonala. A munkahelyi szociális ellátás — öltöző, fürdő, stb. — egyes területeken több esetben a felvonulási létesítmények hiánya miatt nem volt biztosított megfelelő színvonalon. Az eszmei-politikai munkában a demokratikus vonások tovább erősödtek. A különböző fórumokon elhangzott tájékoztatók, elemzések és értékelések alapján megfelelő információhoz jutottak a dolgozók, akiknek véleményei és javaslatai, jelzései is hozzájárultak az üzemi légkör kedvező alakulásához, de a politikai szervek munkája is sok segítséget adott. Az eredmények mellett nem kerülhetik el figyelmünket azok a hibák és veszteségforrások, amelyek tevékenységükben még fellelhetők és akadályozzák az egyenletes fejlődés kibontakozását. A kidolgozatlan munkaidő veszteségei a termelékenységet rontják, a minőségi hiányosságok egyaránt erkölcsi és anyagi veszteséget okoznak, de jelentős veszteség adódott az anyagellátás, és a szállítás egyenetlenségeiből, a szervezési és vezetési hibákból. Ezek a veszteségforrások mint rejtett tartalékok is számottevők, tehát feltétlenül figyelembe veendők. Anélkül, hogy sokat elmélkednénk a hibák fölött, kimondhatjuk, hogy ebben az évben a vezetés színvonalának, tervszerű előrelátással a munka- és üzemszervezés fejlesztésével, igyekezettel és körültekintéssel a hibák és veszteségforrások jelentős részét ki lehet javítani. Az 1975 évi feladataink Az előzőekben ismertetett eredmények a vállalat jelentős fejlődését bizonyítják úgy gazdasági, mint politikai vonatkozásban. A jövőben is ennek a fejlődésnek az útját kell járni — ha talán nem is ilyen látványosnak mondható léptekkel, de kiegyensúlyozott, egyenletes, a körülményekhez alkalmazkodó, reális mértékkel. Foglalkozni kell ilyenkor az új esztendő termelési-műszaki feladataival és azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket 1975. év során kell megoldani. 1975 nemcsak egy év a sok közül. Jelentőségét két körülmény is aláhúzza: pártunk XI. kongresszusa mellett ebben az évben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, továbbá, hogy ez az év a IV. ötéves tervünk utolsó éve. Feladatainkat a kongresszusi irányelvek szellemében irányítva reméljük, hogy ezek a körülmények továbbra is ösztönzőleg hatnak a brigádmozgalomra, a vezető és végrehajtó szervek eredményes együttműködésére. 1975. év termelési célkitűzéseinek alapelve lényegében a korábbival megegyezik. Ezek sorrend szerint: a kormány által kiemelt nagyberuházások; — lakásépítés; — megyei célokat szolgáló beruházások; — egyéb beruházások. A kormány által kiemelt beruházások: Testvériség II. gázvezeték-építéssel összefüggő építési feladataink és a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyára. Lakásépítési tervünk ez évre minden eddiginél magasabb: 1217 db lakás, mely többségében korszerű technológiával fog megépülni. Ötszázalékos termelésnövekedés Megyénk gazdasági és társadalompolitikai céljainak megvalósulását elősegítő beruházások számának nagysága nem teszi lehetővé a felsorolást, de a feladatok teljes egészében ismeretesek, hiszen már szinte kivétel nélkül a megvalósulás folyamatában vannak. (Folytatás a 2. oldalon) {