Szabolcsi Építők, 1975 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

»UJ» > ? . .. i­ „VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 4 SZABOLCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÉS PÁRTBIZOTTSÁG A IMÁK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1975. JANUÁR HÓ Nyitott szemmel, ta­ka­rákosa­n A vállalat 1975. évi gazdasági feladatait, megnövekedett ter­vét csak akkor tudjuk sikeresen megvalósítani, ha minden dol­gozó nyitott szemmel jár, észreveszi és javaslatot tesz mind­azon lehető­ség kihasználására, amely az anyag, az energia és a munkaerővel való takarékosságra irányul. Bár eddig is sok szó esett a takarékosságról, mégis miért kerül napjainkban ilyen előtérbe a takarékosság? Elsősorban azért, mert a takarékosság csak akkor lehet ha­tékony, ha nemcsak általánosságban beszélünk róla, hanem konk­rét helyzetekben, a munkahelyeken mindenre kiterjedően al­kalmazzuk. Újra és újra meg kell vizsgálni, hol, mivel és hogyan lehet takarékoskodni. Manapság, amikor drágábbak a nyersanya­gok, s nem vagyunk bővében a különböző energiahordozóknak, a munka jobb, magasabb fokú szervezettsége nélkül nem lehet gazdaságosabban termelni. Takarékosság, munkaszervezettség, hatékonyság talán még soha sem függtek össze egymással olyan szorosan, mint ahogyan azt a vállalat 1975. évi gazdasági célkitűzése és gazdálkodási fel­tételei megkövetelik. Hiszen hatékonyan termelni annyi, mint takarékosan gazdálkodni. Hogy hol és mivel lehet takarékos­kodni, azt a kevesebb ráfordítással elérhető nagyobb gazdasági eredmény mutatja meg. Vagyis minél kevesebb nyersanyag, energia és élőmunka felhasználásával, egyre nagyobb új értéket létrehozni. Ez jelenti ma a takarékos gazdálkodást. A másik fontos tényező a felismerés és a közgondolkodás megváltoztatása a takarékosság irányába. A vállalatnál már számtalanszor tanúi voltunk annak, hogy amikor az építőmun­kásokat nagyobb tettekre, feladatok elvégzésére serkentettük, mindig megértették: a közösség érdekeiről, a vállalat fejlődésé­ről van szó! Elég említeni az elmúlt évet, hiszen a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny során olyan vállalásokat tettek és teljesítettek az építők, amely lehetővé tette a vállalat fel­emelt termelési és minőségi tervének teljesítését, ezáltal a II százalékos bérfejlesztés megvalósítását, ami országos viszonylat­ban is — a dolgozók jövedelmét illetően — figyelemre méltó. Tehát érdemes volt jól dolgozni. Ezt a munkát, lendületet kell tovább folytatni 1975-ben is azzal a kiegészítéssel, hogy az elmúlt évinél is jobban figyel­jünk fel azokra a rejtett, vagy nem rejtett tartalékok feltárá­sára, amelyeket a gazdaságosabb, a takarékosabb termelés szol­gálatába állíthatjuk. Vannak-e ilyen tartalékok? Igen, vannak amelyeket maguk a dolgozók mindinkább szóvá tesznek és ja­vasolnak. Több dolgozóval beszélgetve , sőt különböző fóru­mokon is elmondták, hogy például százezreket, milliókat lehetne megtakarítani a fűrész- és faáruk gazdaságosabb felhasználásá­val. Nem szabad megengedni, sőt felelősségre kell vonni azokat, akik új szál deszkákat a sárba taposva útnak, járdának használ­nak, vagy közömbösen pazarolnak. Hasonló példákat mondtak a tégla, cement, malter felhasz­nálásával is. Az egyik mátészalkai munkás így fogalmazott: „Szinte fáj a szívem, sír a lelkem, amikor azt látom, hogy va­gonszámra törik össze a B—30-as téglákat, több lakás homlok­zatára elegendő maltert taposnak a sárba, zsákokkal szórják szét a cementet, a szerelőipar dolgozói tönkre­teszik a már elvégzett munkát.­De mennyit meg lehetne takarítani a szállító jár­műveknél az üzemanyag-felhasználásnál, ha ösztönzően érde­kelté tennénk a járművezetőket. Nem beszélve azokról a gépek­ről és nagy teljesítményű munkaeszközök kihasználásáról, amit a vállalat drága pénzen bérel. Ide kívánkozik az olyan szemlé­let megváltoztatása is, amely csak a „kézzel fogható” dolgokkal bánik takarékosan, s szemet huny az élőmunka pazarlása mel­lett, elnézi a munkafegyelem lazaságait, a téblábolást, a rossz minőségű munkát, amely kétszeres költségbe kerül a vállalatnak. Csak néhány fontos takarékossági lehetőségről szóltunk. De mennyiről lehetne még írni. Ezért kell tehát minden dolgozónak nyitott szemmel járni. Ma, amikor valóban drága az anyag — az ezzel való takaré­kosság az építőiparban különösen fontos, hiszen a termelési ér­ték mintegy 60 százaléka anyag —, munkánk, gazdálkodásunk minden egyes mozdulatában első számú parancs legyen számunk­ra a takarékosság. Ha ezt egységesen értelmezzük, ha a takaré­kosság mikéntjét és módját konkrétan a saját munkaterületün­kön, a termelés egész folyamatában, a munkaszervezettségben vizsgáljuk, jóval nagyobb tartalékot fedezhetünk fel, mint azt hittük volna. Ezért szerzünk érvényt, becsületet és elengedhetet­len követelményt a takarékosságnak, amely a vállalat és a dol­gozók érdekeit egyaránt szolgálja. Tovább a fejlődés útján írta: Márki János igazgató Ismét lezártunk egy mozgalmas esztendőt. El­búcsúztatva az óévet, sok szerencsét és boldog új évet kívánva egymásnak köszöntjük az újat. Amint ahogyan az ilyenkor szokás, visszapil­lantunk a megtett útra, számba vesszük eredmé­nyeinket, megoldatlan problémáinkat, de előre is tekintünk és meghatározzuk feladatainkat, kijelöl­ve azt az utat is, amelyen járni kell további fej­lődésünk érdekében. Mozgalmas esztendő volt Az 1974-es esztendő valóban mozgalmas volt. A termelésszervezés és -irányítás — egyébként is — izgalmas munkája mellett sok feladatot jelentett a vállalat alapításának negyedszázados évforduló­ja alkalmából rendezett ünnepségek sorozata. Ki­emelkedő feladatként jelentkezett a XI. kongres­­­szus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny szerve­zési munkája, a felajánlások és vállalások rende­zése, nyilvántartása, a feltételek biztosítása. Ezt a feladatot azonban szívesen vállaltuk, mert érezni lehetett a benne rejlő erőt, mely nagy lehetőséget ígért feladataink teljesítéséhez. Nem is csalódtunk, mert soha nem tapasztalt verseny­lendület bonta­kozott ki. A vállalat minden területén kimagasló eredmények születtek a határidők csökkentése, a minőségi munka emelése, a termelékenység foko­zása érdekében. E nagyszerű eredmények késztet­ték a vállalat vezetőségét arra az elhatározásra, hogy az eredetileg meghatározott 750 milliós éves tervet a féléves eredmények ismeretében 780 mil­lióra módosítsa. Brigádjaink azonban újabb válla­lásokkal még ezt is túlteljesítették és így az éves saját termelési eredményünk 806 millió forint. Ez kereken 14 százalékos volumennövekedést jelent, melyet csaknem teljes egészében a termelékenység növekedésével értünk el. Természetesen az árbevételi előirányzat is a termelési eredménynek megfelelően módosult. A nyereségterv — a megalapozottabb készletgazdál­kodás, a költségszint jelentős csökkentése, eszkö­zeink jobb kihasználása, a jobb pénzügyi politika eredményeként — az előirányzatnál kedvezőbben alakult. Az eredményesebb tevékenység tette lehetővé, hogy a betervezett 6 százalékos bérfejlesztés he­lyett mintegy 11 százalékot tudtunk fejleszteni. Ezt segítette az év közben elnyert 1,6 százalékos mi­nisztériumi bérpreferencia is. Év közben több olyan intézkedést tettünk, me­lyek nyomán tovább javult a költséggazdálkodás színvonala. Azt azonban nem állítom, hogy min­den szinten és mindenütt a takarékos gazdálkodás vált jellemzővé, de határozottan érezhető a már korábban megindult javulás tendenciája. Rendkívül nagy jelentőségű az is, hogy a válla­lati kollektíva tehetsége és szorgalma az elmúlt évben is sok nehézség felett győzelemre tudott jut­ni. A célkitűzések megvalósítása közben természe­tesen előfordulnak még hibák, hiányosságok, me­lyek súlya azonban már lényegesen kisebb, kön­­­nyebben korrigálhatók, sőt egy kis jobb odafigye­léssel akár el is kerülhetők. Lendületes termelés, jó eredmény Az előző év eredményeinek számbavétele so­rán megállapíthatjuk, hogy a fő mutatók tekinteté­ben minden eddiginél eredményesebb munkát vé­geztünk 1974-ben. Az egész év folyamán lendüle­tes termelés folyt, sok kiváló és figyelemre méltó eredmény született. Úgy is megfogalmazhatom, hogy minden szerződéses kötelezettségünket idő­ben és megfelelő minőségben teljesítettük. Egyik fő mutatónkat a lakásátadási tervünket 26 lakás­sal túlteljesítettük, így 986 lakást adtunk át az év folyamán. Kiemelkedő eredményeink mellett azonban azt is meg kell említeni, hogy 1974 évben romlott a baleseti helyzetünk. A balesetek és a kiesett napok számának nem kívánatos alakulása miatt könnyen előfordulhat, hogy ezért a felsőbb szervek nem fogják vállalatunkat kiváló minőségben részesí­­­­teni. A szociális ellátás terén is maradtak még meg­oldatlan problémák. Szállásellátás tekintetében elsősorban a 2-es számú főépítésvezetőség területé­re kell különösen nagy figyelemmel lenni, de Sá­toraljaújhelyen is megoldásra váró problémák vannak. Étkezés terén általában jónak mondható az ellátás. A munkásszállítás vonatkozásában az igények megnőttek, ennek ellenére — kisebb prob­lémák mellett — kielégítő a megoldás színvonala. A munkahelyi szociális ellátás — öltöző, fürdő, stb. — egyes területeken több esetben a felvonulási lé­tesítmények hiánya miatt nem volt biztosított megfelelő színvonalon. Az eszmei-politikai munkában a demokratikus vonások tovább erősödtek. A különböző fórumo­kon elhangzott tájékoztatók, elemzések és értéke­lések alapján megfelelő információhoz jutottak a dolgozók, akiknek véleményei és javaslatai, jelzé­sei is hozzájárultak az üzemi légkör kedvező ala­kulásához, de a politikai szervek munkája is sok segítséget adott. Az eredmények mellett nem kerülhetik el fi­gyelmünket azok a hibák és veszteségforrások, amelyek tevékenységükben még fellelhetők és aka­dályozzák az egyenletes fejlődés kibontakozását. A kidolgozatlan munkaidő veszteségei a ter­melékenységet rontják, a minőségi hiányosságok egyaránt erkölcsi és anyagi veszteséget okoznak, de jelentős veszteség adódott az anyagellátás, és a szállítás egyenetlenségeiből, a szervezési és veze­tési hibákból. Ezek a veszteségforrások mint rej­tett tartalékok is számottevők, tehát feltétlenül figyelembe veendők. Anélkül, hogy sokat elmél­kednénk a hibák fölött, kimondhatjuk, hogy eb­ben az évben a vezetés színvonalának, tervszerű előrelátással a munka- és üzemszervezés fejlesz­tésével, igyekezettel és körültekintéssel a hibák és veszteségforrások jelentős részét ki lehet javítani. Az 1975 évi feladataink Az előzőekben ismertetett eredmények a vál­lalat jelentős fejlődését bizonyítják úgy gazdasági, mint politikai vonatkozásban. A jövőben is ennek a fejlődésnek az útját kell járni — ha talán nem is ilyen látványosnak mondható léptekkel, de ki­egyensúlyozott, egyenletes, a körülményekhez al­kalmazkodó, reális mértékkel. Foglalkozni kell ilyenkor az új esztendő ter­melési-műszaki feladataival és azokkal a célkitű­zésekkel, amelyeket 1975. év során kell megoldani. 1975 nemcsak egy év a sok közül. Jelentőségét két körülmény is aláhúzza: pártunk XI. kongres­­­szusa mellett ebben az évben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, továbbá, hogy ez az év a IV. ötéves tervünk utolsó éve. Felada­tainkat a kongresszusi irányelvek szellemében irá­nyítva reméljük, hogy ezek a körülmények to­vábbra is ösztönzőleg hatnak a brigádmozgalom­ra, a vezető és végrehajtó szervek eredményes együttműködésére. 1975. év termelési célkitűzéseinek alapelve lé­nyegében a korábbival megegyezik. Ezek sorrend szerint: a kormány által kiemelt nagyberuházások; — lakásépítés; — megyei célokat szolgáló beruházások; — egyéb beruházások. A kormány által kiemelt beruházások: Test­vériség II. gázvezeték-építéssel összefüggő építési feladataink és a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyára. Lakásépítési tervünk ez évre minden eddigi­nél magasabb: 1217 db lakás, mely többségében korszerű technológiával fog megépülni. Ötszázalékos termelésnövekedés Megyénk gazdasági és társadalompolitikai cél­jainak megvalósulását elősegítő beruházások szá­mának nagysága nem teszi lehetővé a felsorolást, de a feladatok teljes egészében ismeretesek, hiszen már szinte kivétel nélkül a megvalósulás folyama­tában vannak. (Folytatás a 2. oldalon) {

Next